Két hete ismerte a gondozónőt az idős testvérpár, nagy értékű ingatlanokat ajándékoztak neki – bár nem is tudtak róla

Végső elkeseredésében fordult a PS-hez egy család, akik évek óta küzdenek azért, hogy bebizonyítsák: két idős rokonuk nagy értékű ingatlanához igencsak különös módon jutott hozzá az a fiatal gondozónő, akit annak szavai szerint “annyira megszerettek”, hogy alig két héttel azután, hogy megismerték őt, máris megajándékozták saját házukkal. Mindezt ajándékozási szerződéssel támasztotta alá. Belátható, azért az mégsem túl életszerű, hogy a gondozásra szoruló testvérpár egyszerre ilyen rövid idő alatt, egészségügyileg és szellemileg is megromlott állapotban tudatában lett volna annak, mit írnak alá, a rendőrség szerint azonban ez nem bűncselekmény. A család majdnem három éve küzd, szerintük a nyomozóhatóság a perdöntő, terhelő bizonyítékokat figyelembe nem véve, az alapvető nyomozati cselekményeket nem végezte el, annak ellenére sem, hogy erre a Nyíregyházi Nyomozó Ügyészség a család indítványára utasította őket. A PestiSrácoknak a család azt mondta: egyetlenegy bizonyításukat sem vették figyelembe, sőt az elmeorvosi szakértői vélemény sem izgatta különösebben, bár azt okirati bizonyítékként becsatolták, de erre tekintettel sem rendeltek ki saját szakértőt. Súlyosan törvénysértő eljárás zajlik, a büntetőeljárási törvény és az igazságügyi minisztériumi rendelet szerint ugyanis a sértettek életkora alapján különleges bánásmódot igénylő személynek minősültek. Pikáns, hogy a “Fortuna kegyeltje”, vagyis a két ingatlannal megajándékozott gondozónő édesapja a miskolci kapitányságon dolgozott rendőrként. 

Elhitették, hogy eltartási szerződést ír alá egy idős testvérpár, miközben abban ajándékozás szerepelt, így gyakorlatilag lemondtak ingatlanaik tulajdonjogáról – minderről az örökösök tudta nélkül. Az idős embereket egy fiatal gondozónőre bízták, akit két hét alatt annyira megszerettek, hogy ajándékozási szerződést írtak alá, mely alapján a 25 éves nő két nagy értékű ház tulajdonosává vált. S hogy ez miként lehetséges? Ennek jártunk utána.

Az ügyvéd és a rendőrség sem gondolta úgy, hogy aggályos lehet a hirtelen jött ajándékozási szerződés, nem is vizsgálták a szerződést ellenjegyző jogi képviselő felelősségét. A család 2019 januárjában panaszt tett ugyan a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ügyvédi Kamaránál, ahol először visszautasították azt, majd ezen határozat ellen emelt újabb panaszunknak az Országos Ügyvédi Kamara helyt adott, és eljárás lefolytatására utasította a megyei szervezetet. Ebben meghallgatták V. E. gondozónőt, valamint az ügyvédet is, végül az eljárást felfüggesztették a polgári perben hozott bírósági ítéletig.

Két hete ismerte az idős testvérpár a gondozónőt, akire “rámosolygott a szerencse”, nagy értékű ingatlanokat ajándékoztak neki

A csalás akkor valósult meg, amikor átkerült az ingatlan tulajdonjoga a gondozónőre, és nincstelen, kiszolgáltatott helyzetbe taszították őket – vélekedik a család, amely portálunknak azt is elmondta, hogy a gondozónő felmondott az idős emberek ellátását vállaló szolgálatnál, miután tudomást szereztek az esetről. Azóta három év telt el, a hatóságok azonban ennyi idő alatt sem derítették ki, hogy mennyire volt jogszerű az ajándékozási szerződés.

A család szerint ugyanis rokonaiknak nem volt erre irányuló szerződéskötési szándékuk. A szerződések megkötésében közreműködött egy ügyvéd, aki bizalmat keltve az idős testvérpárban, elhitette azt, hogy így „a ház is megmarad” és tartásuk, gondozásuk is biztosított lesz. A szociális munkás a szerződéseket eltitkolta a munkáltatója elől, továbbá közel háromszázezer forinttal sem számolt el. Az idős testvérpár a szerződések megkötésekor közel – tényszerűen – nyolcvanéves volt, egyikük évtizedek óta pelenkában fekvő demens, másikuk idült alkoholista, utóbbi bácsi rövidesen meg is halt a szerződéskötések után, de már a testvére sem él. Mint mondják:

Az idős, megtévesztett családtagjaink fenti állapotára bizonyítékul áll a rendőrség részére elmeorvos-szakértői vélemény, gondnokság alá helyező jogerős ítélet és iratanyaga, közjegyzői átirat a gyámhivatalnak, detoxikálói számlák, írásszakértői magánszakértői vélemény, azonban mindez nem elegendő ahhoz, hogy felismerjék az elkövetők – jogszabály, etikai kódex és munkaszerződés által tilalmazott – jogtalan haszonszerzési szándékát, a bűncselekmények elkövetését.

Sajnos a már említett és jogilag lényegében azonos történeti tényállású jogeset, a Btk. kommentárban az ügyvédi visszaélésnél hivatkozott BH, a Keszthelyi Járásbíróság ítélete is kevés ahhoz, hogy a nyomozó hatóság felismerje a csalás elkövetési magatartását, alapos gyanúját az ügyükben. Az egyik idős férfi, Béla 79 évesen halt meg, a szerződéskötéskor 77 éves volt. Közgazdasági technikumot, államháztartási könyvelő és felsőfokú általános igazgatási szakot végzett. Hasfali állandó katéteres beteg volt, lábszárfekéllyel, fixált térdízületekkel, combnyaktörése és csípőtörése volt, szakszerű napi gondozásra szorult, mozgássérültként nem tudta elhagyni ágyát. A 2019 elején készült vizsgálat közepes demenciát állapított meg nála. A 80-as évek előtt több munkahelye is volt, könyvelőként és adminisztrátorként dolgozott különböző vállalatoknál. A 80-as években idegalapon leszázalékolták. Az egészségügyi problémák abból adódtak, hogy az idős ember évtizedek óta nem mozgott, csak feküdt és ült az ágyán. Őt és az édesanyját 40 éven át, 2018. márciusig néhai rokonuk gondozta, ő azonban 2004-ben meghalt. Öccse, László 74 évesen halt meg, 3 hónappal a szerződéskötés után. Agrármérnök végzettségű, évtizedek óta krónikus alkoholista volt. Nem volt szüksége egészségügyi értelemben vett ápolásra. 2018 márciustól májusig Bélát egyik női családtagjuk látta el, gondozó mellett. A férfi nem volt hajlandó otthonba költözni, ezért az avasi családsegítő – a rokonok kérésére – napi 1 órában küldött gondozót. Több gondozónő és gondozószolgálat váltást követően egy fiatal gondozónő jelent meg 2018. július 13-án hivatásos gondozónőként, egy evangélikus szeretetszolgálat munkatársaként. Mint később kiderült, néhány nappal később már Lászlóval is gondozói megállapodást kötöttek, akihez szintén ez a gondozónő járt, aki annak nyugdíját is kezelte. Alig két hét elteltével ajándékozási szerződést (leplezett tartási szerződést) kötött mindkét idős férfival. A tulajdoni lapokra 2018. szeptember 5-én került bejegyzésre V.E. tulajdonosként. A szerződéseket  ügyvéd szerkesztette és jegyezte ellen. Az ajándékozást követően Bélának már csak a nagy értékű ingatlan 2/3 részén volt haszonélvezeti joga, az ingatlan tulajdonosa V.E. lett 2/3-ad részben. Az ingatlan maradék 1/3-án, örökösként három rokon osztozik. Minderről akkor értesültek, amikor a férfi elhalálozott, 2018. október 15-én. Haláláról a gondozónő nem értesítette a rokonokat, azt a szomszéd jelzése alapján tudták meg.

Majd, az egyik rokon a kórházban találkozott meglepetésére V. E-vel, akitől azt tudta meg, hogy az elhunyt férfi megbízásából ő, a gondozónő fogja eltemettetni, és ezért megkapta tőle még azt a többhavi özvegyi nyugdíjat is, ami a férfinak járt volna – 292000 Ft-ot. A család azonban úgy véli, hogy nem történt ilyen megbízás, mert a nő végül nem a családi sírba akarta Lászlót eltemettetni, a pénzt pedig másra költhette a gondozónő. A temetés 2018. október 24-én volt, ekkor szerzett tudomást a család szélesebb körben a történtekről.

A férfit egyébként a család temettette el, a gondozónő kisebb költségeket fizetett a temetésből (pl. halott búcsúztatása). A temetésen megjelent a gondozónő is, aki közölte, hogy a gondozottja által neki átadott összeggel nekünk nem hajlandó elszámolni, és nem hajlandó elárulni, ki a munkáltatója. Ekkor derült ki az is, hogy a nyugdíjuk felett is önkéntesen rendelkezett, azzal elszámolni nem tudott.

A nyomozó hatóság azonban nem siette el kivizsgálni az ügyet, a család már a nyomozás törvényességét, mulasztásait, a legalapvetőbb nyomozati cselekmények elmaradásának okait is szeretné megtudni. Úgy fogalmaznak:

A nyomozás két éve alatt családunk számtalan bizonyítási indítványt, magánszakértői véleményt és panaszt nyújtottunk be, segíteni próbáltuk a nyomozást, de a harmincmilliós csalás tekintetében előre lépés nem történt. Már felmerült esetleges elfogultság is bennünk, az ügyben érintett helyi ügyvéd miatt.  Álláspontunk szerint ez az ügy országos és sajtó érdeklődésre is számot tartó ügy, a csalás tipikus elkövetési magatartása idős emberek sérelmére, vagyonuk megszerzése érdekében, továbbá országosan is elszaporodott, kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmény.

Csalás, sikkasztás, évek óta húzódó eljárás – a család tehetetlen, a 25 éves gondozónő pedig vígan éli világát

A család megbízásából október 30-án büntetőfeljelentést tett az egyik örökös a rendőrségen csalás bűntette miatt. Ezt követően ő járt utána annak is, hol dolgozik a gondozónő, és először telefonon, majd e-mailben értesítette 2018. október 31-én a történtekről a munkáltatót, aki 2018. november 5-én a gondozónő leváltásáról tájékoztatta őket és újat rendelt ki a még élő családtag – azaz Béla – mellé.

Pikáns, hogy 2018. november 12-én az érintett ingatlanokra bűnügyi zárlatot tett a rendőrség, ez a mai napig rajta van, noha a rendőrség az utóbbi 1 évben már csak kis értékre elkövetett sikkasztás miatt nyomozott. Kiderült az is, hogy V. E. munkaviszonya munkavállalói felmondással, családi okokkal magyarázva szűnt meg, és mindennemű anyagi elszámoltatás nélkül, mely egyértelműen a gondozószolgálat felelőssége. V. E. helyett új gondozónő kapta meg Béla gondozását. A család lecserélte Béla lakhelyén a kapuzárat, de másnap a volt gondozónő is megtette ugyanezt, ezzel kizárta a családot Bélától. Az idős emberrel csak telefonon sikerült beszélni, aki közölte velük, hogy szerinte V.E. lecseréltette a zárat, és vele papírokat íratott alá – de pontosabbat nem tudott mondani.

Az új gondozónő ellátta a feladatát, majd amikor a család megpróbált bejutni rokonukhoz, nem sikerült. Az idős embert telefonon keresték meg, hogy miért nem tudnak a kapun bemenni  – élelmiszert vittek neki – , ekkor közölte velük, hogy szerinte V.E. lecseréltette a zárat, mert eltartási szerződést kötött vele – de pontosabbat nem tudott mondani.

A PestiSrácoknak az egyik rokon úgy nyilatkozott, hogy ezután bejelentést tett a 112-es telefonszámon, ahol röviden ismertette a helyzetet, hogy nem tudnak bejutni sem ők, sem a hivatásos gondozónő a napi gondozásra szoruló idős rokonunkhoz. Az ügyeletes rendőrnő rögzítette a bejelentést, de azt javasolta, hogy a folyamatban lévő feljelentéshez tegyen kiegészítést másnap. Azt mesélte:

2018. november 16-án reggel bementem a Miskolci Rendőrkapitányságra, ahol arról tájékoztattak, hogy amennyiben az ingatlanban lakó gondozott nem kéri a hatósági beavatkozást, úgy az ügyben történt cselekményekkel összefüggésben a rendőrség nem tud beavatkozni. Ezután telefonon tájékoztattam a hivatásos gondozót, hogy aznap nem tud bemenni az ingatlanba. 11 óra körül felhívott a rokonom. Elmondta, hogy nem érti, miért kellett kicserélni a zárakat, és hiányolta a hivatásos gondozónőt, és ekkor szembesült vele, hogy mivel nincs a gondozónőnek kulcsa, nem fog tudni így hozzá bejárni. Megkérdeztem tőle, hogy mennyire van megelégedve a hivatásos gondozónővel. Azt mondta, hogy nagyon elégedett, jó munkát végez, de V. E.  mondta neki, hogy ő majd mindennel ellátja, nincs szükség a gondozói szolgálatra. A beszélgetés során rokonunk panaszkodott, hogy tanácstalan, nem tudja, kinek higgyen. A beszélgetést azzal zárta, hogy le kell tennie a telefont, mert alig van pénz a telefonkártyáján (este feltöltöttem a telefonját).

Ezután hívta a gondozói szolgálatot, ahol arról tájékoztatták, hogy idős rokona azt kérte tőle, hogy ne menjen hozzá gondozónő a szeretetszolgálattól. Az igazgatóhelyettes asszony arra kérte, hogy gondolja át a döntést, és egyeztessen a rokonokkal, és kiemelte, hogy döntését figyelembe veszik majd.

A család két tagja, köztük az ingatlan egyik birtokosa másnap este egy zárnyitó szakemberrel megjelent az ingatlannál, hogy biztosítsák a közvetlen kapcsolattartásukat Bélával, és hogy a gondozónő bejuthasson az ingatlanba. A kapuzárat nyitott állapotban találták, így bárki bemehetett volna a védekezésre képtelen, mozgáskorlátozott, magatehetetlen emberhez. A zárcsere végére rendőrök érkeztek az ingatlanhoz V. E. hívására. A rendőrök meghallgatták az egykori gondozónő és a családtagok által elmondottakat, majd felírva adataikat, további intézkedés nélkül távoztak, majd rövidesen V. E. is távozott.

Az este további részében a családtag az idős emberrel beszélve megtudta, hogy elégedett a hivatásos gondozónő munkájával, és elégedett az ezt kiegészítő rokoni tevékenységgel, mely a mindennapi ellátására, bevásárlásra, mosásra, stb. irányult, teljes mértékben ellátva érzi magát, nem akarja lemondani a hivatásos gondozószolgálatot és azt szeretné, ha ilyen feltételek mellett gondoskodnánk róla. Ezután  további “akciók” nélkül, zavartalanul járt az új ápolónő, és naponta jártak a családból is az egyéb ellátást elvégezni.

A közjegyző szerint nem volt megfelelő az idős férfi beszámítási képessége

A december 12-én kihelyezett hagyatéki tárgyalást dr. Molnár Marianna tartotta a férfinál, ahol megállapította, hogy

részére eseti gondnok kirendelése szükséges, mert ügyeinek vitelében akadályozva van, beszámítási képessége nem megfelelő a nyilatkozatainak megtételéhez és azok jogkövetkezményeinek felismeréséhez.

A közjegyző tanúkénti kihallgatása a mai napig nem történt meg. December 17-én a férfi otthonában elesett. Komolyan megütötte magát, véres volt a feje, amikor a portálunknak nyilatkozó rokona megtalálta, az ambulancia vizsgálta.

2019 januárjában a sértett egyre kevesebbet evett, és folyamatosan hasmenése volt, ezért mentőt hívtak hozzá és beszállították kivizsgálásra. A kórházi tartózkodása idején pszichológus is megvizsgálta, aki közepes fokú demenciát állapított meg nála. 

