Az Európai Unió baloldali, migránspárti politikusai intézményesíteni szeretnék a bevándorlást, éppen ezért egyre hajmeresztőbb dolgokat állítanak Magyarországról, Orbán Viktorról és a magyar kormányról, miközben ők még a a saját választóikat sem kérdezték meg az ügyről – jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban Kovács Zoltán kormányszóvivő. Nyomatékosította, a baloldal akkor is hajtogatja állításait, ostobaságait, amikor minden tény ellenük szól. Kérdésünkre leszögezte, a legaljasabb és legostobább politikai érv, amikor a magyar és uniós baloldal, a hazai és külföldi baloldali sajtó szisztematikusan összemossa az 1956-os menekülteket a mai migránsokkal, és amikor velünk szemben vasfüggönyöznek. “Az a kerítés, ami 1956-ban elválasztott minket, az a demokrácia nélküliség és a jogszerűtlenség fenntartását szolgálta, a mostani kerítés, amit építettünk pedig a demokrácia, a saját értékeink, jogszerűség fenntartását szolgálja” – mondta Kovács Zoltán. Az érvénytelen kvótanépszavazás uniós jelentőségéről leszögezte, elképzelhetetlen, hogy Brüsszel 35-30 millió német egységes döntését figyelmen kívül tudná hagyni, márpedig arányosítva pontosan 25-30 millió némettel ér fel a 3,3 millió magyar akarata. “A magyar miniszterelnök menekültpolitikája nem hogy nem bukott meg, hanem éppen erősödött október 2-án” – fogalmazott Kovács Zoltán. A kormányszóvivővel a Népszabadságról is beszélgettünk.
Nem mint ha esetemben ez valós veszély lenne, de a hétvégi ATV-s szereplése óta félve nyújt kezet?
(Nevet) Dehogy! Vannak elemi emberi gesztusok és elemi viselkedési szabályok. Az, hogy Szigetvári Viktor, az Együtt párt vezetője nem fogott velem kezet az ATV folyosóján, az csak gyűlöletből és frusztrációból fakadhat. Ez az ő problémája, küzdjön meg vele ő.
Mennyire hullajtott krokodilkönnyeket a Népszabadságért?
Nézze, én mégis csak a kormány szóvivője vagyok, akinek az a dolga, hogy a sajtóval kapcsolatot tartson, így számomra minden olyan történés, amikor velünk munkakapcsolatban lévő emberek sorsában olyan változás következik be, amit például egy megszűnés jelent, az sosem örvendetes. Nekünk partneri viszonyunk volt a Népszabadsággal. Én úgy látom, hogy Magyarországon a sajtó inkább politikát szeretne csinálni, ahelyett, hogy újságírást csinálna. Ez egyre markánsabb tendencia, aminek nem örülök.
A Népszabadság megszűnésével kapcsolatban pedig tény, hogy miután a sajtóorgánum magántulajdonos kezében volt, és a tulajdonos döntött úgy, ahogy döntött, így inkább arrafelé kellene mutogatni, mint ahogy azt se felejtsük el, hogy az MSZP pártalapítványa is résztulajdonosa volt a lapnak, korábban mégsem tartották fontosnak megtartani a részesedésüket. Így tehát nem az a kérdés, hogy miért szűnt meg a Népszabadság, hanem az, hogy miért tartották eddig életben. Emlékszem, hogy a 90-es években a baloldaltól hány litániát, leckét kapott a jobboldalinak tekinthető sajtó arról, hogy a piaci viszonyok között milyen fantasztikusan hasítanak a valódi szakmaiságot képviselő újságok, és ők azért életképtelenek, mert a piac nem kér belőlük és mert szakmaiatlanul végzik a feladatukat. Most akkor, hogy is van ez? A Népszabadság meg tudta állni a helyét a piacon? A történetet szerintem ebben a kontextusban kell figyelni.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
A Népszabadság szerkesztői, újságírói, az összes ellenzéki médium, valamint a baloldali pártok is a sajtószabadság mércéjeként állítják azt, hogy létezik-e a Népszabadság, vagy sem.
Ismerem ezt, de az a rossz hírem, hogy ezt nagyon rosszul teszik. Ez egy filozófiai, koncepcionális és politikai hiba, probléma a részükről, amely rendkívül jellemző a balliberális oldalra. Ráadásul élénken emlékszem a 2010-2011-es médiatörvény körüli vitára, és azokra a népszabadságos, népszavás címlapokra, amelyek akkor megjelentek, és amelyekkel az Európai Parlamentben is uszították a politikusokat. Akkor mit mondtak? Azt, hogy a médiatörvénnyel megszűnt a sajtószabadság. Kérdezem én, ha 2011-ben megszűnt a sajtószabadság, akkor most megint? Nem szabad dobálózni olyan, mindannyiunk számára fontos értékekkel, kifejezésekkel, amiről az azt állítók is pontosan tudják, hogy nem igaz. Magyarországon nem szűnt meg a sajtószabadság, és ezt ők is pontosan tudják.
Az ellenzék állítja, hogy a kormány, és személyesen Orbán Viktor záratta be a Népszabadságot. A kabinetnek, vagy a kormánypártokhoz köthető gazdasági érdekköröknek milyen szerepük volt a lap felfüggesztésében?
Mindenkinek elment az esze a politikai baloldalon? Úgy látszik, hogy a konteó szekció a sajtó életének stabil részét képezi. Kicsit olyan ez, mint a Móricka, akinek mindig, mindenről ugyanaz jut az eszébe. Még egyszer: az egyértelmű tulajdonosi háttérrel bíró Népszabadság életében született egy tulajdonosi döntés. Ha a piaci viszonyokat megpróbálnánk kormányként befolyásolni, akkor azt gondolom, hogy rosszul tennénk. Nem teszünk ilyet. Nem is értem, hogy jöhet egy ilyen felvetés?
A napilappal történtek miatt Gyurcsány Ferencék bejelentették, hogy bojkottálják a parlamenti munkát.
A demokratikus keretek között végzett munka demokratikus keretét a demokratikusan megválasztott és demokratikusan működő Országgyűlés jelenti. Aki ezen kívül próbál politizálni, az olyan döntést hoz, amellyel azt bizonyítja magáról, hogy nem demokrata. A parlamenten kívüli politizálásnak az elmúlt 20 évben elég rossz íze volt. Lehet emelni a tétet, de fölösleges. A parlamenti munka demokratikus kötelesség. Egy választók által megválasztott képviselő nem dönthet úgy, hogy ő innentől kezdve nem jár be oda, ahová a választók küldték, és amiért küldték. A bojkott a szóban forgó politikusok demokráciához való hozzáállásáról is képet ad.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Október 2-án 3,3 millió választó akarategysége és egyöntetű álláspontja mellett érvénytelen lett a kvótanépszavazás. A referendum előtt számos politikai elemző állította, hogy olyan kérdésről van szó, amely Magyarországon mindenkit foglalkoztat, mégsem mentek el elegen szavazni. Tény az is, hogy a nyolcmillió választópolgárból mindig lesz kétmillió, aki soha, semmilyen körülmények között nem fog az urnák elé járulni. Ennek ismeretében kijelenthető, hogy a kormánypártok által 50 százalékra emelt érvényességi küszöb miatt megbukott Magyarországon a népszavazás intézménye?
Nem gondolom, hogy ezt így ki lehetne jelenteni. Az biztos, hogy az érvényességi küszöb elérése minden politikai erőnek feladatot jelent. Van egy mondás: könnyű sikert elérni, ha megfelelő szinten van a léc. Itt azonban nem ez történt, mert a népszavazás jogi keretein mi magunk szigorítottunk, pontosan azért, hogy egy referendum megkérdőjelezhetetlen legyen. A kvótanépszavazás tanulsága szerintem az, hogy az érvényességi küszöb relevanciával bír, de legalább ilyen relevanciával bír az, ha egy kérdésben a magyar demokrácia történetében példátlan módon 3,3 millió ember tömörül egységbe, és hogy a választáson 98 százalékban nyertek a nem szavazatok. Erre senki nem számított. Ez annyira egyértelmű üzenet, és olyan mennyiségű szavazat, amely az érvénytelenségével együtt is megkérdőjelezhetetlen.
A külföldi és magyar baloldali újságok és online felületek címlapjai azt harsogták október 2-án és 3-án, hogy Orbán Viktor menekültpolitikája megbukott, és hogy Angela Merkel nyerte a magyar miniszterelnök elleni háborút.
Vicc ez az egész. A magyar miniszterelnök menekültpolitikája nem hogy nem bukott meg, hanem éppen erősödött október 2-án. Orbán Viktor hangjára Európában is egyre többen figyelnek.
Brüsszel az érvénytelenségre hivatkozva le tudja söpörni a népszavazás eredményét az asztalról?
Arányosítsunk. Elképzelhető-e, hogy Németországban, ahol a 80 millió németből 60 millió bír választójoggal, ebből a 60 millióból 25-30 millióan elmennek egy népszavazásra és ott teljes egyetértésben egységesen döntenek egy kérdésben, akkor volna-e olyan ember, lehetne-e olyan politikus Európában, aki figyelmen kívül hagyhatná a 25-30 millió német akaratát? Meg vagyok győződve, hogy nem. Nem lehet a népszavazást figyelmen kívül hagyni. Egy népszavazás eredményét senki nem hagyhatja figyelmen kívül. Egy másik klasszikus példával élve senki és semmi nem kötelezné a brit parlamentet, hogy a Brexites népszavazás eredményét figyelembe vegye, és azt kötelezően végrehajtsa.
A népszavazás után éppen a Népszabadság írta azt kormányzati forrásaira hivatkozva, hogy a Fideszben és a kormányban is fejek fognak a porba hullni. Orbán Viktor kiknek köszönheti meg a munkáját?
Nem szeretnék egy felfüggesztett lap konteó rovatára reagálni, de a meg nem nevezett forrásokra való hivatkozást mindig kétellyel kezelem. Egy 3,3 milliós politikai egység kialakulása után miért kellene, hogy fejek hulljanak?
Az Országgyűlés előtt van az alaptörvény-módosítása. Az MSZP egyértelműsítette, hogy köszöni szépen, de ebből nem kér, míg a Jobbik erős feltételhez, a letelepedési kötvények megszüntetéséhez kötötte annak támogatását. Hogy lesz ebből így kétharmad?
Ebben az ügyben mindenkinek a saját maga lelkiismeretével kell majd elszámolnia, különösen annak fényében, hogy mit mondtak előtte. Ismert, az MSZP azt mondta, ha intézkedéseket akar elfogadtatni a kormány a parlamentben, akkor abban partnerek lesznek. A Jobbik pedig egyenesen alkotmánymódosítást akart, és Vona Gábor úgy fogalmazott korábban, hogy hazaáruló, aki ebben a kérdésben nem szavazza meg az alaptörvény-módosítását. Az alkotmánymódosítás nemzeti ügy, mert olyan dologról van szó, amely a nemzeti identitást érinti és húsz év múlva is lesz relevanciája.
Nem egy pillanatnyi politikai dologról kell dönteni, hanem identitásunkról, szuverenitásunkról. Ezzel vitatkoznak a jobbikos és szocialista urak? Úgy látom, valószínűleg idő kell még, hogy a baloldalnak is leessen a tantusz, hogy vannak kérdések, ügyek, amikor olyan magatartást kellene tanúsítaniuk, amely nemzeti és a saját választóiknak is az ínyére van.
A migráció mellett Magyarország is újra napirendre került az EP polgárjogi, bel- és igazságügyi bizottságának (LIBE) október 10-i ülésén. Az uniós képviselők ott újra, de minden eddiginél keményebben lenácizták és lefasisztázáták Magyarországot, amiért az Orbán-kormány elutasítja a menekülteket. Önnek is déja vu érzése van?
Egyre hajmeresztőbb, amiket rólunk állítanak. Egyszer Fallaci mondta a baloldalról, hogy az kvázi vallási alapon szerveződő mozgalom, amely soha nem vonul vissza. Valóban így van. Ők nem pihennek, nem vonulnak vissza és akkor is hajtogatják az állításaikat, ostobaságaikat, amikor minden tény ellenük szól. Ez az, amivel meg kell küzdenünk. Nem lehet szó nélkül hagyni azt a sok ostobaságot, amit rólunk összehordanak. Sajnos velük, az ő gondolkodásukkal nem nagyon lehet mit kezdeni, nem fognak megváltozni, ugyanakkor az uniós politikát más irányba lehet terelni. Az unió döntéshozatali mechanizmusában még velük együtt, velük szemben is meg lehet akasztani a kötelező betelepítési kvótát, és erre van szükség.
Osztja azok véleményét, akik szerint, aki a migrációt erőlteti, az az elefántcsonttornyában él és semmit nem tud a valóságról?
Igaz lehet, de a kérdést másként tenném fel. Pont azért, mert ők mondják azt, hogy nekik, és csak nekik van igazuk, mindenki más téved. Vajon vindikálhatja-e bárki az Európai Parlamentben, hogy ő egy többségi álláspontot, vagy akaratot képvisel? Aligha hiszem. Vindikálhatja-e, hogy a migrációban ő képviseli a jót. Kétlem. Főleg úgy, hogy ezek az emberek, ezek a politikusok a saját választóikat sem kérdezték meg az ügyről, arról, hogy ők mit szeretnének és mit tartanának helyesnek. Éppen ezért nekünk kell feltennünk a kérdést például Martin Schulznak, hogy rendben, halljuk a kritikáját, de akkor állítson már a kritikája mögé választójogot, bizonyítsa be, hogy amit ő szeretne, azt a választói is úgy gondolják. Álláspontunk szerint az unióban nem lehet megkerülni a nemzeti kormányok akaratát. Az uniós döntéshozatalt egy országként is meg lehetne akasztani, de ne felejtsük el, hogy a visegrádi országok egyetértésben politizálnak, és ennek óriási súlya van Brüsszelben.
Ön szerint a baloldal és a baloldali sajtó miért hasonlíthatja össze szisztematikusan az 1956-os menekülteket a mai menekültekkel?
[jumbotron bgcolor=”#dda954″]
Az ’56-os és a mai menekültek egybemosása a legaljasabb és legolcsóbb, legostobább politikai érv. A történelemismeret tökéletes hiányáról tanúskodik, amikor ők az ’56-os eseményeket, a hidegháborúban történteket összemossák azzal, ami most történik. Azért, mert egy mesterségesen megosztott, egy diktatúra által kettévágott, de identitásában, önazonosságában és történetében szervesen egymásba kapcsolódó Európán belüli problémát hasonlítják össze egy mai, globális jelenséggel, ami természetét tekintve is más. Ez egy olyan módszertani csúsztatás és hazugság, amiből semmilyen jó eredmény nem jöhet ki. 1956-ban Európa belül volt mesterségesen megosztott, az ’56-os hősök azért harcoltak, hogy ez a belső megosztottság véget érjen és demokrácia legyen egész Európában, és ami összetartozik, az újra összetartozhasson. Az a vasfüggöny minket osztott meg belülről. Az ’56-os menekültek, akik elhagyták az országot, ők otthonról otthonra mentek, hazulról haza érkeztek. Ma nem erről beszélünk. Pont a velünk szembeni vasfüggönyözés a legaljasabb. Az a kerítés, ami 1956-ban elválasztott minket, az a demokrácia nélküliség és a jogszerűtlenség fenntartását szolgálta, a mostani kerítés, amit építettünk pedig a demokrácia, a saját értékeink, jogszerűség fenntartását szolgálja. A kerítés az együtt, közösen kialakított Európát védi. Ráadásul mehetünk mélyebbre is. Az ’56-os, 200 ezer magyar menekült türelmesen, sokszor évekig, menekülttáborban várta ki a sorsát. Mindenki útlevéllel ment, vagy azonnal azonosította magát és megvárta, hova mehet. Ma identitás nélkül, emberek minden szabályt felrúgva, sok európai ország által segítve áramolna be Európába, amely teljes agyrém. A kettő összemosását szisztematikusan végzi a balliberális oldal, méltatlanul és aljas módon.
[/jumbotron]
Vezető fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS