A Fővárosi Közgyűlés 2022 decemberében személyeskedésekkel teli vitát folytatott a baloldal által tántoríthatatlanul, ám normális ember számára érthetetlenül támogatott Horn Gyula sétány ügyében, hiszen sem az észérvekkel, sem az egyértelmű tényekkel nem foglalkoztak Karácsony Gergelyék. A kormányhivatal ugyanis megfontolásra ajánlotta, hogy a Közgyűlés forduljon a Magyar Tudományos Akadémiához, szakmai véleményt kérve arról,hogy Horn Gyula XX. századi önkényuralmi politikai rendszer megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett-e. Nem árulunk zsákbamacskát: az MTA már állást foglalt az ügyben, hiszen egy civil szervezet, hogy kiugrassa a nyulat a bokorból, Horn Gyuláról akarta elnevezni a szervezetét, amit az Akadémia nem engedélyezett, jó okból. Olyan személy nevének viselését ugyanis a civil törvény nem engedélyezi, akik – ahogy ezt már tisztáztuk – önkényuralmi politikai rendszer megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vettek. A történetnek el sem kellett volna kezdődnie, de ha már igen, akkor itt kellett volna pontot tenni a végére, a baloldali fővárosi vezetésnek fülét-farkát behúzva kellett volna kihátrálni az eleve érthetetlen és értelmetlen akció mögül. Nem így történt, és még kibúvót is kerestek a gyalázatos döntéshez.
Karácsony Gergely többször bizonygatta már, hogy Horn Gyula annyi jót tett, hogy kit érdekel, hogy mellékesen pufajkás volt, aki az 1956-os forradalom és szabadságharc ideje alatt, majd azt követően is karhatalmisták baráti csapatában élte világát. Azok között, akik belelőttek a forradalmárok tömegébe, akik a kínzást csupán ujjgyakorlatnak tartották, és a saját népük ellen vetették be őket. Senki sem tudja majd kideríteni, hogy mi volt Horn Gyula pontos szerepe 1956 október és december között, mit csinált, vagy mit nem csinált, annyi azonban bizonyos, hogy a kommunista diktatúra egyik tevékeny részese volt, amit senki sem tagad. Az 1980-as évek, majd az 1994–1998 közötti miniszterelnöksége ugyancsak rengeteg vitát generál, jelen esetben azonban nem ez a mérvadó, hanem amit előtte tett, és ami miatt ízléstelen egyáltalán felvetni, hogy közterületet nevezzenek el róla. Ez most mégis megtörténik, véglegesen.
Karácsony Gergelyék ugyanis a január 25-i, szerdai Fővárosi Közgyűlésen heves jogászkodásba kezdtek, hiszen hiába kaptak ajánlást a kormányhivataltól, hiába tudják tökéletesen, hogy az MTA miért nem engedte Horn Gyula nevének viselését egy egyesületnek, tántoríthatatlanok maradtak. Ez lenne a nemzeti minimum? Ezen kívül a mostani háborús helyzetben, az energiaválság közepén valóban ez a legfontosabb, hogy Horn Gyuláról sétányt nevezzenek el? A fővárost vezető – és ne legyen kétségünk – az országos szintű baloldali krém számára is láthatóan ez a leginkább húsba vágó feladat. Egyáltalán nem csodálkozhatunk a történteken, azon, hogy Karácsony Gergely, szokásához híven, hónapokon keresztül csak kenegette a témát, összemosta a tényeket, és egyértelmű erkölcsi mélyrepülést hajtott végre. Amíg a főpolgármester örömmel köt bele például Horthy Miklósba, történelmi tényeket ferdít, elképesztő hazugságokkal operál és rémisztő tudatlanságról tesz tanúbizonyságot, addig Horn Gyulával szemben különösen elnéző. Horthynak nem létező bűnöket tulajdonít, Horn Gyula valódi bűneit pedig mentegeti. Eközben pedig a jó szívű, nagy megbocsátó szerepében tetszeleg, azokat sározva be, akiket nem kéne, és azokat simogatja, akik nem érdemlik meg. És akkor jöjjön a kibúvó.
A Fővárosi Közgyűlés valóban nem követ el törvénytelenséget a magyarországi önkormányzatokra vonatkozó törvény szerint, hiszen ahhoz, hogy ezt kimondhassák róluk, pont a közgyűlésnek kellene az MTA-hoz fordulni, hogy kiadjon egy ilyen jellegű állásfoglalást, de a baloldali többségnek esze ágában sincs ezt a becsületes utat választani. Hiába egyértelmű a civil törvény szerint, hogy Horn Gyula részt vett a kommunista diktatúra kiépítésében és fenntartásában, a jogi csűrcsavarás és a fenti anomália miatt ez nem mondható ki a Fővárosi Közgyűlésben, hiszen pont ők azok, akik saját magukat kiveszik a kontroll alól. Zavaros és illogikus, ugye? Ez az igazi erkölcsi mélypont, amikor jogi kiskapuk segítségével visznek át egy olyan döntést, amiről tudják, hogy nincs semmilyen morális alapja. Karácsony mentegeti azt az embert, aki tevékeny részese volt az emberek millióit elpusztító és megnyomorító kommunista diktatúrának, de itt nem áll meg, dicsőítő üzemmódba kapcsol és közteret nevez el róla, nyilván komoly nyomásra. Dübörög a kettős mérce, a baloldal pedig visszaél hatalmával. Láttunk már ilyet, tanuljon belőle mindenki!
Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS