Európa arca?
Arra gondoltam, illik várni nyolc napot. Így szokás a súlyosabb, nehezebben gyógyuló sérülésekkel, például az élettel is. Heller Ágnes egy hete hagyta itt a földi valót, de azokat a sebeket, amelyeket egy ország visel, nem a halálával okozta. Gyógyulnak ugyan, de még kékek és lilák, különösen mostanában. Politikailag.
"Ha Európának arca volna, az övé lenne az" - a magyar kormány egyik megátalkodott bírálói közé tartozó francia filozófus, Bernard-Henri Lévy ezt a hasonlatot használta, miután ebben a megátalkodásban társa, Heller Ágnes elhunyt.
"Magából ad, ha enni kérsz, testével véd, amikor visszatérsz"
Az Európa című csodálatos magyar dal egyik sora ez, és talán sokak nevében mondhatom, hogy nekünk, a magyarok többségének nem épp Heller Ágnes jut eszébe a hallatán.
A vén Európa ugyanis egy olyan nő, aki a gyermekeiért mindent feláldoz. Aki elsősorban anya.
Tudom, hogy Heller Ágnesnek van gyermeke, ám az ilyen gyűlöletben és meghasonlottságban elaggott asszonyokat látva mégis el kell gondolkodnunk: vajon az anyaság lelkiállapota feltétlenül együtt jár-e a szülés aktusával, képességével? Régóta biztos vagyok benne, hogy nem, ahogy abban is, hogy ez nem feltétlenül egyedül csak az egyén hibájára vezethető vissza. Mint két virág, amiket toxikus és egészséges közegben nevelnek: az egyik elhal, a másik megmarad.
Heller Ágnes egy olyan korban, rendszerben élte le élete jó részét, amely alapjaiban volt idegen az élettől és ellene a családnak.
A panelházak falansztereinek dicsőségét és az ember embertelenedését hirdette. A nők állítólag sokkal fogékonyabb minden elvi síkon létező dimenzióra, éppen ezért - bár halottakról vagy igazat vagy semmit - valahogy mégsem tudok haragudni rá, szánom csak. Nem, nem kell felmentenünk a bűnei alól, de gyűlölnünk sem kell valakit, akinek egy életre szóló hibája az volt, hogy a női ragaszkodást talmi ideológiákkal és hamis eszmékkel töltötte be. A táborok közötti csapongása is ezt az örök keresést magyarázza. Magától értetődő volt, hogy sosem élhet békében a környezetével az, aki szembe megy a teremtett világ rendjével. Ha Heller Ágnes most kezdené a pályafutását, ő lenne a Földközi-tengeren migránshajót vezető kapitánynő, aki gyerekpótlék után kajtatva, afrikaiakat ringatva próbál némi szeretetet és elismerést kicsikarni a világból. Ő lenne a botmixeres politikusnő, aki ostobaságában nem veszi észre, hogy pusztító erők eszközévé válik. Sőt, ha Heller Ágnes ma lenne fiatal, bizton trágárkodna a tüntetéseken. Amíg egy idős asszony szánalmas életének végét megnyugvással konstatáljuk, gondoljuk át, vajon
újabb 90 év múlva is Heller Ágnesekkel akarunk-e viaskodni?
Vagy inkább felismerjük, miért válnak ilyenné, és minden, de minden eszközzel harcolunk ellene. Nem ellenük, hanem az élet- és családellenes hatalom életben tartói ellen. Az, hogy Heller Ágnes valóban Európa arca lesz-e, itt és most tőlünk függ.
Figyelmeztessük magunkat az egyetlen tanulságra, ami az életéből és a halálából levonható: nem éri meg.
