Méltósággal még továbbállni sem képesek az elmúlt években a Hír TV-t bitorló balliberális műsorvezetők, képernyős megmondóemberek. Sorsukért, ami valljuk be, előre borítékolható volt, még csak véletlenül sem a volt kenyéradójukat hibáztatják, aki miután nem hozta az általa remélt jobbikos politikai sikereket, úgy dobta odébb médiabirodalmát és az addig bosszúhadjáratához pitiző kollégákat, mint más a használt zoknit. Az elmúlt időszak egyik legordenárébb műsorának, a Szabadfogásnak szereplői más felület híján a közösségi médiában siránkoznak. A legmesszebb Konok Péter ment, aki elismerte, hogy minden bevétele a Hír TV-től származott, így ezután internetre sem tud előfizetni. A szakállas libsi most konkrétan azt várja, hogy Simicska helyett ezután a köz tartsa el. Konkrétan koldulni kezdett.
Konok Péter szerdán tétlenül téblábolt a Hír TV épülete előtt, még a fél 11-re meghirdetett értekezletet megelőzően. Percekkel később megtudta: a hely, ahol pénzre válthatta fröcsögéseit, nincs többé. Állandósulni látszik, hogy főnökük kapitulálása után munka nélkül maradt ballib szócsövek a Facebookon keresnek maguknak új közeget és megélhetést is.
Konok, akinek közösségi oldala borítóképe az Emberi Erőforrások Minisztériumának homlokzata, rajta a graffiti firka, “anyátok az erőforrás”, státuszát a következőre változtatta: “Munkám van. Fizetésem nincs”. A minap aztán bejegyzései élére az a bizonyos virtuális kalap is kikerült.
Szóval, itt van ez az adakozás-dolog. Vagy koldulás, ha úgy tetszik (tarhálás, lejmolás, kéregetés… milyen gazdag ebben a mi nyelvünk, nyilván a klíma tehet róla, “itt folyton beborul”, ahogy Spiró írta), illetve ha úgy nem tetszik
– kezdte a magyarázkodást, ami már előrevetítette, nem kertel, konkrétan kéregetni fog.
Majd közölte, hogy az írásait nem fogja fizetőssé tenni, szeretné, ha nem azok olvasnák el, akik megtehetik, hanem azok, akik kíváncsiak rá. Ez esetben viszont mindenki másnak kötelessége adakozni, aki azt szeretné, hogy a “szabad” gondolatok fennmaradjanak ebben a csúnya Orbáni-diktatúrában.
Bejelentette tehát, hogy továbbra is írni, fordítani fog, és napról napra ki is okádja a térbe kritikáit, de miután fizetést már nem kap érte (konkrétan: Simicska Lajos már nem pénzeli), fizessen valaki más. Aki megeheti.
A Szabadfogás (a hivatalos műsor) megszűnésével tulajdonképpen munkanélküli lettem. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs dolgom, fordítok, írok, szövegelek. Fizetésem (rendszeres, kiszámítható jövedelmem) innentől viszont nincs. (Na, nem kell amúgy óriási összegekre gondolni: a tévétől kapott pénzem – már nem köt semmiféle „üzleti titoktartás” – kb. annyi volt, mint a diplomás minimálbér). Még nem éhezünk, vagy ilyesmi. A netet is csak hébe-hóba kapcsolják ki, aztán rendezzük. De hosszabb távon – és nem tudom, milyen hosszú távra kell berendezkednünk – elég nehéz lesz
– írta Konok.
Majd életképet is festett hozzá nyomorúságos mindennapjairól, aki közüzemi számláit tologatni kénytelen, meleg víz akkor van, ha jó a bojler, de szerencsére jut ennivalóra kutyának, macskának, sőt személy szerint neki még cigarettára is. Megítélése szerint ez ma nem csak a saját problémája, hanem ilyen az alsó középosztály élete, akiket sanyargat a NER.
Azért, hogy enyhítse a tarhálás szégyenét, hozzátette, hogy bár pénzt kér, az a pénz valójában tárgyiasuló szolidaritás. Annak a kifejezése, hogy, amit csinál, az közös ügy.
Dévényi és Wahorn Facebook műsort csinál, az lehet a címe: “Anyámpicsája”
Wahorn András augusztus elsején Gulyás Balázzsal közös élő videóüzenetben jelentkezett a Facebookon. Akkor azt mondta, ő arra számított, hogy be sem engedik a tulajdonosváltás után az épületbe. Aztán ő mégsem adta fel olyan könnyen. Szabadfogás helyett már aznap jelentkezett az átszabott netes műsor, Szamizdat néven, hol máshol, mint a Magyar Hang Facebook-oldalán.
