Borvendég Zsuzsanna sorozata: Egy újabb rossz üzlet – Kadhafi Líbiájának sikerült veszteségesen katonai technológiát szállítani
Moammer Kadhafi, a szovjetbarát líbiai diktátor katonai berendezéseket, egészen pontosan rádiólokációs rendszereket és zavaróállomásokat rendelt a Videotontól a nyolcvanas évek elején. A beruházás a kezdetektől kétes kimenetellel fenyegetett, hiszen nem volt meg hozzá a megfelelő technológia és ipari kapacitás sem. Különböző gyártási területek koordinációjára, újabb és újabb embargós csatornák bekapcsolására volt szükség, miközben a rendelés mögött hatalmas összegű korrupciós pénzek mozogtak, vagyis jelentős volt a politikai nyomás a Videoton szakemberein.
Már a kezdetektől nehézségek adódtak, ráadásul időközben az is kiderült, hogy hiába vesztegették meg a líbiai katonai és politikai vezetést a megrendelésért, az arab partnerek elég rugalmasan tekintettek az aláírt szerződésre, nem kötötte őket semmiféle megegyezés, kedvük szerint változtatták menet közben a lefektetett feltételeket.
Arab szokásjog
Az előző részben már ismertetett nehézségek miatt a magyar vállalatok eredetileg három-hat hónapos teljesítési késedelemmel számoltak.
A Videoton EV. Műszaki Fejlesztési Csoport megvizsgálta a »Szahara« program keretében gyártott rádiórendszerek gyártásának helyzetét. Megállapították, hogy a Líbia felé 1984-re vállalt előszállítást lehetetlen teljesíteni, mert az import alkatrészek hiányoznak, illetve a TÁKI
– olvashatjuk a BM jelentését.
A késedelemnek nem pusztán a beszerzések embargós akadályoztatása volt az oka, hanem a líbiai fél állandó reklamálása is. Már 1982-ben jelezte a magyar titkosszolgálat, hogy Kadhafi elégedetlen a szocialista országok által szállított harcászati felszerelésekkel. A korábbi arab–izraeli háborúk során elszenvedett nagyarányú szíriai veszteségekre hivatkozva kijelentette, hogy a Varsói Szerződés fegyverzete nem megfelelő. Rossz tapasztalatait részben nyilván az okozhatta, hogy Moszkva nem engedélyezte a legmodernebb technológiák leszállítását a harmadik világba, viszont a hazai döntéshozók jelen esetben szembe mentek ezzel az irányvonallal.
A közelmúltban Kadhafi összehívta a szocialista országok líbiai nagyköveteit, és hivatkozva a nagyarányú szíriai veszteségekre, közölte velük, hogy a Varsói Szerződés fegyverzete nem megfelelő. Ennek következtében a »Szahara« programot korszerűség szempontjából felül kell vizsgálni, világszínvonalú termékeket kell szállítani
– olvashatjuk a titkosszolgálati jelentést. A Videoton tehát kijátszotta Moszkvát, hiszen folyamatosan fejlesztéseket kellett végeznie a gyártás során, vagyis a legmodernebb berendezést szállította volna Líbiába, de a megrendelők számára ez a háttér ismeretlen volt, vagy legalábbis úgy tettek, mintha az lenne.
Zsarolás és ingyen gépjárműpark
Az észak-afrikai ország képviselői újabb és újabb magasabb szintű minőségi követelményt támasztottak, amelynek teljesítéséhez lényegesen több időre volt szükség, vagyis folyamatosan módosították az elvárásaikat. A hazai gyártók igyekeztek megfelelni az újabb és újabb kritériumoknak, de minden fejlesztés hiábavalónak bizonyult: a líbiai partner nem akarta átvenni a legyártott termékeket, és – ami a valódi problémát jelentette – természetesen fizetni sem volt hajlandó.
Végül azt a feltételt szabták, hogy amennyiben a magyar fél 87 db Rába konténerszállító járművet ingyen szállít Líbiának a rendszerekhez, akkor átveszik a Szahara-program keretében legyártott berendezéseket. Az állambiztonsági jelentés szerint a zsarolásnak a politikai vezetés engedett:
A »Szahara« fedőnevű rendszer 2081-es jelű – egy zászlóaljnyi egység részére szóló – technikai berendezés kiszállításáról értekezletet tartottak az érintett vállalatok. Az értekezleten elhangzott, hogy a líbiai fél mindaddig hibát fog találni – a rendszert nem veszi át – amíg 87 db Rába konténerszállító járművet részére a magyar fél ingyen nem biztosít. Ezért döntés született: hogy a 87 db konténerszállító járművet és tartalék alkatrészeit legkésőbb 1986 I. negyedévi kiszállítással ingyen kell a vevőnek felajánlani és kiszállítani.
A politikai döntés a belügy információi szerint megszületett: 1986 első negyedévi szállítással vállalták a teherautók ingyenes átadását. 87 teherszállító gépjármű ingyenes átadása egy olyan üzlet során, amely már eleve veszteségesnek ígérkezik, hiszen az eredeti árat már messze túlhaladta a fejlesztésekre és a beszerzésekre fordított költség, nem is beszélve a kifizetett baksisról, igencsak kedvező lehet a megrendelő számára – gondolhatnánk. A líbiai fél azonban az engedmény megadása után sem volt hajlandó elfogadni a Videoton fővállalkozásában legyártott berendezéseket: minőségi kifogásokra hivatkozva továbbra is megtagadták az átvételt. Mindennek tetejében a Videoton vezérigazgatója felháborodásában olyan hangot ütött meg a gyárban tartózkodó líbiai képviselőkkel, hogy azok megsértődve hazautaztak, ezzel tovább rontották az üzlet realizálásának esélyeit.
Az incidens a mielőbbi kiszállítás esélyeit tovább rontotta. A szállítások elhúzódása egyre növekvő méretű népgazdasági kárral fenyeget
– értékelte a helyzetet az állambiztonság.
Végkifejlet
A konfliktust kormányzati szinten igyekeztek orvosolni. Az Ipari Minisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium és a Honvédelmi Minisztérium közös javaslatot dolgozott ki a kormány részére, amelyben azt indítványozták, hogy a diplomáciai bonyodalmak orvoslására Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese vezetésével azonnal induljon egy delegáció Tripoliba. Ezzel párhuzamosan azt tanácsolták, hagyják figyelmen kívül a líbiai fél elzárkózását, teljes titokban kezdjék meg a berendezések leszállítását, mintegy kényszerhelyzetbe hozva a megrendelőt.
Mire ez a javaslat megszületett, két zászlóalj részére elegendő technikai berendezés várt készen az átadásra, összesen 3,2 milliárd forint értékben. A kormány támogatta az elképzelést, és egy szovjet hajó közreműködésével 1985 decemberében elindították a szállítmányt. Líbia partjait elérve azonban a helyi hatóság kiutasította az ország felségvizeiről a teherhajót, amely végül 1986. január 2-án egy jugoszláv kikötőben horgonyzott le.
Néhány nappal később váratlan fordulat oldotta meg a magyar fél problémáit: Kadhafi helyettese bekérette a Szovjetunió Tripoliban szolgáló nagykövetét. Hivatkozva a növekvő amerikai fenyegetésre, rádiófelderítő eszközök szállítását kérte a kommunista nagyhatalomtól. A szovjet diplomata jelezte: ilyesmit ők nem tudnak biztosítani, de éppen most üldöztek el egy egész hajónyi magyar berendezést a líbiai partok közeléből, azok átvételével teljesíthető lenne az arab vezetők kívánsága. Ezután a még mindig megrakodva várakozó hajó újból elindulhatott Afrika felé, és sikeresen le is szállította a gyártmányokat Líbiának. Hamarosan magyar szakemberekből álló küldöttség is indult Észak-Afrikába, akiknek a rendszer felépítése, beüzemelése volt a feladata. 1986 márciusából még fennmaradt egy, a Szahara-programmal kapcsolatos jelentés a Belügyminisztériumban, amely azt az aggodalmat továbbította a felső vezetés felé, hogy a líbiai hadsereg nyílt terepen állította fel a magyar berendezéseket, amelyek így szabad szemmel is könnyen beazonosíthatók egy polgári repülőgépről is. Tehát a beüzemelésen dolgozó magyar szakemberek veszélybe kerülhetnek egy amerikai támadás esetén.
A szóbeszéd szerint a magyar rádióelhárító egyszer Kadhafi életét is megmentette, mivel a berendezéssel foglalkozó magyar mérnököknek sikerült elfogni és dekódolni egy amerikai támadásról szóló rádióüzenetet, és időben értesíteni erről a líbiai diktátort. Bár a történet ebben a formában nem igaz, de annyi bizonyos, hogy a líbiai hadsereg sokáig használta még a magyar gyártmányú berendezéseket. A program mérlege mégsem lett pozitív. A Videoton egykori szakemberei szerint anyagilag sem térült meg a hatalmas ráfordítás, ráadásul már a fejlesztések megkezdésekor megkérdőjelezhető volt annak hatékonysága. A digitális kommunikáció térnyerésével és a műholdak elterjedésével ugyanis értelmetlenné váltak az ilyen irányú újítások.
Vezető kép: Budapest, 1981. szeptember 23. Kádár János (j), a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (MSZMP KB) első titkára fogadja Moammer el-Kadhafi ezredest, a líbiai forradalom vezetőjét a KB székházában. MTI Fotó: Tóth István Csaba
