Március mérlege ez: Brüsszel kínosan hallgat, miközben Róma ordít, Berlin szűköl, London nyüszít, Budapest pedig lélegzetvisszafojtva figyel – állapítja meg Békés Márton történész, a Terror Háza kutatási igazgatója, a Kommentár főszerkesztője a PestiSrácok.hu-nak írt legújabb filozofikus írásában, hozzátéve: nem a világvége jött el, csak az eddig ismert világnak szakadt vége. (…) A kialakult egészségügyi válságot vagy a nemzetállamok maguk oldják meg, vagy senki. Ez a jövőben fel fogja vetni az EU szükségességének és potenciájának kérdését, mert ha a bajban nem segített, akkor mi végre létezik? – bocsátja előre a történész, aki végül azt is felvázolja, hogy milyen eszme mentén rendeződhet újra a világ. Nem lőjük le, olvassák el!
„Jön az új és régi lesz, és visszajön a régi, mely újnak látszik.” (Asbóth János) Napról-napra tisztábban látunk. A koronavírus, a vele összefüggő, de már régóta körülöttünk settenkedő recesszió, az olajárzuhanás, a nem csökkenő migrációs nyomás és a természetrombolás egymással összekapcsolódó krízisei miatt a globalizáció válságba került. A „katasztrófák konvergenciája” (Guillaume Faye) segít felismerni, hogy valójában nem egyszerűen a globalizáció került válságba, hanem kiderült: a globalizáció maga a válság. Ezt a válságot a jelenlegi, globális keretek között nem lehet megoldani, hiszen pont ezek idézték elő. Ki kell lépnünk a régi keretek közül, hogy világra segíthessük az újat. A társadalomnak, akárcsak az embernek, teste van és rendelkezik immunrendszerrel – előbbi az állam, utóbbi a szuverenitás, amelynek legláthatóbb eszközei a népi felhatalmazás, a hatékony kormányzat és a nemzeti határok. Ezek megerősítésére van szükség, hiszen a jelenlegi összetett válságot pontosan ezek mellőzése váltotta ki.
Államellenes immunhiány
A globális járvány nem független a globális világrendtől, sőt annak szerves része, éppenséggel válságba kerülésének végső bizonyítéka. A világjárvány kialakulása összefügg a világtársadalom létrejöttével, határtalan terjedése a határoknélküliséggel, a megállítására tett erőfeszítések ezért szükségképpen a járvány keretéül szolgáló nemzetközi gazdasági és politikai rend – ideiglenes, részleges vagy teljes – felszámolásával járnak együtt. Nem véletlen, hogy ez éppen most történik: oka van, mégpedig a fennálló világrend leglényegéből fakadó. A járvány tükrében az eddigi globalizáció működésmódját magát pillantottuk meg.
A globalizáció 20. század végi, 21. század elejei modellje szánt szándékkal rombolta le a társadalmak immunrendszerét, amelyre számos politikai, gazdasági, katonai megoldás kínálkozott. Ezek közös célja az volt, hogy a nemzetállamokat kívülről és belülről is meggyengítsék, önvédelmi képességüket lecsökkentsék, vagyonuktól megfosszák őket s korlátozzák területi joghatóságukat. Az 1990-től kezdve könyörtelenül érvényesített „washingtoni konszenzus” elvei, mint a privatizáció, a monetarizmus vagy a szabadkereskedelem és az ezt kikényszerítő globális intézményrendszer (Európai Központi Bank, IMF, Világbank, WTO) világszerte azokat a standardokat terjesztette el és kérte számon, amelyek a globális üzleti-kereskedelmi érdekeknek szolgáltatták ki a nemzetállamokat. Volt, ahol diplomáciai és gazdasági nyomásgyakorlással érték el ezt, másutt ezek önkéntes érvényesítését különböző integrációk feltételéül szabták, megint máshol azonban keményebb eszközökhöz nyúltak, többnyire az Egyesült Államok – adminisztrációkon átívelő (1991 és 2016 közötti) fegyveres beavatkozás-sorozattal megvalósuló – demokrácia-exportjának segítségével. A rendszer két utat kínált: kolonizáció vagy öngyarmatosítás.
Az elmúlt harminc évben kiépült neoliberális világbirodalom nem a klasszikus gyarmatosító eszközökkel, de ugyanazzal a logikával terjeszkedett világszerte. Amint, Carl Schmitt korunkra is érvényesen megfogalmazta: „Az emberiség koncepciója az imperialista terjeszkedés hatékony eszköze, humanitárius verziója pedig kifejezetten a gazdasági imperializmust szolgálja.” A globalizmus ideológiája a kozmopolitizmus és a neoliberális gazdaság- és társadalompolitika együttese, amely a kormányzat gyakorlatában permanens „válságkezelést” és politikai semlegesítést jelent, az államfilozófiában pedig a nemzeti közösségek lerombolását és az államhatárok feloldását. Az örökös „válság” nem más, mint maga a neoliberális kormányzati filozófia (ennek működését láttuk idehaza 2006 és 2010 között). A rá jellemző cinikus fordulattal a nemzetközi anarchisták jelszavát (No nation, no borders) nem más, mint a világkapitalizmus valósította meg.
Ahol régen partraszállást valósítottak meg, ott újabban embargót vezetnek be, ami korábban ejtőernyős deszantosok fegyveres beavatkozása volt, az ma az uniós jog intervenciójának szorgalmazása. Rövidebben: korábban tankhadosztály, ma Amnesty International. Amint a félszáz ország aktivistáinak kiképzést tartó CANVAS-szervezet vezetője, az „erőszakmentes ellenállás” szerb apostola (Soros György kegyeltje és Miheil Szaakasvili személyes kiképzője), Szrgya Popovics ki is mondja Útmutató a forradalomhoz című 2015-ös forgatókönyvében: „a bombázókat és tankokat újabban felvonulások és szórólapok helyettesítik”. Az eszköz tehát változott és körmönfontabb lett, de a cél maradt ugyanaz: a nemzetállami szuverenitás aláásása.
Az állam destabilizációjának 20. századból ismert megoldásai (államcsíny, bábállam, megszállás) helyett évtizedek óta posztmodern világunkhoz illőbb hibrid eszközökkel folyik a nemzetállami keretek lebontása, aminek egyaránt része a nemzetközi tőzsdespekuláció, a demokráciadeficitre hivatkozó uniós eljárások megindítása, kormánybuktatások finanszírozása és szervezése (színes forradalmak, arab tavasz, „majdanok”), vagy a többségi kormányok alulról és fölülről való egyidejű szorongatása az NGO-hálózat és a vele szövetséges nemzetközi, nemválasztott testületek részéről. Az emberijogvédő, a brüsszeli bürokrata, az ellenzéki aktivista és az „európai jurisztokrácia” (Pokol Béla) egyaránt fontos szereplője volt annak a kívülről szervezett puha puccskísérletnek is, amely Magyarországon két ízben már destabilizációs műveletet hajtott végre: 2013–14-ben az amerikai ügyvivő révén, 2018/19 fordulóján pedig kormányellenes tüntetések képében.
Európában az állam lebontásának legfontosabb eszköze a nemzetközi egyezmények alkotmányjogiasítása és az uniós jogi rezsim kiterjesztése, a demokratikus felhatalmazáshoz nem kötődő szervezetek hatalmának növelése és az állampolgárság dekonstrukciója. Jól megfigyelhető, hogy a hatalom forrását és gyakorlásának legitimációját miképpen akarják elszakítani a népi/választói felhatalmazástól és helyettesíteni, sőt kiszervezni olyan testületekhez (föderális intézmények, bíróságok, multinacionális nagyvállalatok), amelyek nemzetek fölött állnak, nem kötődnek állam által felügyelt területiséghez és demokratikus választásoknak sincsenek alávetve. Mindez szoros összefüggésben áll az „értékek zsarnokságával” (Carl Schmitt), például amikor a liberális demokrácia nyugati elvárásrendszerét (jogállamiság, fékek és ellensúlyok, európai értékek) kérik számon – jogi, diplomáciai, politikai és gazdasági nyomásgyakorlással egyaránt élve – a közép-európai országokon, amelyek a migrációval és az azt pártoló uniós struktúrákkal dacolnak. Ez nem más, mint „normatív imperializmus” (Frank Füredi).
Az állam lebontásának legnyilvánvalóbb jele az elmúlt fél évtizedben az állampolgári jog, a határok és a területiség feloldása volt. A 2015-ben nyilvánvalóvá váló migrációs krízis uniós menedzselése (határnyitás, elosztási kvóták, integrációs próbálkozások, Willkommenskultur) együtt járt az államhatárok jelentőségének lebecsülésével, a migrációval kapcsolatos berlini–brüsszeli döntések tagállamokra oktrojálásával, a nemzetállamiság ideológiai–kulturális megtámadásával, és az ellenállók megbüntetésével (kötelezettségszegési és hetes cikkely szerinti eljárás, Sargentini-jelentés). Amikorra 2020 tavaszára kiderült, hogy a határok ellenőrzése, visszaállítása, sőt lezárása az egyetlen hatékony eszköz a világjárvány megfékezésére,- immár közel fél évtizeden át zajlott a határellenesség kampánya – ez lett a végzetünk. Ez a folyamat fordult a visszájára, de jóval gyorsabban és sokkal látványosabban, mint ahogyan kialakult. Pontosan ez okozza, hogy viharos változásnak érzékeljük azt, ami történt. Mert az is – forradalmi.
Globális fordulópont
„Mit is fordult itt a világ körültünk” – kérdezte Ady, jó száz éve. Mi már tudjuk: ami most történik, az évszázadunk Eseménye. Nagyon ritka dolog, hogy az előérzet (mint valami feltörő, megmagyarázhatatlan emlék), a kollektív tapasztalat és a szellemi előőrs gyanánt gondolkodók (Vordenker) prognosztizálása annyira egybeesik és olyan hamar valósággá válik, amint az az elmúlt hónap során történt. Százévenként, ha egyszer fordul elő ilyesmi. Ezzel a mostani drámai évtizedkezdettel valamennyien ugyanúgy vagyunk: erre mindannyian emlékezni fogunk, unokáinknak is meséljük majd. Nemzedéki élménynél jóval több ez, hiszen életkorra való tekintet nélkül, ráadásul földrajzi és kulturális tényezőktől függetlenül átéljük. Lehet, hogy a globalizáció végének előérzete vált globálissá, de az az érzés biztosan, hogy így nem mehet tovább.
