Mindegy, kivel találkozik Orbán Viktor, illetve hogy egy adott delegáció milyen céllal érkezik Magyarországra, az biztos, hogy az ellenzéki média az ilyen eseményeket diktatórikus propagandaként, vagy esetleg nagyhatalmak önkényuralkodóinak való smúzolásnak titulálja. Ezúttal sem volt ez másként, pedig kínai és a közép-kelet- és kelet-európai országok kormányfőinek csúcstalálkozója történelmi jelentőségű, hsizen Magyarországnak fontos, hogy Közép-Európában Kína legfőbb exportpartner legyen, valamint hogy a kínai befektetések vonatkozásában is vezető pozíciót töltsön be. Az egész kicsit olyan, mint amikor egy csoport a foci EB-n a magyar csapat ellen szurkolt pusztán azért, hogy semmiképpen se lehessen a stadionépítéseket legitimálni.
Megnyugtató, hogy a keleti nyitással kapcsolatos aggályok és Európa elárulásának a bűne nem csak akkor merül fel, amikor az oroszokkal akarunk üzleteket kötni. Ugyanez a helyzet most, amikor Li Ko-csiang kínai miniszterelnök Budapesten kezdett tárgyalni a térség 16 országának vezetőivel. Az együttműködés sikerének következtében számos beruházás, fejlesztés valósulhat meg a közeljövőben kínai közreműködéssel, ilyen például a Budapest-Belgrád vasútvonal, illetve az Új Selyemút mentén fekvő országok közötti kapcsolatok erősödése. Arról van szó tulajdonképpen, hogy a kínaiak most lehetőséget akarnak teremteni, hogy Európában erős legyen a jelenlétük, ami így is, úgy is meg fog történni, viszont nem baj éppen, ha hazánk is levághatja belőle a maga szeletét. A magyar fővárosban mindenek előtt infrastruktúra projektekről van most szó, ami stratégiai téma. Az egész persze sokak szerint “bevásárlást” jelent a kínai, ami nyilvánvalóan a kommunista hatalomátvétel előfutára, tehát végre ismét lehet aggódni a demokráciáért. Ehhez persze már hozzászoktunk.
Majdnem minden baj, még akkor is, amikor nincs baj
A károgó ellenzéknek és szimpatizánsainak persze nem tetszik Li Ko-csiang látogatása, hiszen milyen már, hogy egy olyan emberrel szeretne a kormány együttműködni, aki nyilvánvalóan elnyomja a demokráciát, éhbérért dogoztat sovány kisgyerekeket és a legnagyobb szén-dioxid kibocsájtó is. De persze ott vannak még a veszélyeztetett pandák és a megnyomorított Tibet kérdése is, ezzel kapcsolatban pedig többen is szót emeltek, mondván “tibeti zászlókat nem lehet felemelni Budapesten”, illetve, hogy a rendőrök többször erőszakosan megakadályozták, hogy egy bizonyos Hendrey Tibor két tibeti társával együtt Budapesten tiltakozni próbált Li Ko-csiang elvonulási útvonalán (ez legalább annyira szánalmas, mint Juhász Péter sípolása Putyin látogatásakor). A csúcsra értelemszerűen Szél Bernadett pörgette a teljesen értelmetlen lázadozást, amikor napirend előtt tibeti zászlóval a nyakában szólalt fel, és “Free Tibet” kiáltással fejezte be mondandóját. Reméljük előtt megnézte a térképen, hogy hol van Tibet, és elolvasta a témával kapcsolatos Wikipedia bejegyzést. Az sem világos egyébként, hogy egy magyarnak miért kell feltétlenül kiállnia a tibetiek, a katalánok, vagy bárki más mellett, amikor ez tulajdonképpen belpolitikai ügy.
Orbán Viktor magyar és Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök (b-j) a Kína-Kelet-Közép-Európa csúcstalálkozón Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
A kínaiak egyébként akkor nem zavarják a Madách téren kézműves kávét szürcsölő haladókat, amikor a Kínában gyártott okostelefonról kell képeket posztolni a Facebookra a legújabb vegán sajtsalátáról, vagy amikor egy új télikabát megvásárlására kerül sor.
A másik hatalmas probléma a közlekedés teljes megbénulása, amit egyszerre okoz a rengeteg biztonsági intézkedés és a botrányosan megszervezett metrópótló buszok botránya, az ügyben pedig olyan rémhírek is napvilágot láttak, miszerint még a Rózsadobról sem lehetett autóval lejönni. Hát igen, kertvárosi problémák. Azt egyelőre senki nem jegyezte meg, hogy a fegyveres katonák és a várost pásztázó helikopterek Orbán Viktor önkényuralmának a jelképei, amelyekkel tulajdonképpen nem is Li Ko-csiangot védi, hanem csak demonstrálni akarja az erejét ezzel is arra kényszerítve a lakosságot, hogy ne merjenek szót emelni az elnyomó rendszer ellen.
Talán mégsem olyan haszontalan ez a látogatás
De térjünk vissza a valósághoz, amit ellenzéki honfitársaink az utóbbi időben igencsak figyelmen kívül hagytak. A mai találkozó egyáltalán nem felesleges, hiszen az történik, hogy Kína tőkével, kedvezményes kölcsönökkel, beruházásokkal, közös kutatóintézettel fűzi egyre szorosabbra kapcsolatait a közép-kelet-európai térség 16 államával, akik közül 11 EU-tag, öt pedig az új kínai selyemút miatt felértékelődött Balkánon található. Ez Kínának azért jó, mert így jutnának be a az ázsiai ország vállalatai az 500 millió fős, tehát nem kicsi uniós piacra, ami persze a demokráciát főállásban féltő németeknek természetesen nem tetszik, úgyhogy gyorsan hoztak is egy olyan törvényt, hogy a nem uniós vállalatoknak megtiltható, hogy 25 százaléknál magasabb tulajdonrészt vegyenek az érzékeny ágazatokban. Ennek ellenére a tendencia jól láthatóan nem áll meg, tavaly háromnegyedével nőtt a német vállalatok felvásárlására költött kínai tőke. Ez jogosan szúrhatja egyébként a németek szemét, akiknek nyilvánvaló érdeke, hogy biztosítsa technológiai fölényét. Ezért egyébként nem is lehet rájuk haragudni.
Li Ko-csiang kínai, Orbán Viktor magyar és Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök (b-j) a Kína-Kelet-Közép-Európa (KKE) csúcstalálkozó gazdasági és kereskedelmi fóruma után tartott sajtótájékoztatón a Papp László Budapest Sportarénában 2017. november 27-én. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Zöld technológia, kereskedelem, infrastruktúra
Korábban már említettük, hogy elsősorban infrastrukturális fejlesztésekről van szó az együttműködés kapcsán, de nem elhanyagolhatóak még a zöld technológiával kapcsolatos fejlesztések, Ezekhez természetesen Kína adja a forrásokat, így csináltak is egy úgynevezett Kína-Közép-Kelet-Európa Alapot, amit nagy befektetési bankok támogatnak. A 16+1 nevű kezdeményezés a modern, európai technológiával gyártott termékek fejlesztésére is nagy figyelmet fordít. Aki kicsit is belegondol abba, hogy mi is történik, és nem ködösítik el tudatát az Orbán Viktor ellen generált gondolatok, az tudja, ilyen dollármilliárdos projektek a globális fejlődés motorjai lehetnek, vagyis remek lehetőség arra, hogy “elmaradott hazánk” végre csatlakozhasson a baloldal által annyira irigyelt és vágyott fejlett Nyugathoz. A régió és Kína közötti kereskedelmi forgalomból egyébként máris profitált hazánk: Magyarország 9,3 milliárd dollárral lett eddig gazdagabb a projekt eredményeként.
Lehetne még említeni persze azt is, hogy a kínai fejlesztési bank 79 millió dolláros hitel keretében újabb magyarországi projektet, a Wanhua-BorsodChem termelékenységet fejlesztő, környezetvédelmi típusú beruházását finanszírozza, de olyanok is történtek, hogy a kínai jogi rendszerhez képest kivételes eljárásban – a magyar állam lehetőséget kapott a pekingi magyar nagykövetség megvásárlására.
Nem kis dolog az sem, hogy Kína ezt a kétoldalú együttműködést az átfogó stratégiai partnerség szintjére emelte tavasszal, ami az ázsiai országban a legmagasabb kategória. Kínában azokat az országokat tartják számon átfogó stratégiai partnerként, amelyekkel a kétoldalú együttműködésnek a legnagyobb jelentőséget tulajdonítja a pekingi kormány. Úgy tűnik, hogy mégsem olyan nagy hátrány, hogy Magyarország egy közép-európai stratégiai útvonalon fekszik, hiszen így képes a saját érdekeit kell képviselni egy kiélezett nagyhatalmi játszma és migrációs válság kellős közepén, ami egy ekkora ország számára létfontosságú.
Hogy mennyire komolyan gondlják a partnerséget jól tükrözi, hogy például Kínai-magyar vegyesvállalatot hoz létre a Magyar Posta Zrt. két kínai logisztikai társasággal közösen, 3 millió eurós (900 millió forint) törzstőkével, az erről szóló megállapodást a felek hétfőn írták alá a Budapesten megrendezett kínai-kelet-közép-európai csúcstalálkozó üzleti fórumán.
Li Ko-csiang kínai, Orbán Viktor magyar és Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök (b-j) a Kína-Kelet-Közép-Európa (KKE) csúcstalálkozó gazdasági és kereskedelmi fóruma után tartott sajtótájékoztatón a Papp László Budapest Sportarénában 2017. november 27-én. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
A kínai elnök is lelkes az együttműködés miatt
Li Ko-csiang szerint kelet-közép-európai országok együttműködése, mert összhangban áll a globalizáció tendenciáival. Úgy véli ebben az együttműködési keretben az országok kiegészítik, erősítik egymást, új utakat találhatnak az érvényesülésre a nemzetközi piacokon. Kifejtette, a kelet-közép-európai országok józan észre alapuló politikájukkal, az európai átlagot meghaladó növekedési ütemmel és versenyképes befektetési környezetükkel remek lehetőségeket kínálnak Kína számára. Kína egyébként Orbán Viktorhoz hasonlóan prosperáló Európát szeretne látni, támogatja az európai integrációs folyamatokat, és azoknak az államoknak a fejlődését is, amelyek uniós tagok kívánnak lenni.
Magyarországon élő kínaiak miniszterelnöküket köszöntő transzparenssel a Kína-Kelet-Közép-Európa (KKE) csúcstalálkozó gazdasági és kereskedelmi fóruma előtt Budapesten, az Egressy és a Stefánia út kereszteződésénél.
Biztosan az összeesküvés szerves részét képezi az is, hogy “Keleti hatások és motívumok a magyar művészetben” címmel kezdődött kétnapos konferencia hétfőn a Műcsarnokban Budapesten. Ezzel kapcsolatban Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke hangsúlyozta: a Nyugat dominanciája ma egyelőre még egyértelmű, de nem szabad elfelejtkezni a régi nagy keleti civilizációknak az európai kultúrára tett, ma is érzékelhető hatásairól.
No gallery template found!Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS