Huth Gergely a Magyar Nemzetben: Itt, a nemzeti oldalon hogyan lehetünk ennyire fásultak és restek?
Miniszterelnökünk tehát nagyon helyesen teszi, ha 1956 fontos vidéki helyszíneit tiszteli meg jelenlétével – különösen egy olyan időszakban, amikor egy esetleges békemenet vagy nagyszabású tömegdemonstráció résztvevői valóban terrorveszélynek és aljas provokációnak volnának kitéve – írta Huth Gergely, a PS főszerkesztője a Magyar Nemzetben. Portálunk főszerkesztője szerint azonban az mégsem helyes, hogy a fővárost csak így feladjuk. Hol vannak a polgári szalonok, az öntevékeny nemzeti körök, a kormányzat számos emlékezetpolitikai műhelye és intézménye, a helyi politika és mindenki, akinek október 23. jelent valamit? Miért nem segítik ezeket az ünnepi kezdeményezéseket az 1956-os emlékév mintájára a technikai költségek támogatásával?
1956-ban az egész világ szívét megdobogtatta a hősies ellenállás és a pesti srácok felfoghatatlan bátorsága, a megszállók kilőtt tankjainak és Budapest büszke barikádjainak a képsora. Más hasonlattal: Budapest a bolsevikok Waterloooja, itt kaptak akkora ütést, amiből már sosem tudtak felállni. Hogy másra ne utaljak: a nyugati világ két legerősebb kommunista pártja, a francia és az olasz az ’56-os forradalom hatására ment tönkre és hiteltelenedett el, Moszkva pedig egyre-másra kompromisszumokra kényszerült a következő évtizedekben.
Nemcsak 1848-ban és 1956-ban győzedelmeskedett a pesti utca, hanem 2006-ban is, amikor a bolsevik restauráció és az országrontó, hazug Apró–Gyurcsány-kormányzás ellen teljes nemzeti összefogás jött létre.
A Fidesz finomabb politikusai csörgőórákkal, a bátrabbak folyamatos jelenléttel és kiállással, nemzeti ikonjaink, köztük Makovecz Imre, Wittner Mária vagy Tőkés László fiatal, önkéntes és valóban civil szervezők közreműködésével, tízezrek megmozgatásával, a nemzeti radikálisok pedig erővel és kérlelhetetlenséggel szegültek szembe a hatalommal. Akkor Gyurcsány és Gergényi pribékjei még le tudták verni a forradalmat, de az 2010-ben végül mindent elsöprő és máig kitartó győzelmet aratott.
A pesti utca, mely már annyiszor győzedelmeskedni tudott, továbbra is minket illet! Nem pedig a zavarosan szövegelő dollárkomcsikat és a lámpavasakról álmodozó csőcseléket.
A mi feladatunk az, hogy erre soha többé ne adjunk nekik lehetőséget. Ne engedjük őket az 1956-os forradalom magasztos színhelyein gyűlölködni, ne engedjük át nekik Budapestet!
Mert nemcsak a 48-ból, de 1956-ból és 2006-ból sem engedünk!
A teljes írás ITT olvasható el.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
