A barçás sztárok nélkül rendezték a C-csoport Hollandia–Lengyelország meccsét, Frenkie de Jong az egész Eb-t kihagyja az áprilisi bokasérülése miatt, Lewandowski viszont talán csak ezt a találkozót a meghúzódott combja miatt. Fedte a valóság az előzetes várakozásokat a játékot illetően, a hollandok többnyire komoly fölényben játszottak, időnként egykapuztak. A lengyelek hősiesen és keményen küzdöttek, volt annyi lehetőségük, ami egy meglepetésre elég lehet adott esetben, de a szakajtónyi holland helyzetből mégiscsak eggyel több gól lett.
A papírforma szerint holland helyzetekkel indult a találkozó, ám a Lewandowski helyett játszó ék, Buksa csúsztatott a hosszú sarokba fejjel, gólra váltva az első lengyel helyzetet. Azon nyomban még félelmetesebb tűzijátékba kezdtek a hollandok a lengyel kapunál; Van Dijk kapáslövését Szczęsny bravúrosan kiütötte, egy nagy lehetőségnél Zieliński blokkolt, Depay pedig ajtó-ablak helyzetben fölé durrantott. Imponálóan labdabiztosak és gyorsak voltak a hollandok, lélegzetvételt se hagytak a minden erejükkel védekező lengyeleknek. A sok mozgásnak és a hibátlan labdakezelésnek köszönhetően mindig volt szabadon megjátszható holland ember, jól vezették be a labdát a résekbe, és a kapu előtt is hatékonyan találták meg a védelem lyukait a befutó támadók.
A sors iróniája, hogy Gakpo teljesen védhető helyre indított lövése megpattant egy védő lábán, így a lengyel kapus is csak elkámpicsorodó arccal nézhette, ahogy a kapujába pördül a labda. A gyilkos nyomás azonnal alábbhagyott, és hamarosan már a lengyelek lőhettek volna gólt, ám Verbruggen védett. Összességében maradt a nagy helyzetekkel kísért holland fölény, de megszűnt az egykapuzás, elkezdett úgy kinézni a meccs, mint ahol két csapat van a pályán.
Buksa fejesgólja váratlan ízt adott a meccsnek. Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan
Pihenés közben ráébredtek a hollandok, hogy a 0:1-nél ugyan jobb a döntetlen, de ők többet akarnak ennél, így hasonló iramot diktáltak a félidő után, mint a lengyel vezető gólt követően. A helyzetek ismét megvoltak, de ennyi lehetőségből jobb napokon gólfesztivált lehetne rendezni, úgyhogy indokolt volt Ronald Koeman szövetségi kapitány gondterhelt arca. Annál is inkább, hogy tizenpár perc után elkapta a fonalat a lengyel csapat, és rövid időre be is szorította a hollandokat. A holland támadásoknál vagy az utolsó passznál, vagy a labdaátvételnél, vagy a lövésnél nem jöttek ki a centik, mindenesetre mindig csak centiken múlott, úgyhogy egy pillanatig sem voltak biztonságban a fehér-pirosak.
A legjellemzőbb kép: a hollandok támadnak, Szczęsny véd. Fotó: MTI/AP/Petr Josek
Komoly iramban zajlott a meccs, a hollandok játéka Malen, a lengyeleké Moder beállásával lett pezsgőbb. Már-már az is felmerülhetett a lengyelekben, hogy akár nagy meglepetést is lehetne okozni, a pontszerzés viszont tényleg kezdett elérhető közelségbe kerülni nekik. Ekkor jött az utolsó tíz percre csereként beállt Weghorst, aki kollégáival ellentétben elsőre bevágta az adódó gólhelyzetét, egy laposan a kapu elé betett labdát zúdított be a rövidbe. A lengyelekben volt még erő, hogy megnyomják a végét, kimaradt egy nagy helyzetük, és a magyar válogatott számára is megszívlelendő módon, távolról is próbálkoztak két egész jó lövéssel. Emelt fejjel ballaghattak le a pályáról, a világversenyes átlaguknál jóval élőbb és célratörőbb focit láttunk tőlük. Hollandia pedig még a hiányzó játékmester, De Jong nélkül is bejelentkezett az esélyes csapatok közé; világklasszis módon tudják fokozni a játékot, csak a stabilitásuk lehet kérdéses.
A befejezésnél mindig hibáztak a holland támadók, a csereként beállt Weghorst viszont nem. Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan
C-csoport
LENGYELORSZÁG–HOLLANDIA 1:2 (1:1)
gólszerzők: Buksa (16.) – Gakpo (29.), Weghorst (83.)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS