Egy hetet töltött a PestiSrácok.hu és a Demokrata közös stábja Macedóniában, ahol hónapok óta polgárháborús hangulat uralkodik. A feszültség oka egy régóta létező, etnikai-kulturális ellentéttel felturbózott politikai krízis, amelyre a helyiek szerint Soros György még egy lapáttal rátesz annak érdekében, hogy a nyílt társadalom eszméje mögé bújt nagyhatalmi erők kezére játssza ezt a stratégiailag igen fontos országot, amely Magyarország mellett jelenleg az egyik legfontosabb bástyája a migrációs áradat visszaverésére kiépült védelmi vonalnak. Ami az egészben talán a legfurcsább, hogy az országban látszólag minden rendben van, csak esténként csendül fel a “Makedonija! Makedonija!” a parlament előtt.
DEZSE BALÁZS (SZKOPJE) – PestiSrácok.hu
Annak ellenére, hogy Macedóniában jelenleg nincsen kormány, és a legtöbben úgy vélik, hogy bármikor megismétlődhet a 2001-es polgárháborús helyzet, az emberek Szkopje 2014-ben felújított főtérén kávézgatnak, vásárolnak, mintha minden rendben lenne – érdekes, hogy a kapitalizmus még a különlegesen bonyolult körülmények között is kiválóan működik. Legalábbis látszólag, hiszen a felszín alatt egészen más a helyzet: a politikai ellentétek az elmúlt időszakban igen csak elmélyültek, amire még rátesz egy lapáttal az a hatalmas etnikai ellentét, amely az ország macedón és albán lakossága között feszül.
Fotó: Vermes Tibor
Belpolitikai válság
A mostani konfliktus egy állítólagos lehallgatási botránnyal kezdődött 2014-ben, amikor a baloldali szociáldemokraták Zoran Zaev vezetésével megpróbálták megbuktatni a már rég óta kormányzó Nikola Gruevszki vezette Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja (VMRO-DPMNE) koalíciót. Az ellenzéki vezér akkor állítása szerint az albán titkosszolgálatoktól kapott jelentésben értesült arról, hogy Gruevszki lehallgatta ellenfeleit, valamint számos civilt. A vád értelemszerűen politikai válságba és előrehozott választásokba torkollott, amely a kormánypárt győzelmével végződött. A megszerzett mandátumok száma azonban nem volt elég a kormányalakításhoz, ezt pedig Zoran Zaev a Soros Györggyel jó barátságot ápoló albán elnökkel karöltve ki is használt: az albán pártok segítségével sikerült többséget szereznie. A kormányalakítás azonban nehézségekbe ütközött: Macedónia elnöke, Gjorgje Ivanov nem kérte fel Zaevet kormányalakításra mondván a Zaev által is támogatott Tiranai Platform az albán kisebbség olyan jogokat követel, amelyek veszélyeztetik az ország szuverenitását.
Fotó: Vermes Tibor
A dokumentummal kapcsolatban Cvetin Chilimanov, az SOS nevű szervezet alelnöke egy kávé mellett a PestiSrácok.hu-nak elmondta, hogy az albánok azt szeretnék, ha az albán nyelv a második hivatalos nyelv lenne az országban, követelik azt, hogy vétójoguk legyen az ország kiadásaival kapcsolatban. Azt is szeretnék, hogy a macedónok bocsánatot kérjenek az első világháborús mészárlásért, ami véleménye szerint meg sem történt, és az ország nevének, zászlójának a megváltoztatását is szeretnék napirendre tűzni.
A feszültség fokozódik
Több hónapon keresztül viszonylag békésen zajlottak az utcai tüntetések Szkopjéban és néhány nagyobb macedón városban. Április 27-én azonban fordulat következett, amikor jobboldali tüntetők betörtek a parlament épületébe, ahol a jobboldaliak szerint a baloldali pártok illegálisan új házelnököt választottak. Az incidens során több baloldali politikus is megsérült és még egy lövés is eldördült. Az esetről megkérdeztük a Nenad Mircevskit, a Republika magazin újságíróját, aki elmondta, hogy a magyarországi helyzethez hasonlóan itt is provokáció történt, hiszen a baloldali politikusok pontosan tudták, hogy mikor lesz a legnagyobb tömeg az épület előtt (minden nap 17 órától van tüntetés), akiket könnyedén be lehet állítani náciként, huligánként. Kétségtelen, hogy nagyon ismerős a helyzet.
Fotó: Vermes Tibor
Mircevski azt is hozzátette, hogy mivel a VMRO-DPMNE megnyerte a legutóbbi választásokat ezért az emberek elvárják tőlük, hogy tegyenek valamit értük, bár a jelenlegi helyzetben ez meglehetősen nehézkes.
A Macedóniában élő, egyébként amerikai származású újságíró, Chris Delisso is megerősítette ezeket az állításokat, és hozzátette: a baloldali pártok a civil szervezetek segítségével egyfajta bűnszövetkezetté alakultak át, és a magyar baloldalhoz hasonlóan bármit képesek megtenni annak érdekében, hogy hatalmat kapjanak. Ennek bizonyítéka, hogy Zoran Zaev megígérte az albánoknak, hogy minden követelésüket tejesíti, ha segítenek neki legyőzni Gruevszkit, és még az sem számít, hogy egy esetleges incidens nem csak Macedóniát, de az egész balkáni régiót lángba boríthatja. Itt tartunk most.
A lakosság nem akar vért, de nem lát más megoldást
A lakosság viszont úgy tűnik, hogy nem akar problémát, bár jobb megoldást sem tud javasolni. A Matka Kanyonban az egyetlen macedón tulajdonú éttermet üzemeltető, a nevét nyilvánosan nem vállaló férfi például elmondta, hogy teljesen biztos benne, hogy hamarosan vér fog folyni az országban, ami tragikus lenne, de úgy véli, hogy máshogy nem orvosolható a kialakult helyzet. Ezzel egyetértett az albán bazárban arannyal kereskedő Buci úr is, aki Gruevszkit náci diktátornak tartja, azzal viszont nincsen problémája, hogy mindenhol török zászlók lengedeznek a környéken. Szerinte a multikulturalizmus az egyetlen járható út, és kifejezetten büszke rá, hogy unokája is már három nyelven beszél. Annak ellenére, hogy a teája és a pogácsája nagyon finom, minden szavából a macedónok iránt érzett gyűlölet visszahangzik, és hasonlóan vélekedik a magyar miniszterelnökről is.
Fotó: Vermes Tibor
Sőt, így vélekednek a fiatal albán liberálisok is, akiknek a család nem fontos, csak az egyén számít, ami egyáltalán nincs összhangban az albánok 4-5 gyerekes családmodelljével, az apaközpontúsággal és a zárt falvakban élő klánok rendszerével. Egy kicsit olyan, mintha maguk sem tudnák, hogy mit akarnak, amit az is alátámaszt, hogy hiába vágyakoznak Nagy Albánia után, az igazság az, hogy nem akarnak ezen a környéken élni, mert inkább a nyugati országokban gondolkodnak. Ez különösen igaz a fiatalokra, akik ránézésre az ország lakosságának 60 százalékát teszik ki, nem csak az albán oldalon.
Fotó: Vermes Tibor
A demográfia itt egyébként fontos kérdés, a jobboldaliak 20 százalék alá becsülik az albánok számát, akik viszont ezzel ellentétben 30 százalékra mondják magukat, hiszen így tudnak hivatkozni a jogaikra. Hogy ne derüljön ki, hogy mi is az igazság, a baloldal már régóta blokkolja a népszámlálás megszervezését.
Orbánt mindenki ismeri
Orbán Viktor neve az egész országban jól ismert. Amikor egy baloldali megtudta, hogy magyarokkal beszélgetnek, egyből felmerült a kerítésépítés, a kirekesztés és Soros György neve, aki véleményük szerint a legnagyobb segítség, amit az albánok kaphatnak az elnyomó jobboldallal szemben. Ezzel szemben a jobboldal – ahogy a Stop Operation Soros (Állítsuk meg Sorost!) nevű mozgalmat alapító Nikola Srbov is – a magyar miniszterelnököt hősnek tartja, és irigykedve figyeli magyarországi tevékenységét.
Nikola Srbov – Fotó: Vermes Tibor
Szkopjén kívüli másvilág
Kétségtelen, hogy Szkopje a politikai forrongás központja, de érdemes kimenni a városból, hogy az ember teljes képet kapjon arról, hogy mi is történik az országban. A fél órányi autózással megközelíthető Tetovo például az ország legnagyobb albán központja, és remek példája annak, hogy hogyan nem lenne szabad élni egy európai országban. A feltúrt, szeméttel borított utcák lehangoló képet nyújtanak, a 5-6 évesen már profin kéregető gyerekeknek pedig nagyon nehéz nemet mondani, miközben az ember már csak reflexből is magához szorítja az értékeit.
Ohrid – Fotó: Vermes Tibor
A rengeteg ellentmondás mellett azonban rengeteg pozitív dolog is van az országban, ami miatt fontos lenne rendezni a helyzetet, lehetőleg úgy, hogy az ország megmaradhasson függetlennek, és egy idő után talán csatlakozhasson az európai közösséghez is. Ezt pontosan tudja az, aki ült már az Ohrid-tó partján, ahol három ország találkozik, és ahonnan a szláv írásbeliség is ered. Aki egyszer idelátogat, az valószínűleg egyetért abban, hogy nagyon nehéz nem szimpatizálni egy olyan országgal, amelyet szinte minden szomszédja támad, ennek ellenére viszont egyetlen vágya az, hogy a volt Jugoszlávia emlékeit hátrahagyva csatlakozhasson a nyugati országokhoz.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS