Miért ment be Demszky Gábor 1976-ban az állambiztonsághoz? – Íme, a teljes jelentések, a későbbi főpolgármester ex-feleségének („Laboráns” ügynök) utólagos kiegészítésével
Hatalmas botrány keletkezett abból, amikor Csurka István a Magyar Fórumban 1999-ben publikált egy olyan jelentést, amely arról árulkodott, hogy Demszky Gábor bement az állambiztonsághoz. Csurka lapjának írása perelhető címmel jelent meg, Demszky perelt, a pert megnyerte. Ennél érdekesebb a háttértörténet. A liberális-posztkommunista sajtó természetesen teljes erejével Demszky mellé állt; a Magyar Hírlap még a főpolgármester „állítólagos” beszélgetőpartnerét, Végső Gyula állambiztonsági tisztet is megkérdezte, aki azt mondta, nem találkozott Demszkyvel és a Pór-ügyet sem ismeri. Miért érdekes ez? Azért, mert Végső Gyula volt az ebbe a körbe tartozó Haraszti Miklós kihallgatótisztje és a börtönben fogdaügynökként dolgozó Pór személyesen neki címezte a Lukács tanítását kvázi megtagadó levelét. Mit tudunk? Demszky akkori felesége korábban az állambiztonság ügynöke volt, ő kereste fel a BM-et azért, hogy segítsenek a sanyarú helyzetbe került férjén. A következő jelentés szerint ezután ment be Demszky a BM-be, hogy Végső Gyulával (az ellenzéki ügyek felelősével) elbeszélgessen... Aztán Demszkyék dossziéját lezárták.
Egy kis időrendi összefoglaló:
1968 – elítélték a maoista Pór Györgyöt és két társát. Pór a jelentések szerint bent fogdaügynök lett és hasznos munkát végzett. <Cikkem: Munkásőrből lett fogdaügynök, avagy Demszkyék „maoista” mesterének, Pór Györgynek a hiteles története>
1969szeptemberében kedvezménnyel szabadult.
1970-ben rendőrségi felügyelet alá helyezték a szintén szélsőbaloldali Haraszti Miklóst és a Pór-per korábbi vádlottját, Dalos Györgyöt.
1972. március 21-én Demszky Gábor és néhány ELTE-s társa vöröskokárdás megemlékezést rendezett a Tanácsköztársaság március 21-ei évfordulójára. Demszkyt és a többieket elkapták, majd kiengedték, Demszky a felfüggesztés után folytathatta egyetemi karrierjét. Az előtte lévő március 15-ei, antikommunista tüntetés két résztvevőjét viszont letöltendőre ítélték.
1972. október 29-én Forgács Imre és Csillag István (szintén az ELTE jogászhallgatói, két későbbi miniszter) beszámoltak a rendőrségnek (vagyis az állambiztonságnak) egy illegális röpiratozásról. A BM „Sokszorosító” fedőnéven csoportdossziét és nyomozást indít. A nyomozásban Csillag, Forgács és annak későbbi felesége, az ELTE jelenlegi docense, Fazekas Marianna is részt vettek.
1974 júniusában Pór György és felesége kivándorlási kérelemmel fordult a Belügyminisztériumhoz.
1975. április 18-án egy állambiztonsági határozat szerint „Pór György, Kőrösi Zsuzsanna és társai ügyében »Összetartók« fedőnéven csoportdossziét” nyitottak. A csoportosulás tagjai között említették Demszky Gábort és Sándor Tibort. Később őket tekintették a társaság új vezetőinek.
1975 – ugyanebben az évben Pór György és felesége kivándorolt.
1976 elején már Demszkyt és Sándort nevezték a csoport vezetőinek.
1976 augusztusában elhatározták Sándor Tibor lakásának bedrótozását.
1976 november: Demszky akkori felesége találkozik a BM embereivel. Az erről készült jelentés bekerült az „Összetartók” dossziéba.
1977 január: egy jelentés szerint Demszky Gábor bement a BM-hez.
1977 január: az „Összetartók” fn. dossziét lezárták.
„A beszélgetés során több esetben szóba hozta férjét, Demszky Gábort”
Kezdésként nézzük meg azt a teljes jelentést, amely Demszky Gábor akkori feleségének látogatásáról árulkodott. Érdekes, hogy a hölgy 2000-ben jelentkezett a levéltárnál és helyesbítéseket írt néhány részhez. Ezeket természetesen közöljük:
„Engedély alapján beszélgetést folytattunk Demszky Gáborné /:
Válaszában elmondta, hogy bár a két személyt ismerte, azonban nem szívesen beszél erről a kérdésről. Állítása szerint miattuk borult fel a családi élete. Biztosítottuk együttérzésünkről és érzékeltettük vele, hogy minket nem a családi intimitások, hanem a két személy politikai tevékenységének részletei érdekelnek. Amit erről elmondhat, azzal egészítse ki ismereteinket.
Közlésünk szemmel láthatóan megnyugtatta és ezt követően készségesen válaszolt kérdéseinkre. Elmondta, hogy ő személy szerint nagyon »gyűlöli« Pór Györgyöt és Kőrösi Zsuzsannát, elnézést kért, ha ezért kissé szubjektív lesz véleményében.
Tudomása szerint Pór Györgyék kivándorlásuk óta továbbra is tartják a kapcsolatot »csoportjuk« itthon maradt tagjaival. Egy alkalommal módja volt elolvasni férjének Kőrösi Zsuzsannához irt levelét, valamint az erre kapott választ. Úgy érezte, hogy azokban a »régi szép idők« felelevenítése egyfajta »csöpögős« nosztalgia volt.
Érdekes volt, ahogy a beszélgetés során több esetben szóba hozta férjét, Demszky Gábort. Teljesen érthetetlennek tartja miként kerülhetett férje olyan mértékben Pór Györgyék befolyása alá, hogy képes volt ezért családját is elhagyni. Azt állította, hogy ez már a múlté, férje egyre jobban eltávolodik azoktól az emberektől, akik Pór Györgyékhez közel állnak.”
A hölgy szerint több dolog nem hangzott el
Demszkyné későbbi megjegyzéseit csatolták a levéltári dossziéhoz:
„Ez egyáltalán nem hangzott el, nem volt tudomásom róla, kinek kivel volt továbbra is kapcsolata. A »csoport« kifejezést soha nem használtam, Demszky Gábor barátjait fiatal társaságnak tartottam, melynek nem minden tagja hatott kedvezően a családi életre.”
De folytassuk a jelentést:
„Megemlítette, hogy Demszky Gábort az utóbbi időben több »kellemetlen meglepetés« érte. Nem kapta meg nyugat-európai útlevelét és nem foglalhatta el azt az állást a Gondolat Kiadónál, amit pedig már a »zsebében« érzett.
Különösen az döbbentette meg, hogy az elutasítást indokló személyek a »baráti körét« kifogásolták. Állítása szerint férje erre úgy reagált, hogy »hátha még lennének barátaim, de nincsenek«. Kijelentése úgy értelmezhető, hogy rádöbbent: mint jogot végzett felnőtt, családos ember nem folytathatja korábbi életmódját, szégyelli, hogy igénybe kell vennie szülői támogatását és nemhogy a családját, hanem saját magát sem képes eltartani.”
Az eltartásra semmi kijelentést nem tett
Demszkyné későbbi kiegészítése:
„Eltartásra vonatkozó semmilyen kijelentést nem tettem. – " – szemenszedett hazugság, semmi ilyet nem mondtam.”
Folytassuk a jelentést:
Próbáljanak leülni a férjével?
„Demszkyné beszélgetésünk végén teljesen váratlanul felhívta figyelmünket arra, hogy próbáljunk meg »leülni« a férjével. Véleménye szerint »szót lehetne érteni vele«, jobb belátásra lehetne bírni.
Megjegyzés:
Demszky Gábor az »Összetartók« fn. bizalmas nyomozás egyik célszemélye. Az eddig keletkezett adataink alapján úgy ismertük meg, mint aki józan gondolkodása ellenére hajlamos bizonyos szélsőségekre.
Bomlasztani akarták a csoportot
A felesége által elmondottak figyelemre méltóak, megegyeztek a korábban operatív úton megismert véleményével. Megerősítik azon adatainkat, hogy »lazulás« tapasztalható a korábban szoros kapcsolatot tartó személyek között. Ennek oka olyan szervezőegyéniség – mint amilyen Pór György volt – hiányában keresendők.
Fentiek alapján célszerűnek és indokoltnak látszik a bizalmas nyomozás keretében olyan intézkedések megtétele, amelyek a jelzett »lazulási« folyamatot tovább erősítik és a csoportosulás felbomlását eredményezik. Ebben már jelenleg is elegendő operatív adat áll rendelkezésünkre.
Elképzelésünk eredményességét tovább növelné, ha a bomlasztáshoz Demszky Gábor személyét is felhasználnánk. Megvizsgáljuk nevezettre vonatkozó adatainkat, ezeket külön értékeljük és ennek alapján tesszük meg javaslatunkat Demszky Gábor felhasználásának módjára.
Budapest, 1976. november 1.
Szabó Lajos r. hdgy.”
Összefoglalva: a jelentés szerint Demszky akkori felesége, a nála évekkel idősebb K. Zsuzsanna leült az állambiztonság embereivel. Majd látni fogjuk, hogyan volt erre lehetősége. Bár néhány dolgot később megvilágításba helyezett, azt nem, hogy a BM „figyelmébe ajánlotta” a férjét. Hogy próbáljanak vele leülni.
A jelentés szerint a jogászt több kellemetlen meglepetés érte: nem kapta meg nyugat-európai útlevelét és a Gondolat Kiadónál sem nyerte el azt az állást, amelyet már a „zsebében érzett”. Egy korábbi jelentés szerint Demszky lektorként akart elhelyezkedni a Gondolatnál, de a BM felvette a kapcsolatot a hivatalos kapcsolatával, az igazgatóval, akit meggyőztek: nem Demszky a megfelelő ember az állásra.
A Gondolat igazgatója 1971 és 1988 között Siklós Margit volt.
Pór György megtalálta a helyét Párizsban
A következő érdekes jelentést <1976. november 29.> egy „Nemes” fn. titkos megbízott adta.
„»Ismerősöm mesélte, hogy találkozott
Demszky Gábor bement a BM-hez?
Ezután következett az a jelentés, amely szerint Demszky Gábor is bement a BM-be. Ez az irat jelent meg a kilencvenes évek végén a Magyar Fórumban – és lett belőle jókora botrány.
„Az »Összetartók« <...> tagja volt Dr. Demszky Gábor <...>
Nevezett 1976. decemberében felkereste a BM III/I. Osztály eligazítóját és közölte, hogy egy olyan rendőrtiszttel szeretne beszélni, aki ismeri Pór György és társainak ügyét. Kérését azzal indokolta, hogy el kívánja mondani Pór György tevékenységére vonatkozó információit.
Dr. Demszky Gáborral dr. Végső Gyula r. alezredes elvtárs beszélt.
Ebből ő azt a következtetést volna le, hogy a BM szervek az 1972. márciusi zavargások során tanúsított magatartása, valamint Pór Györgyhöz fűződő viszonya miatt személyét »nem kívánatos«-nak tartják. Elmondta tovább, ezt a beszélgetést azért kérte, hogy őszintén elmondja mindazt, amit Pór Györgyről, tevékenységéről korábban, illetve jelenleg tud, valamint szeretné tisztázni a saját szerepét. Kérte, ne akadályozzuk tovább abban, hogy számára kedvező munkahelyen elhelyezkedjen.
A feleségétől jött az ötlet?
Dr. Végső Gyula r. alezredes elvtárs kérdésére, hogy hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy a belügyi szerveket felkeresse és segítséget kérjen, az alábbiakat válaszolta:
Feleségének <…> elmondta, hogy nem tud elhelyezkedni, mivel az egyetemről kedvezőtlen tájékoztatást adnak róla. Erre felesége közölte vele, hogy nem az egyetem, hanem a BM ad negativ véleményt személyéről, Pór György miatt. Arra a kérdésére, hogy ezt honnan tudja felesége elmondta, hogy egy más ügyből kifolyólag /amelyről nem beszélhet/ leültek vele egy presszóban, és ott szóba került az ő, – dr. Demszky Gábor neve is.
/Demszky Gábomé meghallgatását mi hajtottuk végre a BMIII/III-3-b. alosztállyal közösen. A beszélgetést a »Sokszorositó« fn. üggyel kapcsolatban folytattuk. Kérdésünk arra irányult, hogy véleménye szerint a röpcédula készítője lehetett-e Pór György, illetve tudhatott-e Pór róla. A beszélgetés során Demszkyné vetette fel férje nevét, mint olyat, aki »sülve-főve« állandóan együtt volt Pórékkal/.
Dr. Demszky Gábor elmondása szerint kifaggatta feleségét arra vonatkozóan, hogy honnan ismerik őt a BM szervek.
Demszkyné közölte vele, hogy amikor az Indonéz Nagykövetségen dolgozott – mint titkárnő – került kapcsolatba a BM-el. /A közlés megfelel a valóságnak, Demszknét a BM III/II-4-b. Alosztály, »Laboráns« fedőnéven foglalkoztatta 1969-ig/.”
Demszkyné későbbi kiegészítése:
„Önálló munkavállalóként kerültem az Indonéz Nagykövetségre, nem a BM segítségével. De egy idő után megkerestek, és időnként presszóban kellett találkoznom minden alkalommal más emberrel. Egyszer közölték, hogy »laboráns«-néven tartanak számon. Féltem tőlük, de szerencsémre csak az indonézekről érdeklődtek /tőlem/, kézenfekvő volt, hogy az alkalmazottak jelenlétében csak indonézül beszélnek. 1969-ben felmondtam állásomat, akkor nem kerestek többet.”
Megjegyzését nem tudjuk sem cáfolni, sem megerősíteni, hiszen „Laboráns” néven csak egy – 1959-ben, tehát jóval korábban lezárt és amúgy megsemmisített – dossziét látunk kutathatónak a levéltárban.
Hajlandó-e magnetofonra mondani?
Folytassuk a jelentést:
„Valójában ekkor gondolt arra, hogy felkeresi az illetékes szervet és tisztázza saját szerepét, valamint Pór Györgyhöz való viszonyát.
Dr. Végső Gyula r. alezredes elvtárs közölte vele, hogy megkeresi azt az elvtársat, aki jelenleg foglalkozik az üggyel és értesíteni fogja a meghallgatás időpontjáról.
Fentiek alapján célszerűnek látszik dr. Demszky Gábort meghallgatni.
Tisztázzuk jövetelének célját. Amennyiben közli, hogy Pór Györgyre vonatkozó adatokat kiván elmondani felvetjük, hogy hajlandó-e mondanivalóját irásban rögzíteni, vagy magnetofonra mondani. /Amennyiben dr. Demszky Gábor ettől elzárkózik, úgy rejtett készüléken mégis rögzitjük az elhangzottakat, a konspirált felvételt – mint kompromittáló anyagot – megőrizzük/.
„Alkalmassága esetén beszervezésére külön javaslatot készítünk”
A beszélgetést az alábbiak szerint folytatjuk le:
– Felhivjuk figyelmét, hogy a lehető legrészletesebben mondja el ismereteit Pór György és a csoport tevékenységét illetően. Sorolja fel azokat a személyeket, akik Pórral kapcsolatban álltak, röviden jellemezze őket.
– Kikérdezzük arra vonatkozóan, hogyan értékeli a Pór által vezetett csoporton belül saját múltbeli, illetve jelenlegi szerepét.
–Részletesen kikérdezzük Pór Györggyel és Kőrösi Zsuzsannának jelenleg meglévő kapcsolatára, a kapcsolattartás módjára vonatkozóan.
– Kérdést teszünk fel a csoport itthon maradt tagjainak jelenlegi tevékenységére, elképzeléseire vonatkozóan.
Amennyiben a fenti kérdéscsoportra dr. Demszky Gábor őszintén, operativ adatainkkal megegyezően válaszol, a beszélgetést személyének mélyebb megismerésére használjuk fel. Nevezettet gyorsított tanulmányozás alá vonjuk, alkalmassága esetén beszervezésére külön javaslatot készítünk.
Nemes tmb-t be tervezték vetni
Abban az esetben, ha dr. Demszky Gábor a meghallgatás során negativan viselkedik, önként jelentkezésének tényét, valamint az általa elmondottakat – operativ anyagainkkal egybevetve – a további intézkedésként dr. Sándor Tiborral lefolytatandó beszélgetés során végleges szembeállításukra használjuk fel, amelyre külön javaslatot teszünk.
A vele folytatandó beszélgetés során a rá nézve kompromittáló adatainkat úgy tüntetjük fel, mintha azokat dr. Demszky Gábortól tudtuk volna meg.
Dr. Demszky Gábor meghallgatását Sági József r. főhadnagy, vonalvezető elvtárs és Szabó Lajos r. hadnagy hajtja végre, a BM III/l. Osztály helyiségében.
Intézkedéseink hatását »Nemes« fn. tmb-n, valamint az alkalmazott technikai rendszabályok utján lehetőségünk leellenőrizni.
Kérjük a javaslatban foglaltak végrehajtását engedélyezni.
Budapest, 1977. január 13.”
Mit tudunk?
Az állambiztonsági jelentés szerint Demszky. aki nem tudott elhelyezkedni. a felesége tanácsára – aki a BM ügynöke volt korábban – felkereste a szervet. A jelentés szerint azt mondta, őszintén akart beszélni Pór Györgyről, és azt kérte, ne akadályozzák az elhelyezkedésében. Az állambiztonság részéről az irat szerint egy bizonyos Végső Gyula beszélgetett el Demszkyvel. Eszerint a tervük az volt, hogy ha lehet, beszervezik Demszkyt és ezzel elérik a csoport szétbomlasztását.
Végső Gyula volt Haraszti Miklós kihallgatója is
Végső neve már Pór Györggyel kapcsolatban is felkerült <lásd előző cikkemet>, neki írta a börtönben azt az önvallomás-szerű irományt, amelyben elhatárolódott Lukács Györgytől. De azt is tudjuk, hogy Végső volt Haraszti Miklós kihallgatója is.
„Dr. Végső őrnagy – valóban így hívták – elképesztő türelemmel tette fel a kérdéseit; nem válaszoltam és semmit sem írtam alá. Megmondtam, hogy szabadon bocsátásomig tartó éhségsztrájkba kezdek, ha átminősítenek letartóztatottá.”
Végső Gyula az ÁBTL rendszerében „őrnagyként” és „ügyészként” szerepel.
Végső elvtárs tagadta, hogy Demszkyt vagy Pórt ismerte volna
Amikor az akkor liberális Magyar Hírlap Demszky Gábor védelmében (a cikk üzenete szerint az irat hamis, Végső nem is ismerte az akkori főpolgármestert) megkereste a volt állambiztonsági tisztet, az szemrebbenés nélkül letagadta:
„csak a képernyőről ismerem Demszky Gábort, ha a munkám során találkoztam volna vele, akkor emlékeznék rá”.
Hozzátette: nem azon a területen dolgozott, ahol az együttműködésre jelentkező személyeket meghallgatták, és a Pór-ügyről is csak hallomásból értesült, nem foglalkozott vele. Ahhoz képest neki írta a lukácsista feljegyzést...
<Érdekes, hogy hogyan tudták egyáltalán megkeresni. Sokat fejlődött a világ, de akkor ehhez komoly kapcsolatrendszer kellett.>
Aczél mellé vizionálta Végső elvtársat
Egy későbbi publicisztikában – furcsán túlírva, de mégis érdekesen – is feltűnik Végső neve: „Aczél György. Koromnál fogva én még ismerhettem volna pályája csúcsain, de történetesen nem ismertem.
A hatvanas években ugyan sok nyári délutánt végigolvastam a budapesti Kossuth tér Szófia nevű vendéglátó-ipari üzemegységének szellős teraszán, s néha előfordult, hogy lassú léptekkel, beszélgetésbe merülve két úr haladt el mellettem, akikben Kádár Jánost és Aczél Györgyöt ismertem fel. Ha a mögöttük haladó két kíber közül az egyik az ifjú dr. Végső Gyula lett volna , akkor három olyan embert láttam ott, aki életem egy nagy részének keretfeltételeit jócskán meghatározta, noha személyes kapcsolatba nem kerültem velük.”
Már 1977. január 11-én megszületett a határozat a dosszié lezárására, Demszkyt törölték a „bizalmas nyomozás alávonva” nyilvántartásból. A jelentést két nappal későbbre datálták.
Folytatjuk.
