Mégis megtalálták a váci nyomozók azt a verekedőt, aki májusban hagyott helyben alaposan egy másik férfit Sződligeten, és akit a vizsgálat kezdetén elengedett a hatóság, mert tagadta a bűncselekmény elkövetését. Ezt mostanára már beismerte, helyette azonban korábban a nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablás – hivatalosan máig el nem ismert – megoldóemberét gyanúsították meg. Szebenyi István hónapokig küzdött a hatóságokkal, hogy bebizonyítsa ártatlanságát, és most – mivel ő semmiképpen nem lehetett a tettes – megszüntették az ellene novemberben indított büntetőeljárást. Szebenyi tehát megjárta a maga kálváriáját, a keserédes sikerhez azonban az is kellett, hogy az ügyet elvegyék a korábban abban hibát hibára halmozó nyomozótól, és átadják egy jobb képességekkel rendelkező kollégájának. Szebenyi István portálunknak elmondta, hogy hamis vád miatt feljelenti a megvert embert, aki zavaros, ellentmondásos beszámolóival maga is hozzájárult ahhoz, hogy vakvágányra kerüljön a nem túl bravúrosan indult nyomozás, ezen kívül Szebenyi rossz hírét is keltette.
Megszüntette a rendőrség a móri ügy megoldóembere ellen korábban indított büntetőeljárást; Szebenyi Istvánt néhány hónapja azzal gyanúsították meg, hogy májusban megvert egy embert Sződligeten, aminek következtében a sértett nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett – tudta meg a PestiSrácok.hu. A bravúrosnak nem igazán nevezhető vizsgálat eredményeképpen meglett a valódi tettes is, aki már megtette beismerő vallomását. Az elkövető – nem túl nagy meglepetésre – az, akinek a személyleírása, az autója típusa alapján már a kezdetektől gyanúsnak kellett volna lennie, és akit korábban meg is hallgattak az ügyben, majd el is engedték, mivel akkor még tagadásban volt. Mint arról korábban portálunk beszámolt, testi sértés minősített esetének elkövetésével gyanúsította meg a Váci Rendőrkapitányság novemberben Szebenyi Istvánt, aki tizenöt esztendeje fémkeresőzés közben megtalálta Tatabánya mellett azokat a tárgyi bizonyítékokat, amelyek alapján a nyomozóhatóságok végül azonosították és elfogták a 2002. májusi, nyolc áldozatot követelő móri bankrablás valódi elkövetőit. Az ügyet először vizsgáló nyomozó szerint Szebenyi István volt az, aki megverte az ügy sértettjét. Állításait a hatóság korábban semmivel nem támasztotta alá, Szebenyinek ugyanakkor olyan objektív bizonyítékai voltak, amelyek egyértelműen kizárták az érintettségét. Az amatőr hadtörténésznek munkáltatója szolgálati autót biztosít, amelyben folyamatosan működik a helyzetmeghatározó. Ezt Szebenyi István a rendőrség rendelkezésére bocsátotta, ahogy a telefonja cellaadatainak lekéréséhez is hozzájárult; ezek mindegyike azt mutatta, hogy a bűncselekmény elkövetésekor a gyanúsított Szigetszentmiklóson volt munkaügyben. Gondolhatnánk, hogy ezek alapján a nyomozó belátja, hogy teóriája nem stimmel, és másik megoldást keres, de Szebenyivel nem ez történt.
A sződligeti verés
A történet ott kezdődött, hogy május 7-én egy férfi Gödön autózott a Délibáb utcában; lassan haladt, mert a családi házas területen húsz kilométeres sebességkorlátozás van érvényben. A sofőr észlelte, hogy az egyik udvarról egy másik kocsi akar kiállni, miközben megjelent ott egy nő is. A sofőr intett a nőnek, hogy megvárja, amíg a másik autó kitolat az utcára, mire a nő lehülyézte őt. A későbbi sértett ezt kifogásolta, ebből szóváltás kerekedett, majd a sofőr továbbhaladt, azt észlelte, hogy a másik kocsi, egy ezüst színű Suzuki SUV követi őt. A férfi Sződligeten leparkolt, mert az élettársával oda beszéltek meg találkozót. Ugyancsak leparkolt ott a Suzuki is, és abból egy középkorú férfi szállt ki, hangosan becsmérelte a sértettet, amíg felé tartott, majd ötször nagy erővel, ököllel megütötte a fején, illetve többször megrúgta, miközben mindketten a földre kerültek. A sértettnek eltört az orra, felszakadt a szemöldöke, ezen kívül más súlyos zúzódásai is keletkeztek. A támadó a Suzukival elhagyta a helyszínt; a kocsiban ott volt az említett nő is. Időközben megérkezett a sértett élettársa is, és együtt értesítették a rendőrséget a történtekről. A kiérkező járőrök leszemlézték a parkolót, ahol vért is azonosítottak.
Forró nyomon meglett a valódi tettes, akit aztán haza is engedtek
A nyomozás kezdetén bejárták a Délibáb utcát, és már akkor kiderült, hogy ott egyetlen embernek van ezüst színű Suzuki SUV-ja; őt ki is hallgatták, de természetesen nem ismerte be a bűncselekményt. A sértett vallomása szerint egy ötven év körüli, testes, kissé pocakos, enyhén őszülő férfi verte meg. Az úgynevezett felismertetésen első alkalommal a sértett elé négy, a személyleírásnak megfelelő ember fotóját mutatták meg; közöttük volt a suzukis is, de ő egyikben sem ismerte fel a támadóját. A felismertetés második felvonása Szebenyi István esetében már nem volt ennyire szabályos, mert a nyomozó akkor is négy fotót mutatott a megvert embernek, de ebből kettő jól láthatóan roma, a harmadik egy kamasz fiú, így az egyetlen, akire valamelyest illett a személyleírás, az Szebenyi volt. Őt a sértett kiválasztotta, és jelenleg ez az egyetlen bizonyíték, ami a rendőrség szerint megalapozza a meggyanúsítását. A felismertetés szabályai világosak: csak olyan emberek fotói szerepelhetnek a bemutatott elemek között, akik megfelelnek a személyleírásnak, és egymásra is hasonlítanak. Ha ebből a tanú egyértelműen azonosítani tudja az elkövetőt, az tekinthető objektív bizonyítéknak, de az nem, hogy a négyből egyetlen hasonlít egy kicsit a tettesre. Szigorú szabály a rendőrségen, hogy a felismertetés és a hasonló eljárások nem járhatnak együtt a tanúk befolyásolásával. Sorsszerűnek tűnik, hogy ugyanilyen módon befolyásolták a móri ügy tanúit is, akik aztán felismerték azt a Kaiser Edét, aki épp Szebenyinek köszönheti, hogy nem kell élete végéig a börtönben lennie. Kaiser tavalyi szabadulása után a PestiSrácok.hu Polbeat Extra című műsorában találkoztak először személyesen.
A vakvágányra került nyomozás és az emberi tényező
Szebenyi Istvánt novemberben idézték be a Váci Rendőrkapitányságra; kihallgatása után napokig kellett kellemetlenkednie a nyomozónál, hogy az ügy eddigi iratait adja át számára, mivel azok ismerete nélkül védekezni sem tud. Érdekesség, hogy a kihallgatáson a nyomozó egy zöld Suzukiról faggatta a gyanúsítottat, holott az iratokban az említett ezüst színű SUV szerepel. Ennek oka lehet az is, hogy a jegyzőkönyvek tanúsága szerint a sértett beszámolóiban egyszer egy zöld, máskor egy ezüst színű autó üldözte. Szebenyi István szolgálati autója egy fehér Opel, hatalmas, céges matricákkal, így könnyen felismerhető, párjáé pedig egy égszínkék Fiat. Zöld, vagy ezüst színű autója, Suzukija sosem volt, nem is járt ilyenekkel. A rendőrség másik „megdönthetetlen bizonyítéka” a sértett másik vallomása, amelyben a helyszíni szemlén azt vallotta, hogy „szerinte Szebenyi udvarából állt ki a támadója”. Ez elég is volt a nyomozónak, az adatbázisból előkereste a gyanúsított személyi igazolványán szereplő fotót, mellé rakta néhány, az ügy szempontjából irreleváns ember képét, amit a tanú aztán az említett módon „felismert”. Szebenyi István és a suzukis háza között néhány tucat méter van csupán. Feltételezhető, hogy tévedett az a tanú, aki azt sem tudja egyértelműen megmondani, hogy milyen színű autó üldözte?
Szebenyi István maga biztosította az említett GPS-adatokat és a cellainformációit, és azt kérte a hatóságtól, hogy azt ők is ellenőrizzék le. A nyomozó rossz rendszámot és rossz telefonszámot vitt be a rendszerbe, azokat elírta, így természetesen nem is kaphatott olyan értelmezhető adatokat, amelyek alátámaszthatnák Szebenyi állításait. Amikor már látszott, hogy a vizsgálat reménytelenül vakvágányra került, Szebenyi feljelentést tett amiatt a területileg illetékes ügyészségen. Ne feledjük, hogy a testi sértés minősített esetéért hosszú börtönéveket szabhatnak ki a bíróságok.
Lecserélték a nyomozót, szinte azonnal lett megoldás
Szebenyi István kálváriája ott vett szerencsés (?) fordulatot, amikor az „ügyében” eljáró nyomozótól elvették a vizsgálatot, majd egy másik kapta meg. Újra elkezdték vizsgálni a korábban a bűncselekmény elkövetését tagadó férfi szerepét, aki hamarosan beismerő vallomást tett. Szebenyi István portálunknak elmondta, hogy hamis vád miatt feljelenti a megvert embert, mert rossz hírét keltette, és egy olyan történetben volt kénytelen védekezni, amelyhez semmilyen köze nem volt. Mint Facebook-bejegyzésében Szebenyi írta:
Elképesztő, és abszurd volt ez az egész eljárás, amelynek során végre az is kiderült hogy a bűncselekményt egy tőlem nem messze lakó szomszéd követte el, akit a sértett első körben nem ismert fel a fényképes felismertetés során. Ekkor gondolta úgy, hogy a mi házunkból jött ki a bántalmazója, később fotó alapján engem felismerni vélt, később pedig a páromat is! Menet közben több alkalommal megváltoztatta a tanúvallomását annak érdekében hogy passzoljon ránk a személyleírás. Az is egy érdekes kérdés, hogy az ügy akkori “nyomozója” ehhez hogyan, és miért asszisztált? Úgy tűnik neki mindegy lett volna ki az elkövető, csak legyen! Később szerencsére írni-olvasni, gondolkozni tudó nyomozó kollégához került át az ügy, aki végre elolvasta, áttekintette, értelmezte a keletkezett információkat! Mivel a kérdéses időpontban otthon sem voltam, az autómban GPS nyomkövető van, és ráadásul nincs is olyan típusú gépjárművem ami az elkövetőnek volt, végül világossá vált hogy én nem lehettem az elkövető! Most azt hiszem mivel hivatalosan is ártatlan vagyok az ügyben szerintük is, feljelentem hamis vád miatt a sértettet! Mert azon azért neki is el kell gondolkoznia, hogy a jövőben bárkire rámutogasson egy eljárásban aki ott sem volt!
A megoldóember
Szebenyi István amatőr hadtörténészként fémkeresővel járta a Tatabánya környéki erdőt 2006 végén, így talált rá azokra az elásott csomagokra, amelyekről egyértelmű volt számára, hogy azok nem világháborús leletek. A csomagokban különféle ruhák, parókák, fegyveralkatrészek voltak, ezért felfedezéséről értesítette a rendőrséget. A hatósági szemle később még több elásott eszközt tárt fel. Ezek között volt egy átalakított pisztoly, amelyről hamarosan kiderült, hogy azt használták a móri bankfiókban, és azzal öltek meg Veszprémben egy nyugdíjakat kézbesítő postást is. A rendőrség 2007 elején tartott sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy a móri vérengzés és a kézbesítőket ért sorozatos támadások ügye összefügg. Amikor ezek az új információk elkezdték uralni a hazai híreket, jelentkezett a rendőrségen egy védett tanú, aki emlékezett arra a férfira, akit egyszer elfuvarozott Szebenyi felfedezése helyszínének közelébe, a telefonja híváslistájában pedig még megvolt az utas hívószáma. A szám még használatban volt, így a nyomozók azt visszafejtve jutottak el a móri mészárlás valódi elkövetőihez, Nagy Lászlóhoz és társához, Weiszdorn Róberthez. A tetteseknek nem volt priusza, nem szerepeltek a bűnügyi adatbázisokban, így nagy az esélye annak, hogy Szebenyi István felfedezése nélkül soha nem azonosították volna őket. A hatóságok addigra már amúgy is megnyugodtak, mert a kétséges bizonyítékok ellenére addigra sikerült tényleges életfogytiglanra ítélni az ügyben amúgy semmilyen módon nem érintett Kaiser Edét, és elmarasztalták vélt társát, Hajdú Lászlót is. Kaiser ellen elítélése mellett az egyik legnyomósabb érv volt bűntársa, Kiglics Attila vallomása volt, amelyről kiderült, hogy valótlanságokon alapult, nem mellékesen vakvágányra vitte a nyomozást is. A Kiglicsnek kifizetett huszonötmillió forintos nyomravezetői díj kifizetését a hatóságok azóta is helyénvalónak tartják, Szebenyi szerepét azonban minden eszközzel igyekeztek elbagatellizálni még úgy is, hogy az említett védett tanú egyértelműen azt nyilatkozta: csak Szebenyi felfedezésének hírére kezdett el emlékezni egykori titokzatos utasára. Nagy László elfogása után nem sokkal öngyilkos lett a zárkájában, Weiszdorn Róbert pedig egyértelművé tette, hogy ők ketten jártak a móri bankfiókban 2002. május 9-én, másoknak nem volt közük a történtekhez. Érdekesség, hogy Szebenyi korábbi pereiben a védett tanú vallomása – természetesen a személyiségi jogainak és védettségének tiszteletben tartásával – perdöntő lehetett volna, azonban az erről szóló számos indítvány ellenére egyik eljáró bíróság sem volt kíváncsi a tanú beszámolójára. Szebenyi István – miután Magyarországon az összes jogorvoslati lehetőségét kimerítette a nyomravezetői díj ügyében – az Európai Emberi Jogok Bíróságához fordult, de a testület nem foglalkozott érdemben a sérelmével.
Fotó: Facebook
Facebook
Twitter
YouTube
RSS