A föderális szervezetek a globalizáció kistestvérei. Jellemző eset, hogy Brüsszelben egyetlen nagyrendezvényt tartottak meg a vírushelyzet kialakulásának napjaiban, amelyen a teljesen elfelejtődni látszó Greta Thunberget hallgatták meg, akit aztán bornírt üzeneteivel együtt ugyanúgy elsodort a járvány, mint a népszerűségszerzésből ráakaszkodó eurokrata elitet. 2019 és 2020 között az a különbség, hogy a svéd aktivista hírhedt davosi követelőzése (Azt akarom, hogy pánikoljatok!) ma már kijelentő módban, többes számban is elhangozhat. A brüsszeli klímatervek helyett egyébként is hatékony nemzetállami cselekvéssel, például természetmegóvó és energiazöldítő programokkal (lásd a magyar kormány nyolcpontos akciótervét) lehet, és kell is az ökológiai válság ellen tenni.
A globalizáció alapító mítoszai, és az Európai Unió „négy szabadsága” a veszély fokozódásával párhuzamosan foszlott szerteszét, és senki sem akadt, aki fenn akarta volna tartani őket. A válság hatására olyan intézkedéseket vezettek be a tagállamok, amelyek ellenében az EU ma ismert formája létrejött: határzár, határellenőrzés, beutazási és kiviteli tilalom. Miközben az államok önkezükbe vették a kezdeményezést, lezárták a határaikat, vészhelyzetet, rendkívüli állapotot rendeltek el, az Európai Unió – amely 1992 óta egyre csökkentette a tagállami szuverenitást – kómába esett, korábbi cselekvésképtelenségét és döntési impotenciáját pedig a tilalmak miatt már a végtelen konferenciázással, ülésezéssel és a szokásos bizottságalakítással sem palástolhatta. Március mérlege ez: Brüsszel kínosan hallgat, miközben Róma ordít, Berlin szűköl, London nyüszít, Budapest pedig lélegzetvisszafojtva figyel.
Az Európai Unió mindent fordítva csinál, mint kellene: azokban a kérdésekben szabályoz és keménykedik, amelyben nem kellene, például a „jogállamiság” kérdésében, és ott nem tesz semmit, ahol nagyon is szükség volna rá, mint amilyen a külső határok védelme is. Emlékezetes: Olaszország közegészségügyi megsegítségére Kína sietett, az illetékes uniós intézmények lassúak és tehetetlenek voltak. Az EU akkor rendelt el beutazási tilalmat, miután tagállamai már rég megtették ezt saját hatáskörükben. Világossá vált: a kialakult egészségügyi válságot vagy a nemzetállamok maguk oldják meg, vagy senki. Ez a jövőben fel fogja vetni az EU szükségességének és potenciájának kérdését, mert ha a bajban nem segített, akkor mi végre létezik? A 2019-es EP-kampány neoliberális szlogenje, vagyis az „Európai Egyesült Államok” manapság csak ideges kacajt váltana ki.
Mostantól egy ideig a kivételes állapot lesz a normális, míg minden helyre nem áll. Ez a helyreállás azonban már egy más nemzetközi, európai, politikai, gazdasági és mentális helyzetben talál minket. Most erősnek kell lennünk, hogy újra erős államunk legyen.
Ami még jön
Mindössze három évvel a II. világháború kitörése előtt forgatták azt a H. G. Wells forgatókönyve alapján készített sci-fit, amelyet magyarul Mi lesz holnap? címre szoktak fordítani (Things to come. 1936). Némi túlzással egyébként magyar filmről beszélhetünk, lévén producere Korda Sándor, Vince nevű testvére pedig művészeti vezetője volt, a futurisztikus díszletet Moholy-Nagy László tervezte. A korai, fekete-fehér tudományos-fantasztikus film a jövőben, 1940 és 2054 között játszódik, és megjósolja (!) sorrendben a világháborút, a diktatúrát, a járványt, a technológiai fejlődést, a globalizációt és az űrutazást. A brit szocdem íróra jellemző progresszív végkicsengés akkor még természetesnek tűnt: a korlátlan haladás, az emberiség egyesülése, a konfliktusokat meghaladó technológia végül úgyis győzni fog – szólt a közvélekedés.
Jóideje azonban már senki sem ír pozitív végkimenetelű science fictiont, a zsáner legnagyobbjainak (Zamjatyin, Orwell, Huxley, Bradbury, Boulle, Ballard, DeLillo, McCarthy) hála a sci-fi a disztópia (negatív utópia, posztapokaliptikus látomás) szinonimája lett – tipikusan konzervatív műfaj, amelyben „a veszteség fölött érzett fájdalom erősebb, mint az újdonság fölött érzett izgalom” (Michael Oakeshott). Mindez annak a jele, hogy nem hiszünk többé a haladásban, a technoprogresszió mértéke félelmet kelt bennünk, a géntechnológia helyességét szkepszis övezi, és a fejlődésbe vetett hit alapvetően problémássá vált. A 20. század tragédiái után, pár évtizedre a „történelem végének” (Francis Fukuyama) illúziójába merülve egy ideig mégis úgy tűnt, hogy a „létező világok legjobbika” a létező világ egészére ki fog terjedni – ezt nevezték globalizációnak. Mára ez az érzés mindenestől elmúlt; nem a világvége jött el, csak az eddig ismert világnak szakadt vége.
„A koronavírus előrelapoz a liberalizmus történelemkönyvének utolsó oldalára” – írja Alexander Dugin. Ez a tavasz talán nemcsak ennek az évnek ad megrázó, félelmekkel teli új kezdetet, hanem az évtized reményteli nyitányául is szolgál. Lehetetlen lesz ott folytatni, ahol abbahagytuk, amelyet nemcsak a mostani politikai és gazdasági tapasztalatok magyaráznak és gyakorlatuk várható maradandósága vált ki, hanem az a mentális fordulat, amely elnyújtva bár, de minden bizonnyal bekövetkezik, mindennek politikai következményeivel együtt.
Miből újuljunk meg? – tehetjük fel a jogos és egyre égetőbb kérdést. Európa legutóbbi nagy gazdasági/politikai/lelki (a sorrend valójában fordított volt!) válsága idején, a ’30-as évek derekán metaforikus nyelven egy beomlott kúthoz hasonlította Németh László a kontinenst (Magyarság és Európa. 1935), mondván: „az egész kutat otthagytuk, vödre leszakadt, fala bedőlt […] heroikus kísérlet: rendbe szedni ezt az egész elhanyagolt kutat, s addig ásni le, […] míg az artézi kutak bőségével és melegével nem szökik fel a víz”. A közelmúlt liberális „értékei” értéktelenek számunkra, hiszen nagyrész ezek idézték elő a bajt, tájékozódási pontjai tévútra vezettek minket. A korlátlanság, szabályozatlanság, „nyílt társadalom”, államtalanítás, a szuverenitás csökkentése és a külső segítségre várakozás, végzetesnek bizonyult. A globalizáció előtti érdekérvényesítés eszközeit kell újra a kezünkbe vennünk, és ki nem adni onnan soha többé.
A francia újjobboldali Guillaume Faye bő húsz éve írott könyvében (L’Archéofuturisme. 1999) úgy vélte, hogy Európát sokrétű katasztrófa fogja sújtani, amelyből egy új civilizáció támad fel; ennek értékrendje a legrégibb európai normákon fog felépülni, mint amilyen például az etnokulturális összetartozás. Faye úgy írt, hogy „nem a mostani állapotokat kell konzerválnunk vagy visszatérnünk a múlthoz, ami elbukott, hanem visszatérni legrégebbi gyökereinkhez”. Ennek mintájára gondolható el egy járvány utáni forgatókönyv, ami a válságot követő világ kialakításának erkölcsi–etikai (és ebből következő filozófiai, politikai, gazdasági, kulturális) doktrínájának megfogalmazását is előfeltételezheti. Az ősrégi értékek (állam, határok, nemzeti közösség és szolidaritás, szuverenitás) vadonatújként való visszatérésükkel, vagyis konzervatív forradalommal lesznek a segítségünkre.
„Új század van, új világ kezdődik” – fogalmaz Schmidt Mária. A vírus elmúlik, a tanulságok és tapasztalatok itt maradnak velünk. Ma még minden zavaros, kavarog: érezzük, hogy mi az, ami nem folytatható, de nincsenek tiszta fogalmaink az eljövendőről, legfeljebb a körvonalait lehet itt-ott kivenni. Ami biztos, hogy ami válságba taszított minket (demográfiaiba, gazdaságiba, egészségügyibe, politikaiba), nem lehet segítségünkre a kilábalásban. Ma még a tegnap és a holnap között állunk, itt az ideje felismerni, hogy a tegnapelőtt a holnapután.
Torockó
2020-04-08 at 15:52
“Az ősrégi értékek (állam, határok, nemzeti közösség és szolidaritás, szuverenitás) vadonatújként való visszatérésükkel, vagyis konzervatív forradalommal lesznek a segítségünkre.”
Adja Isten!
Szurovy Attila
2020-04-06 at 23:56
A nyugatnak már nincs vissza. Nekünk it keleten, erös egymásrautaltságunk, és még létező hitünk, adhat némi esélyt.
Eredmény:az ismét szétszakított Európa.
victor baranyi
2020-04-08 at 23:51
Nem temetném a Nyugatot. A felduzzasztott (életképtelen) nagyvárosokon kívül élnek az európaiak. A Brexit megmutatta, hogy ők vannak többen. A hadseregben is sokan vannak olyanok, akiknek nem tetszik ez az újvilág. Ha dűlőre kerülnek a dolgok, akkor derül ki csak, hogy mennyien vagyunk. Hazánkban is csupán 13-15% de nagyon hangos ellenzéki van. Ők vándorolnak egyik pártból a másikba, moslékoaliciót alkotnak ha kell, mert a szavazók közel fele nem él választói jogával! Ők döntik majd el, hogy merre menjünk a demokrácia szabályai szerint, nekik is színt kell vallani a végén. Hányan vagyunk mi? Akik ezt a cikket is elolvasták? Csak kérdezem…
ikrek
2020-04-06 at 19:24
Nagyon értékes gondolatok ismételten Békés Mártontól. Köszönet érte!
Ami eszembe jutott olvasás közben, hogy milyen óriási hazugságra épült az álnok dobrev és társai európai egyesült államok víziója, aminek egyébként semmi köze nem lett volna az ameriaki egyesült államok szerveződéséhez, hiszen érdekes módon ott is, jelenleg, az államok döntenek a saját dolgaikról. Persze van egy választott(!) vezetője az államok szövetségének, de például vannak államok még, amelyek nem vezették be a maradj otthon korlátozást és ezt tiszteletben tartja a választott elnök.
Namond
2020-04-06 at 00:13
Mély gondolat.
A ki nem mondott alaptétellel – minden expanziót a terjeszkedő világ belső válsága előz meg – egyet kell értsek. De a gondolat meneten el kell gondolkodnom.
