Szári Zsolt: sok mindent túlélt a Balaton, de az éghajlatváltozás komoly kihívás
"Mária Terézia korában búzamezőket szerettek volna látni a tó helyén, ezt a beavatkozást is túlélte a Balaton, a klímaváltozás ennél azonban jóval komolyabb probléma" – jelentette ki portálunk megkeresésére Szári Zsolt. A miniszteri biztos kiemelte: első feladata azoknak a kapcsolódási pontoknak, kapcsolatrendszernek a feltárása, amely a Balaton környékét valójában jellemzik, és amelyeknek éppúgy köze van a vízminőséghez, mint a horgászok, a hajósok vagy fürdőzők igényeihez. Arról is beszélt: évtizedek óta igaz az, hogy a Balaton melletti vendéglőkben balatoni halat nemigen lehetett fogyasztani, ám reális esély van rá, hogy visszatérjen a balatoni hal az éttermek kínálatába.
Szári Zsolt halászati szakmérnökkel portálunk már készített interjút, aki akkor még a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatójaként nyilatkozott arról, miért nem lehet balatoni halat kapni a tó partján. Idén májusban Szári Zsoltot a Balaton élővilágának megóvásáért felelős miniszteri biztossá nevezték ki. Új megbízatása kapcsán portálunk megkeresésére elmondta, hogy munkájának első hónapjai annak a kapcsolatrendszernek a feltárásáról fognak szólni, amely a Balaton környékét valójában jellemzi, és amelynek éppúgy köze van a vízminőséghez, mint a horgászok, a hajósok vagy fürdőzők érdekeihez. Mint hozzátette, ezeket a kapcsolódási pontokat, érdekellentéteket az állami és civil szervezetek mellett a települések és a környezetvédő szervezetek segítségével lehet megismerni.
Az érdekellentétek felszámolásának érdekében minél szélesebbre kell tágítani az együttműködés kereteit
– hangsúlyozta.
Megúszta a lecsapolást a magyar tenger
A miniszteri biztos elmondta: a Balaton a déli vasút 1860-as évekbeli megépítését követően egyfajta kényszerhelyzetbe került, amelyen változtatni már nem lehet, ezért igazodni kell hozzá. Hozzátette: ez a körülmény nyomja rá a bélyegét a napjainkban oly sokszor problémaként emlegetett vízszint kérdésére is, ugyanakkor az is elmondható, hogy az évszázadok során sem lehet állandó és egységes vízszintről beszélni. Szári Zsolt kifejtette, hogy a római korban, amikor a csatorna is kiépült, még akár 5–6 méterrel magasabb lehetett a vízszint, Szigliget neve is őrizi a terület eredetileg sziget-mivoltát. Mária Terézia idejében ugyanakkor felmerült a tó teljes lecsapolásának és szántóföldi hasznosításának gondolata, amely szerencsénkre nem valósult meg. A víz szintje kihat az élővilágra, a nádasokra, az ott élő alsóbb- és felsőbbrendű fajokra. A miniszteri biztos kiemelte: a vízszint mellett a vízminőség kérdése foglalkoztatja leginkább a közvéleményt, ugyanakkor azt is látni kell, hogy utóbbi esetben nincs kompromisszum. Hangsúlyozta: a víz minőségét leginkább a fürdőzők igénye befolyásolja, hiszen társadalmi, sőt EU-s elvárás, hogy ne legyenek iszaposak a strandok, tenger-tisztaságú vízben lehessen fürdeni. Ez azzal jár, hogy a vízben egyre kevesebb a plankton, amely azonban a halivadékok táplálékkészletének jelentős részét adja. A horgászok igényeit is kiszolgálandó a balatoni halfajokat természetesen lehet pótolni a tó környékének haltelepeiről, ám azok a kis halak, amelyek a Balatonban kelnek ki, nagyon sanyarú körülmények közé születnek. Mint Szári Zsolt megjegyezte, lényegében óriási szerencse, hogy a hajókkal bekerült a Balatonba a vándorkagyló, amely olyan élőhelyeket is képes volt meghódítani, amelyek elnéptelenedtek, és amelyek nagyon komoly táplálékbázist jelentenek a halivadékoknak és a felnőtt halaknak is.
