„Hánynom kell tőletek” – vélemények pró és kontra az olimpiai pályázat visszavonásáról (Frissítve!)

A régi baloldal gyávasága és árulása és az SZDSZ ifjúsági tagozatának újjáalakulása és aktivizálódása tönkretette azt az egyedülálló lehetőséget, amelyet egy olimpia Budapestnek, Magyarországnak és a magyar nemzetnek jelentett volna. Ma hazánkban politikai egységet semmilyen ügyben nem lehet tartósan létrehozni. Akik ma azt hiszik, hogy győztek, valójában azok is vesztettek. (Facebook)

Orbán meghunyászkodott. Orbán Viktor nem meri megkérdezni az emberek véleményét. Az olimpiai népszavazási kampány példaértékű együttműködést hozott – láthattuk, ha az emberek összefognak, komoly erőt tudnak felmutatni. A Párbeszéd rendkívül fontosnak tartotta, hogy megkérdezzék a magyarokat az olimpiáról – de jól látható, Orbán Viktor fél a saját állampolgáraitól. Az olimpiai népszavazásos aláírásgyűjtés bebizonyította, hogy a köztársaság nem a pártok ügye, hanem a nép ügye. Ha mi, emberek összefogunk, bármire képesek lehetünk! A negyedik köztársaságot közösen kell megalkotniuk a civileknek, polgároknak, pártoknak, minden változást akaró embernek. A politizálás nem a Fidesz-KDNP monopóliuma, hanem a közös ügyeinkbe való beleszólást jelenti! (Közlemény)

Minket egy momentumnyi rombolás nem tud eltéríteni a céljainktól. Hajrá Budapest 2028! (Facebook)

Résztvevője voltam a 2009-es, belgrádi Universiade-nak, judósként. Nagyon nagy élmény volt. De! Miközben mi a rendőri felvezetéses busszal suhantunk végig a városon, a rozsdásodó felüljáró alatt kibukkantak a kartondobozokban lakó emberek, aztán később nem csak a felüljáró alatt, hanem kerítések mögött is, ahonnan valahogyan nem zavarták el őket. Egy generációs élmény akkor az, ha nyomor és csillogás nem jár egymás mellett, egy helyszínen, két dimenzióban. Ameddig ebben a társadalom nagy hányada nem tud hinni – mert tudja, hogy a magyarok harmada a létminimum alatt él, és hogy a kórházaknak vécépapírra sem telik –, addig nem tudnak úgy gondolni az olimpiára, mint ahogyan leírod. Sem ők, sem én. Nem a Liberálisok ügyvivőjeként mondom Neked, hanem egy emberként, aki a saját szemével látott olyasmit, ami nagyon is valósággá válhat a jelenlegi magyar gazdasági és társadalmi viszonyok közepette. (Facebook)

Nincsen jó szó, ami leírja a bennem forrongó indulatot. Nem tudom, mikor éreztem utoljára ilyen csalódottságot (talán 2006-ban). A Momentum jött, és rombolással lépett a politikai színtérre. »Nincs konkrét ötletünk meg programunk, csak már elégedetlen volt a tagság, kellett valamit csinálni.« Sikerült, milliók álma foszlott szét, igazi ballibsi eredmény. Építeni nehezebb lenne, tudom. Hát hánynom kell tőletek. Remélem a kortársaim, a magyar fiatalok többsége nem olyan és nem úgy gondolkodik, mint ti. A neveteket mától csupa kisbetűvel írom csak le. #NOmentum #nemzetellenes #rombolás (Facebook)

Momentán megfúrtak valamit, azt hiszik milyen nagy a sikerük. Elvettek tőlünk egy generációs élményt, sikert, ami soha nem látott módon összehozta volna a nemzetet. Azok tűnnek el hamar akik kizárólag valamivel szemben tudják magukat meghatározni, mert pluszt hozzátenni nem tudnak. Egy kis momentum, de nagy kárt okoztak. Most nézzünk előre és hajrá, Budapest 2028! (Facebook)

Az olimpiai pályázat visszavonása valóban presztízsveszteség. A kínos ügyetlenkedés felelősei azonban az ország vezetői, akik 2010 óta mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a magyar emberek ne dönthessenek maguk a fontos kérdésekről, legyen szó új alkotmányról, a vasárnapi boltzárról, a Liget-beruházásról, és most az olimpiáról. A pályázat mögött nem jött létre nemzeti egység, mert a kormány egyáltalán nem volt kíváncsi sem a budapestiek, sem a vidékiek véleményére. A Liberálisok kezdettől fogva népszavazást szorgalmaztak ebben az egyébként tisztességes körülmények között valóban nemesnek tekinthető ügyben. Amikor viszont a kormány vezetői szembesültek azzal, hogy több mint negyedmillió fővárosi polgár kiállt alapvető állampolgári joga mellett, vagyis beleszólást akar a magyar főváros és az ország jövőjét meghatározó projektbe, a fideszes vezetők megsértődtek rájuk, majd egymásra mutogattak, és úgy dobálták körbe a teherré vált pályázatot, mint a forró krumplit. A miniszterelnök, a főpolgármester és a pályázati felkészülés irányítói durcás kisgyerekként viselkednek, ahelyett, hogy a támogatók, az ellenzők, a kételkedők és az el nem kötelezettek álláspontját meghallgatva, felelősen, hosszabb távon gondolkodtak volna. Erre azonban még kísérlet sem történt. Így jár, aki csak saját magával konzultál. (Közlemény)

