Kórház se kell, világbajnokság se kell, magyarok sem kellenek! – ez az ellenzék „programja”

Ne legyen tehát atlétikai stadion és dél-budai szuperkórház sem, mert a gyűlöletből, irigységből, pitiánerségből és gazemberségből gyúrt új budapesti hoppmesterek nem akarnak. Nehogy már mi rendezhessük a világ harmadik legnagyobb sporteseményét! Nehogy már büszkék lehessünk magunkra! Nehogy már idejöjjön a világ, minket csodáljon és elköltse itt a pénzét! Nehogy már fölépülhessenek a jövendő új szimbólumai, amelyek egy gyarapodó ország, egy életigenlő korszak mementói lehetnének. Kukába mindennel! Dózer! Ellenzékinek lenne ma annyit jelent: szívből gyűlölni és lerombolni mindent, ami jó a magyaroknak.

Csütörtök van. Nézzük csak, ma éppen mit akarnak lerombolni Budapest valaha volt legkisszerűbb, legostobább urai! Hopp: ma a dél-budai szuperkórház van soron, annak a fölépítését kell valahogy megakadályozni. Ha másként nem megy, majd utólag aláaknázzák. Hogy ez az elmúlt száz év legnagyobb egészségügyi beruházása? Több mint egymillió ember egészségügyi ellátásáról van szó? Ezeregyszáz ágy lenne benne, napi ezerötszáz járóbeteget látna el? Kit érdekel? Balliberális ellenzékünket nyilván nem.

László Imre, Újbuda DK-s polgármestere megmondta, pazarlás az egész, kukába vele. László Imre egyébként maga is orvos-féleség, méghozzá a tüzesebb fajtából. Ha igazak a hírek (amit persze nem tudhatunk), Imre időnként a lompost is előkapja, úgy nógatja munkára az arra kiérdemesült orvos kolleginákat. Igen, szóval állítólag szatír az Imre, de szigorúan csak állítólag, s ezen felül még szuperkórházat sem akar. Csoda, hogy azt nem mondja: dögöljenek meg a betegek! Pedig mondhatná. S ha mondaná, Újbuda bölcs népét pont ugyanannyira érdekelné, mint hogy Imre időnként előrántja a nyelest, és beosztottait ijesztgeti vele (állítólag). Némileg beárnyékolja Imre úr kórházellenes buzgalmát, hogy 2017. március 18-ai közleményében még ekképpen fogalmazott:

A Demokratikus Koalíció szerint a szuperkórház ötlete egy két éves blöff, egy olyan beruházás, amelyet soha nem fog megépíteni az Orbán-kormány. A DK szerint a Fidesz két éve húzogatja a szuperkórházra keresztelt mézesmadzagot, amikor kezd politikailag is kellemetlen lenni a magyar egészségügy helyzete. A DK szerint nem kampányolni kell, hanem kormányozni kellett volna; pár üres ígéret és hitegetés nem pótolja a magyarok gyógyulását.

A dél-budai szuperkórház látványterve (Forrás: Origo)

Két és fél éve tehát még szuperkórházat követelt a(z állítólagos) mutogatós ember. Most, hogy megépülne, betiltaná. Mert mégsem kell új, inkább fejlesszék a már meglévő kórházat, emeli föl hurkaujját Imre úr. És nem szakad rá a polgármesteri hivatal.

A sportolók is dögöljenek meg! Sőt: mindenki!

Szóval csütörtökön a betegeket kívánta pokolba az ellenzéki gyűlöletszekta. Lószar jár nekik, nem szuperkórház! Ám szerdán is volt nap, s aznap is le kellett valamit rombolni, ami még föl sem épült. Maga Karácsony Gergely vállalta a hálás feladatot, hogy bejelentse: felesleges az új atlétikai stadion Csepel északi csücskébe, francba az egésszel, ő megtorpedózza azt a kócerájt. Hogy Magyarország elnyerte a 2023-as atlétikai világbajnokság rendezési jogát, és ahhoz kéne egy normális műintézmény? Hogy a futók mégsem szaladgálhatnak a pusztában, a Kilenclyukú híd körül? Hogy egy világraszóló sportesemény rendezési jogát visszaadni hatalmas blama lenne?

• Hogy egy ilyen csodálatos országimázsépítési lehetőséget veszni hagyni őrültség? Hogy a magyarellenes gyűlöletnek, irigységnek és gazemberségnek is van határa? Kit érdekel? Karácsony Gergelyt biztos nem. Csak klímavészhelyzet legyen meg homokos zászló a városházán, az a lényeg.

A tervezett atlétikai stadion látványterve (Forrás: Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja Nonprofit Zrt.)

Természetesen ne gondoljuk, hogy Karácsonyék két rombolás között nem építenek majd ezt-azt. Hogyne építenének! Olyan nívón, amilyenen szoktak. Azzal a zsenialitással, amivel 2010 előtt alagutakat fúrtak a pusztába, amivel megalkották a völgy nélküli völgyhidat, és amellyel föltalálták a 40 centiméter magas kilátót meg a nem működő időkereket. Ilyenekre számíthatunk. És a híres nagyvonalúságukban is bízhatunk: Pikó András rádióriporter-polgármester máris megígérte, kegyesen nem rombolják le a józsefvárosi Trianon emlékművet, mert – mint elődjének mondotta – „tudom, hogy NEKTEK ez fontos”. Pikóéknak tehát nem… Nem újdonság, de azért rögzítsük: tojnak ők Trianonra. Meg a szuperkórházra, az atlétikai vébére. Mindenre, ami a magyarságnak fontos, fájdalmas vagy éppen reményt adó. 

Gergely az új kézilabdacsarnok építését is le akarja állítani – ezt is szerdán jelentette be a Nagy Ember. Ebből is látszik: Gergely munkabírása páratlan. Egy nap akár két rombolási javaslattal is képes előállni! Hogy fogja bírni ezt a irgalmatlan tempót öt évig? (És mi hogy fogjuk mindezt túlélni?) Budapest lakossága csupán abban bizakodhat, hogy Karácsony is pont annyira szavatartó, mint újbudai samesza. Lám: hiába ígért focistadion-stopot a főpolgármester, a kispesti Bozsik-stadion letarolásától máris eltekinteni méltóztatik, miután Gajda Péter helyi MSZP-guru erre kérte őt. Ha szépen megkérik őt, bármit megígér, utána meg az ellenkezőjét is. Ez reménnyel töltheti el a szívünket. Talán ha szépen megkérik rá Gergelyt, akár a jó büdös francba is elmegy majd…

Odafelé menetelve pedig akár az is föltűnhetne neki, hogy világhírű sportolóink internetes kampányba kezdtek az atlétikai stadionért. Attól félnek, oda a világbajnokság rendezési joga. Ugyanis Karácsony fenyegetőzésein túlmenően valami félhülye LMP-s népszavazást kezdeményezett az építkezés elhalasztásáért, és a Kúria hitelesítette a kérdését.  

Elbizonytalanított a jelenlegi helyzet és megijedtem attól, hogy a budapesti atlétikai világbajnokság és vele együtt az atlétika jövője veszélybe kerül. Fontosnak érzem, hogy a végleges döntés előtt mindenki tudja, hogy mit jelent számunkra a hazai rendezésű világesemény és azt is, hogy az atlétikának, ami Magyarország 5. legsikeresebb sportja nincs egy igazi otthona, edzőközpontja, nemhogy nemzetközi eseményekre alkalmas létesítménye. A VB szól erről és még többről. Szól rólunk, akiknek a hazai közönség mindennél többet jelent, és szól azokról a fiatalokról, akik a hazai rendezésű VB miatt kapnak kedvet a gátfutáshoz vagy más versenyszámhoz. Nem is beszélve a nézőkről, akik életre szóló élményt kapnak!

– írta Baji Balázs világbajnoki bronzérmes gátfutónk, akinek bejegyzését Hosszú Katinka háromszoros olimpiai bajnok úszónőnk is megosztotta az alábbi kommentárral: „Voltam olyan szerencsés, hogy úszó-pályafutásom során VB-t nyerhettem hazai közönség előtt. Sose felejtem el ezt az érzést! Kívánom, hogy minél több magyar sportoló átélhesse a hazai közönség elképesztő szurkolását!”

Íme, tehát Hosszú Katinkáék, Baji Balázsék, a nemzet büszkeségei vannak a mérleg egyik serpenyőjében – a másikban meg Karácsony Gergely és őrült kompániája a menetkész dózergépeken. A kettő közül csak az egyiknek lehet igaza. Itt nincs is-is, egyrészt-másrészt, nincsen sumákolás. Nincs szürke, csak fekete és fehér. Vagy Katinkáékkal vagyunk, vagy a dózergépekkel! Tessék választani!