Szergej Viktorovics Lavrov Moszkva egyik erős embere, Putyin jobbkeze. Oroszország lassan húsz éve kezdte meg visszatérését a globális hatalom pozíciójába – ebben nem kis szerepe volt a 2004-ben kinevezett külügyminiszternek, aki határozott fellépéssel hajtja végre az elnök akaratát. Hogy mégis mi az orosz külpolitika végrehajtójának titka, azt talán az utóbbi években a posztszovjet államokban kirobbant konfliktusok „rendezése” ábrázolja a legpontosabban.
Putyin 2004-re konszolidálta pozícióját, a második csecsen háború után népszerűsége meredeken ívelt felfelé országában, és megkezdte Oroszország Jelcin alatt elherdált tekintélyének visszaszerzését, azonban ahhoz, hogy mindezt nemzetközi szinten is biztosítani tudja, szüksége volt egy olyan külpolitikusra, aki szintén az erős ember képét mutatja a világ vezetői felé. Így került a képbe Lavrov, aki 1994-től képviselte Oroszországot az ENSZ-ben, és már a szovjet időkben is külügyi pályán dolgozott.
Lavrov már a szovjet időkben is a külügyben dolgozott, egyértelmű választás volt tehát a pozícióra. Fotó: MTI/EPA
2000-től kezdődően az orosz külpolitika célja az volt, hogy a posztszovjet államokra ismét kiterjesszék Moszkva fennhatóságát. Ezt első lépésben a második csecsen háború sikere biztosította. A Szovjetunió volt ázsiai tagköztársaságaival könnyebb dolga volt az oroszoknak, hiszen az ott élők csupán Kína felé tekinthettek potenciális szövetségest keresve, azonban a volt európai területek, elsősorban Ukrajna és Grúzia már a kilencvenes években a Nyugat felé kezdtek orientálódni. Az ő visszatartásuk volt az, ami Oroszország nyugati biztonságát jelentette és ezért kiemelt szerepet kaptak az orosz külpolitikában. Ennek legjelentősebb epizódjai az orosz-grúz, illetve a kelet-ukrajnai háborúk voltak.
Érdekszférák, proxyháborúk, na és az orosz lélek
Ha megnézzük a két konfliktust, találunk egy igen érdekes közös pontot: Ukrajnában és Grúziában is megjelentek új államalakulatok, az előbbiben a Donyecki és Luhanszki Népköztársaság, a másikban pedig Dél-Oszétia. Ezeknek az el nem ismert államoknak az volt a fő céljuk, hogy etnikai feszültségre hivatkozva Oroszország felléphessen a helyi oroszok védelmében (még ha Kelet-Ukrajnában csak közvetve is). Ez egyfajta biztosítása a moszkvai érdekeknek, anélkül, hogy az ország agresszorként tűnne fel. A módszer, bár eltérő hatásfokon, de mindkét esetben bevált: Grúzia visszatért az orosz érdekszférába, Ukrajna pedig nem tudott kilépni belőle, és néhány év alatt egy gazdasági, társadalmi ronccsá vált. Ha ezekre a konfliktusokra proxyháborúkként tekintünk Oroszország és a Nyugat között, akkor ki kell mondanunk: Moszkva mindkét esetben győztesen került ki belőlük, akkor is, ha az ukrán konfliktus még nem ért véget.
Oroszbarát fegyveresek járőröznek Luhanszkban. Fotó: MTI/EPA/Alekszandr Jermocsenko
Azonban nem pusztán politikai fogás volt ezen területek védelmére hivatkozni. A moszkvai külpolitika már Putyin hatalomra jutásától kezdődően a nemzeti érdekekre összpontosított. Ennek oka az az orosz nemzeti eszme, amit még az internacionalista szovjet időkben sem tudtak teljesen kiölni. Nem véletlenül nevezte Sztálin is Nagy Honvédő Háborúnak a második világháborút, és nem véletlenül hivatkoznak rá ma is így. A dusa, az orosz lélek már a cári rendszer alatt is meghatározó tényező volt, nem csupán az oroszok, de a birodalom minden nemzete számára, egyfajta etnikumok közötti nemzeti identitást adva. Putyin valószínűleg épp ezért tette meg Lavrovot külügyérnek, mert ő volt az, aki jó érzékkel tudta felhasználni ezt a nemzeti öntudatot, amit nem kevés energiával kellett visszaépíteni a Jelcin alatt megalázott, kisemmizett nép, népek számára.
A háborús győzelmek, a kemény nemzetközi fellépés adták az alapot. Az utóbbi tizenhat évben a köznyelvben kialakult a lavrovi válasz fogalma: valahányszor támadás érte Oroszországot, a külügyminiszter mindig keményen reagált. A fenti konfliktusok közül például Ukrajna esetében, amikor Porosenko, akkori elnök nyílt háborúval fenyegette Putyint, Lavrov nemzetközi nyilatkozat helyett az orosz állami tévében nemes egyszerűséggel pontos adatokat kezdett sorolni az ukrán haderő állapotáról. Másnap megkezdődtek a minszki megállapodás előkészületei. Soha nem fogja tehát vissza magát, ha kemény választ kellett adnia. Amikor pedig Miheil Szaakasvili 2009-ben egy interjúban ismét feldobta Dél-Oszétia problémáját, és orosz agressziót emlegetett, Lavrov úgy reagált: amennyiben Grúziában egyes forrófejűek provokációkkal akarnak megemlékezni az egy évvel ezelőtti Dél-Oszétia elleni agresszió bukásáról, határozott és kemény választ fognak kapni. A konfliktus azóta elsimult.
A proxyháborúkon keresztül Oroszország úgy tudta biztosítani fennhatóságát, hogy közben a béke hírnökeként jelent meg. Ez a kettősség az elnök és a külügyminiszter minden nyilatkozatában feltűnik, és arra kényszeríti a környező országokat, hogy egyfajta védelmezőként tekintsenek Moszkvára. Ennek egyik kulcsa a stabilitás: a keleti gondolkodás egyik alapja a hagyománytisztelet, a bevált recepten ne változtass elve, és amíg a többi posztkommunista államban egymást váltották a politikai erők, mind nagyobb bajba sodorva országukat, addig Lavrov és Putyin biztos pontok maradtak. Egy átlagos ukrán ember ismeri őket, tiszteli őket, amíg saját politikusai közül legfeljebb egyet-kettőt tud megnevezni és őket sem igazán kedveli.
Izzik a Kaukázus
Nemcsak a nyugati nagyhatalmakkal volt azonban Oroszországnak konfliktusa az utóbbi években. Bár a nagy keleti ellenséggel, Kínával a rendszerváltást követően sikerült megbékélni, egy új ellenfél, Törökország kezdte fenyegetni az oroszok kaukázusi érdekeltségeit. Putyin és Erdogan ugyan több dologban is közös állásponton voltak, de érdekeltségeik mégis számtalanszor ütköztek egymással. Ennek egyik következménye lett a hegyi-karabahi konfliktus is.
Örmény önkéntesek Jerevánban. Sokat vártak a háborútól. Fotó: MTI/EPA
Azerbajdzsán, mint iszlám ország, Törökország felé kezdett húzni már a kilencvenes évek végétől kezdődően. Ez rendkívül megnehezítette Oroszország helyzetét, főképpen a két csecsen háború alatt. Sem Baku, sem Ankara nem kockáztatott volna meg egy nyílt konfliktust Moszkvával, azonban az ez az érdekütközés kiválóan megágyazott egy újabb proxyháborúnak. Ennek remek terepet adott a századokra visszanyúló örmény-azeri konfliktus.
Örményország, annak ellenére, hogy a Kaukázus egyik legstabilabb állama, meglehetősen sokat veszített az elmúlt húsz évben. A gazdasági válságok jobban érintették, ahogyan az is, hogy az orosz figyelem Nyugat felé fordult. Így a hagyományosan a nagy medve kistestvéreként létező országra egyre nagyobb nyomás nehezedett szomszédai felől, aminek különösen fájdalmas pontja az, hogy az örmények egy része – hozzánk, magyarokhoz hasonlóan – az ország határain túlra szorult a Szovjetunió felbomlását követően. Örményország a megalakulásától kezdve tagja a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (KBSZSZ). A keleti NATO-ként is emlegetett szervezetet még 1992-ben alapította hat szovjet utódállam Oroszország vezetésével, hogy a felbomlott Varsói Szerződés után biztosított legyen egy orosz központú védelmi blokk. Örményország agresszív, eltérő kultúrájú és vallású szomszédokkal van körülvéve, ezért minden lehetőséget megragadott arra, hogy biztosítsa saját védelmét. Azerbajdzsán főképpen a vallási kötődés miatt kezdett közelíteni a NATO-tag Törökországhoz, de a kapcsolatkereséseit nagyban meghatározta az örökös ellentét az örményekkel, akiknek jelentős része Azerbajdzsán területén él. A két ország között többször alakultak ki összecsapások, azonban Örményország, bár kisebb lakossággal és jelentősen gyengébb haderővel rendelkezik, mindeddig megállt a maga lábán, a háttérből őrködő Moszkvának köszönhetően. A mostani, 2020-as konfliktus ezért is volt fontos fordulópont, hiszen kis híján átcsapott nyílt háborúba.
Baku Törökország és a NATO felé való közeledése természetesen komoly problémát jelentett Oroszország számára. Amennyiben a fegyveres konfliktus elfajul, úgy Örményország teljes lerohanása azt eredményezte volna, hogy Moszkva érdekeltségei sérülnek a Kaukázusban. Egy esetleges nyílt orosz beavatkozás azonban a nemzetközi térben jelentett volna hátrányt Oroszországnak. Lavrov és Putyin tehát komoly dilemma elé került: nem hagyhatták magára Jerevánt, de nem kockáztathattak meg egy háborút sem.
Lavrov, aki nem vitázik, hanem kijelent
A kelet-ukrajnai konfliktus elnyújtásának, a jelenleg is tartó háborúnak egyik központi eleme az EBESZ-megfigyelők jelenléte. A minszki megállapodás részeként a békefenntartói feladatokat nem az oroszok látják el, hanem nemzetközi megfigyelők. Lavrov és Putyin jól tudták, hogy ha Hegyi-Karabah térségében is az EBESZ biztosítja a békét, az a kaukázusi érdekeik sérülését jelentené, ezért más megoldást kellett találniuk. Lavrov gyors és magabiztos intézkedése volt az, ami elvágta ezt a gordiuszinak tűnő csomót. Mivel a régió távol esik az EU és az USA érdekszféráitól is, így minden kártya az orosz külügy kezében volt. Azonnal felvették a védelmező szerepét, Lavrov pedig a közvetítés során tökéletesen használta fel a tizenhat éves hivatali ideje alatt róla kialakult képet. Nem tárgyalt, hanem irányított, és mint szigorú nagyapa, tette helyre mindkét rosszalkodó nemzetet. A béketárgyalások kezdetén már meg is jelentek az orosz békefenntartók, akik azóta is ott vannak, ezáltal nemcsak a konfliktust zárták le, de biztosították az oroszok helyi fölényét, méghozzá úgy, hogy sem Ankara, sem a tágabb értelemben vett NATO nem vitathatta a megoldás működőképességét.
Az orosz hadsereg több tucatnyi katonai járművet küldött békefenntartó katonákkal Örményországba, miután Vlagyimir Putyin, Ilham Aliyev azerbajdzsáni elnök és Nikol Pasinján örmény miniszterelnök tavaly november 10-re virradóra megállapodott a hegyi-karabahi konfliktus lezárásáról. Fotó: MTI/EPA/PHOTOLURE/Hayk Baghdasaryan
Lavrov tehát kihasználta a politikai képet, amit az orosz kormány az utóbbi húsz évben épített ki magáról; elérte, hogy minden nyugtalankodó szomszédja elismerje Moszkva fennhatóságát. Oroszország tekintélye az erős emberek képére épül. A határozott fellépésre és a gyors reakciókra, a megkerülhetetlenség elvére. Az orosz politikai párbeszédre mindig is jellemző volt, hogy nem vitatkozott, hanem kijelentett. A lavrovi válasz egyértelmű, és bár bizonyos esetekben kompromisszumkész, nem hagyja, hogy a gyengeségnek akár a látszata is megjelenjen benne.
Forrás: politic.karpat.in-ua; Vezető kép: MTI/EPA/Keystone/Salvatore Di Nolfi
Csikós Sándor
2021-01-07 at 19:17
Lavrovnak nem szokása az asztalt csapkodni. Ő inkább a Bécsi Kongresszus időszakába illik – minden finom, elegáns, szellemes kijelentések, csupa kellem, báj, jó modor. És mindenki úriember, korrekt, szavatartó. Az oroszok jóságától pedig elolvadnak a partnerek.
Ez az ő világa – nem a mostani, amikor a nyugati államok élén banditák, kalózok, gengszterek, a terrorizmust az állami politika szintjére emelő, hitvány gazemberek állnak.
Az orosz külügyminisztériumot a népnyelv csak “Aggodalomügyi Minisztériumnak” nevezi. Lavrov legkeményebb reagálása az szokott lenni, amikor kifejezi aggodalmát.
Igazi konzervatív, régi vágású, XIX. századi úriember. Kevésbé ismert, hogy az orosz külpolitika a világ egyik legkonzervatívabb külpolitikája – még külsőségeiben, protokoll szabályaiban is.
Leopárd
2021-01-07 at 19:47
Lavrov fényévekkel civilizáltabb, mint bármelyik nyugati. Az oroszok úgyszintén. Most már megszabadultak az importált marxizmustól, és lényegében konzervatív önmagukat adják-nem olyanok, mint az aljas-egoista Nyugat.Amúgy a Fideszkét eddig kizárólag a nyugat alázta, mocskolta, szidta, rágalmazta, köpte.
PG
2021-01-07 at 19:48
Az oroszok ezt jól csinálják. Biztos kézzel vezetik az országukat, s nem engedik, hogy mindenféle Soros és egyéb spekuláns ott a maga malmára hajtsa a vizet. Érdekes, hogy a migránsoknak esze ágában sincs oda vándorolni, mert ott legalább rend van. (No meg ha oda mennének, esetleg befognák őket egy kis “malenkij robotra”) Tulajdonképpen Oroszország előtt nyitott a lehetőség, hogy a világ leggazdagabb országa legyen, hiszen korlátlan mennyiségű nyersanyagja van, beleértve az energia hordozókat is. Azért megfigyeltem, hogy ők nem akarják az ott élő népek saját szokásait, kultúráját felszámolni, mint például az ukránok.
Leopárd
2021-01-07 at 19:57
Annyira megy az erőlködés, hogy a nyugat azért különb-mert onnan jön a szabadság-ja-amennyiben Trianon, és a 90 utáni szabadrablás, és a 2010 utáni gyalázkodás-fenyegetőzés az-akkor tényleg.Amúgy az oroszokat–mindig a nyugat hívta ide.És a nyugat fanatizálta-Leninnel.
csakafidesz
2021-01-07 at 20:07
Mit várunk? Egy elefánt nem fog kisegér módjára viselkedni. Amúgy pedig amióta világ a világ az erősebbik kutya döntötte el, ki kapja meg a csontot..
Hesslerezredes
2021-01-07 at 20:12
Lavrov – tudtommal – örmény származású.
És pillanatnyilag a világ egyik legjobb külügyminisztere.
A másik Szíjjártó Péter.
Egyszer még lehet, hogy ő lesz az első, ha majd lesz mögötte annyi év tapasztalat, mint amennyi Lavrov mögött.
Remélem közép-Európában egyszer mi leszünk a második Örményország Oroszországnak – visszacsatolt egész Erdéllyel és a többi területtel, ahol etnikai határok kialakíthatóak, és Oroszország biztos támogatásával. Nem egy szovjet-szövetség, de egy valódi baráti érdekszövetség alapján.
Cser Borbála
2021-01-07 at 20:39
Le a kalappal Lavrov előtt. Végigbeszél egy sajtótájékoztatót anélkül, hogy egyetlen szál papírja volna.
Ha mos lelki szemeim előtt látom, amint Putyin és a szenilis Biden asztalhoz űl, Lavrov és egy nevenincs amerikai külügyér akkor kénytelen vagyok elismerni az orosz “diplomáciát”
Nyugati Ádám
2021-01-07 at 21:29
Ahogyan most az USA és az EU politikai szereplőinek jó része viszonyul Magyarországhoz az nem éppen szívderítő. Ennél csak az lenne rosszabb, ha a balliberális országvesztőket segítenék a hatalomba. Ha stabilitást és tisztes jövőt akarunk genderes, drogos, gyerek vállalás nélküli önmegvalósító szétesés helyett, akkor vigyázó szemeinket nem a nyugatra, hanem Eurázsiára érdemes vetnünk.
Poppy
2021-01-07 at 21:29
Jelenleg Oroszország a világ meghatározó szereplője, a leggazdagabb nyersanyagokkal rendelkező nagyhatalma. Miért is esne hasra bárki előtt. Sokan fognak még kopogtatni náluk segítségért. Lavrov kiválóan képviseli Oroszországot.
prolitológus
2021-01-07 at 21:54
a háttérbirodalom hajszálnyira volt a világuralomtól-hogy nem érték el azt putyin 2000. évi elnöksége akadályozta meg-az amerikai népre telepedet milliárdos kaszt azóta sem tud beletörődni-az amerikai elit
az elszalasztott világuralom miatt teljesen meghasonlott önmagával ami a 2000.évi elnökválasztás döntésképtelenségében jelentkezett-az(amerikai)háttérbirodalom 2000 óta lejtmenetben van-ez az oka agresszív kapálózásának-ha az oroszoknak és kínának lenne egy kis eszük most a megosztottságot kihasználva
arra rájátszva-a padlóra küldhetnék azok birodalmát akiket a hajdanvolt ‘mester’ korbáccsal vert ki…
moliere
2021-01-07 at 22:08
Hesslerezredes
Görög.
márko
2021-01-07 at 22:20
mindenkivel egyetértek ki pozitívan látja Szergej Lavrovot
/
. Szergej Lavrov a Putyin csapatában nagyon megbízható személy
. ő közvetíti a kidolgozott politikát
/
Putyin meg sikeresen rendbe hozta az országot
. van még sok munka, de katasztrófából visszahozta az országot
. a koronavírus vakcinából KETTŐ VAN ( óriási vegyészeti + technológiai munka )
. nyugatiak azt hiszik, hogy az oroszok kőkorszakban vannak
/
A nukleáris technológia ( nukleáris villanyerőművek egész biztosan nagyon jók + NEM szemtelenül drága )
/
Mikor nézem az orosz “pervij kanal – 1tv” tv, Putyin mindig követeli azt, hogy a NÉPNEK jobb kell hogy legyen
ÉS
mindig követeli, hogy a népnek jobb kell hogy legyen
/
Az egész orosz haditechnika , a szíriai háborúban bizonyított
. emiatt a nyugatiak , irígységben MEGZÖLDÜLTEK
. AZT várták, hogy az oroszok a brutális kőkorszakban vannak
/
Lajos
2021-01-07 at 22:35
Molier!
Hesslerezredes görög? Ezt nem is tudtam. Ilyen névvel…hm..?
csakafidesz
2021-01-07 at 23:28
moliere 2021-01-07 at 22:08
Tudálékos barom! Ha nem tudsz valamit nézd meg a wikin!
https://en.wikipedia.org/wiki/Sergey_Lavrov
Nem fogom neked lefordítani. Ide olyanok jönnek nagyobb számban akik 2-3 nyelven folyékonyan tudnak. Neked ebben a társaságban semmi keresnivalód, ugassál máshol.
csakafidesz
2021-01-07 at 23:32
Hesslerezredes 2021-01-07 at 20:12
Szíjjártó és Lavrov barátok is. Már vendégül látta őt Dunakeszin. A másik illusztris vendége Boris Johnson volt külügyminiszter korában.
A külpolitikát az ilyen személyes találkozók mozgatják. Kölcsönös tisztelet és barátság.
moliere
2021-01-07 at 23:34
Hát, lehet, hogy tévedtem. Valahol régebben olvastam, hogy kaukázusi görög származású. Talán rossz forrásból.
.
Hanem te aztán szépen bemutatkoztál. Nem is lenne vele baj, mert jogod van hozzá. Csak hát a nickben az a …fidesz rész, azzal kapcsolatban van némi felelősséged.
.
Ne vizionálj magad köré jobb társaságot, csak majd ha társaságbeli ember leszel. Azaz soha.
moliere
2021-01-07 at 23:37
Lajos
A neve alapján lehetne egyébként görög, mert olyan biztos van Görögországban, hogy Szerjiosz Laurou. 🙂
moliere
2021-01-07 at 23:44
Leopárd
Milyen érdekes meglátás! Az oroszokat tényleg mindig a Nyugatnak köszönhettük.
De szépen fejlődik a világ, új orosz exportcikk néz ki: a Lenin-szobrok. 🙂 Lehet, hogy bejön némi dollár értük.
Lárifári
2021-01-07 at 23:47
Se nem görög, se nem örmény.
Félig orosz, félig örmény.
Hivatalosan Moszkvában született, egyes források viszont szerint Tbilisziben, amit egy alkalommal ő is megemlített.
Gyerekkoráról 1972-ig szinte semmit nem tudni.
Egy biztos, apja grúziai örmény, anyja orosz. Az örményt nem beszéli, a Lawrow nevet anyja után viseli.
Zsike
2021-01-07 at 23:54
Lavrov ma a világ vezető diplomatája, ha úgy tetszik: a legprofibb. Örmény származású, rendkívül jó képességű, csavaros eszű diplomata, nagy nemzetközi tapasztalatokkal és lexikális tudással rendelkezik. Persze, ő is ismeri a rússzkaja dusát (az orosz lelket), de sziklakemény típus. A korábbi szovjet déli köztársaságbelieket – főként az örményeket és a grúzokat – csavaros eszűeknek, kitartóknak, rámenősöknek, dörzsöltnek tartják az oroszok és nagyon szívesen engedték be őket a szovjet adminisztráció felső szintjeire is (Mikojan, Berija, Shevarnadze stb).
Namond
2021-01-08 at 00:19
Fiatal még az újságíró, zöldtollú.
Lavrov persze kijelent a nyilvánosság előtt, megfellebbezhetetlenül és a felek egyetértésével.
De ez előtt hosszú több résztvevős vitákat és tárgyalásokat folytat esetenként megbízottjain, küldöttjein keresztül, akár több fordulón keresztül.
Ugyanis ez a politika, háttérben tárgyalni, vitatkozni, zsarolni és a megállapodást megfellebbezhetetlenül bejelenteni és BETARTANI BETŰ SZERINT.
Persze ezzel együtt jár különmegállapodások, kiegészítő egyezségek, záradékok kötése, melyeket PAKTUM-nak hívunk.
(Eszesebb személyek – nem feltétlen újságírók – a megállapodás bejelentésekor, annak jellemzőiből tudják, hogy ahhoz kapcsolódik-e be nem jelentett paktum, záradék.)
Az ezen megállapodások megfúrására folytatott szintén titkos vitákat és tárgyalásokat viszont ÖSSZEESKÜVÉSNEK hívjuk.
Melyek egyik eszköze a titkos paktumok, záradékok nyilvánosságra hozása.
Legyenek a fentiek a zöldtollúaknak, afféle iránytűje a fogalmi értelmezésekben és a valóvilág tettei értelmezésében.
gyurcsányiviktor
2021-01-08 at 10:10
Minden fentebbi hozzászólásokkal ellentétben, nem Lavrov szavai és kultúrált viselkedése alakítja az orosz külpolitikát, hanem a meglévő és számos nukleáris fegyverzetük, valamint azok korszerű célbajuttató eszközei.
Ez a rideg valóság.
Ezért szorgalmazom, hogy Magyarország jelenlegi kormánya szintén szerezzen be hasonló eszközöket – no nem annyit -, de eleget ahhoz, hogy a szeretve tisztelt rabló szomszédaink és a zsidó állam (meg talán franciaország) ne merjenek megtámadni bennünket, de rettegjenek a válaszcsapástól.
Tisztában vagyok azzal, ez nem ennyire egyszerű, de van működő atomerőművünk, így lehetőségünk is, néhány plútónium nukleáris eszköz (akár piszkos bomba) legyártásához, amely már kellő elrettentő erő lehet a fentebb felsorolt söpredék ellen.
Dollárpapa
2021-01-08 at 13:45
prolitológus!
2021-01-07 at 21:54
Helyes a látás.
Zolee
2021-01-09 at 09:13
Most komolyan ott tartunk hogy dícsérjük az oroszokat milyen hatékonyan kavarják a szart az érdekszférájukban?Minden bizonnyal örülnek azok a bátor emberek, akikről ez a portál a nevét kapta hogy akik ellen annó harcoltak ilyen szépen piedesztálra van emelve.Igen ez az orosz diplomácia címszavakban:kavarunk, gyengítünk,bevonulunk.
Hesslerezredes
2021-01-09 at 10:59
Zolee! A pesti srácok a Szovjetunió ellen harcoltak – tisztelet és örök dicsőség ezért nekik. Lehet azonosítani persze Oroszországot a Szovjetunióval, lehet, de nem érdemes. Oroszország teszi, amit jónak lát, követi és igyekszik érvényesíteni az érdekeit a világban. Nekünk is ezt kell/ene tennünk. És ha a mi érdekeink és az oroszok érdekei között van átfedés (érdek-azonosság), akkor azt ki kell használni. Tehát ha pld. az oroszok érdeke az (lesz), hogy románia gyenge legyen, esetleg területileg is kissebbjen, akkor ez nekünk is az érdekünk (hajaj, de még mennyire!!!). És ekkor az oroszokkal kell összefogni.
Clement
2021-01-10 at 16:10
Nem tudom a cikkíró honnan tájékozódik.
A csecsen háború ahhoz volt hasonló, mint amikor Barcelona akart kiválni. Ez egy olajban gazdag régió, és azt mondták ott az emberek, hogy igazságtalan, hogy miközben az ország bevételének jó részét a térség olaja adja, keveset kapnak az államtól vissza. Így gondoltak arra, hogy ők kiválnak. Az Orosz büdzsé közben így is gatton volt, nemhogy az olaj nélkül. A többit már tudjuk.
Ez a békefenntartás nem Lavrov szigora miatt lett így. Nem is értem, honna képzeli ezt a sci-fi gondolatot. Éppen már elveszett három falu, amikor szóltak az örmények, hogy ki akarnak szállni. Ezt az is bizonyítja, hogy az Azeriek azért mentek bele, mert a feltételek között volt, hogy az a három falu náluk maradhat.
Clement
2021-01-10 at 16:26
Gondolom akkor a többi eseménnyel kapcsolatban is csak az juthat szegény író eszébe, hogy a csúnya Oroszok. Úgyhogy összefoglalom szegénynek, majd utána néz.
Donyecket először nem akarták, több közleményt kiadtak a Donyecki felkérésekre, hogy elutasítják. Aztán gondoltak egyet, és mivel Krím könnyen sikerült, csak néhány laktanya kapun kellett behajtani, belekezdtek. De egyre nehezebbé vált, és akkor meg már nem akartak kiszállni büszkeségből. A kezdetekben amerikai zsoldos magán szervezetek is érkeztek, és előfordult, hogy egy civil benzinkútat elfoglaltak, és ott poénból a civil lakosságot leölték, szórakozásból. Az RT bemutatta a felvételeket, nem kikockázva. Az RT akkoriban még mindent egy az egyben bemutatott Donyeckből, ez később módosult, mára meg teljesen eltűntek onnan. De voltak felvételek paneltömbökről, melyek felét ukrán Grad találat érte és bontotta le, az éppen ott lévőkkel együtt.
Szíriában megrendezett gáztámadásokkal kezdődött a helyzet, ott az volt a baj amerika számára, hogy Szír hadikikötőt bérelnek ott az Oroszok. Akkor az Oroszok vállalták a vegyifegyver-mentesítést, majd amerika elkezdett mindenkit támogatni akinek lövöldözni van kedve Szíriában. Sajnos nem sikerült túl jól a kezdetekben, mert ezek a terrorszervezetek gyakran inkább egymást lőtték. Aztán gondos utánajárás után már sikerült elérni, hogy ne egymást lőjék, de akkor a humanitárius konvojokat lőtték, amitől humanitárius veszély alakult ki, ezt megint az Oroszok oldották meg. VÉgül ebből lett elege az országnak, és úgy döntöttek, leruccannak a légierővel Szíriába. Míg addig egy év alatt a közelben állomásozó amerikai és francia erők dél szíriában csak néhány célpontot iktattak, ki, ők kevesebb mint egy év alatt felszámolták az egész problémát. Röviden, tömören ennyi, persze olyan kesze-kusza módon történt meg, hogy több könyvet lehetne róla írni, persze nem adná ki senki, értjük.
Dióhéjban ez van. Nem tudom itt a PS -en mitől bukkan fel olykor-olykor egy-egy “csúnya Oroszok” témájú cikk. Ők nem hallgatnak el semmit, a 4 főbb médiájuk szinte mindent lead, konkrétan a hejszínekről.
vidar
2021-01-10 at 18:31
Bárhogyan is van, de az egyértelmű hogy Oroszország semmiféle konfliktusra nem törekszik. Sőt! Ami az övék, ahhoz természetesen ragaszkodnak, azt védik. De oktalanul nem akarják eljátszani a “világ csendőre” szerepet. Hatalmas birodalom, és az is meglehet hogy hamarosan ők lesznek a világ egyetlen nagybirodalma.
Szabó József
2021-01-11 at 18:27
Nem az oroszok kezdték el az ARAB TAVASZT! Jó lenne egyszer megtudni miért lett ez a rémséges káosz a tavaszból-
Ehetetlen Odó
2021-01-12 at 20:08
vidar
Megfeledkeztél Kínáról…
csakafidesz
2021-01-13 at 14:08
Ehetetlen Odó 2021-01-12 at 20:08
Kína a tatárok kiűzése óta (1300-as évek eleje)nem hajtott végre nagyszabású hadműveleteket sem határokon kívül, sem belül. Tibet pedig jogosan lett Kínáé, az a középkorban is vazallusa volt.
csakafidesz
2021-01-13 at 14:14
csakafidesz 2021-01-13 at 14:08
Ime egy kis adalék a hülye Free Tibet táblákat lengetőknek. Amúgy Kína jelenleg világszintre emelte Tibetet ahol ma a paraszt már nem kézzel kapál, hanem traktort hajt és mobiltelefon van az emberek zsebében. Az analfabétizmus megszűnt, van már áram, vasút, televízió minden amit a hülye lámák soha nem tudtak volna megteremteni.
———————————————–
1640-es évektől egészen … Ez idő nagy része alatt a tibeti adminisztráció a Csing-dinasztia által uralt kínai birodalomnak volt alárendelve. A Csing-dinasztia bukása után a 13. dalai láma 1913-ban kinyilatkoztatta Tibet függetlenségét, azonban más országok nem ismerték el független nemzetnek. (Wiki)
hufi
2021-01-14 at 20:21
Tisztelt Hesslerezredes!
Hesslerezredes
2021-01-09 at 10:59
Helyesen látja, Russia nem USSR.
Ez a Zoolé még tanulhatna történelmet, gazdaságtant, lehet hogy otthonában orosz gázzal melegszik, lámpájának áramát orosz technikával előállított atomreaktor biztosítja Pakson.
Bizony, sok honfitársunk nem lát az orránál tovább, vagy nem lát az orrától.
egresiistvánjánosernő
2021-01-16 at 17:50
“Legfelül” Csikós Sándor hozzászólása kitűnő!