Köszönjük azoknak a baloldali sunyi politikusoknak, akik szétverték egy nemzet álmát. (Facebook)

Mert a 266 151 összegyűjtött aláírás egyrészt nagyon sok, másrészt az „olimpiai álom” megsemmisítéséhez, a tehetetlen önfeladáshoz azért kevés. Döbbenten figyeltem, ahogy a kormányzat és az olimpiai mozgalom kommunikátorai az elmúlt 5 napban úgy jutottak el a pályázat visszavonásáig, mintha csak egyenes, elágazásmentes út vezetett volna oda. Az első kormánypárti nyilatkozatokat olvasva látom, mi most a nagyon egyszerű és kényelmes: beleállni, hogy árulás történt, vesztettek a Jók, győztek a Rosszak. Önvizsgálat nélkül csiszolni készre az ellenségképet, mocskos libsizni azokat, akik elvették tőlünk az ajándékot. Mantrázni, hogy ez meg lett volna, de hát így már soha többet. Nem kéne. Mert a tény mégis csak az, hogy a hatalom és az olimpiai mozgalom lábhoz tett fegyverrel nézte végig a Momentum kampányát. (...) Tízmilliárdokat költöttünk közpénzből a Budapest 2024 kandidálás – amúgy kétségtelenül minden ízében profi – kampányára. Elültettük a hitet az emberekben – köztük bennem is –, hogy ez akár jó is lehet nekünk. Majd egyik napról a másikra visszavontuk az egészet. És még csak nem is új világháború miatt. Mintha az elmúlt év kampánya nem is lett volna, mintha nem is lenne fontos vagy megharcolásra érdemes. Valaki kérjen tőlem elnézést.

Ők azok, akik elvették a reményt.

Lehet szidni a Momentumot, hogy későn léptek színre, és azzal is lehet vádolni őket, hogy politikai célokra használták az olimpia ügyét, de ha ők így képviselik a politizálást, ahogy azt a kampány során megmutatták, akkor az sokkal közelebb áll a demokratikus eszmékhez, mint az, ahogy a kormány reagált erre a helyzetre. Ahogy a kormány ignorálta a párbeszédet, majd a jogszabályban előírt feltételeknek megfelelő népszavazási kezdeményezés eredményét, az minden, csak nem demokratikus eljárás. (...) A legborzasztóbb forgatókönyv következett be számomra: két év ment el a semmibe a pályázással, ahogy a semmibe ment néhány milliárd forint is, valamint számtalan ember munkája (akik közül nagyon sokan keményen és becsületes dolgoztak azért, amiben hittek), majd amikor valakiben felmerült, hogy ezt a kérdést jobban körbe kéne járni, az érveket egymással szembe helyezni, akkor a felelősök azonnal kihátráltak a helyzetből, és tarkón lőtték az egész projektet. (Szavait gyengíti, hogy 2006-ban Pásztory még a Budapesti Olimpiai Mozgalom kampányvideójában népszerűsítette a budapesti olimpiarendezést – A szerk.)

Nem vagyok elfogulatlan az elvetélt budapesti olimpiával kapcsolatban. Azt hittem, száz éves késéssel megélhetem apám és nagyapám álmát. Dühös vagyok. Nemcsak a Nolimpiára. Rákapaszkodtak egy ügyre, amivel – jól gondolták – kárt okozhatnak Orbánéknak. Megmutatták, mennyire kicsik tudunk lenni! Mégsem csak rájuk haragszom. Haragszom azokra, akik üres stadionokra, felülszámlázott uszodákra költik az adófizetők pénzét. Vagy kézi-, kosár- és futballcsapatok szerb másod-, szlovák harmadosztályból és az amerikai kollégiumi bajnokság selejtjéből importált menőire, milliárdos futballakadémiák klasszissá sosem érő játékosaira. Az emberben, olimpiapártiként is felmerült, mennyit hordanának szét az olimpiai költségvetésből? Nagyban felelősek azért, hogy megint hadiállapotban áll az ország. Olimpiát csak békeidőben lehet rendezni.