Homofilek és homofóbok
„Az azonos neműek közti szerelem elfogadását hirdető reklámok kerültek ki a budapesti metróban, ami homofób felháborodást váltott ki az internet erre fogékony szegletében” – írja az Index. Ritka, hogy ennyi hülyeség és hazugság legyen egyetlen viszonylag rövidke mondatban, tehát megér egy rövidke elemzést a dolog, mert még a végén komolyan vesszük őket.
Miért kell hirdetni az azonos neműek közötti szerelem elfogadását? Hirdetni termékeket szoktak, ami ebben az esetben egy agyoncukrozott üdítőital, és ami az USA lakóin található jelentékeny túlsúly nem kis részéért felelős. Arról nem is beszélve, hogy állítólag hidegen az igazi, ami teljesen ellentétes a plakát másik mondanivalójával, hogy melegen a jó. Hát nem is az elfogadást hirdetik, hanem a valódi terméket, a homoszexualitást. És nem elfogadni kell a homoszexualitást, hanem megszeretni. Nem tudomásul venni, hanem az önmegvalósítás részének tekinteni. Vagyis a szabadság részének. Hiszen aki homoszexuális lesz, az szabadabb, mint a heteroszexuálisok, hiszen megszabadul azoktól a kötelezettségektől, felelősségektől, amelyek a heteroszexualitással járnak.
A hirdető és a hirdetésszervező még arra is ügyelt, hogy a leszbikus pár és a homoszexuális férfi pár elhelyezése a nők és a férfiak egymás iránti kívánatos közömbösségét is kifejezze. Hiszen a szerelmet nyilván két férfi egymás iránti érzései és két nő egymás iránti érzései fejezik ki autentikusan, és nem egy nő és egy férfi egymás iránti érzelmei.
„Love is love” és Coca-Cola, mondja a hirdetés, de csak ha homoszexuális vagy. Semmiféle elfogadásról nincs itt szó, ez egy heteroszexualitás-ellenes hirdetés: arról szól az üzenet valójában, hogy nincs is heteroszexualitás, az a természetellenes. Ne fogadd el a heteroszexualitást, hiszen csak a homoszexuálisok boldogok.
Az, hogy mennyire jó homoszexuálisnak lenni, azt mindenkinek a fantáziájára bízom, de biztos nagyon jó lehet, ha reklámozni kell. Hiába, jó bornak is kell a cégér. Persze a pocsék lőrének még inkább. A cukrozott üdítők története egyébként kifejezi azt, hogy miként is működik ez az egész. Egyszerűen csak egyre több cukrot és édesítőt raktak mindegyikbe. Aztán a cukrot lecserélték a még egészségtelenebb édesítőkre. De ennek legalább volt üzleti logikája, ha etikája nem is.
Természetesen azt is illene felismernie a liberális értelmiségieknek, hogy a képzettársítás, két termék társítása ebben az esetben nem más, mint hogy egy bevált branddel egy másik, kevésbé szimpatikus vagy ismert terméket reklámoznak. Az láthatólag nem merült fel a Coca-Cola egykor szebb napokat látott marketingeseiben, hogy nem tesz jót a márkájuknak, ha teljesen indifferens kontextusban használják.
Vagy egészen véletlenül valahol valakik valahogyan megfizetik a cégnek, hogy használhatják a brandet.
A bejáratott világmárka szexuális célú felhasználása – mert ez bizony az, figyelembe véve, hogy a Coca-Cola potenciális célcsoportja bőven 18 éves életkor alatt kezdődik – nyilvánvalóan a magyar alkotmányba és a magyar törvényekbe ütközik. A dohány- és alkoholtermékek reklámozásának drasztikus korlátozása a gyermekek és fiatalkorúak védelmében igen bölcs döntés volt, és kiemelt EU-s projekt is talán.
Teljesen belefér a Coca-Cola magyarországi szabadságjogaiba, hogy a homoszexualitást reklámozza. De miután a magyar jog ezt egyértelműen kizárja a 18 évnél fiatalabbak körében, kéretik a Coca-Colát és a cég egyéb termékeit a Nemzeti Dohányboltok polcaira száműzni. És a rájuk kötelezően elhelyezendő figyelmeztető képekre is vannak ötleteim.
A Pepsinek ezek után biztos több esze lesz. És tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de manapság az a kevésbé édes. Persze csak azért, mert kispórolják belőle a rendes cukrot Közép-Európában, de így legalább meg lehet inni és alkalmas arra, amire eredetileg készült: emésztést elősegítő, gyomornyugtató gyógyszernek.
