A három kérdés tulajdonképpen nem ugyanarra vonatkozik. Vagyis de, mégis. Máris kifejtem… Kezdjük a középsővel. Tulajdonképpen nem is nagyon szoktuk feltenni, pedig nagyon adja magát. Hogy tulajdonképpen miért is vannak ennyire beleszerelmesedve Ukrajnába a nyugati világ politikusai (legalábbis a nagy részük), és a hétköznapi emberek is? Utóbbiak persze már jóval kisebb arányban, de a média által befolyásolt tömegek igen. Az ettől bármennyire is eltérően gondolkodók hangja pedig egyszerűen ki van tiltva a közbeszédből.
Persze, a panelválaszokat ismerjük: Ukrajna a szabadságharcát vívja az agresszor Oroszországgal szemben, a mi háborúnkat is vívják, meg kell állítani az oroszok (és az őrült Putyin) előrenyomulását, stb., stb. Ezekben amúgy vannak részigazságok, Oroszország tényleg megtámadta Ukrajnát, az otthonaikat elvesztő ukrán emberekkel valóban lehet szolidárisnak lenni, a katonáik pedig valóban a hazájukat védik.
Az, hogy miért került sor erre a háborúra, milyen geopolitikai érdekek húzódnak a háttérben, kik fizetik a végtelenül álságos és korrupt ukrán (és európai uniós) vezetőket, az egy másik történet, amiről már rengeteget írtunk, beszéltünk, és nyilván még fogunk is. Akit kicsit is érdekel a valóság, az már nyilván régóta odafigyel, és árnyaltabban látja a sztorit. De ezzel a kérdéssel tényleg keveset foglalkoztunk eddig:
Miért áll bele ennyire ebbe az egész háborús „romantikába”, és Miért ennyire szerelmes az ukránokba a magyarországi ellenzék? Miért tolják úgy a propagandát, mintha nem lenne holnap? Miért tapsolnak minden egyes szankciónak, fegyverszállításnak, vagy épp Zelenszkij egyszemélyes stand-up bohózatának az amerikai Kongresszusban?
A válasz nem bonyolult. A magyarországi ellenzék be kellett lássa: nem tudják legyőzni Orbánt. Nem mintha lenne bennük önreflexió, tisztában lennének saját képességeik korlátaival, vagy bármi ilyesmi. Továbbra is önmaguk hatása alatt vannak. Elég elolvasni akár egy Kendernay-, Tompos- vagy Molnár-posztot. (Szándékosan nem a legismertebb neveket hoztam példaként, mert épp az a megdöbbentő, hogy az ellenzéki pártok alsóbb szintjein, a másod-, harmad- és tizedvonalban is micsoda felsőbbrendűségi komplexus uralkodik, valós teljesítmény és tartalom nélkül.) Önreflexióval ugyan nincs, de van bennük egy nagy adag frusztráció. Ami a tapasztalatból fakad: újra és újra megalázó vereséget szenvednek Orbántól. És mivel nem rendelkeznek önreflexióval, eszükbe sem jut, hogy magukban keressék a hibát, ad abszurdum, változtassanak valamit a stratégiájukon, retorikájukon, viselkedésükön.
Viszont megláttak egy esélyt. És ebbe az esélybe teljes erővel belekapaszkodtak, foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá, nem engedik el. Ez az esély pedig a háború. A félelem, a politikai bizonytalanság, a gazdasági visszaesés, és ezáltal az össznépi elégedetlenség, amit egy ilyen háború okozni képes. És mivel Magyarország kormánya – helyesen – mindenképp ki akar maradni a háborúból, az ellenzék abban bízik, hogy nemcsak a gazdasági következmények lesznek súlyosak, hanem olyan helyzet is előáll, amikor idegen NATO-katonák jönnek Magyarországra, akik aztán nem csak Oroszországnak mennek neki, hanem itt is „rendet tesznek”. Arról ábrándoznak, hogy majd az amerikai hadsereg hatalomba segíti őket.
És persze aki nem tapsol 0/24-ben az ukránoknak, arra rögtön rásüti a propagandagépezet, hogy oroszbarát. Meg putyinpincsi. Pedig aki képes ép ésszel gondolkodni Közép-Európában, az nem konfrontálódik Oroszországgal. Teljesen rendben van, hogy NATO-tagok vagyunk, ez egy biztonsági garancia, egy status quo, egy egyensúlyi állapot (volt korábban), de felelős politikus nem akarja az országát háborúba vinni a világ második legnagyobb atomhatalmával szemben. Kivéve persze, ha megvették kilóra (mint az ukránokat, vagy a magyarországi ellenzéket). Vagy esetleg olyan jogos történelmi sérelmeik és zsigeri oroszellenes reflexeik vannak, mint a lengyeleknek vagy a baltiaknak. Náluk valamelyest érhető a totális konfrontációra való hajlam. Nyilván abban bíznak, hogy a NATO vasökle porrá zúzza az orosz csapatokat, és a nagy medve soha többé nem jelent veszélyt rájuk nézve. A realitásokkal nem számolnak; sem Oroszország végtelenségig kitartó erejével (nem csak a hadsereg, de a nép részéről is), sem pedig a nukleáris háború veszélyével. Attól, hogy lélektanilag érthető, attól még persze felelőtlen ez az attitűd.
Mi lenne a helyes hozzáállás?
Sajnos ez a kérdés már inkább csak egy „mi lett volna a helyes” formában tehető fel. Ki kellett volna használni, hogy évtizedeken keresztül egy alkuképes Oroszországgal álltunk szemben, egy pragmatikus vezetővel, Putyinnal. Aki persze, egy ex-KGB-s, és nem áll tőle távol a nagyorosz sovinizmus (ahogy Gorbacsovtól sem állt), de sokkal okosabb az egykori Szovjetunió ideológia-vezérelt, fanatikus bolsevik pártfőtitkárainál. És „lát a pályán”, tisztában van vele, hogy Oroszországot nem az agresszív, fenntarthatatlan hódító politika, hanem a természeti adottságok, erőforrások kiaknázása, és ennek gazdasági hozadéka képes naggyá, megkerülhetetlen tényezővé tenni, kölcsönösen elfogadva egymást a nyugattal (ahogy szintén gondolta Gorbacsov is). De nem, az USA nem volt hajlandó Putyinnal kiegyezni, elfogadni bizonyos feltételeket. Köztük a legfontosabbat, az ún. „vörös vonalat”: hogy Ukrajna (és Georgia) sohasem lesz NATO-tag. Ezzel szemben több mint tíz éve kifejezetten azon dolgozik, hogy Ukrajnát egy nyugati bástyává tegye. És ha de iure nem is, de facto azonban már egy ideje megvalósult Ukrajna NATO-tagsága.
A Közép- és Kelet-Európai országok többsége pedig nem tudott (vagy nem is akart) ellenállni ennek az amerikai törekvésnek. Sorra olyan vezetők kerültek kormányra az elmúlt években, Csehországtól Bulgáriáig, akik maximálisan kiszolgálták az amerikai érdekeket. Illetve pontosítok: a Egyesült Államok sorra segített hatalomba olyan vezetőket Közép- és Kelet-Európában (is), akik maximálisan kiszolgálják az amerikai gazdasági-politikai elit érdekeit. Ezt szerették volna Magyarországon is, csak itt nem sikerült. És az a durva, hogy ezt szeretnék Oroszországban is. A sok-sok sületlenség és propaganda mögött (Putyin ellen lázadás készül, Putyint megbuktatják, Putyin beteg, Putyin meghalt és már rég a dublőre szerepel a nyilvánosság előtt, stb., stb.) tényleg van egy ilyen hit és törekvés, hogy sikerülhet őt kiiktatni, és egy másfajta, Amerika érdekeinek megfelelő pályára állítani Oroszországot. Ebben reménykednek, erről delirálnak sokan (beleértve a magyarországi ellenzéket is). De akkor itt jön a címből az első kérdés:
Ki jöhetne Putyin után?
Mit gondolhatnak? Mit képzelnek? Egyesek tényleg azt hiszik, hogy Kijev, Szófia meg Hódmezővásárhely után majd a Kremlbe is sikerül egy CIA-ügynököt beültetni? Mert még ha sikerülne is kiiktatni Putyint, miért hiszik, hogy csakis egy nyugatbarát, szervilis, globalista vezető lehet az utódja? Épp ellenkezőleg: ha Putyin megbukik, utána csakis egy keményvonalas vezető jöhet. Az oroszok ugyanis nem szoktak veszteni. Nem tudnak. Részben az orosz néplélek miatt, amely egyszerűen nem ismeri a vereséget. A népből, a katonák közül sokan meghalhatnak, de egyrészt sokan is vannak, másrészt van mögöttük egy óriási hátország. Oroszország mérete, és különösen a területén található nyersanyagok legyőzhetetlenné teszik. És ha Putyin kudarcot vall, akkor épp amiatt fognak rá haragudni, hogy túlságosan megengedő volt a nyugat irányába.
Európa nincs meg az orosz nyersanyagok (és energiahordozók) nélkül. Az orosz készletek ha kiesnek, egyszerűen nincs elég a világban. Lehet hepciáskodni, bohóckodni, hogy Norvégia meg Katar, stb. Szaud-Arábiáról is lepattant nem csak Európa, hanem az USA is. És közben megállás nélkül nyomul Kína. Kell neki a nyersanyag. Ha Kína többet fizet, nekik adják el. Kína most épp olcsóbban veszi az oroszoktól, mint amennyiért a Nyugat innen-onnan. Tehát máris jobban jár Kína. (De Oroszország is, mert még így is sokkal drágábban adja el, mint korábban.) De egyre több kell Kínának is. Oroszországtól olcsóbban kapja, de ha még több kell, akkor megfizeti a drágább közel-keleti olajat is. És ha Kína mindent felvásárol, akkor mi marad nekünk? Egyszerű a válasz: energiaválság és gazdasági visszaesés marad. És akkor itt elérkeztünk a harmadik kérdéshez.
Ezeknek tényleg mindegy?
Igen. Ezek mindenáron a hatalmat akarják. Ha válság, ha gazdasági visszaesés, ha elszegényedés, ha munkanélküliség… legyen, csak hatalomra kerülhessenek. Ezért szerelemesek Ukrajnába is. Pontosabban a háborúba szerelmesek, amit Ukrajnában vív az USA Oroszországgal szemben, és amely háborútól az Orbán-kormány bukását és saját hatalomszerzésüket remélik. Mindegy, milyen áron. A nagy részük nem is fogja fel ezt az árat (a Gelencsérek, Tomposok, Fekete-Győrök, Tordaik, Hadházyk és hasonlók), mert egész egyszerűen buták. De annyira megtetszett neki a képességeiket jelentősen meghaladó pozíció és hatalom lehetősége, hogy egyre jobban lovallják bele magukat. A másik részük (Gyurcsány, Dobrev, Cseh, Donáth és a többiek) nagyon is felfogja, hogy a háborúsdival milyen árat fizetünk, de ettől még lelkesednek érte. Ugyanúgy a gátlástalan hatalomvágytól fűtve. Csak ők nem buták, hanem morális elmebetegek („moral insanité”). És akkor ott van még Karácsony, valahol a kettő között. Nem segghülye, de nem is teljesen moral insanité – egyszerűen csak annyira hiú és nárcisztikus, hogy sosem zavarja, milyen áron juthat hatalomhoz.
Ezeknek tényleg minden mindegy.
norka
2023-01-25 at 16:31
Putyin után Putyin jön. A kérdés az, ki jön Zelenszkij után?
Rakovszky Istvan
2023-01-12 at 09:33
Egy magyar szazadt, ezredet kellene ukrajnaba kuldeni!
Tagjai az ellenzek es az ngok emberei!
lhotx
2023-01-11 at 09:39
Az Egyensült Államok és a hazai egységben fogyott ellenzék.
Harminc (számmal 30) körülbelüli évet basztak el a nagysemmibe. Olyat, amikor ment a szekér és felhozhatták volna magukat — szintre.
Ezzel szemben a nagy médiabirodalomban — rengeteg szétfüstölt dollárért — annyit honosítottak meg, amennyit a beverly-hills-i divatbabák is képesek voltak a saját fejükből kierőlködni: „Ha mindig MI MONDJUK MEG, MI A TRENDI, akkor mindig mi leszünk a trendik.” S közben semmi újat nem kell tudniuk felfogni, beilleszteni a cselekvéseik közé, mert ők kiáltják ki, hogy merre visz az út, s mi a fejlődés benne. Még egyszerűbben, hírközléssel, reklámmal, hepajjal, akár csalással is — de KUSSOLTATNI MINDENKIT. (Sztálinnak ez nem vette igénybe több mint 30 évét. Csak mondom.)
surik
2023-01-11 at 07:00
Vízöntő 2023-01-10 at 22:06
“Ki jön Putyin után?”
Rossz kérdés!
A helyes és lassan aktuális: Ki jön Zelenszkij után?
A kérdés már most is: Ki is mikor jön Zelenszkij után ?
Ebből a Róka fogta Cska helyzettől szabadulhatna már Biden is, Putyin is !
Vízöntő
2023-01-10 at 22:06
“Ki jön Putyin után?”
Rossz kérdés!
A helyes és lassan aktuális: Ki jön Zelenszkij után?
Patriot
2023-01-10 at 20:21
vélemény
2023-01-10 at 20:07
Én azt spekulálom,hogy az oroszok kitapossák a belüket. A mackóruhásnak. A másik ganénak kellene igazából de az lehet megússza.
vélemény
2023-01-10 at 20:07
A Putyin utódlásáról szóló írás propaganda fotóján szerepeltetett tandem jövőjéről is illene spekulálni.
Vajon meddig tekernek még együtt? Láncszakadásig?
POROSZLAI RÓBERT
2023-01-10 at 18:29
Köszönöm Jeszy!
nemaddig a' !
2023-01-10 at 14:48
Ukrajna egy deep state projekt, ahogy a honi ellenzék is akik emiatt nyilván végrehajtják az aktuális ukránimádó ukázt.
Az Ukrajna Projekt stratégiai célja az Agenda 2030 / Új Világrend / Világkormány / Great Reset / Technorata Kommunista Világuralom.
Putyin és Xi ugyanúgy érdekeltek az Agenda 2030-ban és a saját népük ellen folytatnak háborút mint a nyugati “elit”. Az oroszok most kezdik bevezetni a kínai típusú totális digitális megfigyelő rendszert, tesztelik a digitális jegybanki pénzt (CBDC) stb.
Itthon Matolcsi elkötelezett a totalitárius jegybanki pénz bevezetése mellett. Épül itthon is a mindent látó és felügyelő digitális állam…
Az ukrajnai háború szemfényvesztés sok szempontból, a globális ragadozó osztály által a népesség ellen folytatott totális háború céljával.
DörrögZuldán
2023-01-10 at 12:49
Nyilván érdekünk a nyersanyagok beszerzési lehetőségeinek diverzifikálása, de ez csak a lehetőségekre és nem a beszerzésekre kellene vonatkozzon, hisz ki a faxnak érdeke az eladókon kívül a mesterségesen megdrágított nyersanyag?
A zöld süketelés meg nyilvánvalóvá vált pl. a lignitbányák bővítésével, meg az atomerőművek kapacitás-bővítésével.
Az EU meg csak tereli a saját korrupt működéséről a figyelmet pl. az Erasmus szarakodással és a többi hasonló izmozással is (persze különböző kuratóriumi, igazgatótanácsi tagságok, “tanulmányutak”, “tréningek”, stb. nem befolyásolnak senkit).
Miklós
2023-01-10 at 12:40
Gratulálok! Jó a cikk! Teljesen érthető minden része. Arra viszont kiváncsi vagyok mikor eszmél,ébred fel a lakosság a fejlett nyugaton,mert az energia és a nyersanyag árak emelkedése egyértelműen kinának kedveznek versenyképesség tekintetében.
Zolee
2023-01-10 at 12:07
Nem tudom,hogy feltűnt e Jeszy szerkesztő úrnak, de mi már nyakig benne vagyunk a háborúban,még akkor is ha hadieszközöket nem küldtünk. Egyrészt valamennyi oroszellenes szankciót megszavaztunk a nagy Brüsszelezés közben (a pátriárkát megmentettük :), másrészt annak a NATO-nak vagyunk a tagjai,ami ha nem is közvetlenül,de egy proxiháborút vív Oroszországgal. Az hogy Oroszország legyőzhetetlen lenne megint nettó hülyeség szerintem (történelmi példák alapján többször szenvedtek vereséget,mint ahányszor nyertek: orosz-japán háború, krími háború,1.világháború,stb.),hogy most győznek e az is erősen kérdéses. A területén levő nyersanyagokra is csak addig van szükség,amíg nincs más alternatíva,márpedig úgy tűnik ezt is lassan sikerül megoldani, az más kérdés,hogy az orosz nyersanyagokra csakugyan szüksége lenne Európának az olcsó termelés miatt,de ezt a hajót el kell engedni. Nem kell szerelmes lenni az ukránokba, de célszerű kicsit előre látni: a háború után Ukrajnának lesz a legerősebb,ráadásul harcedzett hadserege Kelet Európában a lengyelekkel együtt. Az ukrán mezőgazdasági termékek létfontosságúak,hogy legyen elég élelmiszer Európában. Harmadrészt a magyar kisebbségek Kárpátalján nem orosz,hanem ukrán uralom alatt fognak élni, akárhogy is végződik ez a háború.
Bubu
2023-01-10 at 12:03
Szerintem Medvegyev fogja Putyint követni. Hogy mikor, az a jövö zenéje.
ÚjRázPutyin
2023-01-10 at 12:01
Másik Putyin.
egresi istván jános ernő
2023-01-10 at 11:58
Vicuska, 2023-01-10 at 07:34:
A hozzászólása egy jelentős részével nem értek egyet.
A XIX. század végén, és a XX. század elején, legalábbis addig, amíg a cári rendszer fennállt (1917 eleje), az angoloknak és a franciáknak, nem állt érdekükben az Orosz Birodalom gyengítése, mint egy falat kenyérre, úgy volt szükségük az orosz hadseregre, hogy a németek kétfrontos harcra kényszerüljenek (előzmények: 1893: francia-orosz szerződés, 1904: angol-francia szerződés (antant), 1907: angol-orosz szerződés).
Ha már első világháború, akkor az okairól:
“A világháború okai:
– a német gazdasági fellendülés nyomán fakadó ipari, kereskedelmi és gyarmatpolitikai ellentétek,
– a keleti kérdés,
– a nemzetiségi eszme túlnövései: a pánszlávizmus, a nagyszerb eszme, a “Mare Romania” kérdése, és az olasz irredenta,
– a francia revanche.”
Forrás: Czékus Zoltán: Az 1914-18. évi világháború összefoglaló történelme, Budapest, 1925. I. kötet, “A világháború valódi okai”.
Továbbá:
Az Orosz Birodalom pánszláv alapokon nyugvó külpolitikája, amely – lényegében véve –, az egész Balkán orosz befolyás alá vonására törekedett, fenyegetést jelentett a dunai kettős Monarchiára; ahogyan Nyikolaj nagyhercegnek (II. Miklós cár unokatestvérének) a felesége, Anasztázia főhercegnő, a pánszláv törekvések egyik szenvedélyes híve, egy alkalommal, még Szarajevó előtt, a szentpétervári francia nagykövetnek ki is mondta, „Háborúba megyünk… Ausztriából (értsd: a Monarchiából, így a történelmi Magyar Királyságból) semmi sem marad.”.
1914. nyarán, a szarajevói merénylet után, de a Szerbiának küldött hadüzenet előtt, Raymond Poincaré francia köztársasági elnök, és Szergej Szazonov orosz külügyminiszter megbeszélésein, a következők hangzottak el: „Nem az a fontos, hogy elkerüljük a háborút, hanem az, hogy úgy tűnjék, mintha mindent elkövettünk volna, hogy elkerüljük.”
