Reagantől Hornig: titkos jelentések a hidegháborúról

Minden iratot szerencsére nem sikerült ledarálni. A PestiSrácok.hu és a Hamvas Intézet közös riportsorozatának első részben feltárul, hogyan harcoltak a szocialista tömb ügynökei az amerikai "főellenséggel". Szabad Európa Rádió a CIA "zsebében", Horn Gyuláék moszkvai vezérlésű határnyitó-showja, "hogyan gondozd ügynöködet" – van mire rácsodálkozni. A sorozat cikkeit A hálózat örök című? rovatunkban gyűjtjük.

KOVÁCS BÁLINT – PestiSrácok.hu

„Szovjet tanácsadók a Belügyminisztériumban nem voltak” – szögezte le Horváth István egykori belügyminiszter a szovjet-magyar titkosszolgálati kapcsolatokat tagadva egy 1998-as interjúban. Legyünk nagylelkűek, mondjuk azt, hogy amnéziában szenvedett. Másról árulkodik a Hamvas Intézet által publikált „Moszkva” nevet viselő szovjet-magyar állambiztonsági dosszié, amelynek feldolgozása során a kutató - Hankiss Ágnes szavaival - régészként dolgozott. „Vakon turkálunk, aztán azzal dolgozunk, amit találtunk” – írja ezzel kapcsolatban a Harcban a főellenséggel címen megjelent kiadvány szerzője, amihez mi csak annyit tehetünk hozzá: megérte a talán sziszifuszinak látszó küzdelem.

Nagy testvér akkor és most

Az egykori belügyi vezér szavaival ellentétben ugyanis remekül összedolgozott a keleti blokk titkosszolgálata, a magyar elemzéseket, feljegyzéseket és információkat megkapták a szovjetek, bolgárok, csehszlovákok etc., és ez megtörtént fordítva is. Az iratok szerint tökéletesen együttműködött a szovjetek magyarországi "Képviselete" és a magyarok Szovjetunióban működő "Operatív csoportja". Jellemző, hogy információcsere még a ’89-es rendszerváltozást megelőző hetekben sem állt le. A Hankiss Ágnes által kiválogatott iratokból megtudhatjuk, hogyan dolgoztak a titkosszolgálatok, az anyag most is aktuális, ahogyan erre a kutató is felhívja a figyelmet. Elég megnézni az amerikai NSA-botrányt. Az ügynökök köztünk vannak, s a Nagy testvér is figyel.

Az ügynök listája

„A felajánlkozót fogadva legyél a helyzet ura. Ne feledd, ő ajánlja fel a szolgálatait. Ő köteles meggyőzni téged az együttműködés hasznos voltáról. A te dolgod a kétkedés, a bizonyítékok követelése. Ne élj vissza az illetéktelenségre hivatkozással, ne legyél csupán „közvetítő” – ez megingatja a tekintélyed”. Így fest a szocialista titkosszolgálatok munkatársainak szánt útmutató (A felajánlkozókkal kapcsolatos munka néhány kérdéséről) első pontja. Szükség volt az előtanulmányokra, szellemi kiképzésre, hiszen a csak „Főellenségnek” nevezett USA (CIA) elleni küzdelem a rendszerváltozásig (és azután is) mindvégig éles maradt.

A tálalt ügynök legendája

Elsősorban a kettős, "tálalt" ügynökök, „árulók” elleni harc igényelt különös figyelmet. „Az ellenség, felajánlkozóként tálalva ügynökét, rendszerint hosszabb távú célokat követ. Arra törekszik, hogy a tálalt személyt az ügynöki hálózatba építse be. Ennek érdekében az ellenség olyan embereket válogat ki és készít fel, akik képesek a hírszerző bizalmába férkőzni, számunkra legendát állít össze, illetve olyan dokumentumszerű anyagokat készít, amelyeket a felajánlkozó személy átadhat. Ez terjedelmes, bonyolult munka”.

Mindent tudtak a CIA-ról

Nem véletlen, hogy a keleti blokk titkosszolgálatai alapos tanulmányokat, elemzéseket készítettek a CIA módszereiről. A Hankiss Ágnes által összeállított anyag első dokumentuma a CIA beszervezési módszereit, illetve az amerikai hírszerzés „magyar állampolgárok ellen folytatott tevékenységét” taglalja. Megtudhatjuk, hogy a CIA ügynökei nem erőszakoskodnak, barátságosan közelednek a külföldön tartózkodó, dolgozó magyarokhoz, és először csupán személyes véleményüket kérik a Szovjetunióval, vagy úgy általában a szocialista rendszerrel kapcsolatban. Van egy jól bevált – külön jelentésben elemzett - módszerük: lefizetés helyett eleinte inkább csak ajándékoznak, elsősorban a feleségnek, gyereknek, hogy a lekenyerezni vágyott személy közelébe férkőzzenek. Az sem mellékes (és ezt a „jó ügy” oldalán bevetett alárendeltekkel kapcsolatban is hangsúlyozzák a dokumentumok), hogy semmiképpen nem szabad feltűnően nagy összegeket adni, ellenben figyelni kell arra, hogy minden hónapban megkapják az apanázst a beszervezett emberek.

Teljes átvilágítás

A KGB mindent megtett azért, hogy megismerje az ellenséget. Több oldalon részletezik hogyan alakították át Ford-elnök alatt az amerikai hírszerzést, kik az éppen aktuális felső-, középvezetői. Ezen kívül külön – szintén oroszból fordított – iratban részletezik azt, hogy milyen szűrőkön kell átesnie annak, aki bele akar tekinteni az amerikai titkos anyagokba.

Civilek a CIA zsebében?

Egy másik jelentésből kiderül, hogy melyek voltak azok a nyugat-európai – gyakran civil – szervezek, amelyek mögött a KGB az amerikai hírszerzést sejtette. Felsorolták például a ma is igen aktív Amnesty Internationalt, amelyet a „nyugati országok speciális szolgálatainak fedőszervezetének” neveztek. Nem beszélve a Kontinent "irodalmi" lapról, vagy a Szabad Európa Rádióról (SZER – a szerk.), amelyet „az ellenség a „szavak háborújában” oly igen éles fegyvernek tekint, amely a NATO tömb háborús időben folytatott tevékenységével vethető össze”. Az amerikai Ronald Reagan elnök idejében a SZER a szovjet dokumentum szerint szakított a függetlenség látszatával, és hivatásos CIA-tiszteket nevezett ki kulcspozíciókba. Az új vezetés a KGB szerint rögtön jelezte, hogy „keményebb álláspontot” vár a rádiótól.

Az ukrán helyzet akkor is fokozódott

Aktuális – erre Hankiss Ágnes is felhívja a figyelmet – a mostani ukrán válság szempontjából, hogy Kijev a korábbi játszmákban is kulcsszerepet kapott. „Az amerikai felforgató erőfeszítések keretében a „Szolidáris ukrán nacionalisták szervezete” szintén tesz lépéseket a többi emigráns szervezettel való együttműködésre a „szabad Ukrajna nélkül nem lehet szabad Európa!” jelszó felhasználásával” – írja a KGB belső felhasználásra szánt dokumentuma. Ismerős helyzet?

Talán ez is: „1982-ben az USA ismét hivatalosan kijelentette, - nem ismeri el, hogy Észtország, Lettország és Litvánia a Szovjetunióhoz tartozik”. Külpolitikai szakértők szerint Ukrajna várható felosztása után most ezek az országok következhetnek a sakktáblán – sokkal nagyobb téttel.

Húzd meg, ereszd meg

Sokatmondóak az a rendszerváltozás időszakában készült jelentések. 1989-ben arra hívják fel Bogye János (a III/I-es Csoportfőnökség vezetője) figyelmét, hogy a helyzet fokozódik. „Az imperialista hatalmak az állami politika rangjára emelt, peresztrojkával kapcsolatos szimpatizáló megnyilvánulások ellenére mindent megtettek annak megzavarására”. Éberség, elvtársak, éberség! „Náluk (a Szovjetunióban – a szerk.) is gyakran felvetődik, hogy a jelenlegi helyzetben szükség van-e az ügynökségre. Határozottan állítják, hogy igen”. Egyértelmű tehát a moszkvai üzenet.

Előre látta a jövőt a CIA?

Szintén érdekes az a ’89-es jelentés, amely szerint az amerikaiak tartottak a rendszerváltozástól. Állítólag az amerikai kongresszusban elhangzott, hogy „a katonák a Szovjetunióban végeredményben rendkívül jelentős haszonra tesznek szert, amikor beleegyeztek a pénzügyi és technikai eszközök polgári iparágazatokba történő ideiglenes átcsoportosításába”. Az USA ezért attól tartott, hogy „a sikeres gazdasági átalakítások esetén a Szovjetunió a nyugati országok erős konkurense lesz”, ezért „minden áron” elő kell segíteni azt, hogy a Szovjetunió (csak) mint energiahordozó- és nyersanyag kitermelő erősödjön meg. S ne legyen komoly műszaki, tudományos fejlődés.

Hornék „határnyitóshow-ja” moszkvai rendelésre?

Árnyalhatja közelmúltunkról kialakított képünket az a magyar kézbe került osztrák (!) jelentés is, amely Gorbacsov ’86-os magyarországi látogatásának és tárgyalásainak napirendjei pontjait sorolja. A tárgyalások első pontja ez: „Magyarország közvetítő szerepe a Varsói Szerződés és a Nyugat között”. A magyar állambiztonság értékelése szerint az osztrák információk hitelesek, s fokozott védelmet igényelnek. Azt mutatják, hogy „Magyarország meghatározó szerepet játszik... a Nyugattal való politikai kapcsolatok kérdésében”. Hát igen, talán minden felsőbb, moszkvai utasításra történt... Hankiss szerint „elgondolkodtató, hogy a magyar szocialisták 1989-es nagy határnyitóshow-ja, identitásképző büszkesége a reális történet képalkotásban mennyire vehető komolyan”.