I.
Ott kezdődött, hogy a németek felraktak a vonatra. Nem is a németek, hiszen tulajdonképpen Svájcból indultam, de értitek. Ők álltak az egész mögött. Ki kellett ütni a riválist a koncért folyó vérszivattyúból, a „Nagy háborúból”, ahogy hívták. Irány Oroszország, a Birodalom, a hazám, írhatnám gúnyosan, de nyilván sohasem volt az.
Legenda lettem, basszus. Pólókon, szép diákmellekre feszülve hordják a ronda fejemet. Gondolnád egy ilyen kopasz, jobb körökben lenézett éhenkórászról? Na, mindegy, nem kérkedek. Szóval 1917. Tolták a németek és az amerikaiak a pénzt, mi meg meghülyítettünk mindenkit. Megzápult a nép, az a nyomorult, az az éhező, az a háborúba belefáradt. Szabadság, egyenlőség, proletárok, meg a többi baromság.
Jött a polgárháború, közben elkezdtünk kicsinálni mindenkit, aki kicsit is mást akart. Nem volt rájuk szükségünk, ahogyan a cári családra sem. Mentek a levesbe. Kegyetlen volt – igen, de szükségszerű. És jól tette a világ, ha megjegyezte ezt a szót.
Szükségszerű – kispofám, ezzel leírjuk az egész huszadik századot! Te meg csak kussolj vagy magyarázd ki a burzsuj nyugati barátaidnak, társutaskám.
II.
Mindegy, másnap Budapesten ébredtem fel. Reggel még Pogány József voltam, harsogó újságíróból lett rossz kiállású hordószónok, de este már Snidling úr, a Szabadszellemű Színház szabadszellemű rendezője.
Fogtam a megafont és mentem szétcseszni az előadást. Ne nézzél! Politikus vagyok, felforgató, ez a dolgom. Szarok én a másik darabjára, nekem ő nem kollégám, náci, mint a többi. Másik énem, a festett hajú, az ismertebb, az meg mindenhol rettegett. Rettegett itt és rettegett ott, szétrettegte magát a semmin. Rettegős interjú a gyurcsányista Magyar Narancsban? Jöhet! Vagy a HVG-n? Menjen! Antiszemitizmus, fasizmus, diktátor, meg a többi baromság. Ugyanazt mondtam el mindegyiknek, kicsit máshogy fűszerezve, a kisebb lapoknak még csak át sem fogalmaztam.
Csóringer kerületi újság, örüljél inkább, tuti címlap, „vesszen Orbán”, megatöbbi. Vágjátok? A társutas nyugati média meg szépen átvette a sirámokat.
Az a másik rendező persze megkapta a Nemzetit is. Átnevezni nem tudtuk. Meg volt a Heti Hetesben is, ott sipákolt, meg nyavalygott, meg gúnyolódott milliókért, nyomták a Hahota-vicceket, ez a prolinépség meg kajálta. Milliós nézettség! Pedig szarabb volt, mint a kései Gálvölgyi-só, nagyjából a Maksa-híradó vagy Ihos Józsi szintjén toltuk.
Emlékszem, néztük a tévében a Hajós lázadását, hogy az a pofátlan alak bement a HírTV-be nyílt levelet olvasgatni. Még 2006-ban. Hogy a Feri mondjon le. Jól kikészítette a Heti Hetesben a Gálvölgyi, a Hernádi, meg a munkásőr-tekintetű Farkasházy.
Mi a francot képzelt a Hajós? Harmadik utas szocdemnek álmodta magát, hát mit gondolt, honnan kapta a zsét? A németeknek nincs szükségük harmadik utas idealistákra, kisöcsém. Ment is a levesbe később. Azokat szeretjük, akik elvégzik a feladatot a saját szintjükön. Az Esterházy, a Nádas, meg a Spiró, azok mindig megírják, megírták, nagyon okosan, nagyon körülírva, hogy kussoljatok, a Ferinek igaza van! Minden korok minden Ferijének mindig igaza lesz! „Igazságbeszéd.” Mekkora volt! Önmagában megérne egy Nobelt, azt úgyis a mi körünknek osztogatják.
Spirótól még azt is olvastam, hogy azért jó, szinte önfeláldozó, hogy a Molnár Gál Péter egy szarházi ügynök volt, mert ezzel jót akart. Kajak megírta, hogy így üzent a Kádár-rendszernek, mert a kritikáit nem olvasták. Komolyan, megérdemli a támogatást a Spiró is, ez is kimagyaráz mindent, ahogy kell, ezen a burzsuj intellektuális fokozaton. Kár, hogy a Szabó István-ügyben nem vetettük be. Ott is lábjegyzetezhetett volna mindenfele.
Na, a Hajós. Én biztos nem lázadtam volna fel. Farkasházy humorosnak szánt fenyegetéseit még elviseli az ember, meg Hernádi lenéző anyáskodását, cukiskodását, de amikor Gálvölgyi szeme gonoszba vált, az még nekem is sok. Jó kis ÁVH-s lehetett volna, mint a mikroszkópos Komlós. Mert a pártot azért mindig megvédjük!
Akkor gonoszak leszünk és kemények, összezárunk. Előtör belőlünk az ifjú gárdista, a bolsevik lelkület. Az árulókat gyűlöljük igazán, Hajós is megtanulta. És tudjátok – most röhögök, sírva, de röhögök – nálunk előbb-utóbb mindenki áruló. Lesz vagy volt.
III.
Jól emlékszem arra is, amikor a fő-felforgató Willi Münzenberg beosztottjaként a fényképeket kellett kiretusálnom. Kiradíroztam, akiket már kinyírt a Sztálin. Csupa régi havert, meg elvtársat. Radeket, Kun Bélát, ezeket mind ki kellett. Meg egy csomó ismeretlen csóringert. Aztán az egyik fotón magamat is észrevettem.
Fura érzés volt. Most radírozzam ki magam? Két héttel később agyonlőttek.
IV.
Ezért is volt nagy meglepetés, amikor 2019-ben elnyertem azt az amerikai ösztöndíjat, liberális voltam, meg jogvédő, LMBTQ, meg minden. Papíron persze. Moment, bitte – ugye vágod a poént?
Mintha fontosak lennének nekem a melegek, hát hol nem szarom le az egészet? Gondolod, hogy tényleg azt akarom, hogy minden második utcasarkon egy fekete transzvesztita vigyorogjon rám? Vagy egy szakállas arab? Nézz már rám, még csajom sincs, olyan kibírhatatlan vagyok. Lószart, öcsém, korszellem. Jössz velünk vagy megdöglesz.
Nem úgy, már nem golyó által, csak ellehetetlenítünk. Először is náci leszel. Aztán mehetsz pénztárosnak a diplomáddal. Én meg begyűjtöm a lóvét. Az lesz, amit mi mondunk. Az a könyv marad meg, amit én mondok. Nem érdekel, ha Mark Twain a maga korában haladó volt. Nem olvastam, nem is fogok ilyen szart. Tamás bátya, még csak az kéne.
Nekem csak egy rasszista tetű ez a Twain. Pokolra vele! Igazságot annak a fekete rablónak, hogy is hívták azt a tavalyit? Eh, kit érdekel, a dolgát elintézte a nyomorult, meggyújtotta a tüzet.
Tudod, öcsém, voltam én már fideszes, jobbikos is, meg minden. Lehet, leszek is még, mit tudom én. Most Momentum, vágod, Budán, pont reszelek erre a sok pesti prolira, a sok baromra, aki valami szabadsághősnek vél. Komolyan, még utalnak is, mikroadományokat. Ezt a sok szerencsétlent. A vidékieket meg hagyjuk is.
Buta vagyok, de a politikában nem számít. Kiváncsi vagyok a sok arcra, akik kiröhögtek a gimiben. Azért, mert hózentrógerem volt. Hol vagytok? Én 2022-re, de legkésőbb 2044-re miniszterelnök leszek. Vagy nem jön ki matekban a 2044?
V.
Kérem, kiszámoltuk, hogy Magyarországról ennyi és ennyi nyomorultat kell begyűjtenünk a Gulágra. Ingyenmunka. Gazdasági fellendülés! Nekünk, a csudálatos Szovjetuniónak! Tudtátok, hogy egy magyarnak köszönhetitek? Hogy hívták… ismertem is… savanyú arc, okostojás, de azért ezt jól kitalálta… Megvan, a Varga elvtárs. A Jevgenyij. De miért is a hatvanas években halt meg? Hogyhogy nem nyírtuk ki?
Biztos tett a túlélésért, mint az a bajuszos tökfejű, a Vologya. Az NKVD-s besúgó. Köpött rendesen. Tett a túlélésért. Az lett a másik hősük. A forradalom hőse. Hát ezen azért beszarok, mindig beszarok. Imre Nagy. Mi küldtük hozzátok, banyek. Ő aztán vállalta a halált – ja, miután Kádár Jancsival nem sikerült a megegyezés. De ezek a magyarok mindent elhisznek, jó, tettünk is érte, a történelemírás mindig a mi kezünkben volt.
Akié a múlt, azé a jelen, meg a jövő, vagy hogy írta az az angol író? Mindegy, valahogy így volt. És maradt.
Leírjam a lényeget? Ehhez nem kell egyetlen dögunalmas Marx- vagy Lukács-szarságot se elolvasnod. Kommunistának lenni nem bűn és kommunistaként nem követhetsz el bűnt, elvtársaim, a lényeg, hogy legyen hova fejlődni és legyen kire mutogatni!
Nekünk csak bűnbakok kellenek. Hiszen az eszme jó, egy rakás szart nem ér, de jó! Miért, mert azt mondjuk! Nem tetszik? Golyó. Most nem tetszik? Mondtam, irány a Teszkó, te fasiszta, nacionalista állat! Homofób szarházi. Büntetésből olvass el négy vörös posztós Gorkij-kötetet vagy bármit Vámos Miklóstól!
VI.
Mondom, az áthányt éjszaka után Snidling úrként ébredtem, még le se töröltem a cigánykólát az orrom alól, és már Snidling úrként meneteltem Nyugatra az üldöztetés elől. Annyira üldöztek, mint a többieket. Persze sokan csak bejelentettük, hogy elmenekülünk. Inkább maradtunk. Kint nehezebb megélni ebből a rettegésből. Ott egyrészt tényleg van mitől rettegni, másrészt vannak saját, jól bejáratott rettegőik, világmegváltóik, meg felforgatóik. Nyelvtudás is kéne. Franc fog tanulni negyvenévesen.
Van, aki elmenekülne, de inkább mégis itt gitározik a kókadozó közönségének vagy irogatja a könyveit. A kiadást azért támogatjuk, az nem lehet, hogy ne támogassuk. Tanulmányírás végtelenül, egyetemi állások, persze, ezek mennek, hiszen végtére is értelmiségiek vagyunk. Ha szar vagy újságírónak, jöhetsz politikusnak, mint az az izé. Várj, több is van. Nem is jut most eszembe a nevem. Szarkeverőből viszont sosem elég, lehetsz jámbor vagy dühös, itt a helyed.
A laptopod mögül hergeled a népet, aztán beülsz a jól megszolgált autóba. Csak dolgozni ne kelljen. Izzadni. Ezt megtanultuk az írógépszerelőtől, meg a többi „munkásból” lett kádertől, hogy dolgozni büdös, a kétkezi munka nem nekünk való. A körmöm ugye szétmegy. Meg attól izzadok is.
Megyek inkább rikácsolni vagy ganajt dobálni a parlamentbe, üldözésről irogatni valahová, kudarcnak fordítani a gazdasági növekedést, meg ilyenek. „Same shit”, ahogy Tamás bátyáék mondják, csak a szokásos meló.
Tudom, tudom, egy majom is képes lenne rá, de azért mindenre ő sem lenne hajlandó.
Box Hill
2021-11-21 at 15:32
Komolyra fordítva:
A legerősebb híve a „Lenin kártya” bevetésének Parvusz (Izrail Lázárovics Helphand) egy kereskedőnek álcázott titkos ügynök volt dániai bázissal.
Biztosította az ottani német nagykövetet, hogy ha ráengedik Oroszországra a háborút ellenző baloldalt, azok olyan anarchiát terjesztenek el, hogy két-három hónap elteltével az oroszok lehetetlennek találnák a háborúban maradást. Kiemelte továbbá, hogy Lenint kell támogatni, aki „sokkal őrültebb” mint Kerenszkíj vagy akár Cskehidze . Megjósolta még pontosan azt, ami történt, ha Lenin visszatért Oroszországba, meg fogja dönteni az Ideiglenes Kormányt és különbékét fog kötni.
Németország koppenhágai nagykövete, Ulrich von Brockdorf-Rantzau gróf, szabadkőműves és illuminátus, tájékoztatta Berlint:
„Itt az idő, hogy feltétel nélkül a lehetséges legnagyobb káoszt teremtsük Oroszországban.”
Azonban figyelmeztetett is:
“Az valószínűleg veszélyes dolog, hogy felhasználjuk a Helphand mögött álló erőket. Viszont ha nem vesszük igénybe szolgálataikat, mert félünk attól, hogy nem tudjuk kordában tartani őket, akkor azzal csak a gyengeségünket bizonyítanánk.”
Snidling a tojásrántottán
2021-11-21 at 14:03
Gijutsushi
2021-11-21 at 13:46
A Snidling nagyon jó a vegetatív szintű gyepagyának a jellemzésére.
Gijutsushi
2021-11-21 at 13:46
Csak a rend kedvéért: Snidling úr = Schilling emigráns(elvtárs). Nauseating creature.
LENIN ÉS ELLEN LENIN; Dühring és Anti Dühring
2021-11-21 at 13:05
Iskolai életkép a 70-es évek végéről.
Tanári. A tanárok ülnek az asztaluknál. A szülők sorba állnak
a “ejnye, kedves szülő, hogy gyárthat ilyen jereket” intelmekért egy-egy
asztalnál. A tanári végében üveges szekrény: naplóknak, egyebeknek, oktatási eszközöknek. A szekrény tetején két porcelán Lenin nézne szemben egymással,
ha nem állítottak volna közibük egy Tradescantia-t, mely pletyka fedőnéven ismert. Az egyik, nagyon szellemes mama, akivel amúgy nagyon “jól megértettük egymást”, az én asztalom előtt várt türelmesen.
Nézelődött, majd megfeledkezve magáról, felkiáltott: “Jé, egy Lenin, meg egy ellen Lenin”. Nagy csönd.. Szerencsére épp ő következett, leültettem és tereltem… Akkoriban már nemigen vitték el az ilyen, önmagáról megfeledkező szarkasztikus humor miatt az embert. Munkahelyi nőnapozáson, novemberhetedikén a főnökök poénkodtak a bizony komoly viccel: “A kommunizmusba egy út vezet: a szocializmus. A szocializmusba két út vezet: az egyik az alkoholizms, a másik járhatatlan”.
Aztán meg kutatták, hogy Ki volt Anti Dühring.
:DDD
apro_marosan_petergabor
2021-11-21 at 12:55
Szellemes írás volt, jól mutatja be a megélhetési forradalmárt, a karrierista bér-lumpen-kommunistát. Iegn ezek most szocdemek, momentumosok, zöldek, narachisták, LMBTQ-k, hozzáértés és meggyőződés nélkül, rengeteg kárt, szenvedést okozva a társadalomnak.
Sötétben rejtőzködő piszkos - náci
2021-11-21 at 12:27
Lényin zsil, Lényin zsit, Lényin búgyet zsitty!!!:))))))))))))))))))):((((((((((((((((((((((((
Gáspár Anette
2021-11-21 at 10:39
Beobachter
2021-11-21 at 10:29
Kicsit megkeseredett, de elszánt.
Gáspár Anette
2021-11-21 at 10:35
Ezek a generációváltást is úgy oldják meg, mint Sztálin, Rákosi, Kádár.
Ők még akasztottak, mérgeztek, ha útjukban állt valamelyik elvtárs, melyik mit.
Snidlinget kikiáltotta magát őstehetségnek, aki csak a mögötte álló generáció miatt nem tud “magához méltó” helyzetbe kerülni.
Nosza, rajta, hát akkor vegyük elő 20-30 évvel ezelőtti “kalandokat”, amit mindig is mindenki tudott a szakmában, de hát most célpontja válogatja, hogy előveszik-e, hajlandó-e végre “rendezői” gagyiszínházat vezetni, vagy mint abuzáló, megy a levesbe. Ment. Azóta eltemették.
Így múködnek. Eszenyiről, mióta átvette a Víg vezetését, köztudomású volt nem csak a szakmában, hogy mit művel. Az egyik kiváló, népszerű vezető színész mesélte társaságban, hogy – már nem emlékszem, melyik darabhoz, katonai kiképzést tartatott a szereplőknek. Szóval, azt művelt, amit akart. De amint nem állt be a sorba a színésznőket zaklató rendező mellett tüntetni, azonnal kicsinálták. Ha beáll Csákányi Eszter, Pogány Judit, a szánalmas Szirtes Ági mellé (szegény apja, de nagy színész volt, és kiváló ember), mellé vartyogni, akkor békén hagyták volna. Aztán kiegyeztek Rudolf Péterben (szegény Bubik István… ), akinek a felesége aztán beállt a kórusba Selmeczi csasztuskáját énekelni (szegény Weöres Sándor, hogy utálta a kommunistákat, nevezzék magukat akár liberálisoknak)…
Hát, így.
Beobachter
2021-11-21 at 10:29
Könnyed, laza, igaz, és remek írás! Gratulálok Mező úrnak! És várom a további hasonló posztjait!
G. A.
2021-11-21 at 10:05
Gorkijt tényleg olvasni kéne, meg Szolzsenyicint. Solohov Emberi sor is -akárhogy is-, örökérvényű.
Amúgy erős idegzet kell abban a sok mocsokban kutatni, amit amazok összetermeltek és termelnek ma is.
Gyerekkoromtól az egész életünk a holokauszt miatti bűnhődés jegyében telt, aztán most kiderült, hogy kommunista , fasiszta, liberális ugyanaz, és hogy a zsidókst irtó Hitler zsidók támogatták a világháborúban, és a kis zsidók kiirtása “belefért a kálóba”, s ahogy Márai írta, a minőségi polgárokat veszejtették, s maradtak a “Snidling”-féle, gálvölgyi féle, esterházy féle, partinagy féle alzsidók, akik nem is azok, de náluk az a közös nevező, és Vágóbólnis kitüremkedett a nyilaskommunista, amikor a hîvő zsidók iránti gyűlöletét öklendezte a fb-on.
Theo
2021-11-21 at 09:04
:)))
bl
2021-11-21 at 08:34
Tisztelt Mező Úr!
Nagyon vigyázzon magára. Ez az írás nekem már azt üzeni, hogy nem jó dolog a háttérhatalmat kutatni. Nagyon vigyázzon magára!
khm
2021-11-21 at 07:58
Tetszett!
TS
2021-11-21 at 07:00
Gorkij? Az ügyében inkább Szolzsenyicinnek hiszek. Egyébként remek az írás!
Márkon Gábor
2021-11-21 at 06:47
Azért Gorkijt előbb olvasni kéne, mielőtt belekeverjük a kabátügybe…