Még mindig nehezen barátkozik meg a Jobbik azzal, hogy a tévéstúdiókban esetenként a párt körüli történésekről és megmagyarázásra szoruló, kínos dolgokról kérdezik őket az ország felvirágoztatására vonatkozó elképzeléseik helyett. Legutóbb Z. Kárpát Dániel alelnök viselte nehezen az ATV-ben, hogy alapvető hitelességi kérdéseket kellett volna megugrania, mielőtt beszélhet a pártprogramjukról, amelyet lehet, többen írtak, mint amennyien olvastak.
Már a hőskorban, amikor Vona Gábort behívogatták a tévébe megmagyarázni a Jobbik kínos elszólásait, zsidózásait, cigányozásait, a pártelnök mindig arra panaszkodott boci szemekkel: folyton a Jobbik kínos elszólásairól, zsidózásairól, cigányozásairól kérdezik ahelyett, hogy a programjukról érdeklődnének. Most, amikor Z. Kárpát Dániel Jobbik-alelnököt behívták az ATV-be, hogy magyarázza már meg Mirkóczki Ádám szóvivő állítását, miszerint a Jobbik 2010 előtti retorikája volt a nem igaz, Z. Kárpát arról panaszkodott, hogy Mirkóczki elszólását kéne megmagyaráznia, és nem beszélhet a programjukról. Végülis van, ami nem változik, csak fura, hogy a Jobbiknak mindig van egy alternatív világa – ezt a párt tévés szereplői programnak nevezik –, amelyről sokkal szívesebben beszélne, mint a pártot körülvevő valóságról.
Ha eltekintünk a változásoktól, lényegében nem változott semmi
A választási programok létezési dinamikájából fakadóan valószínűleg ugyanolyan kevesen olvasták a Jobbik amúgy bizonyára fantasztikus programját, mint bármelyik másikat. Ehelyett viszont olyan, földhözragadt dolgokról kérdezték szegény Z. Kárpátot, mint Mirkóczki túl erősre sikeredett vallomása, Janiczak Dávid rendhagyó párzási modora, vagy a jobbikos vezetők korábbi zsidózásai. Az alelnök makacsul kitartott amellett, hogy Mirkóczki „az a retorika, ami 2010 előtt ment, az volt a nem igaz” szövege valójában azt jelentette, hogy a Jobbik ugyanazt mondja most is, mint 2010 előtt. Ráadásul Z. Kárpát szerint „sem a retorikai térben, sem a tartalmi térben” nem történt komoly változás a pártban.
Igazából nem úgy gondolták, illetve csak becsúszott, illetve nem is volt rendszerszintű
Ami a retorikát illeti, Janiczak Dávid beszólása a munkatársnője felé csupán „kommunikációs túlszaladás”, Gyöngyösi Márton zsidó parlamenti képviselők listázására vonatkozó terve pedig „nyelvbotlás” volt Z. Kárpát szerint, és az is kiderült, hogy a Jobbikra
rendszerszinten(!) soha nem volt jellemző a holokauszt-iparozás.
Azért ez megnyugtató, hogy csak a párt néhány vezetője mondott hébe-hóba ilyesmit, meg Vona is legfeljebb külügyminiszterré tette volna meg Gyöngyösit a nyelvbotlásáért, de rendszerszintre azért mégse emelték.
Új barátok
Amiatt szintén gyanút foghatunk, hogy a Jobbik állítólag változatlan tartalmú programjának a támogatói köre időközben jelentősen kicserélődött.
Az ún. rendszerváltás óta feltétel nélküli Izrael-barátság jellemezte térségbeli irányvonalunkat
– veti oda rosszallón a 2010-es programjuk, és ez ügyben legalább Z. Kárpát Dánielnek sem kellett most terelnie, hiszen a Jobbik arab- és muzulmánbarátsága töretlen, és az Izrael-ellenességet sem kellett feladniuk, sőt váratlan szövetségesre leltek. A korrekt magyar-izraeli viszonyt és ezzel az antiszemita-kártya elvesztését igazán nehezen viselik bizonyos kommunista múltú, hazai zsidó körök, akik remekül egymásra találtak az eredetileg antikommunista és antiszemita Jobbikkal.
A párt 2010-es programja még a liberális kultúrdiktatúra felszámolását ígérte, manapság viszont a Spinozában és azon kívül is viszonylag ritkán hangzik el ez az amúgy fontos célkitűzés. Már csak azt kéne kitalálni, hogy mi kapcsolja össze a Jobbikot a korábban tőle rettegő, mostanra viszont már mellé álló Heller Ágnessel, Alföldi Róberttel, Rangos Katalinnal és barátaikkal – persze a hatalom mindenek feletti akarásán túl.
Végezetül érdemes megnézni, mit mondott a párt gerinctelen köpönyegforgatásairól két korábbi jobbikos politikus, Gaudi-Nagy Tamás és Kassab Adonis a múlt keddi Polbeatben:
Forrás: ATV
Facebook
Twitter
YouTube
RSS