A család azt mesélte, hogy a férfi kórházi tartózkodása alatt a gondozószolgálat javaslatot juttatott el hozzájuk, miszerint nem elégséges a napi 1 órás gondozás, 24 órás felügyeletre van szüksége. Majd február elején kiengedték, de néhány nap múlva ismét összetörte magát otthonában. Közben kezdeményezték a kétségtelenül 24 órás felügyeletre szoruló Béla felvételét az Őszi Napsugár Otthonba, melybe február végén nyert felvételt. Beköltözését követően hetente 2 alkalommal látogatták. Március 7-én ideiglenes gondnokság alá helyező határozat született, az egyik rokon vállalta a gondnoki teendők ellátását.  Beszállították kivizsgálásra, február 25-től az Őszi Napsugár Otthonban élt, beköltözését követően heti 2 alkalommal látogatták, majd március 7-én ideiglenes gondnokság határozat született, hogy az egyik örökös a gondnoka. Márciusban bírósági pert indítottak az ajándékozási szerződések semmissé nyilvánítása és az eredeti állapot helyreállítása ügyében. Majd május 9-én az ajándékozott, V. E. meglátogatta a férfit az idősotthonban, és nyilatkoztatta arról, hogy fenntartja-e az ajándékozási szerződésben foglaltakat. A demens férfi erre igennel felelt, de később “megbánta”. Majd arról számolt be, hogy szerinte telefonnal rögzítette a nő a beszélgetést. A hivatalos gondozót március 2 -án értesítették arról, hogy rokonához “látogatóba érkezett” V. E. és jogi képviselője. Mivel korábban az intézmény vezetőjét gondnokként arra kérte, hogy az idős rokonához csak őt engedjék látogatóba, a főnővér felszólítására a nő és az ügyvédje távoztak.

A rendőrség szerint nem történt bűncselekmény

2020 márciusában írta ki a bíróság az első tárgyalási napot, azonban az ítélkezési szünet miatt ez határozatlan ideig elhalasztásra került. Majd március 30-án a rendőrség megszüntette a büntetőeljárást, mivel

a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése”. Ezt a család megpanaszolta, június 30-án a büntetőeljárást megszüntető határozatot hatályon kívül helyezték és a nyomozás folytatták. 2021 február 9 -én a polgári peres eljárás első tárgyalási napja, majd április 9 -én a büntetőeljárás másodszori megszüntetése következett, mivel “a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése. 

A Legfőbb Ügyészséghez fordultak panasszal

A család csütörtökön a Legfőbb ügyészség segítségét kérte az ügy kivizsgálásában. Ebben úgy fogalmaznak: kérik kivizsgálni, hogy a hatályos eljárási törvény ellenére, a nyomozó hatóság miért nem állapította meg hivatalból, hogy – a nyomozás során akkor még élő – néhai rokonuk a hatályos Be. alapján különleges bánásmódot élvező személy. Képes volt a nyomozó az évtizedek óta pelenkás, a legalapvetőbb helyváltoztatásra is képtelen idős rokonunkat erre megnyilatkoztatni. Azt az idős embert, akit utóbb cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett a bíróság, mégpedig a – vele hivatalos eljárása során kapcsolatba került közjegyző azonnali – jelzése alapján megindult polgári eljárásban. A közjegyző ugyanis azonnal észlelte eljárása során az idős rokonunk – utóbb elmeorvosszakértő által is megerősített – demenciáját. Azt a demenciát, amit sem az ügyvéd, sem a gondozónő – érdekes módon – nem észlelt. A közjegyző tanúkénti kihallgatása a mai napig nem történt meg. A panaszban kitérnek arra is, hogy  

Tisztességes, becsületes, az idős rokonaikról mindvégig – összességében több, mint négy évtizeden át – gondoskodó és összetartó családról van szó esetünkben. Hiába a jogszabályi tilalom kijátszása és a számtalan terhelő bizonyíték, a rendőrség nem hajlandó levonni a teljesen egyértelmű logikai következtetéseket és elvégezni a legalapvetőbb nyomozati cselekményeket. 

Kérelmükben azt is megfogalmazták: szeretnének választ kapni arra, hogy mi lehet az oka a család már két és fél éve elhúzódó kálváriájának, a – Nyíregyházi Járási Ügyészség panaszuknak helyt adó és a nyomozás továbbfolytatására utasító határozata ellenére – a Miskolci Rendőrkapitányság, mint nyomozó hatóság érthetetlen időhúzásának, részrehajlónak tűnő mulasztásainak, nyomozati cselekmények elmaradásának, törvénysértő szakmaiatlanságának.

Folytatjuk!