Kubatov Gábor a Fidesz pártigazgatója és alelnöke, 2011 óta a Ferencvárosi Torna Club elnöke. Tavaly októberben ismét megválasztották, így újabb négy évig ő lesz az ország legnépszerűbb klubjának a vezetője. A Fradi elnökével beszélgettünk az elmúlt nyolc év eredményeiről, kudarcairól, arról, hogy milyen célokat tűztek ki a focicsapatnál és a többi szakosztálynál a jövőre nézve, de szóba kerültek a szurkolók és a legutóbbi Vidi-Fradi meccs játékvezetése is, mely nem csak Kubatov Gábort hozta ki a sodrából, hanem rengeteg szurkolót is. Megtudhattuk azt is, hogy Szergej Rebrov mivel nyújthat többet, mint Thomas Doll, miért lehet nagyobb esély elérni vele az Európa Liga-csoportkört a Fradinak.
2011 óta, nyolc éve a Fradi elnöke, tavaly októberben újabb négy évre megválasztották. Mi az a legfontosabb lépcsőfok, amit elért azóta, és mi az, amit másképp csinált volna? Profi politikus, de a Fradi elnökének lenni egy egészen más kihívás; hogy teljesített ebben a szerepkörben, mire büszke, mi jelentett kudarcot?
Hadd kezdjem azzal, hogy ez egy szolgálat, mindig úgy fogalmazok, hogy a Ferencváros első számú szolgája vagyok. A legbüszkébb talán arra lehetek, hogy a rendszer, amit az elején közösen megálmodtunk, az működőképesnek bizonyult. Azt gondoltuk közel nyolc esztendeje, ha majd rend lesz a gazdálkodásban, és rend lesz a klubban, akkor jönnek a támogatók, akik megtisztelnek bennünket a bizalmukkal és ránk bízzák a pénzüket, és ami ennél még sokkal többet ér, ránk bízzák a nevüket. Ha pedig belénk helyezik ily módon a bizalmukat, akkor megérkeznek az eredmények is. Megérkeztek. A rend és a munka pedig szavatolja, hogy ez a fejlődés fenntartható és folytatható. Visszatekintve erre a nyolc évre, azt gondolom, jól fogtuk meg a probléma velejét: megszűntek azok a mutyik, melyek korábban jellemezték a klubot. Bevezettünk egy gazdasági modellt: minden szakosztályt külön könyvelünk, havonta készül költségvetés, melyet havonta ellenőrzünk is. Nagyon fontosnak tekintettük az infrastruktúra fejlesztését már a kezdetekben is, ez elkerülhetetlen volt – rendbe kellett hozni a futballpályákat, tornatermeket, edzőközpontokat, de a szülőknek is biztosítani kellett egy normális teret. Amikor idekerültem, akkor a Fradi edzői hat hónapja nem kaptak bért, hihetetlen viszonyokkal szembesültünk. Innen indultunk, s lám, hová jutottunk. De ha már kérdezte, akkor persze nemcsak a szépre lehet emlékezni. A kudarcokat nézve sajnos a stabilizálás, a fejlesztés mellett nem maradt elég energiánk például a labdarúgás-utánpótlásra, ott hibáztunk. És ez azért probléma, mert a felmérések szerint az emberek legalább 60 százaléka a futballt jelöli meg elsőként a klubbal kapcsolatban. Azt szoktuk mondani, ha a foci rendben van, akkor a Fradi rendben van. Ehhez pedig nemcsak a felnőtteknél, hanem az utánpótlásban is szükséges a rend. Itt valóban elvesztegettünk jó pár évet, bár a jó szándékunk elvitathatatlan. A Borussia Dortmund akadémiájáról szerződtettünk edzőt, azonban három év alatt sem váltotta be a reményeinket, így meg kellett válnunk tőle. Most irányt váltottunk és Prukner Laci (korábban a Fradi edzője, bronzérmes a csapattal – SZG) kezébe tettük az utánpótlást, aki pedagógus, a futball szerelmese és úgy látom, hogy össze fogja rakni az utánpótlásunkat.
A német edző tudásával, vagy a személyével volt a gond?
A környezete elfogadta, de abban hibázott talán a legnagyobbat, hogy nem kérte ki a körülötte levő emberek véleményét, ment a feje után. Talán túlságosan és túl messzire… De hogy ne csak erről a hibánkról beszéljek és mindent egy ember nyakába varrjak, akadt más hiányosságunk is. Például nem építettük ki idejében a játékos-megfigyelő hálózatunkatt, így ezt most próbáljuk behozni. Nem véletlenül állapodtunk meg Hajnal Tamással, aki, úgy látom, nagy nyereség lesz új pozíciójában is a Fradinak. Nagy léptekkel igyekszünk bepótolni a lemaradásunkat; már nemcsak Európában dolgoznak a megfigyelőink, most például éppen Dél-Amerikában vagyunk kint egy nagy tornán. Ez óriási piac, csak Brazíliából mintegy 20 ezer játékost hoznak át évente Európába. De kinn vagyunk az utánpótlástornákon, és igyekszünk ebből is profitálni.
Érdekli ezeket a játékosokat Magyarország?
Ha megkérdeznek valakit a magyar futballról, kevés dolgot tud mondani, de a Ferencvárost általában ismerik mindenhol a világon. Az elmúlt években szerencsére jó pár játékosunk tudott topbajnokságba szerződni, ez is vonzóvá tudja tenni a Fradit. No meg a körülmények, amelyeket biztosítunk. Az új arénánk, a rendbe tett népligeti sportközpontunk, az átláthatóan és jól működő klub a versenyképes jövedelmekkel – ez mind-mind ide tud csábítani külföldi labdarúgókat. Jó a hírünk a világban. Neves edzőink voltak, vannak. És ezzel el is érkeztünk a harmadik dolgohoz, amiben csalódás ért bennünket, ért engem az elmúlt években. Ez pedig a labdarúgók nemzetközi szereplése. Thomas Doll-lal nagyon jó viszonyt ápoltam, már-már baráti volt a kapcsolatunk, de az lehetetlen, hogy ennyiszer futunk neki az Európa Ligának és egyszer se sikerüljön semmi. Pedig már minden feltétel adott hozzá, a költségvetésünk alapján európai csapatot lehet építeni. Ezért kénytelenek voltunk váltani és hozni egy másik edzőt. Mi európai szinten is komoly klubot szeretnénk építeni, ehhez pedig az eddigi munkánk jó alap; ha túlnézünk a futballon, akkor elég csak a BL-ben vitézkedő, itthon a világválogatott Győr bajszát évek óta megtépő női kézilabdásainkra, vagy a 2018-ban mindent, de tényleg mindent megnyerő férfi vízilabda-csapatra, az Európa-bajnok Verrasztó Dávid úszóra, vagy a birkózó legendánkra, a világbajnok Bácsi Péterre gondolni. Európában mindenhol a topmezőnyben szeretnénk lenni, minden szakosztályunknál ez a cél. A labdarúgókon most a sor.
Kubatov Gábor. Fotó: Horváth Péter Gyula
Stabil lábakon áll a Ferencváros, legutóbb az MVM is a klub mellé állt szponzorként. Mennyi pénz jut az éves költségvetésből a focira és a többi szakosztályra?
Azt szokták mondani, a sportban sosincs elég pénz; mindig magasabb céljaid vannak, mindig tudsz többet költeni. A Fradi költségvetésének kétharmad részét elviszi a futball, bizony, észveszejtő különbségek vannak. A top 10 vállalatból kettő beállt a Ferencváros mögé, tehát jó a szponzorációnk, ez óriási dolog. De ha összehasonlítjuk a költségvetést egy nyugat-európai klubbal, amely bejut az EL-be, vagy a BL-be, akkor a vége felé kullogunk, a középmezőny is messze van. Van tennivaló bőven, de újabb szponzorokkal is tárgyalunk.
A focicsapat érdekli a legtöbb embert, nagyon sok kérdés fogalmazódik meg ezzel kapcsolatban. Sokan úgy gondolták, hogy Thomas Dollt már korábban meneszteni kellett volna.
Megeshet, de mi nem kapkodunk. Attól óvom a Ferencvárost, hogy közönségnyomásra döntsön edzőkérdésben. Döntött a Fradi már így Nyilasi Tibor, Novák Dezső ügyében korábban, és utólag nézve szégyellni való dolognak tartja az ember. Sosem fogunk csak azért váltani, mert ezt kiabálják nekünk. Kizárólag racionális érvek alapján határozunk, ezt követeli meg a profizmus is, bármennyire nehéz. Belül futballszurkoló az ember, ott vannak az érzelmek a racionalitás mellett, de nem szabad, hogy emocionálisan döntsünk. Azért is nehéz kérdés ez, mert közben Dollnak nagyon szép eredményei voltak, nyert bajnokságot 21 pont előnnyel, három magyar kupát, szuperkupát. A nemzetközi kupakudarcokon múlott a dolog. Ott volt a lehetőség többször is, de Thomasnak nem sikerült. Nézze meg, Paulo Sousa a Videoton után lett híres edző, neki összejött a remek nemzetközi szereplés. Thomas előtt is nyitva volt a kapu; sajnos, nem így alakult.
Ezek szerint benne maradt a lehetőség? Olyan pletykákat hallottunk, hogy a nemzetközi kupából való kiesés után elvesztette a motivációját.
Én azt láttam, hogy a nemzetközi kupából való kiesést követően elveszett belőle ez a lendület, ezért váltottunk. Nem hiszem, hogy elveszett a motiváció; ugyanolyan vehemens volt a kispad mellett, mint korábban, de a kiesés mégis meghatározta a jövőt. Tudja, sok és nagyon apró összetevője van a sikernek. Pédlául miért van az, hogy egy alapvetően tehetséges és jó játékos a Ferencvárosban semmit sem tud felmutatni? Nálunk is játszottak nagy tehetségek, fiatal magyar játékosok, akik nem tudtak kiteljesedni. Radó és Ugrai például nem futotta be azt a karriert, amiért leigazoltuk őket.
Vagy Bognár István…
Ő sem, azonban szerencsére van ellenpélda: Sigér Dávid, akinek olyan a karaktere, mely a Ferencvárosba illik, miközben nem mondják róla, hogy kortársai közül kiemelkedő tehetség. Nekünk mégis meg kell adni a fiatal magyar játékosoknak az esélyt, akiben egy kevés esély is megvan, hogy tehetség lehet. A menedzserek belépésével a játékosok mentalitása is megváltozott; nemrég fogalmaztam meg először így, pillanathedonisták lettek, nem néznek messzire, csak az a fontos, hogy azonnal minél többet keressenek. Ők és a menedzsereik. Külföldről hazahozni egy magyar válogatott játékost tizedannyiba kerül, mint Magyarországon megvenni egy korosztályos válogatottat, nem beszélve a fizetésekről. Aztán itt van a légiósok ügye, töredékéért tudjuk szerződtetni a külföldi játékost, mint a magyart. Ez nem normális, ahogy az sem, hogy egyesek inkább elmennek padozni más csapatba kétszer annyi fizetésért, mint hogy a Ferencvárosban játsszanak. Ez ma a helyzet, ezért nincs annyi magyar labdarúgó a csapatban, mint szeretnénk, mert sajnos legalább kétszer annyiba kerülnek.
De vannak olyanok most is, akik képben vannak és akarnak is jönni a Fradiba?
Igen, vannak ígéretes gyerekek az utánpótlásban is, akiket idehoztunk, és dolgozunk az ügyön folyamatosan.
Az utánpótlásért mindenkinek vérzik a szíve, magyar játékosokat akarnak látni a Fradiban, rengeteg vádat fogalmaznak meg, hogy nem jó a rendszer.
Ebben lehet, hogy nagyon igazuk is van. Tudom, mire céloz, arra, hogy az edzőket nem feltétlenül szakmai szempontok vezérlik… Mi a Fradinál irtjuk az ilyen hozzáállást. Célunk, hogy olyan elkötelezett edzők legyenek a klubnál, akik a csapatért élnek. Szerintem ez is ki fog alakulni, csak tisztességesen és sokat kell dolgozni érte.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Rátérve a mostani csapatra és az edzőre: eddig bevált Szergej Rebrov?
Szergej nehéz ember, ahogy egyébként Thomas sem volt könnyű, de ez nem is baj, egyikünk sem az. Rebrovnak nagyon jó meglátásai vannak, a munka megszállottja, nem ismer kíméletet. Mi úgy választottunk mindig edzőt, hogy egy szinttel magasabb kvalitású legyen, mint a csapat, mint a klub. Moniznál, Dollnál és Rebrovnál is ez volt a helyzet, így a csapatnak kell felzárkózni hozzá. Rebrov például érkezése óta tolja föl a minőséget, ez a klubbal és a játékosokkal szembeni elvárásokban is működik és látható. Moniz elhozta a fanatizmust, Thomas a hazai eredményességet, Szergejtől a nemzetközi sikereket várjuk.
Ez egyelőre még nem Rebrov csapata, mégis látszik már a keze munkája.
Van már két szerzeménye télen (Ihor Haratin, ukrán, Zorja Luhanszk; Mikalaj Szihnyevics, fehérorosz, BATE), két igen komoly igazolás, és dolgozunk tovább; két-három játékost még szeretnénk hozni most, hogy nyáron ne kelljen nagyon sokat változtatni.
Az igaz, hogy a Vidi ráugrott mindkét játékosra, miközben a Fradi tárgyalt velük?
Ezt nem tudom, ezzel nem foglalkozom, bármi megtörténhet. A Vidi jól teszi a dolgát, komolyan feltérképezte az ukrán és a lengyel piacot, de ez természetes. Sok csapat az összeomlás szélén van, így olcsón tudnak jó játékosokat hozni, ezt nagyon jól csinálták; nézik, hogy ki mire képes és várják a megfelelő alkalmakat.
Ha már a Vidinél tartunk, muszáj megkérdeznem az ominózus, utolsó bajnoki meccset, melyet a Fradival játszott. Nehéz volt megnyugodni azután a meccs után, és a bíró szerepe mellett nem lehet elmenni szó nélkül, ahogy ön is említette a szilveszteri évértékelőjében. Lehet ez véletlen, vagy utaznak a Fradira?
Öt évig hallgattam, mint a sír, mert azt vallottam, amit mindenkitől hallottam, hogy a játékvezetői tévedések hosszú távon kiegyenlítik egymást. De az elmúlt pár esztendőből nem emlékszem olyan meccsre, hogy a Fradi javára tévedtek volna, és így el is vesztettünk tavaly egy bajnokságot. Az utolsó meccseken folyamatosan ellenünk ítéltek. Az nem helyénvaló, hogy folyamatosan a mi kárunkra tévedjenek. Mielőtt bárki azért lármázna, mi nem szeretnénk azt, hogy a Ferencvárost segítsék a bírók, vagy a mi javunkra tévedjenek, csak azt kérjük, ne ellenünk fújjanak. Két éve indítottunk egy kampányt, sok eredménye nem volt. Most ismét megfújtuk a harci kürtöt, az MLSZ-hez fordulunk, erőltetni fogjuk a kérdést, hogy változás történjen. Rengeteg mindent lehetne tenni, ami segítene abban, hogy kétely se legyen a fair play felől. Például, ha – a javaslatunkban szereplő módon – a bírókat mondjuk egy nappal a meccsek előtt sorsolnák ki. Azon is el lehet gondolkozni, hogy osztályozni kéne a bírókat, a legrosszabb pedig ne vezessen NB I-es meccset; legyen egy ösztönző rendszer, hogy jól dolgozzanak. Aztán az sem lenne baj, ha következmények nélkül lehetne véleményt formálni a játékvezetők tevékenységéről. Pillanatnyilag ők az egyetlenek, akiknek a munkáját nem lehet nyilvánosan bírálni büntetés nélkül.
Említette, hogy Rebrov nehéz ember; sokan szeretnék tudni, hogy mi a helyzet vele és Bödével?
Ez egy csapat, amelynek a legnagyobb értéke az egység, amit nem lehet megtörni. Danit jó embernek tartom, sokat köszönhetünk neki mi is, az első válogatott játékosunk volt hosszú idő után, de neki csapatkapitányként őrködnie kell a csapategység fölött, amire nagy szükségünk van ahhoz, hogy bajnokságot nyerjünk. Remélem, hogy meg tudunk egyezni, még akkor is, ha Dani csak 20 perceket lép pályára; más típusú focit játszunk most, az új játékfelállásban lehet, hogy ennyi jut csak neki, ezt meg kell beszélni.
Tehát most Böde Daninál pattog a labda?
Én azt mondom, hogy igen. Rebrov megtette a Dinamo Kijevnél is, hogy egy 9 millió euró értékű játékost tett ki végül a keretből, mert nem változtatott az edzéseken mutatott munkáján. Nem mindegy, hogyan végződik a történet, hiszen Dani egy ikon már a Fradinál. (Közben friss hír, hogy Böde Dániel elkezdte a felkészülést a csapattal.)
Bármi is történik ebben az ügyben, a szurkolók várják a 30. bajnoki aranyérmet.
Így van. Édesanyám megtanított arra, hogy nem “akarom”, hanem “szeretném”, de én ezt a 30. aranyat akarom! Bármilyen pimasz mondás ez, el akarjuk hozni, ez nekünk kell, szükségünk van rá. A Ferencváros idén 120 éves, és ehhez hozzátartozik, hogy bajnokságot akarunk nyerni, méghozzá a harmincadikat.
Ehhez jó lett volna a 11 pontos előny, de így nagyobb a kihívás.
Ez így van, és az igazán nagy és értékes győzelmeket nem lehet könnyedén megszerezni, csak kínszenvedéssel. Vért fogunk izzadni, mire elérjük a bajnoki címet.
Orosz Pált sokszor támadták amiatt, hogy minden évben azt mondta, ezzel a kerettel az EL-csoportkörbe kell jutni. Most sikerülni fog?
Orosz Pál azt mondta, hogy ez a célunk. De nem is mondhatunk mást, kinek nem ez a célja? Nem mondhatja azt, hogy nem akarunk bekerülni, hanem ki akarunk esni. Oda be kell jutnunk.
Igen, a feltételek elvileg adottak, egyre erősebb a Fradi és a háttér is biztos. De egyben maradhat a csapat? Mert ez kulcsa lehet a jó szereplésnek; az utóbbi években sokszor kicserélődött nyáron a csapat és nem tudtak összeérni. Ez most másképp történik vajon?
Miközben kicserélődik a csapat, az egy lehetőség is, mert jobb játékosokat tudunk hozni, ha elég felkészültek vagyunk. Ebben a szisztémában talán Thomas Doll nem volt elég következetes, de most az a cél, hogy télen összeálljon a keret, és fél évig együtt játszhassanak a játékosok a nyár előtt. A keret pedig egyben marad. Az előselejtezők miatt nagyon korán kezdünk nyáron, ezért nincs idő akkor frissíteni a csapatot. Ezért próbáljuk meg most télen a legtöbbet kihozni az átigazolási időszakból, ilyenkor azonban nem járnak le a szerződések, komoly összegeket kell fizetni játékosokért.
Mit tudhatunk az igazolásokról?
Eddig két igazolásunk volt, hoztunk egy csatárt és egy védekező középpályást, biztosan szeretnénk még egy belső védőt. Aztán meglátjuk, hogy a középpályára és a szélre tudunk-e még igazolni. De abban reménykedünk, hogy az edzőtábor második felére már a belső védő is a csapattal lehet, erre a posztra négy-öt kiszemeltünk is van. Neveket most nem szeretnék említeni. Az átigazolási időszakban pedig meglátjuk, hogy tudunk-e még más játékost a Fradiba csábítani.
Picit kanyarodjunk el a focitól. Melyik szakosztály kapja a legnagyobb figyelmet a labdarúgáson kívül?
A női kézilabda nagyon fontos számunkra, a férfi kézilabdában pedig elsősorban az NB I-es tagságot szeretnénk stabilizálni – itt azért a Veszprém és a Szeged révén hihetetlen riválisok vannak a mezőnyben. A cél, hogy pár év múlva a dobogóra oda tudjunk érni. Közben 2022-2023-ra felépül a Fradiváros, addigra jó lenne eredményeket elérni. A férfi kézilabdában az a koncepciónk, hogy hazai játékosokra alapozunk, próbálunk olyan magyarokat elhozni, akik a két, Bajnokok Ligájában játszó csapatba nem férnek be. Ez a magyar kézilabdázásnak is nagy előnyt jelentene. A vízilabdát tekintve Európa legjobb csapatai között vagyunk, nehéz sokáig fenntartani ezt az állapotot a vízilabdában, de igyekszünk. A női labdarúgásban jó lenne továbblépni, megnyerni a bajnokságot és a Bajnokok Ligájában csoportkörig jutni. Az úszó szakosztályra is figyelünk, van Európa-bajnokunk, ifjúsági világbajnokunk, de a fiatalok is jönnek fel.
Jégkorong?
A jégkorongban most szerencsés időszakunk van, de akkor tudjuk stabilizálni a jégkorong állapotát, amikor lesz saját tulajdonú jégpályánk és megfelelő mennyiségű jégidőnk. Amikor az utánpótlás csapatok játékosai és a felnőttek egy helyen edzenek, akkor össze fog érni az egész és megállíthatatlanok leszünk.
Régen a Fradi hokicsapata erős volt, ezt a hagyományt jó lenne követni.
Igen, és a négy évszak miatt nagy szükség is van a jégkorongra, mert télen is kell, hogy legyen sportélmény egy Fradi-szurkolónak. Egy jó hokimeccsre néhány ezer ember el tudna jönni, ha megfelelő környezetben jó csapatot láthat. Ha megépül a Fradiváros, akkor olyan programot össze tudunk állítani, hogy az emberek megnézzenek egy női kézilabda-meccset, átmehessenek utána jégkorongra, majd meg tudjanak nézni egy vízilabda-rangadót is, és közben jóformán nem kell kilépniük az épületekből, csak át kell menniük egyik csarnokból a másikba.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Mennyit segít a klub működésében a Fradi-kérdőív? Mennyien küldik vissza?
Ha jól emlékszem, akkor 3-4 ezer az átlag, a csúcs 8 ezer visszaküldés volt, a legkevesebb válaszadás is 2 ezer fölött van, erősen témafüggő. De ez egy jó visszajelzés: példaként említeném a büfé kiszolgálást, melyben vita volt a stadionnal. A szurkolók véleménye segít ilyenkor is a döntésben, hiszen mérvadó, mit mondanak. Nem tudom, hogy van-e még olyan klub Magyarországon, amely kikéri a szurkolók véleményét.
Nem hagyhatjuk ki a szurkolókat sem. Úgy tűnik, hogy most jó az együttműködés a szervezett szurkolói csoportok és a klubvezetés között, oda-vissza megvan a bizalom. Komoly viták voltak évekig.
Az a három és fél év a sok kín mellett mindenki számára tanulságokat rejtett. Úgy látszik, ez kellett hozzá, hogy korrekt viszony alakuljon ki; mindkét fél kitartott a végletekig. Most vigyázunk erre a kialakult egységre, mely óriási előny a magyar bajnokságban. Mióta megszületett a megállapodás és visszatértek az ultrák, két fantasztikus esemény is történt, amelyet feltétlenül szeretnék megemlíteni: a Maccabi Tel Aviv meccse előtt mindenki rettegett, hogy mi lesz itt, hiszen egy izraeli csapattal játszunk és már a magyar válogatott meccsén is voltak antiszemita kijelentések, ami miatt eltiltott minket az UEFA, a Fradi pedig többször került már szembe az UEFA szigorával. Azonban nem történt semmi a meccsen, egy rossz hangot sem hallhattunk, ez pedig nagy büszkeség számunkra, hogy eljutottunk idáig. A másik történet, amikor a Mezőkövesd ellen, egygólos vezetésnél hátul adogattunk, egy óra alig telt el a meccsből, de a C-lelátó egy része elkezdett fütyülni és elégedetlenkedni a játék miatt; azonban a B-közép nem szállt be, hanem buzdította tovább a csapatot. Ez pedig egy komoly attitűdváltás: szépen lassan kikerülünk a régi szokásokból és ezt is köszönöm nekik. Az utolsó percig hajtják a csapatot, amikor szükség van rá. Érdemes azt is megemlíteni, hogy amikor az ultrák nem voltak benn a Vidi ellen legutóbb, mert szolidárisak voltak a kinn maradó fehérváriakkal, akkor trágárabb hangulatot tapasztaltunk a szektorunkban, mint amikor benn voltak a szervezett szurkolói csoportok. Meg kell említenem még azt is, hogy a fontos döntések előtt az ultrák vezetőit tájékoztatni szoktuk. Ha például edzőváltás van, akkor elmondjuk nekik az okokat, és ha igény van rá, akkor leülünk és megbeszéljük velük a döntéseket. Őszinte és korrekt a viszony, le tudunk ülni egymással.
Az a három és fél év mégis sokat ártott, nem?
Sokat ártott és sokat is segített. Majd belehaltunk mindannyian, ők is és mi is.
A szurkolók és a csapat viszonyával kapcsolatban sokak számára furcsa egy mozzanat. Régen a játékosok körbejárták a pályát, megköszönték mindenkinek a szurkolást és a végén a B-közép előtt együtt ünnepeltek hosszabban. Most is körbejárnak, a B-középnek is megköszönik a szurkolást, azonban ezzel véget is ér az ünneplés, egyből bevonulnak az öltözőbe. Több szurkoló várta, hogy maradjanak még a játékosok és a Táborral együtt ünnepeljenek, ennek elmaradása miatt viszont csalódottan mentek haza. Mi lehet ennek az oka? A régi, rosszabb viszonyból fakadó sértettség?
Tudatosan mennek úgy körbe a játékosok, hogy először a családi szektornak köszönik meg a buzdítást. De azt se felejtsük el, hogy arra a három és fél évvel ezelőtti atmoszférára kevesen emlékeznek, hiszen ki volt itt a csapatnál akkor? Ezt vissza kell hozni szépen lassan, dolgozni kell rajta.
Ezt akkor Önök is látják? Volt, hogy Leandro szólt a többi csapattagnak, hogy jöjjenek még ünnepelni, mert egy taps után már fordultak is vissza.
Nyilván, ez látható. A játékosokat ehhez hozzá kell szoktatni, újra meg kell tanítani nekik, át kell élniük ezt az atmoszférát, és kellenek hozzá ismét hatalmas győzelmek és óriási meccsek, akkor pedig újra működni fog ez is. Időt és türelem kell ehhez, és egymásra fognak találni a szurkolók és a csapat; egyelőre még a játékosok sem érzik ezt az ünneplést. Három és fél év alatt elment ez a szokás, de vissza fog térni!
Fotók: PS/Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS