Lánczi András: Amikor a progresszívek megölték Istent, a dekadencia lett az irány
Lánczi András filozófussal, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) új budapesti programintézményének, a Politikai Filozófia Európai Centrumának vezetőjével beszélgetett az Index. Lánczi szerint nem pusztán az a kérdés, hogy a politikai filozófiát hogyan lehet használni, hanem hogy ez kit milyen mélységben segít az életében egy döntési helyzet előtt, illetve miként tud eligazítani a közös emberi életben. Azt el kellene már fogadni, hogy Churchillek ritkán születnek, a magyar miniszterelnök pedig mélyen érti a politikai filozófia kérdéseit és válaszait. Ha nem lenne politikus, akkor is biztosan lenne filozófia az életében – mondta az Indexnek Lánczi András. A filozófussal most a politikai filozófiáról beszélgettünk, amelynek inkább az a kérdése, hogyan lehet nem a politikát, hanem a filozófiát szolgálni, mert a modern politikának inkább ideológiára van szüksége, semmint filozófiára.
A modern korban ezt gyakran keverik, ideológiaként használják. Így nem értik a lényegét. Az ideológus a politikát akarja szolgálni, a politikai filozófus a filozófiát. Utóbbinál a lényeg az emberi mivoltunk egészének megszólítása a test és lélek, szellem és anyag, hit és racionalitás ellentéteinek szembesítése révén. Leo Strauss szerint a politikai filozófia azért van, hogy minden egyes embert a legnagyobb kérdések – hatalom, igazságosság – fölvetésével a szegényes énje fölé emeljen. Önmagunkban nyomorultak vagyunk. Ezért kell a politika és a politikai filozófia
– fogalmazott a filozófus, aki hozzátette: ez nagyon kemény munka, és
a modern nyugati gondolkodásmód annyira elterjedt, hogy elkezdett átvenni egy pragmatikus szemléletet. Pedig a gondolkodás messze túlmutat a szükségletek kielégítésére irányuló munkán. Ez egy megterhelő, nemes feladat.
Lánczi András úgy véli, hogy a modern tudományokban már nem gondolkodnak; ott diszciplína, azaz fegyelem van.
A filozófia és a költészet látásmódja hasonló. Az összefüggéseket akarja felismerni, értelmezni. A gondolkodás maga a cél. A töprengés pedig valójában a kérdezéstől függ. Még csak nem is a válasz a fontos, hiszen az sosem lehet végleges. A probléma: a kérdés
– összegezte Lánczi András, aki szerint pontosan ezt nem tudja elfogadni a modern nyugati világ,
Teljesen mindegy, hogy demokrácia vagy egyeduralom, minden államnak a működése lehet megfelelő. A régiek szemléletmódja nem volt fekete-fehér, amely a modern korban általánossá vált. Vannak és voltak nagyon jól működő, kölcsönös jólétet biztosító egyeduralmak, arisztokratikus köztársaságok, és bármelyik elromolhat, ezért javasolták kezdettől fogva a vegyes államformát. Ezt Strauss is nagyon precízen leírta, azaz aki csak ismételgeti, hogy a demokrácia a legjobb, gyakorlatilag nemcsak, hogy gondolattalan, hanem egyenesen nihilista
– vélekedett. A filozófus szerint napjainkban az a legelső probléma, hogy úgy véljük, a véleménytől úgy jutunk el a politikai tudásig, ha nem a véleményekből, hanem modellekből indulunk ki.
A hogyan lett a kérdés, és nem a mi az a... Az utóbbiról a modern ember lényegében lemondott, nem igazából érdekli. Azt mondja, hogy Isten nincs, mert nem tudjuk tudományosan bebizonyítani, ezért nem foglalkozik vele. Istennek nincs helye sem a tudományban, sem a politikában. A modernség kezdetén a tudomány azt ígérte, hogy képesek leszünk az új tudományunk révén eljutni a végső kérdések megválaszolásáig, de ez nem következett be, viszont a politikai filozófiából ideológia lett, a filozófiai érvelésből logikai modellépítés. Ha ma megnézünk egy analitikus politikai érvelést, akkor logikai képleteket és levezetéseket találunk, igazságkeresést a legkevésbé
– fejtette ki Lánczi András, aki úgy véli, a legvégén az látszik, hogy aki a klasszikus politikai gondolkodás felé húz, az nem tudja ezeket a kierőszakolt és steril logikai meneteket követni, és inkább megmarad a retorikai érvelés mellett.
Amikor a progresszívek megölték Istent, vagy ha úgy tetszik, a hitet, a dekadencia lett az irány, hiszen így az ember elveszti önmagát, pontosan azt, amitől ember (Friedrich Nietzsche életművének ez a lényege – a szerk.)
– összegezte Lánczi András. A filozófus úgy látja, a politikában a kérdéseket és válaszokat folyamatosan mélyíteni kell, hiszen a „gondolkodás maga az út, ahogy azt Martin Heidegger erőteljesen megállapította. Mondjuk úgy, ha a nem baloldali tábor az egész létet hierarchikusan fogja fel, akkor jellemzően eljut Istenig, vagy legalábbis annak problémájához.”
A miniszterelnök a politikai filozófia kérdéseit és válaszait érti. Ha nem lenne politikus, akkor lehet, hogy filozófus lenne, vagy az egyes és az általános együttes szemléletével élné az életét. El kellene fogadni, hogy Churchillek ritkán születnek. Orbán Viktor szemléletmódja – a politikusok többségétől eltérően – a politikát filozófiai módon képes látni és értelmezni, illetve ennek jegyében cselekedni. Figyel arra, hogy nemcsak konkrét, egyes dolgok léteznek, hanem a spirituálisok és az általánosok is. A korábban említett állandókat és változókat összeegyezteti, és céllá tudja rendezni. Így lehet az, hogy a világban felmerülő kérdésekre adott válaszai működnek. Emlékeztetnék arra, nem azért lett migráció, mert Orbán Viktor úgy gondolta, hogy biztosan lesz, hanem mert törekedett a világ dinamikájának a megértésére. Ma az alapkérdés az, hogy ez az egész amerikai jelenség milyen mértékben, hogyan és meddig tudja megváltoztatni a világot. Szerintem ez véges, és ennek most a végéhez közeledünk
– fogalmazott Lánczi András, aki szerint Orbán Viktor politikai cselekvő, de gondolkodásában van hely a politikai filozófia látásmódjának is. A háború kapcsán a filozófus hozzátette: el kellene olvasni, amit Putyin mond, és látható lenne, hogy az orosz elnök alternatívát próbál nyújtani Amerikával szemben. És ez itt a kérdés, miféle ez az alternatíva.
A teljes interjú ITT olvasható el.
