Lakatos Márknak és az Indexnek egy kis pedofilmentegetés még belefér

Különösebb elbeszélést ezek után nem igényelne a helyzet, nem igaz? Egy normális világban magától értetődő lenne – hiszen nem is élő adásról volt szó –, hogy mi erről nem is tudunk. Hiszen legkésőbb a felvétel elkészülte után a szerkesztői gárda összeült volna és esetleges sóhajtozások közepette meghozták volna az egyetlen épelméjű döntést: oké, kollégák, hát teljesen nyilvánvaló, hogy ez ebben a formában nem mehet ki. Összerántunk egy másik műsort, aztán technikai problémákra hivatkozunk a nézőink előtt, hogy ez most így alakult. A hivatkozott egyik cikk itt.

De nem, ugyan már. Az adást nagy csinnadratta közepette nem csak kilőtték, de a botrány lábra állása előtt még úgy is propagálták, mint egy vagabund, menő, vagány műsort, ahol bizony szájkosár nélkül beszéltek a szexualitásról. Mert nekik ezt is lehet. Az egész ott kezdett vállalhatatlanná válni, amikor Csákányi Eszter arról beszélt, hogy őt 8 éves korában valamelyik uszodában egy férfi szexuálisan zaklatta. És itt nem zavart csend következett, nem a megdöbbent, ilyen emberi gonoszságot tapasztalva pár pillanatra a meghökkent undor és együttérzés kinyilvánítása az áldozat felé. Ugyan. Rendes, liberális módon Lakatos Márk egy szociopata könnyedségével állt neki kérdezgetni Csákányit, Wahorn pedig csak Mérő Vera által zavartatva kezdett zavaros, ocsmány, széteső magyarázatba arról, hogy régen másként mentek a dolgok. Igen, itt fontos megemlíteni Mérő Verát, mert ő volt az egyetlen, aki érezte a helyzet súlyát és annak szellemében is reagált. Aki nem titkolt megvetéssel nézett Wahornra, és miközben a stáb és a műsorvezető is magára hagyta, hitetlenkedő módon kérdezett rá többször is, hogy mégis mikor lehetett más elbírálása annak, ha egy férfi egy 8 éves kislány bugyijában turkált.

Ne köntörfalazzunk: a pedofília relativizálásnak lehettünk szemtanúi. Annak a folyamatnak, amire példát mutatott pár hónappal ezelőtt Pulai András is, illetve amit az elmúlt években egyre hangsúlyosabban látunk az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is. Azt a vélekedést akarják megerősíteni, hogy a pedofilok valójában beteg emberek, akik küzdenek vágyaikkal és ezért megértést kell kapjanak, meg segítséget, nem megvetést. Az érzékenyítés kultúráját látjuk, a maga visszataszító valójában. Ismerik az esőcsepp-taktikát? Ez az egyik legismertebb, legtöbbet használt baloldali módszer az úgynevezett érzékenyítésre. Mindig csak egy kicsivel, éppen csak nüansznyival kell továbbhaladni, apránként újakat állítva. Ilyen módon a társadalmat viszonylag könnyű domesztikálni, hiszen nem rohannak előre, amivel a többség ellenszenvét kiválthatnák. Ugyan. Csak lassan, apránként. Egy sor devianciát sikerült így elfogadhatóvá tenni, amit hovatovább a társadalmak többsége is támogat. Most kerítettek sort a pedofíliára.

Azt persze nem állítom, hogy Wahorn, Lakatos meg mások ennek a felkészített ügynökei. Nem, ők csak a kör részei. Annak a körnek, amely körön belül egymást erősítve, szinte észrevétlenül nyomják át tagjaikon a következő tennivalót, hogy aztán azt egy még nagyobb, majd még nagyobb kör felé is népszerűsíthessék. A felelősségük ettől azonban nem kisebb. És a felelősség egyként terheli az Indexet, Lakatost, Wahornt és a műsor készítőit. Egyfelől azért, mert ez ilyen formában napvilágot láthatott. Másfelől – és ez talán még súlyosabb –, hogy eleddig semmifajta elhatárolódás vagy más nem történt. Az Index kiadott a botrány első jeleit látva valami mismásoló cikket, miszerint a szexuális erőszakot nem lehet bagatellizálni, meg hivatkoztak a BTK-ra, de ez semmi. Lakatos még ennyit sem tett, csak közösségi oldalán megosztotta a cikket.

Végre következményeket akarunk látni a baloldalon. Szemtanúi lenni, hogy amikor vállalhatatlan események történnek, akkor nem tesznek úgy, mintha mi sem történt volna. Az egyik legocsmányabb, legförtelmesebb bűntett kétségbevonása történt meg a stúdiójukban, amit Lakatos szociopata hümmögése és Wahorn gusztustalan értekezése zárt közre. Akik ezt látták vagy erről hírt szereztek, de mindeddig szkeptikusak voltak a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatban, azok még most sem értik, hogy vajon mi szükség volt rá? És vajon véletlen, hogy mindez az LMBTQ-vitéz Lakatos Márk műsorában történhetett meg? Ne legyünk naivak. Most még türelmesek lehetünk pár napig, hátha a felháborodást látva legalább az Indexben lesz annyi, hogy észbe kapnak a szerkesztőségben. Ezt egyébként mi is gyorsíthatjuk. Mindenkit arra kérek, aki ezt a cikket olvassa, hogy kulturált, de határozott módon fejezze ki véleményét az Index, illetve Lakatos Márk közösségi felületein. Írják meg, hogy önök számára ez elfogadhatatlan! Mondják el, hogy van, ami sok és soha nem tűrik el! Úgy tűnik, csak ebből értenek.

No, és akkor talán lesz valami változás. Ám ha ezt is laza lendülettel meg nem történtnek tekintik, akkor minden eddiginél fényesebben kitűnik számunkra a tanulság: ezek tényleg azt hiszik, hogy bármit megtehetnek. Velünk is.

Erre pedig nem lehet más a válasz, minthogy mi is hasonlóan járunk el.

A cikkem már elkészült, amikor kiderült, hogy Wahorn András reagált az őt ért vádakra. Elmondta, hogy határozottan visszautasítja azt, miszerint ő valaha is bárkit pedofíliára buzdított volna. Valamint - teszi hozzá - súlyos bűnnek tekinti a gyermekekkel szembeni szexuális bűnöket.

Hihetőbb volna, ha mindennek ilyen szenvedélyesen a műsorban adott volna hangot, ahol nem éppen úgy tűnt, mintha súlyos bűnnek tekintené. Legalábbis, ha én valamit annak tartok, akkor nem kezdek el arról beszélni, hogy az bizonyos esetekben más elbírálás alá is eshet és különben is, lehet, hogy évtizedekkel ezelőtt mégsem volt akkora bűn.

Wahorn egyszerűen annyira belekényelmesedett a felvételbe, hogy őszintén beszélt, most pedig riadtan vette tudomásul, hogy még a sajátjai is a torkának ugrottak.

Késő bánat.