Kulcsembereink nélkül nem volt esélyünk a kiváló spanyolok ellen

Megérdemelten győzött le bennünket az Eb-címvédő Spanyolország az egyiptomi férfi kézilabda-világbajnokság utolsó középdöntő-mérkőzésén. Az első félidő egy rövid szakaszát leszámítva, sajnos végig jobban játszott a magyaroknál a spanyol csapat, így bár elveszítettük veretlenségünket, mégis folytathatjuk az egyenes kieséses szakaszban, ahol az elődöntőbe jutásért Franciaországgal mérkőzünk majd.

A magyar válogatott utolsó középdöntős mérkőzésére nyugodtan állhatott ki az Európa-bajnok Spanyolország ellen, ugyanis az eddig százszázalékos teljesítményt nyújtó csapat már korábban biztosította a helyét a világbajnokság legjobb nyolc csapata között. Részben az eddigi fokozott terhelés, részben pedig a vb egyenes kieséses szakaszában ránk váró további feladatok miatt volt indokolt Gulyás István szövetségi kapitány döntése, miszerint nem nevezték a mérkőzésre Mikler Rolandot, Lékai Mátét, Bánhidi Bencét és Pedro Rodriguezt, és bár a meccsre be volt nevezve, de mégsem volt a kezdőcsapatban Bodó Richárd, Máthé Dominik és Sipos Adrián sem. Egy fiatal válogatott állt ki tehát a hozzánk hasonlóan még veretlen spanyolok ellen, akiknél szintén akadtak hiányzók, ám még így is pályára lépett ellenünk Entrerrios, Canellas, Maqueda és a két Dusebajev-fivér is. Vagyis előzetesen az ibériaiak tűntek esélyesebbnek, ám az utolsó párharcunkat – tavaly novemberben, Veszprémben – mi nyertük, és ezen a vb-n eddig ragyogóan teljesítettünk. A mérkőzés gyors gólváltással indult, aztán elképesztő rohamot indítottak a spanyolok. A kilencedik percre már 7-2-es ibériai vezetést mutatott az eredményjelző. Ekkor egy pillanatra az is megfordulhatott a fejünkben, hogy ebből egy komoly ruha is lehet, ám csapatunk magára talált. Amíg a harmadik és a kilencedik perc között a spanyolok, azt követően mi vezényeltünk egy 5-0-s rohamot, s így máris egyenlő (7-7) volt az állás. Tehát a félidő feléhez érkezve visszajöttünk a meccsbe.

A mérkőzés következő „hulláma” azonban ismét a spanyoloknak kedvezett. Előbb egy szép Marchán-lövés talált utat Székely Márton hálójába, majd Solé ejtett lövése lett – videóbírós ellenőrzést követően – góllá nyilvánítva. S bár a magyar gólcsend ezúttal rövidebb volt – szerencsére Sunajko és Ancsin is betalált – egy újabb 3-0-s rohammal ismét 4 góllal vezettek a spanyolok (10-14). Nálunk Székely szép védései mellett igazán csak Balogh Zsolt felvillanásait lehetett dicsérni, nem véletlen, hogy Gulyás István az időkérésben látta a megoldást arra, hogy egy kicsit összekapja csapatunkat.

Az időkérést követően Balogh Zsolt azonnal betalált – ez már a negyedik gólja volt – ám az ellentámadásnál Nagy Bence a kiállítás sorsára jutott, ami azt vetítette előre, hogy ismét nőni fog a spanyol előny. Sajnos ez így is lett, az emberelőny ideje alatt három gólt is szereztek a piros mezes spanyolok, amellyel a meccs legnagyobb különbsége (11-17) alakult ki a két csapat között.

Ez a mélypontunk sajnos tartósabbnak bizonyult, mint a mérkőzés elején látott gyengélkedés. Nem találtuk a ritmust, nem sikerültek a figuráink támadásban, sok volt az eladott labdánk, és erőteljesen hadilábon álltunk a szerencsével is. Ez pedig a világ egyik legjobb csapata ellen nem kecsegtethetett sok jóval. Az első félidő végén azt regisztrálhattuk, hogy több mint húsz gólt kaptunk, és hétgólos, komoly hátrányban vagyunk (14-21).

A második félidőre Székely Mártont Borbély Ádám váltotta a kapuban, és két gyors góllal kezdtük a játékrészt. Sajnos hiába: két gyors lefordulásból a spanyolok is lőttek kettőt, így ismét héttel (16-23) mentek. A mérkőzés képe számunkra továbbra sem alakult jól, sőt, a spanyolok teljesen átvették a mérkőzés irányítását és egyre nagyobb különbség alakult ki a két csapat között. A korábban már meglévő problémákon túl szétesett a védekezésünk, és eladott labdákkal is “segítettük” a lendületben lévő ibériaiakat. A második félidő közepén már tucatnyi gól (16-28) volt a hátrányunk, a célunk immár csak annyi lehetett, hogy ennél jobban már ne szaladjunk bele a késbe, helyette inkább kozmetikázzunk valamit az eredményen.

Gulyás István második időkérésében ugyanerre helyezte a hangsúlyt, kiemelve, hogy hiányolja a küzdőszellemet a csapatból. Az időkérés jót tett válogatottunknak, ha lassan is, de sikerült feljebb zárkóznunk (22-31). Ancsin átlövéseivel, valamint Rosta Miklós két találatával ha nem is sikerült tovább faragnunk tekintélyes hátrányunkon, legalább nem nőtt tovább a különbség. Végül nyolc góllal (28-36) maradtunk alul, és a középdöntős csoport második helyén zártunk mai legyőzőnk, Spanyolország mögött.

A magyar férfi kézilabda-válogatott teljesítve az eredeti célját, bejutott a világbajnokság legjobb nyolc csapata közé, és kulcsembereinket ismét harcba dobva Franciaország ellen játszunk az elődöntőbe jutásért szerdán este. Nehéz lesz, talán az eddigi legnehezebb erőpróba, de a németek elleni küzdőszellem és a lengyelek elleni szellemes játék ötvözetével lehet esélyünk a gallok elleni győzelemre, amellyel az elmúlt 35 év legnagyobb vb-sikerét érhetjük el.

Fotó: MTI/AP/AFP pool