Egy meglepő cikk jött szembe velem a 444-en, amely egy megszakított nemátalakításról szólt. A cikkben a nevét elhallgatni kívánó interjúalany arról beszélt, hogy élete legrosszabb döntését hozta, amikor azt hitte, hogy depressziója és problémái meg fognak oldódni, ha elkezdi a nemváltást. Spoiler: a problémák nem oldódtak meg, csupán egyre több lett belőlük. A cikkre rá pár napra Lakatos Levente YouTube-csatornáján találtam rá egy érdekes videóra, amelyben egy 14 éves tini az anyukájával beszélt arról, hogy mikor és hogyan jött rá, hogy transznemű. A párhuzam egyértelmű és félelmetes volt, a tiniről szóló videó közben folyamatosan az járt a fejemben: mi lesz ezzel a szegény gyermekkel és ki fog segíteni neki?
Tiffanyról már az általános iskolában kiderült, hogy transznemű gyermek. Míg a kortársai zaklatták, édesanyja a lehető legbékésebb gyerekkort megadva neki, foggal-körömmel küzd a jogaiért. Szívbemarkoló történet a mai szeretetről, családról és elfogadásról – olvasható Lakatos Levente legújabb videójának leírásában. A közel egyórás podcastben megismerkedhetünk egy 14 éves kiskamasszal, aki látván a trendeket úgy döntött, Tiffanyként akarja élni az életét, ebben pedig a szülei kénytelenek támogatni, mivel úgy látják: ez az egyetlen megoldás arra, hogy gyermekük ne essen mély depresszióba, és ne legyen öngyilkos. Ugyanis párszor már megpróbálta. Felmerülhet a gondolkodó olvasóban a kérdés: mi vesz rá egy kistinédzsert arra, hogy gyógyszereket szedjen be, illetve mi okozza a pánikrohamait, amint az iskolába kellene mennie.
A trendek hatásai az identitáskereső fiatalokra: követők, lájkok, transzneműség
A videóban szereplő tinédzseren már az első perctől kezdve látszott, hogy milyen tartalmakat néz a közösségi médiában, kiket lájkol, kiket követ, és kiket tart példaképének. A viselkedés, a beszédstílus, a kézmozdulatok és az affektálás egy az egyben hozta a Noryna Diamond, Hamza Alexa, Sturbán Tiffany stílust. Ők azok a “híres” magyar botrányhős “influenszerek”, akik veszekedéseikkel, egymást alázó élő videóikkal tették magukat híressé, illetve nem mellékesen mindannyian transzneműeknek vallják magukat. A netes Mónika show-t csináló triónak nagyjából átlagosan 100 ezer követője van a közösségi médiában, lájkok és kommentek özönlik el a közösségi oldalukat olyan fiataloktól, akik a botrányokra éhezve kattintanak rájuk. Ezek, a Noryna-féle “tartalomgyártók” a legkárosabbak a gyerekekre nézve, és akarva vagy akaratlanul, de folyamatosan gyártják a rájuk hasonlítani akaró, figyelemre éhes, identitáskereső, követőkre vágyó tinédzsereket. Olyanokat, mint a Levente videójában bemutatott Tiffany.
“Zsebibaba”, Sturbán “Tiffany”, Hamza “Alexa” és “Noryna Diamond” / Forrás: Instagram
Értetlen gyermekorvosok, depresszió és lelki zsarolás
A videóban Tiffany és édesanyja mesélnek arról, miként lett a tini fiúból, tini transz és milyen akadályokon kell keresztülmennie egy nyolcadik osztályos diáknak, ha a tanulmányai helyett az identitáskeresésre helyezi a hangsúlyt. Elmesélik, hogy Tifanny gyermekorvosa értetlenül állt a gyerek problémái előtt, aki, mint kiderült pánikrohamaival küzdött, kerülte az iskolát, altatókkal próbálta túladagolni magát, és “kést tartott a torkához”. Szerencséjére egyik ilyen öngyilkos kísérlete sem járt sikerrel, édesanyja ugyanis mindig ott volt, hogy megakadályozza a tragédiát. Felmerülhet ebben az esetben is a kérdés: Tiffany agyában vajon valóban az járt-e, hogy véget vessen az életének vagy “csupán” édesanyját akarta lelkileg megzsarolni? Mindenfajta rosszindulatot és előítéletet félretéve, ezt a kérdést csupán idézőjelben tegyük fel. Tiffany édesanyja elmondása alapján ezek után a tettek után gondolkozott el azon: milyen környezetet kellene teremtenie gyermekének, hogy kényelmesen érezze magát? A választ pedig a transzneműségben találta meg.
Az interjú nézése közben azon is elmerenghet a néző, hogy vajon mitől lesz egy 14 éves gyermek depressziós és ennyire sérült lelkű. A válasz szintén megtalálható a videóban. A beszélgetés során kiderül ugyanis, hogy Tiffanynak volt egy nagyon közeli barátnője, aki öngyilkos lett. Ez talán a videó legerősebb mondata, története és egyben válasz is az egész jelenségre. Mi történik ugyanis egy fejlődő szervezettel, egy fejlődő lélekkel, ha a legjobb barátnője öngyilkosságot követ el, meghal és a tinikor további fejezeteit egy ilyen szörnyű tragédia árnyékolja be? Hát ez. Önmagad keresése, identitásválság, majd a közösségi média által bereklámozott transzneműség.
A transzneműség nem megoldás sem a tinikor identitásválságra sem pedig a depresszióra
A LMBTQ-lobbi hazugságairól időről-időre lehull a lepel, bármennyire is szeretnék sokan, ha ezeket nem vennénk észre. A jól hangzó szlogenek a “szeretet” és az “elfogadás” szavak kisajátítása olyan burkot képeznek a lobbi köré, amellyel sokszor sérthetetlenné válnak. Azonban akad néha pár bátor ember, aki szembe mer menni ezekkel a cukormázas hazugságokkal, annak ellenére is, ha azonnal homofóbnak, transzfóbnak vagy egyenesen gyűlölködőnek titulálják. Pedig csupán annyit tesznek, hogy kimondják az igazságot, miközben válaszokat keresnek. Így tett egy, a 444.hu interjújában megszólaló detranzícionáló nő is, aki kendőzetlenül elmesélte: hogyan csalta csapdába őt az LMBTQ-mozgalom. Az interjúalany többek között kifejtette: a testi diszfóriája tinédzser korában kezdett el kialakulni, amikor elkezdtek nőni a mellei és szőrösödni kezdett. (Nem árt hozzátenni, hogy ezzel nagyjából minden tinédzser így van, mikor a teste átalakulásba kezd. Nincs annál nagyobb trauma és zavarodottság, amikor egy lánynak először jön meg a menstruációja).
15 éves koromban rászoktam a Yaoi Mangákra, amik szexuális tartalmú, nők által írt fiú-fiú képregények. Nagyon sokan „betranszultak” emiatt. Azt gondoltam, hogy férfiként akarok szexelni, nem nőként. Teljesen a függője lettem. Nem szabad, hogy egy gyerek akármit felügyelet nélkül megnézhessen a neten. 17-18 évesen pornót néztem. A hülye tranzícióba úgy kezdtem bele, hogy a női testről és a saját testemről is alig tudtam valamit. Tinikoromban azt hittem, hogy az összes női mell ugyanúgy néz ki, nem tudtam, hogy többféle alakjuk is lehet. Csak a pornóban láttam emberi testet”
– meséli átváltozásának körülményeit a 444 interjúalanya, aki hozzáteszi: 18 évesen azt mondtam anyámnak, hogy inkább meghalok, minthogy nőként éljek, meg ha nem kaphatom meg ezeket a hormonokat. Már itt is erős hasonlóságokat lehet találni a fentebb említett Tiffany történetével, ha csupán a szülők felé irányuló lelki terrort nézzük.
A családom azt akarta, hogy életben maradjak, és mivel elhitették velük, hogy ez az egyetlen módja, támogattak az önpusztításban”
– meséli az nevét elhallgatni kívánó nő, aki beszámol még a pénzét lenyúló “pszichiáterekről” is, akik ötvenezer forintért cserébe gyakorlatilag bárkiről megállapítják a transzneműséget. A detranzícionáló nő elmondja: jellemzően huszonéves korára sok lány, aki tinikorában elkezdett transzként azonosulni, rádöbben a valóságra.
Ilyenkor növünk fel. Meg az elején nagyon utáltam a mellemet meg a széles csípőmet, és akkor teltek az évek, és a harmadik év végére már nagyon egyenes lett az alakom, ilyen téglalap alakom lett, nem pedig női”
– teszi hozzá.
Már egyáltalán nem értek egyet ezzel, életellenes ez az egész gondolkodás. Ez a testmódosításról szól. Nehezen fogom fel, hogyan tudták átvenni az uralmat a tudományos élet fölött, az egészségügyi szervezetek fölött, és meggyőzni az embereket, hogy ahhoz, hogy valaki működőképes legyen, be kell tenni két szilikont a mellkasába vagy meg kell csonkítani az egészséges nemi szervét. A melegek jogait, a nők jogait, a gyerekek jogait, a mentális betegek jogait is megsértik – vonja le a végső tanulságot az interjúalany.
A “transzfób” az, aki kimondja a csúf igazságot: a nemváltás nem fog rajtad segíteni
Félreértés ne essék, aki felnőtt korában úgy dönt, más nemet akar magának választani, annak váljék egészségére (nem fog). Sokan abban a hitben vannak, hogy a problémáikra, traumáikra, depressziójukra majd a transzneműség megoldást fog hozni, ez azonban nem így van. Sem felnőttkorban, sem pedig tinikorban, sugalljon bármit is a közösségi média és az LMBTQ-mozgalom. A tinikori identitáskeresés nem válogat, mindenkinél jelentkezik. A különbség csupán az, hogy aki nem a közösségi médiában nő fel, az megtalálja önállóan önmagát. A social media foglyai azonban nagy veszélynek vannak kitéve. A tökéletes világ, amelyet az Instagramon mutatnak nem létezik, éppen úgy, ahogy a nemváltással nem fog meggyógyulni a sérült lélek. Ne dőljünk be a látszatnak. Az LMBTQ-mozgalom, azon belül is a transzaktivizmus mindig a legsebezhetőbbekre fogja kivetni a hálóját. Azokra a identitáskereső, sokszor depressziós, traumás fiatalokra, akik érthető módon el akarnak menekülni a múlt/jelen fájdalmai elől. Pedig a megoldás egyszerű lenne, a közösségi média helyett valódi segítségre lenne ezeknek a fiataloknak szüksége. Egy kedves szóra, egy erős szülői ölelésre, egy éjszakába nyúló baráti beszélgetésre, egy valódi életre a social media fogságából kiszabadulva.
(444.hu, Pesti Srácok; Kiemelt kép: Lakatos Levente/YouTube)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS