Halottak jobbról-balról

Vágó István megtért a teremtőhöz. Ja, nem. Neki nincs teremtője. Az ő sírfeliratán ez szerepel: „Kiöltöztem, de nincs hova mennem”. Ez a szólásmondás valójában csak az angolban létezik: „All dressed up and no place to go”. Az ember jól kirittyentette magát… oszt’ elmarad a buli. És ennek bármilyen, átvitt értelmű variációja. Például, amikor meghal az ateista, és hát, nincs hova mennie, hiszen ő semmilyen túlvilágban nem hisz.

Nem, ezzel az anekdotával nem Vágó István halálán gúnyolódom. Ahogy senki sem tette ezt. Kedveltük? Nem. Illetve valaha lehet, hogy még kifejezetten igen, amikor még kvízműsorokat vezetett. Aztán masszív DK-s politikai aktivista lett. És egy kicsit el is vesztette a józan gondolkodását – Gyurcsány mellett ez nem nehéz. Vágó vallásos hittel kötelezte el magát nemcsak Gyurcsány mellett, hanem az ateizmus mellett is.

Igen, ebben a mondatban van egy látszólagos ellentmondás. Vallásos hittel az ateizmus mellett. Valójában azonban nincs ellentmondás. Az ateisták képesek fanatikusabbak lenni a legbigottabb hívőknél is. Vágó István a Szkeptikus Társaság elnökeként is hasonló vallásos hittel képviselte a „tudományt”. A társaság mostani dicstelen akciójában (Bagdy Emőke és Máté Gábor lejáratása) viszont nem ő a hunyó; egy ideje már nem ő az elnök. Ettől még szkeptikus maradt – nem tudjuk, hogy még most is az-e.

Apáti Bence is megírta egy Facebook-posztban, hogy Vágóval voltak gondok az utóbbi időben, de nyugodjék békében. Na, ezen a libernyákok mélységesen felháborodtak, és epét hánynak. És persze olyan gyűlölködésbe és sivalkodásba kezdtek, amilyenre csak toleráns libsik képesek kiadni magukból. Nehezményezik, hogy Bence – szerintük – csúnyán beszélt Vágóról, és ezért Apáti halálát kívánják.

De kívánják ők rendszeresen Orbán Viktor halálát is, újabban a pápáét is (amióta nem bevándorlók lábait mossa, hanem a háború befejezésére szólít fel, vagy az abortusz ellen beszél), meg úgy általában mindenkiét, aki nem velük van. Érdekes, valamiért a jobboldalon nem csináljuk ezt. Göncz Árpád halálakor elmondtuk ugyan, hogy milyen gazember volt, de nem örömködtünk. Még Homonnay Gergelynél sem, pedig ő aztán megdolgozott a kritikákért. Nemcsak Orbán halálát kívánta rendszeresen a Facebook-posztjaiban, hanem az összes fideszesét. (Lukácsi Katalin szerint Homonnay istenkereső ember volt. ?)

Van ez a mondás, amit 100 emberből valószínűleg legalább 90 rosszul használ (100 libsiből tutira 100), hogy „halottakról jót vagy semmit”. Valójában ez a mondás így szól latinul: De mortuis nil, nisi bene. Ami azt jelenti, hogy halottakról jól, vagy semmit. Tehát halottakról az igazat kell mondani, és ha az nem megy, akkor kuss. Vágó Istvánnal kapcsolatban az igazság az, hogy egy nagyszerű tévés személyiség, kiválóan, szórakoztatóan vezette azokat a vetélkedőműsorokat, amelyekre sokszor leginkább az ő személye miatt emlékszünk. Ettől még a kommunista rendszer kegyeltje és kiszolgálója volt, ki tudja, milyen beszervezettségi fokkal, az SZDSZ rendszerváltozás-környéki aktaeltüntető akcióinak köszönhetően. És a DK színeiben is számos nemzetellenes megnyilvánulása volt. Nem kell tehát szemérmeskedni vele kapcsolatban, el lehet – sőt, el kell – mondani róla az igazat. De ettől még nem örülünk a halálának. És őszinte részvétünket fejezzük ki a családnak, és mindazoknak, akik közel álltak hozzá, akik szerették.

És ez az, amire a balosok nem képesek. Értelmezni, különbséget tenni. Hogy van olyan, hogy kegyelet, és megfér mellette a kritika. A kegyelet nem egyenlő az ajnározással. A kritika pedig nem egyenlő a kegyelet hiányával. Ők csak a legprimitívebb dichotómiákban képesek gondolkodni. Ha az „ő falkájuk kölyke” halt meg, akkor a posztumusz seggét is kinyalják. Ha az ellenfélé, akkor halálában is gyalázzák. Ha viszont az ellenfél kritizálja – gyalázkodás nélkül – az ő falkájuk halott kölykét, akkor éktelen visítozásba kezdenek.

Vezető kép:MTI/Balogh Zoltán