A láthatatlan ember

Ha Karácsony Gergelyt épp nem a saját egójától való megrészegülés bódítaná el éppen, már most azon gondolkozna, mi jön azután, amikor ősszel kikap, és milyen pozícióért is induljon legközelebb. Mert ami ebből az előválasztásnak csúfolt káoszból eddig kihámozható, az nagyjából annyi, hogy "fájni fog". Ráadásul neki fog fájni, és nem is kicsit, hanem nagyon.

Először is kizárt, hogy Gyurcsány Ferenc belenyugodjon az eredménybe. Már most borítékolható, hogy valamilyen ürüggyel elindítják Kálmán Olgát, vagy valaki mást a főpolgármester-választáson, mondjuk például a Momentummal közösen. A klasszikus forgatókönyv napok óta körvonalazódni látszik: a saját maguk által a demokrácia ünnepeként értékelt előválasztáson Gyurcsányék csalást kiáltanak. Ami persze, szinte biztos, hogy így is történt: amióta a szocik rájöttek, hogy a kőbaloldali törzsközönséget bevonzza Karácsony Gergely málés unokaképe, azon gondolkodnak, hogyan tudnák a legkevésbé feltűnően elcsalni az egészet a javára. (Egy pillanatra gondoljunk belel abba is, hogy ha ilyen náluk a demokrácia diadala, akkor vajon milyen lehet egy átlagos hétfő?).

Ez most sikerült, de Karácsony Gergely győzelme valójában nem jelent az égvilágon semmit. Már ha ezt győzelemnek lehet nevezni, mert a számok alapján inkább egy szánalmas láthatatlansági verseny az, amit megnyert Karigeri. A majdnem másfél millió szavazásra jogosult budapestiből mindössze 68 ezer választót érdekelt ez az egész, és ebben benne vannak azok is, akik csak poénból szavaztak. Ebből a szórásból kapott Karácsony Gergely 33350 szavazatot, ami a budapesti választók 2 százalékát jelenti. Mondjuk ehhez a százalékhoz legalább hozzá van szokva.

És akkor ezután, amikor kihirdetik a győztest, és mindenkinek Gergőt kéne ünnepelnie, ezt a kétméteres erélytelenséget az értelmesebbek közül még ott és akkor is letojta mindenki. Még az is jobban érdekelte a jelenlévőket, hogy az eredményhirdetésen miért nincs ott Kálmán Olga. Vajon kell-e neki vásárlási utalványt venni, hogy legközelebb találjon magára egy otthonkát, amit felvehet az eseményre, vagy Klára ad kölcsön tenyeres-talpas ruhákat? Ott állt Karácsony Gergely mint a jellemtelenség földi helytartója, és lehet, hogy még azt sem vettük volna észre, ha Budapest helyett Bukarestnek köszöni meg (amire egyébként van esély, mostantól őszig izgulhatnak a szocik).

Esküszöm, a kampányban Gyurcsány Ferenc ármánykodásai közepette szinte már megsajnáltam Gergőt. Aztán tegnap tényleg teljesen világossá vált, hogy ő erre született. Ebben érzi jól magát, ebben teljesíti be a végzetét: totálisan kimaxolhatja azokat a pozíciókat, amelyekre alkalmatlan. A vesztes szerepe a pszichózis fogalmain belül nem mindig csak szenvedés, Karigeri esetében pedig pláne van benne kényelem, önsajnálat, és az áldozat szerepében való tetszelgés kétes öröméből is egy jó adag. Kár, hogy ahogy az sem tűnt fel senkinek, hogy nyert, azt sem fogjuk észrevenni, amikor ősszel veszít.

Mivel a főpolgármester-jelöltség miatt Zuglóban is vége a kakis pelenkától eltorzult arccal való másra mutogatásnak, Karácsony Gergelynek más ambíciók után kell néznie. Öröm az ürömben, hogy Gerinek van még remény. Régi, zuglói posztjára a lehetőséget fájdalomdíjként megkapó és talán még nála is nagyobb béna Horváth Csabát indítják, így felmerül, hogy ezután esetleg Karácsony lehetne például az új Horváth Csaba. A szekrényből előhúzott szerencsétlen, akit majd mindig csak azért indítanak el egy posztért, hogy az aktuális ellenzékinek legyen kit megvernie.

Sőt! Hál' Istennek a szocialisták az önkormányzati választások után tartják a maguk tisztújítását, ahol Tóth "húzónév" Bertalan helyett éppen új elnököt keresnek majd. Szerencsére, az MSZP a Párbeszédhez hasonlóan úgyis az 1 százalék felé tart, jó esély ez Gergőnek, hogy odavezesse és konstansan ott is tartsa őket. Ráadásul náluk Tóth Berci után úgy tűnik, még erény is, ha az ember láthatatlan.