Jakab Péter panaszkodásban hibátlan, áldozatnak harmatgyenge (VIDEÓ)

A kommunistákhoz átálló nyilas, az érzékeny fajta. Hiába egyívású a két emberellenes szélsőség, mégiscsak elvileg egymás antagonisztikus ellentétei, így komoly erkölcsi feladat lehet az ilyen embernek, hogy önmaga előtt is vállalhatóan keretezze a saját történetét. Jakab Pétert nem is erről akartuk kérdezni, mert a Jobbik szélsőbalra tolódását már mindenki tudomásul vette és elhelyezte a megfelelő polcon, sokkal inkább az érdekelt minket, ahogy a harciaskodó Jakabból gombnyomásra tör elő a Szomszédok sorozatból ismert legendás panaszkultúra. Ám a súlyos múltat cipelő párt elnökében tombolnak az indulatok és a bizonyítási kényszer. Még mindig azon dühöng, hogy lejákobozták pár éve egy tévéműsorban, és feltűnően szeretne az antiszemitizmus áldozatává válni, hátha így majd nem látszik, hogy ő is tevékeny részese volt a Jobbikot létrehozó és működtető gyűlölködésnek.

Még meg sem érkezett a Dunakeszin tartott lakossági fórumára a Jobbik elnöke, hogy aztán ott smúzolva-nyalizva egyenként kezet fogjon az összes megjelent érdeklődővel, máris inkább a Pesti TV riporterével indított szócsatát. Pontosabban elkezdte hajtogatni a betanult szövegeit, amelyekre semmiféle hatással nincs az, amit közben neki mondanak. Nemhogy kérdezni nem lehetett tőle, de sokadjára sem volt képes meghallani, megérteni, hogy az általa sérelmezett jákobozásban nem volt semmiféle utalás a származására, hanem egy szimpla névvicc volt.

Nem úgy, mint Pörzse Sándor, aki kacsingatva, heherészve ismételgette Salamon László nevét, így jelezve a közönségének, hogy zsidónak kell gondolni a KDNP-s országgyűlési képviselőt. Jakab Péter ott vigyorgott, kuncogott mögötte, láthatóan tetszett neki a poén, amely egyértelműen antiszemita felhangú volt, a jákobozással ellentétben. A Jobbik mai elnöke korábban maga is tartott beszédet, ahol gunyorosan, lenézően beszélt a „kiválasztott népről”. Akkoriban még láthatóan nem érdekelte, hogy mit szólna ehhez az Auschwitzban meggyilkolt dédapja, akinek a személyes sorsát később ő emelte be a közéletbe, cinikusan felhasználva egy csip-csup ügyhöz a saját felmenőjét. Igaz, Auschwitz nevét később sem tudta helyesen leírni, odáig nem terjedt ki a zsidó identitása.

A műbalhé miatt azóta meglepően széles körben elterjedt „jákobozást” elindító Ambrózy Áron kollégánk ugyanakkor nem teljesen látszik meggyőzöttnek Jakab Péter állításainak valódiságáról, ezért hónapokkal ezelőtt kihívta egy megmérettetésre a Jobbik-elnököt, hogy melyikük kap hamarabb izraeli állampolgárságot. Kollégánk zsidó származásához ugyanis nem férhet kétség. Erről azóta is mély hallgatásba burkolózik Jakab, sajnos azóta sem tudtunk meg többet a korábban szemen köpött, később viszont hirtelen fontossá vált zsidó identitásának részleteiről.

A salamonozó, kiválasztottnépező, zsidó képviselőket listázó, a Duna-parti cipőkbe beleköpdöső, tetűcsúszdázó párt vezetője szeretne az antiszemitizmus áldozatává válni, ami politikai abszurd viccnek is túl erős. A kísérlet ingatagsága látszik Jakab Péter dühödten villogó szemében is, amikor a pártja húzós múltjával szembesül, hiszen a farkasnak ritkán szokták elhinni, hogy hirtelen rátámadtak a bárányok, és meg akarták enni.

Az ingyencirkusz után gyorsan lezavart lakossági fórum a szokásos menetrend szerint zajlott: Jakab ledarálta a bemagolt szövegeit a szerinte mindent elborító szegénységről, úgy tett, mintha érdekelnék a megjelent emberek, akiknek megígérték, hogy utána kérdezhetnek tőle, de az elnök inkább gyorsan elslisszolt a következő ugyanilyen sablonfórumára. Érdemes megfigyelni az arckifejezését, gesztusait, amikor leszólította egy, a neonácikat most már hirtelen mégis kedvelő DK-s képviselőjelölt.