A “továbbá” utáni részek, ezen a művön nyugszanak: Fejtő Ferenc: Rekviem egy hajdanvolt birodalomért (Ausztria-Magyarország szétrombolása). Budapest, 1997.
Még egy érdekesség:
„A jelen pillanat óriási horderejű, mivel Oroszország el van szánva arra, hogy elmenjen a legvégsőkig és történelmi tettet hajtson végre. Nézetem szerint, ragyogó alkalom kínálkozik számunkra, hogy az eseményt okosan használjuk ki és megvalósítsuk a szerbek teljes egyesülését. Ezért kívánatos, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia megtámadjon bennünket.” Spaljaković, szentpétervári szerb követ Belgrádba, 1914. júliusban küldött táviratából, forrás: Elisabeth Heresch: II. Miklós. Gyávaság, hazugság, árulás. Az utolsó orosz cár élete és halála, Budapest, 1995. (Az “esemény” célzás a szarajevói merénylet miatti ultimátumra.)
Érdemes ezt az alap-művet az Internetről letölteni: Andrássy Gyula gróf: Diplomácia és világháború, Budapest, 1921, újra kiadva 1990.
Egyébként meg, a balti államok, a finnek és a lengyelek “kiesése” az Orosz Birodalomból, miért lenne “baj”, miért kellene a birodalomhoz tartózniuk?! (Persze, az USA-hoz se tartózzanak.)
Félreértés ne essék: Egyetértek a V4 formációval, annak déli – a szlovén, a horvát és a szerb oldalról történő – megerősítése is indokolt lehet, valamint a korrekt orosz kapcsolatra elengedhetetlenül szükségünk van (és lesz!), de a múltba, a történelembe az előzőek is beletartóznak, és nem átírhatóak!
Manó
2023-01-10 at 11:49
Lupus!
Egyetértek.
Manó
2023-01-10 at 11:42
Ballib!
Menj vissza az akolba!
Lupus
2023-01-10 at 11:37
A “dolgozat” témaválasztása időszerű, a címben megjelölt, a látszólag szerteágazó állításokat ügyesen, “zökkenőmentesen”, azaz, logikusan fonja egybe a szerző. Kiváló írás.
Már máskor is elgondolkoztam azon, hogy Jeszy tkp. jobb írásban, mint élőszóban, de ez így azért nem teljesen igaz: szövegelésben is nagyon jó (ez persze nem lenne nagy dicséret egy DJ-nek, de akkor is igaz), mindössze egy területen kellene visszafognia magát, ez pedig az interjú-készítés, ill. általában a beszélgetés, párbeszéd.
Feltett kérdéseit szükségtelen harmadik, negyedik oldalról is hosszasan megmagyarázni, megvilágítani – már régen érti a kérdezett is, meg a leglassúbb néző is, időben át kell adni a szót a vendégének.
Javaslom Jeszynek, nézze/hallgassa vissza interjúit gyakrabban az említettek szem előtt tartásával, s ha egyetért az itt megfogalmazott “kritikával” (s képes figyelembe venni is az elmondottakat…), akkor nem csak írásaira, monológjaira, de beszélgetéseire is 5-ös érdemjegy kerül a képzeletbeli osztálykönyvbe. 🙂
☼
Hesslerezredes
2023-01-10 at 11:36
Jeszenszky téved: egyáltalán nincs rendben, hogy NATO-tagok vagyunk.
Elég baj az, hogy NATO-tagok vagyunk, az EU-t most nem is említem.
Még az utóbbi csak-csak elmenne, ha a Kormány elég karakán lenne és kiállna – valóban!!! – az értékeink és érdekeink mellett.
Nekünk már régesrégen be kellett volna csatlakoznunk a “semleges tengely”-be (Svájc, Ausztria) és magasról beleszarni minden katonai tömbbe!
De hát még itt is le szokás engem dorongolni ezért, pedig 56′ egyik követelése is ez volt, annak az 56′-nak amire – főleg a Kormány-oldal – oly előszeretettel szokott hivatkozni, mint szellemi elődjére.
Szóval Jeszy nagyon nincs az rendben, hogy benne vagyunk ebben a súlyosan bűnös katonai szervezetben.
chatillon r
2023-01-10 at 11:30
a helyzet veszélyes. Az USA és nyugati vazallusai túl sok pénzt beletoltak ukrajnába így nem engedhetik orosz érdekszférába, nem engedhetik az orosz győzelmet. az orosz nem engedheti, hogy ukrajna (az önjáró véreb vezetőivel)egy nyugati oroszellenes erődítmény legyen, ami állandó veszélyt jelent Oroszországra. Az USA-nak szüksége lenne jelcinszerű vazallus Oroszországra Kína ellen. Kína így mattot kapna. Kína ezért nem engedheti az orosz vereséget. A háború fokozódása így garantált és egy lépés a világháború, ami először hagyományos fegyverekkel zajlik, de onnan könnyen atomháborúba sodródhatunk. sőt szinte biztos, ha egyik fél felülkerekedik akkor a másik meglépi. Ezért nekünk a döntetlen jó.
Magyarországnak ebből ki kell maradnia, a média pofázás helyett tartalékolni kell élelmiszerekkel és egyebekkel, ami az ország lakosságának ellátását biztosítja egy nagy háború esetén stb.
A régiek arról beszéltek akkor fog kitörni a 3. világháború, ha megölnek árulással egy állami vezetőt.
Ez elképzelhetetlen volt egészen mostanáig.
Pali
2023-01-10 at 09:48
Valaki nem tudja, hogy mennyi az annyi?
Soma
2023-01-10 at 09:21
Ballib, ne légy már ilyen buta. Oké, hogy nomen est omen, de mégis.
“Kína most épp olcsóbban veszi az oroszoktól, mint amennyiért a Nyugat innen-onnan. Tehát máris jobban jár Kína. (De Oroszország is, mert még így is sokkal drágábban adja el, mint korábban” Mit nem lehet ezen érteni? Kína olcsóbban veszi meg az orosz olajat, mint a Nyugat (Európa) veszi a nem orosz olajat, tehát Kína előnyben van. De az Oroszok is jobban állnak, mint korábban, mivel a korábbi árnál jóval drágábban tudják eladni az olajukat Kínának (és egyéb vásárlóknak). Ki jár még jobban, mint Kína? Az USA, mivel ők sokkal drágábban adnak most el olajat és gázt is, mint korábban, ráadásul sokkal több helyre. Ki jár még az oroszoknál is rosszabbul? Európa, mert mi vesszük a legdrágább olajat, és a fóggőségünk ugyanúgy megmaradt, mint eddig, csak ez a függőség már nem kölcsönös, hiszen Oroszország is függött az európai gazdaságtól, Amerikai azonban már nem függ tőle, nekik csak felvevőpiacnak kellünk, és hadműveleti felvonulási területnek az oroszok ellen.
Szürke Farkas
2023-01-10 at 09:18
Karácsony, évvége környékén mindig leesik az olaj ára a világpiacon (tavaly is így volt). Azt kell megnézni, hogy éves szinten milyen áron adta el tavaly Oroszország az olajat, mennyi haszna volt belőle – sokkal nagyobb, mint az előző évben, tehát drágábban adta el keletre, mint korábban nyugatra.
lesi
2023-01-10 at 07:41
ballib szerinted a bloomberg igazat ír ? a nagy lófaszt ! sok majom beveszi jobban utána kellene nézni ja
Vicuska
2023-01-10 at 07:34
A Nyugat részéről már a XIX.század végétől megfigyelhető az Orosz Birodalom felosztására való törekvés.Ennek az első világháború végén reális lehetősége volt.Ekkor jelentős nyugati területeit vesztette el Oroszország.(balti államok,Finnország,Lengyelország stb.)A polgárháború idején az intervenciósok ellenőrizték Szibéria nagyrészét,Ukrajnát,Novorussziát.A bolsevista uralom csak a Moszkva és Pityer környéki magtarületekre szorult vissza.Hatalmas véráldozattal vonta ismét uralma alá az orosz állam a megszállt,vagy leszakadt területei nagyobbik részét.Az újraegyesítés után,a győztes Szovjetunió néven restaurálta a birodalmat.A német támadás is 1941-ben a nagy ország felosztását célozta.A bolsevizmus kiirtása ideológiai maszlag,a kimeríthetetlen gazdagság megszerzése volt az igazi cél.Az ú.n. Nyugat viszont csak a saját részére kívánta megszerezni ezeket,és ezért is segített az oroszoknak újra győzelmet aratni.A hidegháború végén,az orosz vereséggel összeomlott a birodalom,leváltak az amúgy a szovjet időkben kreált soha nem volt “tagköztársaságok”.
Megnyílt a lehetőség,azonban eltaktikázták a lehetőséget,azt hitték,hogy az alkoholista Jelcin örökké uralkodik majd,és az orosz föld kirablása a végtelenségig folytatható.
Az utód azonban,ledobta álcaruháját,kibújt alóla a valódi orosz érdekeket képviselő tehetséges vezető.(ez már a második trójai faló:az első Sztálin volt)
A nem létező DS köröknek újra kellett kezdeni mindent,léptek is,Csecsniába,Grúziába,de nem sikerültek a dolgok igazán,akkor építették fel az új oroszellenes bástyát,Ukrajnát.
Most már zajlik a proxyháború,a nagyfiúk játszanak,mi csak remélhetjük,hogy túléljük …
gyozo2018
2023-01-10 at 07:32
“A nagy részük nem is fogja fel ezt az árat”
Dehogynem.
Őket is ilyennek nevelték. Fekete-Győr tolvaj, bűnöző nagyapja
szellemiségét örökölte.
Ezek még mindig ott tartanak, hogy a magyar “a Kárpt.-medencébe betört horda, nem kár értük”.
1919-es munkásőr csürhe.
/
Amúgy az USA szorgalmasan dolgozik. A sötét, buta, ostoba Harryre küldött
félvér nőikvóta is teszi a dolgát. Ügynökökkel megíratott könyvében egy mondattal tönkrevágta Anglia külpolitikáját, totális káoszt teremtve.
Az egész világon készül a cunami, és valahogy mindenhol az USÁ-ba botlunk.
Ballib
2023-01-10 at 07:30
“Jelentősen csökkent az orosz Ural kőolaj eladási ára az arra vonatkozó uniós szankciók életbe lépésével. Január hatodika péntekre pedig olyan mélyre süllyedt az Ural kereskedelmi ára, hogy csak a világpiaci ár feléért tudtak túladni azon az oroszok – írja a Bloomberg.”
De persze ez Bloomberg, inkább DJ Jeszy tudja jobban, persze.
Norbi
2023-01-10 at 07:16
Ember, olvasd el mégegyszer a mondatot, a cikket. Ha nem érted akkor kérdezd meg, hátha valaki elmagyarázza. A sötétségedet nem érdemes reklámoznod. Bár minek is írom ezt, valószínűleg ezt sem érted.
aladin
2023-01-10 at 07:10
Itt inkább az a kérdés, hogy hamarosan kijön Zelenszkij és Biden után. Mert már nagyon forró lábuk alatt a talaj.
Antónia
2023-01-10 at 07:05
Budapesten és a vidéki ellenzék által regnált városokban tényszerűen igazolódik be az a felismerés, hogy “Ezek mindenáron a hatalmat akarják. Ha válság, ha gazdasági visszaesés, ha elszegényedés, ha munkanélküliség… legyen, csak hatalomra kerülhessenek.”
Egyetlen cél lebeg a szemük előtt, a hatalom megragadása, majd a nemzeti vagyon szétlopkodása, elherdálása, idegen érdekek gátlástalan kiszolgálása, a magyar nemzet felszámolása és beolvasztása egy uniós katyvaszba.
Ballib
2023-01-10 at 06:56
“Kína most épp olcsóbban veszi az oroszoktól, mint amennyiért a Nyugat innen-onnan. Tehát máris jobban jár Kína. (De Oroszország is, mert még így is sokkal drágábban adja el, mint korábban.”
Kb az egész cikk annyira értelmes,mint ez a mondat. Drágábban adja mint a Nyugatnak, de Kína olcsóbban veszi, mint a Nyugat… Hogy jön ez ki?