Amerika messze van, de nem eléggé – avagy Szél és Fekete-Győr diverzáns-képzésen
Az USA külügyminisztériuma csodálatos szervezet, a világ minden országára tart talonban egy alternatív ellenzéket, akit aztán a demokrácia helyreállítása esetén hatalomba lehet segíteni.
Óriási szerencsénkre Magyarország esetében Fekete-Győr András és Szél Bernadett az a két jövendőbeli politikai potentát, akit megtaláltak. Mint az közismert, mindkettőjüknek hasít a karrierje, mély nyomokat hagytak a választópolgárok lelkében, akik a jövő nagy reménységeiként tekintenek rájuk. Bizonyára ezért nem szavaztak rájuk most.
Más okát el sem tudjuk képzelni.
Hogy addig se unatkozzanak, elnyertek valami amerikai ösztöndíjat olyan tudás megszerzésére, ami hazahozható. Fegyőr András az
International Visitors Leadership
program ösztöndíjasa lesz. Az ösztöndíjat korábban Antall József és Horn Gyula is megkapta, akárcsak Tony Blair, Margaret Thatcher, Gerhard Schröder, Willy Brandt vagy Nicolas Sarkozy. Hát nem nyugodtam meg. Ennek a felsorolásnak szinte mindegyik tagja látványosan bukott meg, miután rendesen tönkretette az országát.
Szél Bernadett ugyancsak az
International Visitors Leadership
program ösztöndíjasaként tölt majdnem három hetet októberben Amerikában. „Az LMP-s politikus a
Women Leaders: Promoting Peace and Security
(Női vezetők: A béke és biztonság előmozdítása) elnevezésű tanulmányi úton fog részt venni, amelyek célja a nők jelenlegi és történelmi szerepének vizsgálata a politikai átmenetekben, a konfliktuskezelés és a béketeremtés területén”.
Imádok mindent, ami a nők jelenlegi és történelmi szerepének vizsgálatával foglalkozik a politikai átmenetekben (puccsokban), a konfliktuskezelésben és a béketeremtés területén. A konfliktuskezelésre és a béketeremtésre vonatkozó hiányosságokra rögtön példát is kapunk, ugyanis ezzel kapcsolatban a következőket nyilatkozta Szél az Indexnek:
„Azt remélem, a hazai politikusi munkámat is gazdagítani tudom az Egyesült Államokban szerzett tapasztalataimmal, ez kiemelt jelentőségű egy olyan időszakban, amikor a kormányzat minden nemi esélyegyenlőséghez kapcsolatos törekvést démonizál.”
Szél máig nem tudta megbocsájtani Orbánnak, hogy nem teljesítette Szél választási ígéretét, miszerint Orbán le fogja őt csukatni a választások után. Istenem mekkora marhák vagyunk mi konzervatívok, mert bizonyosan nem így képzeljük a „béketeremtést”.
Az viszont igaz, hogy mi nagyobb biztonságban leszünk itthon, addig a rövid ideig, amíg ezek Amerikában tanulják a felforgatás és diverzió alapvető fogásait.
Az USA Külügyminisztériumát általában komoly és megfontolt, szakértői szervezetnek szokták azok gondolni, akik még nem találkoztak vele. Valójában azonban közelebb áll egy gyarmatügyi minisztériumhoz, amely a komprádor burzsoázia és hazaáruló réteg kiképzésével, pórázon tartásával foglalatoskodik főműsoridőben. A világ diplomatáinak körében közmondásos, hogy a szakértelem látszatával szemben az amerikai külügyérek mennyire nem értik azt a bolygót, amelyen az országuk található.
Az a sorozat pedig, amit a Szovjetunió összeomlása óta produkálnak, egészen figyelemreméltó.
Azt meghívom egy sörre, aki az elmúlt 27 évből tud egyetlen olyan Amerika által támogatott, kinevelt politikai vezetőt, aki nem bukott meg végül az országában, miután némi tömegmészárlás közbeiktatásával az USA hatalomra segítette. Nem volt olyan ótvar, elmebeteg, tömeggyilkos diktátor, aki után ne egy olyan Amerika által támogatott „demokratikus vezető” jött volna, akinek sikerült néhány hónapos működéssel nosztalgiát ébresztenie az előző rezsim iránt a lakosságban. Irak demokratizálása annyira jól sikerült, hogy a demokratizálási folyamat során az elmúlt másfél évtizedben „elhunytak” száma nagyságrendileg azonos a Szaddam-rezsim áldozatainak számával, sőt!
Ennek a sikeres politikának a folytatásaként Amerika, Trump ide vagy oda, minden szövetségesénél is igyekszik kiképezni egy olyan csapatot, akit be lehet dobni, ha véletlenül Soros György valamelyik terve bejön, és egy húsz fős gigatüntetés megbuktatja az Orbán-rendszert.
Azon tűnődtem, ez az oka ennek az írásműnek is, hogy az életkorukon kívül mi lehetett az indoka annak, hogy a magyar politikai jövő két potenciális bábujaként tekint bárki is erre a két emberre? Még egy blogbejegyzésben sem teheti meg az ember, hogy leírja az őszinte véleményét róluk, mert az általában és vállalhatatlanul sértené az emberi méltóságot, a konkrét személyek ismerete nélkül is.
Ezt a tulajdonképpen apró hírecskét nyilván a helyén kell kezelni. Az amerikaiak szeretnék, hogy ez a két ember még komoly politikai szerepet játsszon Magyarországon. Ugye milyen szimpatikus ember az a Putyin?