VAJON:
Az erőszakos globalizáció, e cikk szerint az US pénzpiaca hatalmi, kapzsisága kiterjesztésének válsága?
A dollár világpénz szerepének fenyegetettségéből fakad?
Ki-é a dollár kibocsájtás, ki őrködik árfolyama, vásárlóértéke felett? IMF, EBRD, BIS, EKB(ECB), FED?
Az IMF és BIS mennyi éves hasznot hajt a résztulajdonos magyar államnak?
Beszámolóik miért is nincsenek közzétéve?
Eredeti gondolatokat vet fel a cikk.
Könyvformában kellene a világnak közreadni, megérdemelne egy jelentős állami támogatást!
victor baranyi
2020-04-08 at 14:29
Igaz!
János
2020-04-09 at 23:09
Biz’a!
Öregtáltos
2020-04-05 at 20:46
Mindezt távolról szemlélve:
Az ember a természet szerves egységének a része.
De az ember úgy döntött, a maga uralma alá hajtja a természetet, megváltoztatja és ehhez önkényesen, fölényes gőggel eltelve megszegte a törvényeit.
Mint egy vírus rontott rá és a Földet szemétdombbá alakította. Őrült szaporodása közben elszennyezte a vizeit, a levegőt, a földeket, kizsákmányolta a kincseit, tönkretette az éghajlatát. Úgy viselkedett a természet egységében, mint egy rákos daganat, mely belülről pusztítja el a szervezetet, s szükségszerűen evvel önmagát is.
A természet most megrázta magát, és beindította az önvédelmi, regenerációs folyamatot, helyreállítja magát.
A működés helyreállítása során magát a vírust, az elpusztítására törő embert, mint akadályt iktatja ki.
Az egyensúly helyre fog állni!
Minél kevésbé tanulunk az eseményekből, annál keményebb lesz a válasz. Ez most még nem a vég, csak egy igen komoly figyelmeztetés!
Ezt a folyamatot akár ateista, akár deista, akár keresztény hittel és szemlélettel értelmezzük, ugyanarra az eredményre jutunk. Vagy változtatunk az életünkön és alázattal alávetjük magunkat a természet (vagy nevezd akárminek) törvényeinek, vagy végleg eltűnünk és nem lesz majd aki emlékezzen ránk.
Hesslerezredes
2020-04-06 at 14:48
A Mátrix c. filmben a Gépnek ugyanez az emberiségről a véleménye: az Emberiség maga egy vírus a bolygón és a bolygó ellen. Igaza volt/van a Gépnek.
János
2020-04-06 at 23:00
Igaz amit írsz, de vannak nyertesei ennek a kialakult helyzetnek, ők voltak a főkolomposok. Ettől szívnak a többiek. Ok nagyon jól elvannak a magas kerítések mögött.
Toni
2020-04-05 at 19:31
Lenin után szabadon: rothadó globalizáció, rothadó únió. Ja! Ahogy a II. vh. után sem kaptunk a marshall segélyből, úgy a most belengetettből sem fogunk, max. morzsákat, port a szembe. Már megnevezte a főnökasszony a két “rászoruló” országot. És akkor egy kis párhuzamba állítás a kádárterror és az uniós ihajcsuhajdia viszonylatában. Kádárterrorban teljes foglalkoztatottság, KMK(közveszélyes munkakerülés) mint büntetendő dolog, 30 éve állandósult munkanélküliség. Lakhatási jog, panelvárosok építése, 30 éve eladósodottak, maffiakarmaiba kerültek kilakoltatása a “jog” köntösébe öltöztetve, hajléktalanok mindenhol. Közbiztonság, halálbüntetés a kirívó esetekben (senki ne vernyákoljon ellene mert a politikusok érdekében lett eltörölve) 30 éve általános jogbizonytalanság, egyedülálló idősek kiirtása. A szülészeteken minden kismamának napi egy kancsó házitej járt, a boltokban “jegyes tej” a gyerek bizonyos életkoráig ami plusz vitaminokkal volt dúsítva és kedvezményes volt. 30 éve csökken a születések száma, nemhogy jegyes tej de sok gyereknek elegendő napi étel sem mindig jut! (Nem sorolom tovább, aki benne élt tudja még folytatni.) Ezek tények és a kiragadott tények bizonyítják, hogy az unió és a nyugathoz kötődés gyilkosabb mint a kádárterror volt!
idirablo
2020-04-05 at 17:35
Aki fizet, annak muzsikálnak.
Aki pénzt ad az új Marshall-tervre, az szab majd politikai feltételeket is: buziházasság, genderizmus törvényesítése és nyílt társadalom megvalósítása migrikkel, etnokultúra helyett multikulti.
Európa ketté fog szakadni a K-Ny törésvonal mentén.
1984
2020-04-05 at 17:09
Ez nem ilyen egyszerű: a globalizmus iránti lelkesedésnek vége, de a hatalmának egyáltalán nincs, sőt.
Össze fog dőlni a gazdaság, a globalisták felvásárolják az infrastruktúrát, uzsorakölcsönöket adnak és így alattomos új hatalmat szereznek, továbbra is diktálni fognak. A muszlimok felgyújtják Nyugat-Európát és a kommunistákkal együtt megszünetik a szabadságjogokat, a globalisták hatalma emiatt is megerősödik. Magyarország szegény lesz, de relatíve szabad, de ezért nagyon meg kell szenvednünk.
Joris
2020-04-15 at 08:15
Tisztelt 1984, sajnos az Ön jövőképe a leginkább reális. Hívő lévén elfogadom a Szentírás jövőre vonatkozó próféciáit, miben sajnálatosan szerepel az Egyesült Európa, csúcsán egy diktátorral. A mainál még nagyobb kataklizmák várhatóak. Mindezek megtalálhatóak Dániel könyvében és a Jelenések könyvében. Azonban mindkét könyv elég bonyolult nyelvezetű, kell hozzá jó bibliamagyarázat. Sajnos a történelmi egyházak vakok és süketek a jövőt illetően.
reichert63
2020-04-05 at 16:25
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke friss nyilatkozatából egy részlet: “De Európa mostanra összefogott. És ezt az összefogást az egész Unióban megnyilvánuló együttérzés hulláma táplálja. Az elmúlt hetekben tanúi lehettünk, hogy nyugalmazott orvosok és ápolók kötelességüknek érezték, hogy segítsenek, és önkéntesek millió állnak készen arra, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek azért, hogy segítséget nyújtsanak. Tanúi voltunk, amint éttermek ételt szállítanak a kimerült egészségügyi dolgozóknak, márkás divatcégek kórházi hálóingeket gyártanak, autógyárak pedig lélegeztetőgépeket állítanak elő.”
Asszonyom! Igen, ezt mifelénk elemi tisztességnek (Kurt Vonnegut: Börleszk) hívják. A szemlélődő brüsszeli technokraták ízlelgessék csak ezt a számukra oly idegen és nóvum fogalmat. Ismerete előnyükre fog válni amikor – jelenlegi elfoglaltságuk helyett – valódi, az emberiség szempontjából értékes munkát fognak végezni.
zolatiguszti
2020-04-05 at 14:52
” nem egyszerűen a globalizáció került válságba, hanem kiderült: a globalizáció maga a válság.”
A globalizáció lényege és veleje a 80-as évektől beindult költségcsökkentési mánia.Mikor műszakilag már tarthatatlan lett a mesterséges avultatás, a szabványosítás lehetőségei, kezdtek el a munkaerőn és nyersanyag beszerzésen spórolni. Ekkor indultak el nyugati cégek tömegével keletre. Ehhez kellett átszabni a kereskedelem addigi kereteit. Így lett a 80-as évek sztárja a GATT helyébe létő WTO és s különböző szabad kereskedelmi egyezmények.Mindez persze nem jöhetett volna létre az olaj árának erős kontrollja nélkül ami elég olcsóvá tette a szállítást a gyártás helyett.
Remélem a globalizmus hanyatlásával megszabadul Európa a TTIP fenyegetéstől is ami a GMO miatt nem utolsó tekitntve hogy Amerika a fölétől a sarkáig már el lett szennyezve vele.A globalizmus pedig épp most mutatja be hogy miért nem jó egy lapra feltenni mindent.
prolitológus
2020-04-05 at 14:30
‘a válságot követő világ kialakításának erkölcsi–etikai’-alapon első lépéseként a világot,az emberiséget meg kell szabadítani kapzsiság és az önzés tébolyától és annak világpolitikára gyakorolt hatásaitól-amelynek mintegy megtestesítőle a zusa elit-ezen
kaszt vagyonának,fegyverzeteinek és ügynökhálózatának elkobzása/felszámolása nélkül aligha történhet változás…
Kamu Béla
2020-04-05 at 14:23
Aláírásgyűjtés indult, hogy Tedros Adhanom Ghebreyesus elvtárs azonnal mondjon le a WHO elnöki székéről, mert elhitte (értsd: lefizették/megzsarolták) a kínai elvtársaknak, hogy nincs semmi probléma Kínában. Már majdnem 1 millió aláírásnál tartanak.
Ezt csak azért fontos, mert ha a kínai birodalom lefizeti/megzsarolja a Egészségügyi szervezet vezetőjét, majd ennek hatására kitör egy globális járvány, az ugyanolyan globalizmus, mint Obama elvtárs, Juncker elvtárs tevékenysége.
XYZ 2
2020-04-05 at 14:15
Köszönet a cikkért!
Az itt a kérdés, hogy ezen felismerések, mikor jutnak el a globalizációban hívők piramisának alsó rétegeibe? Az a gyanúm, hogy felül nagyon is jól tudják mi a lényeg és a “cél szentesíti az eszközt” alapon folytatni fogják hazugságokkal, félrevezetésekkel, alapértékek feladására ösztönző
akciókkal teletűzdelt tevékenykedésüket.
Bakonyi Gábor.
2020-04-05 at 13:55
Jó cikk, de meg kell jegyeznünk, hogy a globalizáció és bal-liberalizmus kártékony hatásait nagyobb terjedelmű hosszú írásokban lehetne csak részletesebben tárgyalni, egy cikknek ez nem is lehet feladata.
A globalizácio és a liberalizmus mint eszme már megbukott ugyan, de ereje teljében van. Nehezen tud majd a világ megszabadulni a kártékony ideológiától!
moliere
2020-04-05 at 13:56
Ezzel sokkal inkább egyetértek.
victor baranyi
2020-04-08 at 23:37
Mindannyiunkat elrettentette az a mérhetetlen erő amit kiépítettek maguk számára a láthatatlanok. A mi erőnk másban rejtőzik. Nekünk igazunk van! A kommunizmus is végetért, de azóta sem tudtunk megszabadulni a kommunistáktól. A cikk megoldást keres, lényegre mutat. A globalizáció a válság maga! Elérkeztünk oda, hogy a kisgömböc már annyit zabált, hogy nem bírja el se a hasa, se a lába, kipukkan! Most akarja megmutatni magát teljes terjedelmében, mielőtt kipukkan. Már csak a zsákmányt mentené, de azt sem viheti sehová, mert mindent akart. Minden az övé a jogállamiság szerint. Bakonyi Gábor hozzászólása tökéletes.
Rakovszky István
2020-04-09 at 09:29
Ha at EU még tovább cseszeget minket, akkor az AI-t, Helsinki Bizottságot, és a többi Soros kártékony gittegyletet betilteni, akit lehet rém-/ál-hírterjestésért legalább 5 évre lecsukni, s ha a németek valóban betiltják az AfD-takkor betiltani a DK-t, Momentumot, Jobbikot, stb‼
PT
2020-04-05 at 13:52
Ismét remek összefoglalás … mily szomorú, hogy a “fele nem értené”, ha olvasná akkor sem.
Az ily írás az, mely 3 slogen-ben nem tömöríthetö!
;(
János
2020-04-06 at 23:32
Az írás nem nekik készült. De lehet, neked sem.
moliere
2020-04-05 at 13:32
Szép összefoglalás, és az általános trendeket tekintve én is így látom. Persze nagy az arcom, ki vagyok én, senki. De ugye véleményem nekem is lehet, mint ahogy az ír mondás tartja…
Szerintem sokkal kevésbé működnek az általános trendek. Például az amerikai szempont totálisan más Magyarország esetében, mint mondjuk Románia vagy Szerbia esetében. Románia stratégiai helyen fekszik, mi kevésbé. Egy katonai támaszpont, aminek a hangsúlyos eleme az elhelyezkedése és a hagyományos szembenállása az oroszokkal, félelme az oroszoktól. Tudják Washingtonban, hogy mennyire (nem) megbízható Románia, és őket EZÉRT tartják rövid pórázon. Lásd korrupció-ellenes ügyészség, amellyel finomhangolhatják a román belpolitikát.
Magyarország Washingtonból nézve szinte kizárólag a helyi vallás-etnikai és az ebből adódó sajátos társadalomszerkezeti arányok szempontjából érdekes. Ennek sajátos következménye, hogy Magyarországon végbe kellett mennie a rendszerváltozásnak, mert a kommunista rendszer a nyolcvanas évek végére instabillá vált, fennállt a nemzeti irányzat stabil hatalmi beágyazódása (Pozsgai, Németh Miklós, Szűrös), amely fenyegethetett antiszemita eltolódással. Ugyanakkor szó sem lehetett és lehet elitváltásról, főként a média, a felsőoktatási/”tudományos” szféra, ami nagyon érzékeny pont. Ha ez a szempont nem lenne, Magyarország – hasonlóan Szaúd-Arábiához, vagy más, ténylegesen “demokrácia-deficites” országhoz – azt csinálhatna, amit akarna a belpolitikában, amíg az amerikai érdekek egyéb téren (külpolitika, katonapolitika, pénzügyi döntések) ki vannak elégítve.
Szerbia esetében minden olyan jelenség támogatandó, ami eltávolíthatja őket az orosz vonaltól, de leginkább a kivándorlás, és tkp. a nemzet sokkal rövidebb távú megsemmisítése a cél, olyan haszonélvezők javára, mint pl. az albánok, akik valószínűleg hosszú távon Amerika és a globalizáció stabil támaszai lehetnek.
A koronavírus utáni közvetlen helyzet pedig borúlátó megérzésem szerint sokkal kedvezőtlenebb lesz a nemzeti, antiglobalista, euroszkeptikus erők számára. Sajnos a játékszabályok még mindig a régiek lesznek: médiabefolyás, ellenségkeresés, pénzügyi mézesmadzag/furkósbot, és könnyen lehet, hogy akár Trump is megbukik, tehát erőre is kaphat ez a ballib globalista irányvonal.
Inkább vissza fogják pörgetni a történelmet, mint előre.
moliere
2020-04-05 at 13:56
… csak nem oda, ahova a cikk írója jelöli, hanem inkább a globalizáció híveinek örök karácsonyát jelentő “Obama-aranykorba”.
Namond
2020-04-05 at 23:51
moliere,
Maga nem értette meg, a mélyebb összefüggéseket és nem látja át tendenciákat.
Példái felületesek és tárgyi tudást nélkülözőek.
Hozzászólása, most is a cikkíró állítását tagadja (részben) és állításai jövőbe mutató irányát próbálják félre vinni, mint az szokása.
Matyko-X
2020-04-07 at 13:14
AZ írásának amerikai szempontú realitása sokban megáll.
Csak az a probléma, hogy az amerikai realitás nem az egyetlen, és messze nincs már abban a helyzetben, mint akár 10 éve.
sigula
2020-04-05 at 13:17
Igen, ennek így kéne lennie egy normális világban, de a közvélekedést formáló sajtó nagy részében ilyesmi még nymokban sem fog jelenni. Egy korábbi hozzászólóval, Bokor Gézával egyetértve nem lefutott a meccs.
János
2020-04-06 at 22:56
A meccs soha nem lefutott. A világ így működik.
De a meccset le kell játszani!
Ők mindig abban voltak sikeresek, hogy egymásra uszították a népeket, osztályokat, pénzelték őket és a győztestől sokszorosát vették vissza. Így gazdagodtak egyre inkább. De az nem az övék. Csalárd módon vették el, vissza kell venni. Nincs erkölcsi alapjuk hozzá! Jogi van, de az az általuk kreált jog.
Most arra játszanak, mint eddig, amikor szorult a hurok a nyakuk körül; valódi világháborút kirobbantani.
Egyféle módon lehet semlegesíteni őket: egyszerre a Földön mindenütt, mert már tudjuk név szerint kik ők. Erős a gyanúm, az USA-ban fog kezdődni. Testvérük, a vírus gondoskodik róla.
victor baranyi
2020-04-08 at 23:20
Egyszerre!
Skolik László
2020-04-05 at 12:43
“A globalizáció maga a válság” – igen. Meg fog szűnni a nem létező
Európai Egybesült Államok, visszatérünk a nemzetállamokhoz.
Ha emlékezetem nem csal, 2004-ben mondta a Kárpátok Cicerója,, alias
D-209-es, hogy 2007-re Magyarország bevezeti az Eurót. Én – nem di-
csekvés – akkor azt mondtam, mire bevezetnénk, addigra EU nem lesz.
És a legjobb úton járunk; “A globalizáció maga a válság.”
zolatiguszti
2020-04-05 at 23:33
Én meg mikor kilelték 2004-ben a Németek, meg a labancok hogy ők kérik a munkaerő korlátozáshoz a max ideiglenes kedvezményt a 7 évet akkor mondtam, hogy mire minden macera nélkül lehetne menni majd addigra meg nem lesz értelme.
Kismag
2020-04-07 at 01:24
Az euró helyett a Pengőt kell bevezetni!
kamcsatka
2020-04-05 at 12:34
majd akkor szoljatok, ha Mo.on nem emberi erőforrás az ember.
victor baranyi
2020-04-08 at 23:14
Én még ma sem értem, hogy mit jelent az emberi erőforrás – maga. Lóerőről már hallottam. Kilówattról is, sőt megawattról is. Trillióról, Quadrillióról is ami a magyarban értelmezhetetlen. De erről!
Bokor Géza
2020-04-05 at 12:18
Nem olvastam évek óta, ennyire lényegretörő, felesleges sallangoktól mentes, átfogó elemzést a globalizáció hatásairól.
Kiemelve: “A globalizáció maga a válság”.
Az szerző minden mondatával egyetértek, a jövőképe is reálisnak hat, de kimaradt belőle, hogy a vesztésre álló globalizációs hálózat veszett kutya módjára fog támadni és védekezni, s nagyságrendekkel több kárt okoz (ahogy okozott eddig is), mint a jelenlegi világjárvány.
lacika
2020-04-05 at 14:10
Nem utolsósorban azért is, mert övék a világ összes pénze és a média-diktatúra.
zolatiguszti
2020-04-05 at 23:31
Erre van megoldás :
https://videa.hu/videok/film-animacio/a-harcot-az-akarat-nyeri-Nqxo3MkqkMFFQp40
Ami történik érdek.Érdeke csak élőlénynek van.
zolatiguszti
2020-04-05 at 23:29
Vagy legalább úgy ahogy 1914-1945 között…Az NGO emberkéknek meg ajánlok egy egy régi Francia kifejezést a XIX sz vége XX sz elejéről: Agent Provokateur….
Kismag
2020-04-07 at 01:13
A golyó az á zsebükben van.
Kismag
2020-04-07 at 01:17
A golyó az ő zsebükben van.
gyozo2018
2020-04-05 at 12:08
“ha a bajban nem segített, akkor mi végre létezik?”
Nem azért létezik, hogy segítsen.
Az az érdeke, hogy minél nagyobb baj legyen, s akkor bevezesse a totális diktatúrát, az EEÁ-at.
lacika
2020-04-05 at 14:07
Így van.
János
2020-04-12 at 17:00
Így, mert ők ezt nevezik fejlődésnek. Önös érdekeik azt diktálják, hogy csak ők tudják a tutit.
De, hogy a cikk íróját idézzem:
“…és a fejlődésbe vetett hit alapvetően problémássá vált.”
A fő kérdés az, mit is értünk a fejlődés szó jelenéstartalmán?!?!?!
Általában valami pozitív tartalmat gondolunk, ami jobb az előző állapotnál. Valójában azonban mi történt a belátható történelem folyamán az emberi fajjal? Technikailag hatalmasat változott, “fejlődött”, de morális szempontból???
Így gondolom, a fejlődés fogalmát az kell definiálni, de sürgősen, mielőtt kiirtjuk egymást végleg.
Azt is gondolom, fejlődés nincs a mostani értelmében, csak változás volt mindig is. Az ember a létért való küzdelemben törekedett a jóra és a rosszra egyaránt, de helyben toporog.
Nahát
2020-04-05 at 19:02
Így van. Dobrev Klára pedig takarodjon az Európai Egyesült Államok ötletével! Jó messzire! Akar a fene egy ilyen rabló, pusztító államszörnnyel egyesülni.
Rakovszky István
2020-04-09 at 09:20
Ideje lenne megalapítani az “Európai szabad, Szuverén Nemzatek Szövetségét” (ESzSzNSz) angolul az “Federation of the European Sovereign Free Nations” (FESFN) kereszténydemokraciai alapon‼ Ehhez talán még az UK is csatlakozna.
Talán több tagja lenne, mint a maradék EU-nak, mely aztán el is tünne‼