Nem véletlenül, hiszen van, aki még a széteső Jobbik és propagandamédiája roncsaiba is kapaszkodik. Ha a jobbikos N1TV már nincs, vagy szünetel – ki tudja, azt cáfolják, hogy megszűnt volna, de a négy dolgozóból három felállt, új videó azóta nem is készült -, így maradt a Simicska által bezárt Magyar Nemzet-utód, az állítólag szintén adományokból összegründolt Magyar Hang.
A fapados beszélgetős műsort, minimáltechnikával legyártva, Dévényi István műsorvezető, Wahorn András, Konok Péter, Gulyás Balázs és Egri Viktor prezentálták.
Wahorn a 444.hu-nak adott interjúban azt mondta, új műsorcímen is gondolkozik. Szerinte, mivel nincs levédve a Szabadfogás műsorcím, amit ő talált ki, még az is lehet, hogy lenyúlják.
Ezért arra is gondoltam, hogyha ez így nem jön össze, akkor csinálok egy olyan műsort, aminek az a címe, hogy Anyámpicsája, és akkor az fogja továbbvinni…
– fogalmazott a tőle megszokott lazasággal a Munkácsy-díjas képzőművész.
Becsületére váljék, ő legalább nem okolja most a fél világot, amiért megszűnt a munkahelye. Megjegyezte, hogy miután a Hír TV visszakerült jogos megálmodóihoz, végre szabad lett ő is, meg a műsor is, aminek meg ő az ötletgazdája. A Magyar Hang állítólag helyet biztosít a műsor folytatásához, ami ígérete szerint színvonalasabb lesz, mint az első próbaadás, amit nagy hirtelenséggel kellett összeszervezni. Csintalan Sándor csak betelefonált, de amúgy lelkes, Puzsér Róbert meg szabadságon van, de neki amúgy sem szűnt meg a szerződése a Hír TV-vel.
Wahorn András egyelőre nem bízik abban, hogy azonnal pénzt is lehet keresni a Facebook-videókkal, bár szeretné, ha később lehetne. Ugyanakkor nem panaszkodik, neki már mindene megvan. Azaz hobbiból ócsárolja a kormányt és a konzervatív jobboldalt.
Puzsér a minőség, aki sosem törődött a sarokban lévő logó színével
Puzsért azért a szabadsága ideje alatt is lázban tartja a Hír TV, meg persze főleg a saját sorsa. Nála sem maradhatott el a nagy összegző, “‘mi lesz most velünk” Facebook-poszt. Abban persze biztos, hogy műsora, a Sznobjektív megszűnik. Majd puhítva a dolgon, Kálmán Olgához hasonló kijelentéseket tett, miszerint ő sosem törődött “sem a sarokban lévő logó színével és alakjával, sem az előtte meg az utána sugárzott műsor tartalmával”.
Szerinte amúgy a Sznobjektív egy politikailag kiegyensúlyozott, kulturálisan mértékadó és nézett műsor, amelyik bármelyik médiatulajdonos számára értékes lehet.
Bejegyzésében megjegyezte, milyen szomorú dolog, hogy a két nagy kereskedelmi csatornán kívül senki sem törődik a nézettséggel és a minőséggel, mert amit ő csinál, az a minőség maga. Mégis meg lehetett tenni vele, a nagy Puzsér Róberttel, a szabadság hangjával, hogy az elmúlt 15 évben tucatnyi orgánumtól elbocsássák tartalmi vagy politikai okokból.
Ha távoznom kell, úgy nem ez lesz az első, és aligha az utolsó alkalom
– írta.
Azóta újabb bejegyzésében kontrázott is egyet. Ebben már arról beszél, hogy szerinte kulturált polgári centrumot kellene építeni. Odacsap egyet jobbra, egyet balra, mert hát ő ezek felett áll. Megjegyzi, hogy persze médiadiktatúra épül, de abban mindenki ludas. “A gyurcsányistáknak továbbra is csak a saját szólásuk szabadsága számít.” Őt például a nemzeti oldal hazaárulónak, míg a liberálisok, csak mert Gyurcsányt ekézni szokta, Fidesz-bérencnek tartják. Ezt kikéri magának.
Csakhogy nekem akkor sincs semmi közöm ezekhez a kurva szektákhoz, amelyek az elmúlt harminc évben mindent megrontottak Magyarországon
– fogalmaz.
De ő a centrum, még bízik. Küzd a jogokért és kultúráért, ami szerinte majd egy napon mindenkit felemel…
Facebook
Twitter
YouTube
RSS