Lejáratás ’89 – Krassó, Havas és Forró: A jó, a rossz és a csúf

Máig nem tudjuk, hány menedzselt újságíró, megmondó ember dolgozott, dolgozik a magyar médiában a nyolcvanas évek óta. Forró Tamásról kiderült, hogy III/III-as volt, nem rá, hanem Krassó Györgyre emlékezünk, akivel a Forró-Havas Henrik duó éppen huszonöt éve, 1989 október 28-án beszélgetett a köztévében. Az állambiztonsági iratok segítségével elemezzük a résztvevők sorsát, a lejáratás módszerét, amely a beszélgetésből (is) könnyen analizálható. Krassóék őszinte mozgalma nem kellett az elitnek, s Forróék is megtették a “magukét”. A Hamvas Intézet munkafüzeteit használtuk.  

KOVÁCS BÁLINT – PestiSrácok.hu

Rendszerváltó-western: A jó, a rossz és a csúf?

Tanulságos és elszomorító az az éppen huszonöt éve, 1989 október huszonnyolcadikán készült és az M2-ön levetített beszélgetés, amelyben Havas Henrik és a – mint néhány éve kiderült – III/III-as titkos megbízott Forró Tamás próbálta pellengére állítani Krassó Györgyöt, rendszerváltásunk legendás alakját (az őt nem ismerőknek két remek Index-cikk itt és itt). Krassót – aki nem tartotta legitimnek sem a választást, sem az Ellenzéki Kerekasztalt, és elítélte a kommunisták hatalom-átmentésében segédkező, de legalábbis ahhoz asszisztáló pártokat – az állambiztonság kiemelten veszélyes ellenfélnek tartotta. Nem véletlen, hogy 1989-es hazatérése után megfigyelték, Nagy Imréék újratemetéséről – az Inconnu-csoporttal együtt – kiszorították, és igyekeztek ellehetetleníteni, lejáratni – ahogy az összes „radikális” rendszerváltást követelő személyiséget.

Forró és Krassó: jellegzetes sorsok

Ebben a lejáratásban vett részt a Forró-Havas duó is, lehet, hogy nem szándékosan, de az állambiztonság iránymutatásainak megfelelve. Itt jegyezzük meg: szomorú és jellegzetes a szereplők sorsa, Krassó tragikusan korán, már 1991-ben elhunyt – pártja a Magyar Október Párt is abban az esztendőben oszlott fel –, míg Forró és Havas a rendszerváltás nagy nyertesei közé tartozott. „Médialovagokból” milliomosokká letttek, s bár Forrót 2008-ban a Kulcsár-ügyben, azaz a brókerbotrányban felfüggesztett börtönbüntetéssel „sújtották”, sokan ezt és a harmincmilliós vagyonelkobzást is nevetségesnek ítélték. (Az ügyben úgy fest, új vádirat és fordulat jöhet). Ekkor már eltűnt a közéletből, ügynökmúltját még megpróbálta kimagyarázni – jelentést adóból lett rendszerváltó -, de erre senki sem volt vevő.

Havas elégedett volt a váltással

De térjünk vissza 1989-hez, az esztendő nyarán elindult a híres/hírhedt Nap Tv, amelynek Forró és Havas volt a két legismertebb frontembere. S ugorjunk október végére, amikor meghívták a stúdióba Krassó Györgyöt. „Azt hiszem, hogy Krassó György három-négy hónappal ezelőtti gondolatait enyhén szólva sem igazolta az idő” – kezdte Havas a beszélgetést félreismerhetetlen hanghordozásával. A ’56-os forradalmárt, elítéltet és „disszidenst” nem zavarta meg a csúsztatás (ahogyan a későbbi keresztkérdésnek tűnő felvetések sem): „Krassó György kijelentéseit kivétel nélkül igazolták az események” – válaszolta Havas stílusát átvéve, majd „kiváltságos ellenzéki csoportokról” és elitátmentésről beszélt. Krassó szerint az Ellenzéki Kerekasztal tevékenysége is megmutatta, hogy „az emberek véleményét nem kérdezik”. S bár Havas riporter „független, rendszerváltó értelmiségiként” is láthatóan elégedettnek tűnt a „leköszönő” rezsimmel, hiszen az minden követelésnek eleget tett, Krassó humorosan így felelt: „Lehet, hogy a te követelményeidnek eleget tettek”, de a népet kihagyták ebből is.

Forró nem fogadta el a kételyeket

A hármas beszélgetésben ekkor lépett ki mikrofontartó, Sancho Panza-i szerepéből Forró Tamás – a III/III-as csoportfőnökség hajdani titkos megbízottja –, akire ezen a napon is büszke lehetett az állambiztonság: „Azt mondtad, a parlament tagjainak a hetven százaléka kommunista, de hát nincs is kommunista párt” – „javította ki” letegezve a nála jóval idősebb Krassót, amire ő előbb röviden („Gondolom, nem az elnevezésen múlik”), majd hosszabban, a jól ismert kuplerájos anekdota átírásával válaszolt. Ha változtatni akarunk, nem a lányokat kell kicserélni, hanem a madámot – szokták mondani, de a mi szocialista kuplerájunkban nemhogy a madámot és a lányokat, még bútorokat sem cserélték le – fejtegette Krassó. „Nem fogadom el, nem fogadom el” – ismételgette erre felháborodottan Forró – talán arra gondolva, hogy Krassó – akaratlanul – őt is lekurvázta (ha maradunk a költői képnél). Ezután “összefoglalta” szerinte miről szól Krassóék üzenete: „Nektek senki se jó”. Krassó később hiába szögezte le: „Ha komoly üzenetet adunk, akkor egyetlen lap, egyetlen cikket sem közöl róla” (nem véletlenül), Havasék ezen az apróságon is átléptek. „Miből gondolod, hogy te birtoklod a Bölcsek kövét?” – kérdezte később Krassótól Havas, amire a politikus visszakérdezett: „Én nem gondolom. Te miből gondolod, hogy te birtoklod?” „Jó kérdés” – ismerte el Forró. Kár, hogy máig nem sikerült rá válaszolni…

Világos törekvés Krassó lejáratására

Érdemes végignézni a teljes beszélgetést, Krassó nem hagyta magát, a Havas, Forró (egyikük részéről mindenképp bekötött, Havasról nem derült ki, hogy ügynök lett volna) kettős kitartóan próbálkozott a politikus lejáratásával. Mindent elkövettek, többek között arról beszéltek, hogy a közvélemény szemében a Magyar Október Párt „bosszantó” szervezet, Krassót meg úgy állították be, mint egy mindennel elégedetlenkedő bohócot. Nem véletlenül emeltük ki a lejáratás szót, hiszen utólag úgy tűnik, ez a beszélgetés is tökéletesen beleillett az állambiztonság tervébe. Nézzük a részleteket.

1989: szükséges a bomlasztás és lejáratás

Sorozatunk korábbi részeiben már foglalkoztunk azzal, hogyan intézte az állambiztonság a nyolcvanas évek végén a veszélyesnek tartott személyek lejáratását (Az elmaradt forradalom, Szétszakadt Magyarország). Ettől függetlenül nem árt felidézni mit mondott Horváth József, a III/III. Csoportfőnökség vezetője az 1989 június ötödikei parancsnoki értekezleten: „Az alternatív szerveződéseket aszerint kell megítélni, hogy alkotmányos keretekben működnek-e, tevékenységük hasznos-e a társadalom számára, hogy mennyire képesek pozitív társadalmi értékek, célok közvetítésére, mennyire érettek és képesek a józan politikai párbeszédre. Ma ez utóbbi elérése a fő cél és szerveződésünkben az ilyen irányú törekvéseket, folyamatokat kell elősegítenünk sajátos eszközeinkkel. Ahol lehetséges, ott orientáljuk, ahol szükséges, ott viszont bomlasszunk és a lejáratódást segítsük elő”.

Szélsőséges párt a hatalom szemében

Krassóék pártja (Magyar Október Párt – MOP -) állambiztonsági szempontból kezelhetetlen volt (részlet a III/III 1989-es évértékelőjéből): „1989. februárjában megtörténik a bejelentés, ami lendületet ad azoknak a szerveződéseknek, amelynek addig is az „Igazságot 56-nak” jelszavával léptek fel. Közöttük, mint valamennyi jelenlegi hazai politikai szervezetek – megtalálhatók voltak a mérsékelt, kompromisszumra kész, mint például a TIB és a szélsőségekre hajló pártok, mint például a POFOSZ és a MOP”. Tehát a MOP nem hajlik a kompromisszumra (vö.: Forróékkal, akik a minden pártot kritizáló, kákán is csomót kereső Krassót állítják kínpadra).

Háttérbe szorítani a szélsőséges elemeket

„Most tehetjük a legtöbbet, hogy a jogállamiságba való demokratikus átmenet békés körülmények között, az MSZMP vezetésével valósuljon meg – szögezte le Horváth József a már említett júniusi értekezleten – néhány nappal Nagy Imréék újratemetése előtt. – Ha nem így lesz, akkor kell félni attól, hogy a titkok kikerülnek. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy „egy csónakban evezünk”. Ezért lényeges, hogy a hálózat velünk együtt mozduljon, hogy az információszerzés mellett olyan pozícióba hozza magát, ahol van, hogy az adott szervezeten belül segíthesse ennek az átmenetnek a szélsőségektől mentes megvalósítását. Mindebből következik, hogy az ésszerűség határain belül a hálózati személy irányításunkkal kezdeményező szerepet, illetve egyéb megbízatásokat vállalhat. Alapvető cél ennek révén a szélsőséges elemeket háttérbe szorítani e szervezeteken belül és a hatásgyakorlás a szervezet tevékenységére”.

Krassót (is) komoly ellenőrzés alá vonták

Ennek érdekében minden fontos célszemélyt megfigyeltek. Krassó hazatérésétől tartottak. Két részlet az arra az évre tervezett intézkedésekből: „A BM III/III-4. És 6. osztályok szorosan együttműködve felderítik Krassó György és Zsille Zoltán beutazási, részvételi terveit.” „Krassó Györgyöt beutazása esetén – tartózkodási helyének ismeretében szoros – 3/a operatív technikai ellenőrzés alá vonja.” Ma már tudjuk, ez is megtörtént. Krassó lakását bepoloskázták – és ez annyira nyilvánvaló volt – hogy az ott megforduló ellenzékiek papíron „beszélgettek” egymással. Szóban elmondták, hogy délután ötkor találkoznak az Emkénél, írásban pedig leírták a valós találkozási helyet.

Amerikai segítség Krassóék kiszorítására

A lejárató akció ellenére Krassóék megalakították a Magyar Október Pártot, és tiszta üzeneteikkel, radikális hozzáállásukkal, egyenességükkel számos hívet szereztek. A párt kétségbe vonta a kerekasztal legitimitását, antidemokratikusnak tartotta a 90-es választást – mivel az ajánlási rendszerrel elvették az indulás lehetőségét a kis pártoktól –, és azt vallotta, az egész rendszerváltást felülről irányították, s így könnyen, a többséggel szembemenve átmentették az elitet. Ma már egyre tisztábban látjuk, hogy igazuk volt. Nem véletlen, hogy az állambiztonság mindenképp meg akarta akadályozni, hogy Krassóék “meggyalázzák” az újratemetést. Részlet az 1989-es intézkedésekből: „Így például értesítheti-e az USA Külügyminisztériumát, hogy a szélsőséges erők a kegyelet megadásának akadályozásával próbálkoznak, ezért kérje, hogy saját hatáskörében a lehetséges lépéseket ennek megakadályozására tegye meg. Utaljanak arra, hogy egy esetleges kalandor jellegű politikai akció az egyre szélesedő, erőteljesebbé váló magyar-amerikai kapcsolatokban zavart okozhatna, negatív hatást gyakorolna a megindult demokratizálódási folyamatra, a pluralista társadalmi berendezkedés irányába tett lépéseinkre”. Finom figyelmeztetés…

Palmer nagykövetet is felhasználták

Majd az egyértelmű utasítás: „Az illetékes külügyi tisztviselőn keresztül egy „baráti” beszélgetés keretében hasonló tájékoztatást adjanak Mark Palmernek, az USA budapesti nagykövetének és kérjék fel, hogy az alternatív szervezetekben meglévő ismeretségeit felhasználva igyekezzen az esemény kegyeleti jellegét erősíteni, a politikai demonstrációról lebeszélni.” Ez az utasítás, az érdekesebb (és naiv) kérdés, miért, milyen érdekből tette meg ezt Palmer? Mit kaptak az amerikai cserébe?

Horváth is büszke volt a békés temetésre

Tény, hogy Palmert sikerült felhasználni, a nagykövet lebeszélte Krassót a részvételről. A békés ceremónia „megóvásáról” később, 1990-ben Horváth csoporfőnök így büszkélkedett az állambiztonsági vezetőket meghallgató Belső Biztonsági Szolgálat Tevékenységét Vizsgáló Parlamenti Bizottságnak: „Szörnyű nehéz volt ezt hisztéria nélkül levezetni, mert június 16. előtt – jobbról és balról – különféle információk keletkeztek arra vonatkozóan, hogy Nagy Imre temetését meg fogják zavarni. Biztos, hogy egy sor pletyka volt, sok félelem keltette információ, de a lényeg az, hogy jobbról főként a Magyar Október Párt akkor alakult, Krassó György vezette csoportjáról volt szó, balról pedig hivatkoztak a Münnich Ferenc társaságra…”.

Horváth: Korrekt dolognak tartom

Krassó kiszorításáról meg így válaszolt az SZDSZ-t képviselő – Krassó őket is keményen kritizálta – Tamás Gáspár Miklósnak: „Tamás Gáspár Miklós: Mark Palmer lebeszélte Krassót arról, hogy ellen-demonstrációt rendezzen. Horváth József: Önnek joga van ezt elmondani. Én korrekt dolognak tartom”. Mi viszont nem: Krassó ellen-demonstrációja a valóságban egy külön megemlékezés lett volna a Pesti Srácok tiszteletére…

Forró Tamás és a menedzselt újságírók

És most nézzük a beszélgetés másik résztvevőjét, Forró Tamást, és az ő – és Havas kolléga – „pártatlan” kérdéseit az állambiztonsági iratok olvasása után. Avagy: matt, öt lépésben.

„A magyar tömegkommunikáció – MTV, MR, állami és független sajtó – célirányos felhasználást annak sugalmazására, hogy a nemzet érettségének bizonyítéka lesz, ha a június 16-i események rendben zajlanak le” (1989). 1–0.

„Arra kell törekedni, hogy ezek az SZT-tisztek mintegy „szabadon futóként” maguk keressenek olyan – tehetségükhöz, felkészültségükhöz illő – állást, amely operatív érdekeinknek is megfelel”. (1989) Talált! 2–0.

„A jövőben nem a foglalkozáshoz, munkahelyhez, beosztáshoz kötött személyek bevonása lesz célszerű, hanem szellemi szabadfoglalkozású, ’szabadúszóké’, akiknek a kötöttségek nélküli mozgás lehetővé teszi az éppen szükséges politikai image kialakítását.” (1989) 3–0.

„A hálózati kontingens olyan kvalifikált, mélységi információszerzésre alkalmas személyekkel bővüljön, akik az alkotmányellenes, törvénysértő cselekmények felderítésén túl alkalmasak és képesek a szélsőséges elképzelések leszerelésére, a kívánatos hatás gyakorlására.” (1989) Sikerült! 4–0.

„Operatív pozícióval kell rendelkeznünk mindenütt, ahol ellenséges tevékenységet folytató személy dolgozik és kapcsolatot kell létesítenünk azokkal az újságírókkal is, akik pozitív vonatkozásban felhasználhatók, akikre építhetünk. Az utóbbiak vonatkozásában meg kell vizsgálni a „menedzselés” lehetőségét”. (1989 decembere) Sikerült! 5–0. 

Ha már menedzselés, talán sokak fejében megjelenik egy egészen hosszú névsor, akiket mindig, mindenhol láthattunk, hallhattunk, akik mindig megmondták, elmagyarázták, akik mindig megvédtek minket az általuk elképzelt veszedelmektől. Ők a menedzseltek. 

Senki sem állt mellé

S álljon itt egy szomorú lezárás. Krassó György 1991-ben halt meg szívrohamban. „Igazát nemigen vonta senki se kétségbe, de mellé sem állt nagyon senki” – mondta Göncz Árpád a temetésén, és a senkik közé nyilván önmagát is beleértette. A Magyar Október Párt 1991. december 14-én megszűnt, illegalitásba vonult. Krassó volt a rendszerváltás igazi, tiszta hőseinek egyike – nem véletlen, hogy néhány éve az SZDSZ és a Jobbik egy napon emlékezett meg róla. Az utóbbi időben viszont már senki sem beszél Krassó Györgyről – ez persze nem róla, rólunk alkot ítéletet.