A miniszteri biztos szerint ugyan még mindig jellemző, hogy május elején, amikor a természetes elhullásból adódóan néhány tetem megjelenik a vízben, felkerülnek az internetre a fotók, hogy megint tömeges a halpusztulás a Balatonon, ugyanakkor a tó környékén magas szintű a csatornázottság, alacsony a bemosódás kockázata, korlátozott a nagyüzemi termelés és a növényvédő szerek használata, így a víz minősége biztosítottnak mondható.
Az éghajlatváltozás jelenti a legnagyobb kihívást a Balaton számára
Szári Zsolt arról is beszélt: az utóbbi idők legnagyobb kihívását a Balaton élővilágára az éghajlatváltozás jelenti, és erre a társadalom és a szakma is csak az utóbbi évtizedekben kezdett ráébredni, különösen a 2000-es évektől, amikor annyira lecsökkent a Balaton vízszintje, hogy attól lehetett tartani, 2050-re a tó teljesen kiszárad. A tapasztalatok szerint a helyzet szerencsére nem ilyen drámai, bár az intő jelnek tekinthető, hogy kicsi a Balaton vízgyűjtő területe.
A miniszteri biztos elmondta, hogy a folyamatok megismeréséhez szisztematikus és folyamatos monitorozásra van szükség, amelyet a vízügyi szakemberek mellett a tihanyi székhelyű Balatoni Limnológiai Kutatóintézet is végez; a velük folytatott egyeztetést követően alakítható ki egy hosszú távú balatoni klímavédelmi stratégia. Megjegyezte, hogy szintén fontos vizsgálni a Balaton élővilágának alkalmazkodási képességét a folyamatosan változó körülményekhez. Mint kifejtette, erre jó példa a Balatonban különben őshonos menyhal, amelynek visszatelepítését azért érte kritika, mert ez a halfajta a hideg vizet kedveli. Elterjedése azt bizonyítja, hogy a menyhal is képes volt az alkalmazkodásra.
Visszatérhet a balatoni hal az étlapokra
Korábbi interjúnk témájára kitérve a miniszerti biztos ismételten felidézte, hogy a Balatonon a 80'-as évekig nem volt jelentős horgászat, horgászturizmus, így a halászat képes volt 1200 tonna halat is kitermelni a tóból. A 2000-es évektől ugyanakkor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Balaton képtelen lesz egyszerre kiszolgálni a halászok és a horgászok igényeit, és 2013. december 5-e óta meg is szűnt a halászat a Balatonon. Hangsúlyozta: 6–800 tonna hal így is a magyarok asztalára kerül a Balatonból, de csak azokéra, akik kifogják maguknak, ugyanakkor az évtizedek óta nyilvánvaló volt, hogy balatoni hal csak a legritkább esetekben került a vendéglők, büfék fogásai közé.
Évtizedek óta igaz az, hogy a Balaton mellett balatoni halat nemigen lehetett fogyasztani, lényegében átverés volt az egész a vendéglátósok nagy részétől
– mondta Szári Zsolt. Ugyanakkor kiemelte, hogy a megoldást a halgazdálkodó telepek jelenthetik, amelyek a Balaton környékén képesek a tó minőségéhez hasonló körülményeket biztosítani, ezzel a hal minőségét, jellegzetes ízét is garantálni.
Örömmel jelenthetem, hogy úgy tűnik, az unió a következő hetekben el fogja fogadni a Balatoni hal, mint oltalom alatt álló földrajzi jelzésű termék védjegyet, amely teljesen új helyzetet fog teremteni, azaz lényegében visszatérhet az étlapokra is a megfelelő ízű és minőségű balatoni hal
– közölte a jó hírt a miniszterei biztos.
Vezetőkép: Pelsőczy Csaba
