filozófia
Az progresszív áfium ellen való orvosság – széljegyzet Lánczi András most megjelent kötetéhez
Ennyire komolyan az ember még sose akarta leigázni a jövőt; mégis: az ember esendő lény, megváltásra szorul. De honnan várhatjuk a megváltást, ha kiüresítettük az isteni égboltot? Van-e veszélyesebb az identitását vesztett, de az Isten szerepére ácsingózó embernél? Van-e orvosság a mindent elsöprő progresszió ellen? Lehetséges-e racionális politika, és ha igen, akkor annak sikere megválthatja-e a 21. század emberét? E kínzó kérdésekre keresi a választ Lánczi András Széchenyi-díjas filozófus a Politikai megváltás – Lehetséges-e racionális politika? című most megjelent kötetében, amely a KKETTK Alapítvány gondozásában, a XXI. Század Intézet Új Idők sorozatában látott napvilágot.
A filozófusokat is foglalkoztatja a klímaváltozás
A klímaváltozás és a filozófia kapcsolatáról szóló előadásokkal rendez egész napos konferenciát Ábrándok bűvöletében címmel a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Filozófia Doktori Iskola és a veszprémi Pannon Egyetem (PE) pénteken, a baranyai vármegyeszékhelyen.
Lánczi András: Amikor a progresszívek megölték Istent, a dekadencia lett az irány
Lánczi András filozófussal, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) új budapesti programintézményének, a Politikai Filozófia Európai Centrumának vezetőjével beszélgetett az Index. Lánczi szerint nem pusztán az a kérdés, hogy a politikai filozófiát hogyan lehet használni, hanem hogy ez kit milyen mélységben segít az életében egy döntési helyzet előtt, illetve miként tud eligazítani a közös emberi életben. Azt el kellene már fogadni, hogy Churchillek ritkán születnek, a magyar miniszterelnök pedig mélyen érti a politikai filozófia kérdéseit és válaszait. Ha nem lenne politikus, akkor is biztosan lenne filozófia az életében – mondta az Indexnek Lánczi András. A filozófussal most a politikai filozófiáról beszélgettünk, amelynek inkább az a kérdése, hogyan lehet nem a politikát, hanem a filozófiát szolgálni, mert a modern politikának inkább ideológiára van szüksége, semmint filozófiára.
Nagy Ervin: A természetes közösségek válsága a liberális demokráciákban
A liberális demokráciában, mint történelmi végtermékben a természetes közösségek válságos létállapotba kerültek; működnek, működtetjük, de a társadalmi rendszer logikája – bármit is teszünk – lassan elaprózza, atomizálja azokat. Feleslegessé válik a klasszikus család intézménye, gyengül a nemzeti összetartozás szövete, a hitbéli közösségek pedig vagy végleg felszívódnak, vagy szűkkörű klubokká változnak; és ha egyelőre még az utódnemzés nem is, de az egyén biztonságérzete bizonyosan és végérvényesen veszélybe kerül. Megjelenik a hatványozott elidegenedés. Az ember már elidegenedett Istentől, majd a természetes közösségek szétesésének köszönhetően a másik embertől, legvégül – és ez a mai kor diagnózisa – önmagunktól idegenedünk el. Magányos, szorongó, önmagát definiálni képtelen, identitászavarban szenvedő generáció születik. A liberális demokrácia nem „szent tehén”, lehet róla kritikusan írni, beszélni; sőt: lehet a politikában helyette valamilyen más demokráciát keresni, építeni.
Európa arca?
Arra gondoltam, illik várni nyolc napot. Így szokás a súlyosabb, nehezebben gyógyuló sérülésekkel, például az élettel is. Heller Ágnes egy hete hagyta itt a földi valót, de azokat a sebeket, amelyeket egy ország visel, nem a halálával okozta. Gyógyulnak ugyan, de még kékek és lilák, különösen mostanában. Politikailag.
Heller Ágnes 90 – A kígyó, mely saját farkába harap, felfalja önmagát
Minden valamire való ógörög filozófus húszévesen találkozik a mesterével; negyven, mikor megírja fő művét; hatvanesztendős lesz, mire méltó tanítványt talál; és végül nyolcvanévesen távozik az élők sorából – summázza kissé megcsúfolva a valóságot Diogenész Laertiosz a II. században. Ma már ez egyáltalán nem így működik, ahogy Heller Ágnes, mint valamire való (mire is?) filozófus esetében is csupán az első „fordulópont” állja meg a helyét, hisz saccperkábé annyi volt, mikor férjével együtt – szakítva a nemzetközi cionista mozgalommal – belépett a kommunista pártba, majd találkozott mesterével, Lukács Györggyel, aki körül döglégyként keringő társaival együtt elkezdték megreformálni a marxizmust. Negyvenéves korára azonban nemcsak, hogy nem írta meg a fő művét, hanem oly kacskaringós ideológiai útra tévedt, amelyet ma, mikor a kilencvenet tapossa, sem tudott már visszagörbíteni. Heller Ágnes májusban lett kilencven, de azóta is sorra keresik fel tisztelői, hogy boldog szülcsinapot kívánjanak neki, és néhány klasszikus gondolatát megidézzék. Most mi is erre teszünk kísérletet – a teljes igénye nélkül, de rámutatva a sok-sok ellentmondásra.
Gágyor Péter: Takarítani kellene
Az évkezdet általában a nagy elhatározások pillanata. Úgy véljük, hogy az új évek elején sosem árt egy kis rendet rakni a fejekben. Ilyenkor kezdődhetnek el a sorsváltoztató folyamatok, amelyek fél napon belül gyakran be is fejeződnek, ilyenkor alakulnak ki a nagy lemondások és érnek véget az első szál cigi, az első pohár ital, és egy szelet paprikás tokaszalonna felkínálkozása miatt. Esendő az ember az év elején, mint ahogyan év közben is… (PolgárPortál-publicisztika)
Ajánljuk még