Ahogy arról beszámoltunk, hazánk első transztüntetésén a csekély számú, de elszánt közösség szabad nem- és névváltoztatásának jogáért tüntetett. Véleményük szerint ma a magyar állam nem ismeri el a transznemű emberek létezését, ezért cselekvést várnak a politikusoktól. A menet során a csoporthoz egy momentumos aktivistákból álló keménymag csatlakozott a párt zászlói alatt. Rövid kutakodás után azonban kiderült, hogy a transzközösség hazai első számú jogfosztója nem más, mint Gyurcsány Ferenc.
Történt ugyanis, hogy ma a kurdoktól a legkülönbözőbb nemi identitást vállaló kisebbségekig mindenféle csoportosulásért oly vehemensen kiálló politikai oldal kormányzásának évei alatt hozott döntést pont egy ilyen kisebbség ellen. Nem ködös mellébeszélés, hanem vegytiszta dokumentáció áll rendelkezésünkre a vonatkozó kormányrendeletek formájában. Ezek alapján pedig az MSZP-SZDSZ koalíció – így gyakorlatilag a komplett mai balos ellenzéki paletta – humán erőforrása nyakig megmártózott a képmutatás és a tudatos hazudozás vég nélküli mocsarában ebben a kérdésben is.
A közös információs szint elérése végett itt célszerű megjegyezni, hogy mégis kik definiálják magukat transzneműként. A mára már hagyományosnak tekinthető terminológia szerint a transzneműek olyan emberek, akik nem a születési nemüket tekintik természetesnek. Ennek megfelelően előfordulhat, hogy csupán magatartásjegyekben, öltözködésben jelenik meg a nemváltás szándéka, az orvostudomány fejlődésével azonban a biológiai nemváltoztatás lehetősége is megnyílt a transzneműek előtt. Ettől a ponttól pedig egy rendkívül bonyolult fogalmi háló nyílik meg, amit csak tovább nehezít a társadalmi nemek (gender) elméletének még zavarosabb eszme- és fogalomvilága.
A szabad nem- és névváltoztatás önmagában is megosztó kérdésköre azonban még problematikusabbá válik, ha alapjogi kérdésként kezdjük ezt feszegetni. Hiszen minden embernek joga van a saját életéhez és a saját boldogságához. Ezt a jogot eltagadni nem lehet, ezért egy állam sem tagadhatja meg ezt a szabadságot polgáraitól. Vagy mégis. Az eset nagyon hasonlít az abortusz kérdésköréhez. Igazságot tenni talán nem is lehet, de ha mindenképpen keresni szeretnénk, akkor a tiltás és a szabályozatlan nemváltoztatgatás között valahol félúton találhatjuk meg a többség számára elfogadható helyzetet.
De mi a helyzet a nemváltoztatással? Ha egyszer emberi jognak tekintjük, akkor a nemváltoztatás igénye alapvető egészségügyi szükséglet lehet? A hatályos magyar szabályozás szerint nem – hivatalos megfogalmazással élve az OEP által nem finanszírozott egészségügyi szolgáltatásról beszélünk. Gondolhatnánk, hogy ez a minden haladó normát lábbal tipró fasisztoid – ha már nem egyenesen fasiszta – polgári kormány álságos munkájának eredménye, de nem. Ez a döntés – a transzközösség szempontjából jogfosztó gyakorlat – nem máshoz köthető, mint a balliberális kormányzáshoz, Gyurcsány Ferenchez, és az egészségügy területét a balos kormányzás alatt örökösen leuraló Szadeszhez, vagyis liberális felebarátainkhoz.
A külsődleges nemi jellegek megváltoztatására irányuló beavatkozásért fizetendő részleges térítési díj mértéke annak az összegnek a 90 százaléka, amely az ellátásért a külön jogszabályban foglaltak szerint az egészségbiztosító felé elszámolható
– szól a 284/1997. (XII. 23.) Korm. rendeletének 1. mellékletének 6. pontja.
A hivatkozott jogszabály hivatkozott pontját azonban a 320/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet iktatta be. A formaiságra tekintve látható, hogy a rendeletet a második Gyurcsány-kormány fogadta el. A kormány akkori egészségügy minisztere pedig az SZDSZ-es Molnár Lajos fül-orr-gégész volt.
Meglepő? Valójában cseppet sem. Ne felejtsük el, hogy a Szadesz – mondhatni, korát megelőzve – állt bele a melegházasság támogatásába is, csak hogy a szavazatmaximalizálás révén még egy-egy választás alkalmával megugorja az egyre leküzdhetetlenebb akadályt jelentő 5 százalékos bejutási küszöböket. Amikor persze megvolt még a siker, akkor pökhendi, kioktató stílusban sajnálva le saját szavazóikat hagyták az út szélén a leginkább általuk felhergelt ilyen-olyan kisebbségeket.
Ma, amikor – Torgyán József szavaival élve – álliberális undorító férgek és dögkeselyűk lepték el Budapestet egykori szadeszhuszárok és fletóista szektatagok formájában, akkor a Gyurcsány-párt ifjúsági szervezetét jelentő Momentum zászlói alatt a transztüntetésen való vonulgatás a profán elődök méltó utódjaivá zülleszti az eszmei örökösöket. Mert a legfontosabb, hogy őket valójában egyáltalán nem érdeklik a kisebbségek. Sem határon túli magyarok, sem melegek, sem transzneműek, sem üldözöttek, sem szegények. Az ő szemükben csupán felhasználandó eszközök ezek az emberek, akiknek a hátán végigmasírozva remélnek utat újra és újra a hatalomba.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS