Statisztikai véletlen
Régóta egyértelmű, hogy Európa magát haladóbbnak tartó fele egy másik filmet néz. Vagyis valójában ugyanazt, csak amit mi a dolgok kegyetlen, riasztó valósága szerint érzékelünk, azt ők valamilyen rózsaszín 5D-s szemüvegen át figyelik, ahol az ötödik dimenzió az önámítás, a szivárványos Willkommenskultur.
Németországban lassan több az olyan város a térképen, ahol az elmúlt néhány évben migrációs hátterű elkövetők zaklatták, bántalmazták vagy súlyosabb esetekben meggyilkolták az őket befogadó ország állampolgárait. Különösen akkor fájdalmas ez, amikor gyerekek az áldozatok, így amíg eddig a németek tétlenül nézték, ami velük történik, a pár napja történt frankfurti pályaudvari eset országos felháborodást váltott ki. Egy eritreai bevándorlónak ezúttal egy nyolc éves kisfiú esett áldozatul, nem sokkal ezután pedig egy szír migráns mészárolta le német-kazah ismerősét, mindezt a nyílt utcán, a járókelők és az áldozat kislányának szeme láttára.
A Birodalom állapotát jól mutatja, hogy a német közmédia az utóbbi kegyetlen gyilkosságról még csak hírt sem volt hajlandó adni, szerintük ugyanis az ügynek nincs az egész országra vonatkozó, társadalmi relevanciája és önmagában véve nem is nagy jelentőségű. Olybá tűnik, mintha a németek a józan eszükkel minden túlélési ösztönüket is elveszítették volna. Simán elhiszik, amikor a médiájuk azt állítja, ne higgyenek a saját szemüknek, a növekvő migránsbűnözés, a megszaporodott hajmeresztő esetek mind csak statisztikai véletlenek. Nincs itt semmiféle összefüggés.
A dolog azért érthetetlen, mert miután 2016-ban a berlini karácsonyi vásáron is kamionos terrortámadás történt - a tunéziai származású Anis Amri 12 embert gázolt halálra, sokakat pedig megsebesített -, az ember azt hihette, észhez térnek és nem visznek több süteményt a migránsoknak a Hauptbahnhofra. De nem így lett. A bajor belügyminiszter most is a peronok lezárásáról beszél megoldásként és mindenki úgy tesz, mintha ez lenne az első ilyen brutális támadás, sőt. A német politika az általuk szélsőjobboldalinak tartott gyűlöletkeltést okolja a történtekért.
A minap az Index a témában született cikke több szélsőjobboldali csoportokhoz köthető támadást és németországi mecsetet ért bombafenyegetést sorol fel, mintegy törölve egyet a rózsaszín, halálba navigáló lencsén. Pedig az ellenkezőjére akár ültő helyünkben mi is felidézhetünk számos hasonló esetet:
2015 szilvesztere: több mint 500 kölni nő tett bejelentést arról, hogy zaklatták, molesztálták, bántalmazták őket a város főterén rendezett újévi ünnepségen. A pályaudvar előtti téren békésen szórakozó tömegre percek alatt valósággal rázúdult több mint ezer észak-afrikai bevándorló. Annak ellenére, hogy a jövő Európájának orvosai és mérnökei többeket kiraboltak és csoportosan megerőszakoltak, a német közmédia napokig nem számolt be az estről.
Ahogy utána arról sem, hogy azóta szinte mindennapossá váltak a zaklatások és az erőszakos támadások Németországban. 2016 nyarán például egy szír menedékkérő bozótvágó késsel gyilkolt meg egy nőt a Stuttgart közelében fekvő Reutlingenben, mert féltékeny volt rá. Miután végzett a nővel, két másik embert is megsebesített.
2016 szeptemberében egy magyar nő is áldozatul esett három eritreai migránsnak. A lányt a bevándorlók a mülhauseni vasútállomáson erőszakolták meg.
2016. december: Freiburgban egy nevelőszülőknél elhelyezett fiatal afgán bevándorlót vettek őrizetbe a német hatóságok, mert megerőszakolt, aztán pedig megfojtott és a folyóba dobott egy 19 éves német egyetemista lányt.
Két éve szeptemberben Lipcsében követett el egy bevándorló szexuális erőszakot egy egy kocogó nő ellen. Ugyanez év decemberében egy magát 15 évesnek valló, Abdul Mobin nevű menedékjogot nyert bevándorló halálra késelte 15 éves német barátnőjét, miután a lány szakított vele. Abdul 2016-ban illegális bevándorlóként Afganisztánból érkezett Németországba.
2018 novemberében a rendőrök és a tűzoltók is nagy erőkkel vonultak ki az egyik dortmundi befogadóközponthoz, ahol egy afrikai menedékkérő késsel támadt egy másik, magát afgánnak valló migránsra. A férfi a nála lévő késsel a rendőröket is megtámadta, akik végül lábon lőtték a bevándorlót.
Ez volt az a hét, amikor németeket napokig egy wittenburgi idős férfi halála tartotta dermedt sokkban. A 85 éves nyugdíjas egyedül élt saját házában, ezért az akkor egy migránsokat segítő szervezetnél dolgozó lánya az egyik 20 éves afgán bevándorlót fogadta idős édesapja mellé, hogy segítsen neki a mindennapi teendőkben. Csakhogy az afgánnak más elképzelése volt a segítségnyújtásról: éjjel, álmában vágta el a nyugdíjas torkát, majd az idős férfi autójával elmenekült a helyszínről. Az bevándorló menedékkérelmét egyébként Szászországban elutasították, a német hatóságok mégsem küldték haza. 2019 januárjáig tartózkodási engedélyt kapott.
A németeknek persze nincs miért aggódniuk. Ezek mind egymástól független, elszigetelt esetek, a motivációik személyesek és semmiképpen sem szociális frusztráció, vagy kulturális különbségek állnak a súlyos bűncselekmények hátterében. Ha úgy látjuk, hogy a statisztikai véletlenekből lassan már több sormintára is elég, akkor egészen biztosan a mi készülékünkben van a hiba...
