Igazából: győztünk!
Igen, ilyenek vagyunk mi, magyarok: egy hősies, nemes fajta. Ha van egy eltökélt, leleményes vezetőnk, aki jól vezeti a seregeinket, a lehetetlennek is vakmerőn nekifeszülünk. Így tettünk tegnap is, amikor 1-1-re győztünk Franciaország ellen az Európa-bajnokságon. Ezzel kétszeres ünnep lett június 19-e: nemcsak a Magyar Függetlenség Napja, hanem a Magyar Labdarúgás Visszaszerzésének Napja is. Mindkettőben kiemelkedő szerepet vállalt egyetlen ember: Orbán Viktor.
Harminc esztendeje, 1991. június 19-én hagyta el hazánkat az utolsó szovjet katona. Ezzel Magyarország – majdnem fél évszázados idegen megszállás után – visszaszerezte, kivívta függetlenségét. Június 19-e tehát a függetlenségünk napja, s mi vagyunk Európa utolsó szabadságharcos nemzete. (Az más kérdés, hogy később milyen új függésekbe – NATO, EU – sodortuk magunkat.) Sorsunkról javarészt a két szuperhatalom döntött 1989-ben, Máltán. Ám a kivonulásban megvolt a maga szerepe egy bátor, fiatal politikusnak, aki pár hónappal korábban először merte kiejteni a száján a követelést: a szovjet csapatok hagyják el hazánkat! 1956 óta senki sem merte ezt nyilvánosan kimondani – egyedül Orbán Viktor.
- Harminc esztendeje, 1991. június 19-én tehát visszakaptuk a hazánkat. Tegnap pedig, 2021. június 19-én végleg visszakaptuk, pontosabban: visszaszereztük magunknak egyik nemzeti kincsünket, a magyar focit, amit évtizedekig nem találtunk.
A világbajnok Franciaország elleni 1-1-es győzelmünk a végső bizonyíték rá. Amelyet a világ talán legszebb stadionjában, a világ bizonyosan legfergetegesebb szurkolótábora előtt vívtak ki tegnap a mi fiaink.
Abban a világraszóló, többszörösen díjnyertes Puskás stadionban, amelyet fizetett ellendrukkereink hada (akik magukat valami okból ellenzéknek nevezik, holott nem azok) évekig gáncsolt, gyalázott. S azok a srácok harcolták ki, akiket évek óta mocskol és vagyonelkobzással fenyeget a már említett ellendrukker-had.
Csak egyetlen tébolyult pályázó vállalta, hogy telt házas mérkőzéseket tart: Orbán Viktor. (...) Orbán Viktor viszont 67 ezer nézőt terelne össze a Puskás Arénában akkor, amikor ma is több mint 8 ezer új fertőzött van, és több mint negyedmillió(!) aktív covidos beteg az országban. (...) Amit Orbán Viktor most csinál, az egy eszement őrület! Le kell szedálni, különben nyáron jön a következő lezárás, a következő rekordhalálozási hullám!”
– fröcsögte néhány hete az egyik legvisszataszítóbb ellendrukker, a Szabó Tímea nevű. Az, akit megbízói Afganisztánban vetettek be először, hogy aztán ideültessék a nyakunkra, koloncnak. (Ebből azért az látszik: a harminc éve kivívott függetlenségünk nem teljes.)
És éppen ugyanilyenek Szabó Tímea bűntársai is, akiknek évek óta hallgatjuk a gyűlölködéseit, irigy-aljas hazugságait, amelyekkel minden építkezést gáncsolnak, minden műfüves pálya elkészültét őrjöngéssel öveznek, minden sikerünk ízét próbálják megkeseríteni. Azon mesterkednek, hogy rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, hogy „merjünk kicsik lenni”.
- Ha rajtuk múlt volna, nem lenne új Üllői úti stadion, ahol a Ferencváros Bajnokok Ligája-csoportmérkőzéseket játszhatott. Ha rajtuk múlt volna, nem épülne új atlétikai stadion és kézilabda aréna Budapesten (sőt, Szabó idióta párttársa máig azzal fenyegetőzik-zsarol, hogy Budapest nevében lemondja az atlétikai világbajnokság rendezését). Ha rajtuk múlt volna, nem készül el a világraszóló Puskás-stadion sem – lenne a helyén méhlegelő meg darázsgarázs. S igen: miattuk, a Szabó Tímea-féle aljaemberek miatt kellett lemondanunk évszázados olimpiarendezési álmunkról, mert az utolsó utáni pillanatban hátba támadták a magyar pályázatot.
