Miniszterelnökünk tehát nagyon helyesen teszi, ha 1956 fontos vidéki helyszíneit tiszteli meg jelenlétével – különösen egy olyan időszakban, amikor egy esetleges békemenet vagy nagyszabású tömegdemonstráció résztvevői valóban terrorveszélynek és aljas provokációnak volnának kitéve – írta Huth Gergely, a PS főszerkesztője a Magyar Nemzetben. Portálunk főszerkesztője szerint azonban az mégsem helyes, hogy a fővárost csak így feladjuk. Hol vannak a polgári szalonok, az öntevékeny nemzeti körök, a kormányzat számos emlékezetpolitikai műhelye és intézménye, a helyi politika és mindenki, akinek október 23. jelent valamit? Miért nem segítik ezeket az ünnepi kezdeményezéseket az 1956-os emlékév mintájára a technikai költségek támogatásával?
1956-ban az egész világ szívét megdobogtatta a hősies ellenállás és a pesti srácok felfoghatatlan bátorsága, a megszállók kilőtt tankjainak és Budapest büszke barikádjainak a képsora. Más hasonlattal: Budapest a bolsevikok Waterloooja, itt kaptak akkora ütést, amiből már sosem tudtak felállni. Hogy másra ne utaljak: a nyugati világ két legerősebb kommunista pártja, a francia és az olasz az ’56-os forradalom hatására ment tönkre és hiteltelenedett el, Moszkva pedig egyre-másra kompromisszumokra kényszerült a következő évtizedekben.
Nemcsak 1848-ban és 1956-ban győzedelmeskedett a pesti utca, hanem 2006-ban is, amikor a bolsevik restauráció és az országrontó, hazug Apró–Gyurcsány-kormányzás ellen teljes nemzeti összefogás jött létre.
A Fidesz finomabb politikusai csörgőórákkal, a bátrabbak folyamatos jelenléttel és kiállással, nemzeti ikonjaink, köztük Makovecz Imre, Wittner Mária vagy Tőkés László fiatal, önkéntes és valóban civil szervezők közreműködésével, tízezrek megmozgatásával, a nemzeti radikálisok pedig erővel és kérlelhetetlenséggel szegültek szembe a hatalommal. Akkor Gyurcsány és Gergényi pribékjei még le tudták verni a forradalmat, de az 2010-ben végül mindent elsöprő és máig kitartó győzelmet aratott.
A pesti utca, mely már annyiszor győzedelmeskedni tudott, továbbra is minket illet! Nem pedig a zavarosan szövegelő dollárkomcsikat és a lámpavasakról álmodozó csőcseléket.
A mi feladatunk az, hogy erre soha többé ne adjunk nekik lehetőséget. Ne engedjük őket az 1956-os forradalom magasztos színhelyein gyűlölködni, ne engedjük át nekik Budapestet!
Mert nemcsak a 48-ból, de 1956-ból és 2006-ból sem engedünk!
A teljes írás ITT olvasható el.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Solaris
2023-10-27 at 07:42
Naccerű kommentsorozat, amiből páran hiányoznak, csakafidesz, márianéni, éspersze köhögős, a fitykesz kamionparkolójából.
Geri kérdésére a választ nemigen ildomos leírni, a butapest bukására vonatkozóan, mert a válasz majdnem mindenkit megsértene.
De attól szép az igazság, hogy néha csúnya.
Én is aggódnék egy békamenetet illetően hiszen már annyi variáns és mutáns dorbézol a szennyvízbúváraink szerint, hogy azon már a karikás ostor sem seggít.
No és a mackok is elfogytak a nerraktárakból.
Megoldás lehet, hogy az újracimkézett szutykot a latikában veszed fel a padlóról.
Szóval értitek, hogy miért bukott butapest.
Miattunk.
Szívesen.
Hesslerezredes
2023-10-26 at 15:42
Zolee2023-10-26 at 14:52
Köszönöm a hozzámszólását!
Pályám egy pontján majdnem úgy alakult, hogy politikus leszek. Ez még visszamegy az ellenzéki kerekasztal tárgyalásokig, ahol egy, mára jobb sorsra sajnos biztos nem szenderedett, pártot képviseltem ellenzéki oldalon.
Akkor – közvetlenül látva a politika mocsokságait és kisszerűségeit – inkább a szakmámat választottam.
Ez a nem túl hosszú időszak, amikor elvileg én is politikus voltam motivál engem arra, hogy én aztán sem Orbán, sem Gyurcsány, sem senki előtt a politikusi gárdából nem vagyok “leesve”, ha úgy tetszik: nem tisztelem őket és legfőképpen: nem szeretem egyiket sem egyik oldalon sem.
Méltányolom, ha tesz valami jót, de semmi több.
Ezt itt sokan nem értik, valószínűleg hiányzik belőlük az a közvetlen tapasztalat, ami bennem megvan.
És tudja miért van meg?
Mert akkor 87-88-ban én – azaz: ÉN – FEL MERTEM VÁLLALNI, hogy az akkor még javában regnáló Pártállammal szemben az ellenzéket képviseljem.
Úgy be voltam sza…va, amikor kopogtattam a Parlament kapuján, hogy jönnék a tárgyalásokra, hogy a zabszem nem fért be semmilyen nyílásomba sem, a feleségem meg otthon sírdogált a pici fiammal, hogy a férjét le fogják tartóztatni, nekünk végünk lesz.
És én korábban semmilyen formában nem tartoztam az ún. “Demokratikus Ellenzék”-hez – én egy teljesen átlagos, magyar dolgozó voltam. Egy kis senki.
De azóta nekem egyik politikus sem jó, szép, okos, rendes stb.
Én egy fizetésért vállalt szakmának tekintem a munkájukat és úgy is kezelem.
Ha elba….ák a “dübelt”, akkor dühös vagyok rájuk, ha meg jól megcsinálnak valamit, akkor azt mondom, hogy oké, ez volt a minimum!!!
Ezért nincs nekem sem Orbán-, sem Gyucsány-becsípődésem.
Zolee
2023-10-26 at 14:52
Kedves Hesslerezredes, egyetértek, igen,ez a fő probléma. A jelenlegi ellenzékről nem igazán mutatja azt,hogy kormányozni tudnák az országot, ameddig ez nem következik be mindig a Fidesz fog nyerni. Hogy jó e ez a kormányzás arról már nem egyezik a véleményünk. Nyilvánvaló sok pozitív dolog történt az elmúlt időszakban (közmunkaprogram,digitalizáció,adórendszer átalakítása, stb.), de 13 év 2/3-os többsége után ott tartunk hogy sereghajtók vagyunk a fontosabb mutatók tekintetében a régióban és az EU-ban is,annak ellenére,hogy minden adott volt ahhoz,hogy fordítva legyen ez. Ez szerintem történelmi hibája a jelenlegi kormánynak (nyilvánvaló nem tudjuk,hogy mi lett volna ha más kormányoz…).
Hesslerezredes
2023-10-26 at 11:06
Az a gond, hogy a fideszfanok – pont úgy, mint a másik oldalon a dákósok – a politikát és az abban résztvevőket úgy tekintik – ahogyan azt Kolompár kommentárs nagyon helyesen leírta és már én is többször korábban szóvátettem -, mintha egy futball-bajnokságról lenne szó.
Ezért a “csapatuk” mellett minden áron, tűzön-vízen keresztül kitartanak, nem számít, hogy az övéik mennyire rosszul játszanak, mennyi hibát vétenek stb.
Ez a futballban – és minden más sportágban – rendben is van.
De a politika nem csapatsport!!
Most mondok egy nagyon meredeket:
ha a DK-ról, a DK-nak el lehetne hinni, hogy képes jól kormányozni, akkor én a DK-ra szavaznék.
Jó kormányzás alatt azt értem, hogy minimális az infláció, a bérek/nyugdíjak szépen növekednek, ahogy természetesen a gazdaság is, az EU őrületeit visszaverik, a migrációt keményen gátolják és karakán külpolitikát folytatnak (a felsorolás kiemelés jellegű ezáltal abszolút példálózó).
Mindezt természetesen még nyomokban sem lehet feltételezni/elhinni a DK-ról.
De a lényeg, hogy nem az a fontos, hogy a miniszterelnököt Orbánnak vagy Gyurcsánynak hívják, hanem az, hogy JÓL KORMÁNYOZZON.
Amit eddig a Fidesz tett, az legalább 51%-ban (de inkább nagyobb arányban) POZITÍV.
Most azonban határértéken van, ami azt jelenti, hogy arra van esély, hogy beesik 50% alá a teljesítménye.
Ettől szeretném én és Kolompár kommentárs megóvni a Fideszt.
Mert a Fidesznél még legalább van esély arra, hogy képes legyen 50% fölé menni.
dr. Kolompár Genitália
2023-10-26 at 10:04
2 ÉNAKI 2023-10-26 at 07:56
Eléggé leegyszerűsítve próbálod értelmezni az általam leírtakat. Még véletlenül sem állítottam, hogy aki velem nem ért tegyet, az seggnyaló. viszont ahhoz ragaszkodom, hogy akik olyan dolgokat néznek el a kormánytól, aminek a tizedéért is kitérnének a hitükből, ha nem a kormány csinálná, azok bizony seggnyalók. Nekem a kormánypárt nem focicsapat, az életem pedig nem focimeccs. Ebből eredően semmilyen drukker köd nem takarja el a szemem, mint sokakét. Ezért a jó döntéseket megsüvegelem, a rosszakat pedig szóváteszem. Én is tévedhetek, és gyakran tévedek is. Sőt, sok dologban örülnék, ha tévednék.
Mellesleg mindig azok igyekeznek a legagresszívebben – amásikat anyázva és egyebek – a maguk véleményét kőbe vésni, akik pont olyan elfogultak, mint a DK-sok. Már a legkisebb kritika okán is kommunistává válik a kommentelő. Ezt rendben találod?
Amúgy ne menj el profilozónak. Sem nő nem vagyok, sem önelégült. A kritikát jól tűröm, a suttyó agresszivitást már nem annyira (ezt nem rád értettem).