A történelem nem mindig kedvez nekünk, erről a magyarok is sokszor meggyőződhettek, a kudarcokat ugyanakkor képesek vagyunk sikerré kovácsolni, amelynek szintén jó példái lehetnek a magyarok – mondta el a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban Maciej Szymanowski, a Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet igazgatója a katyni vérengzés áldozatainak emléknapján. Az igazgató megemlítette, hogy a lengyelek nem felejtik el a tragédia magyar szálait sem: Katynban vált mártírrá két magyar tiszt, Korompay Emánuel és Kühnel Rudolf is. Hozzátette: Magyarország volt az egyik első ország a világon, amely emlékművet emelt a Katyn hetvenedik évfordulóján bekövetkezett szmolenszki katasztrófa áldozatai előtt is. Lengyelországban 2007 óta április 13-a a katyni vérengzés áldozatainak emléknapja, mert 1943-ban a németek ezen a napon hozták nyilvánosságra az 1940 tavaszán a szovjet államvédelmi szervek által elkövetett tömeggyilkosságot.
PS: A katyni erdőben és másutt – a Molotov-Ribbentrop paktum nyomán szovjet fennhatóság alá került területeken – összesen több mint húszezer lengyel hadifoglyot és civilt végeztek ki 1940-ben a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai bizottságának határozata alapján. 81 év távlatából hogyan élik meg a lengyelek a katyni vérengzés igazságtalanságát?
Maciej Szymanowski: Létezik egy mondás, amely szerint „az idő begyógyítja a sebeket”. Nos, Katyn és a többi olyan hely esetében, ahol lengyel tiszteket gyilkoltak meg, hozzá kell tenni, hogy nem minden seb gyógyul be. Katyn hazugsága, vagyis az állítás, hogy a lengyel tiszteken elkövetett népirtást a németek követték el, a lengyelországi szovjet uralom egyik alapítóköve volt 1945 után. Még a nyolcvanas években is tényleges szabadságvesztésre ítéltek embereket azért, mert mást mertek állítani, és Sztálint hibáztatták a bűntényért, aki – ahogy ma már teljes bizonyossággal tudjuk – személyesen hitelesítette a döntést a besorozott lengyel tisztek, a háború ellen fellépő lengyel értelmiség színe-virágának meggyilkolásáról.
PS: Mit szóltak ehhez a Szövetségesek?
Maciej Szymanowski: Az érem másik oldala a nyugati demokráciák, azaz az USA és Nagy-Britannia hozzáállása a bűncselekményhez. A világjárvány alatt akadt időm arra, hogy elolvassam Churchill háború utáni emlékiratainak mind a hat kötetét, aki erről az ügyről – akárhogy is nézzük, szövetségesről van szó (értve itt Lengyelországot – a szerk.), arról, aki miatt Nagy-Britannia hadat üzent a Harmadik Birodalomnak – csak igen hézagosan tesz említést, oly formában, hogy „hallott valamit”, „olyan információk keringenek”, ő maga azonban, félve a témától, láthatóan saját magát cenzúrázta (a saját emlékirataiban!). Winston Churchillről, a XX. század egyik legkiválóbb államférfijáról beszélünk.
PS: Mi ma az orosz álláspont?
Maciej Szymanowski: Ami az Oroszországi Föderációt illeti, nos, valóban elismerték a bűncselekményt Jelcin idején, hogy aztán Putyin alatt megtagadják azt.
PS: Katyn magyar vonatkozását talán kevesen ismerik.
Maciej Szymanowski: Hadd említsem meg, hogy a lengyelek nem felejtik el a tragédia magyar szálait sem: Katynban vált mártírrá két magyar tiszt, Korompay Emánuel és Kühnel Rudolf is. Az ő emléküket is őrzik a Katyn-emlékművek Magyarországon, mindenekelőtt a Katinyi Mártírok Parkjában, Óbudán. Nem merül feledésbe az sem, hogy egy magyar patológus (Orsós Ferenc – a szerk.) vezette azt az orvosbizottságot, amely elsőként kimondta az igazságot a tettesekkel kapcsolatban, sőt, Magyarország volt az egyik első a világon, amely emlékművet emelt a Katyn hetvenedik évfordulóján bekövetkezett szmolenszki katasztrófa áldozatai előtt is.
PS: Igen, bizonyára többen emlékeznek rá, hogy a Lech Kaczynski lengyel államfőt, feleségét és kíséretét szállító Tu-154-es kormányrepülőgép 2010. április 10-én lezuhant Oroszországban, néhány száz méternyire a szmolenszki Szevernij katonai repülőtértől. Kaczynski és kísérete a vérengzés hetvenedik évfordulójára rendezett megemlékezésre tartott Katynba. A katasztrófa következtében a lengyel elnökkel együtt 96 ember halt meg, közöttük a lengyel politikai és katonai vezetés számos képviselője. Nevezhető a 2010-es szmolenszki tragédia „második Katynnak”?
Maciej Szymanowski: Vannak olyan napok, igen ritkán az ember életében, amikor még sok évvel később is képesek vagyunk pontosan, akár óráról-órára visszaidézni, hogy pontosan mit csináltunk azon a napon. Kétségkívül ilyen, tragikus esemény történt 2010. április 10-én. Ugyanakkor van egy alapvető különbség a két esemény között. Lengyelország mind a mai napig várja a fekete dobozok és a Tupoljev (a repülőgép – a szerk.) visszaszolgáltatását, hogy folytathassa a még mindig tartó vizsgálatot, amely választ adhat a kérdésre, mi is történt valójában 2010. április 10-én?
PS: Idén Önök hogyan emlékeznek a katyni emléknapon?
Maciej Szymanowski: A különféle cikkek megjelentetésén kívül – amelyeket a Felczak Intézet honlapján publikálunk, magyar nyelven is – nagy figyelemmel fogjuk kísérni Tóth Barnabás filmje, az Akik maradtak fogadtatását, amelyet a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete által rendezett filmfesztiválon fognak vetíteni Intézetünk szoros közreműködésével.
PS: Feldolgozhatóak ezek a nemzeti tragédiák? A lengyel nemzet meg tudta bocsátani ezeket?
Maciej Szymanowski: A történelem nem mindig kedvez nekünk, erről a magyarok is sokszor meggyőződhettek. A kudarcokat ugyanakkor képesek vagyunk sikerré kovácsolni, amelynek szintén jó példái lehetnek a magyarok. Keresztény gyökereinknek köszönhetően elvégre nem kell, hogy gondunk legyen a megbocsátással, ugye? Csak az a gond, ha egyes ellenségeinknek ugyanakkor problémájuk akad a megbocsátás nélkülözhetetlen feltételeinek teljesítésével, azaz a bocsánatkéréssel, és az elhatározással, hogy megjavulnak.
Történelmi háttér
Lavrentyij Berija belügyi népbiztos 1940. március 5-én jegyzékben javasolta Sztálinnak, hogy rendelje el a szovjethatalom eme “megátalkodott ellenségei”, szám szerint 14 700 hadifogoly és 11 ezer börtönben fogva tartott lengyel értelmiségi agyonlövését, a vád ismertetése és nyomozás lefolytatása nélkül, Sztálin még aznap aláírta a dokumentumot. A lengyel értelmiség lefejezését célzó intézkedés áldozatai között a tisztek mellett több ezer orvos, ügyvéd, tanár, újságíró és pap is volt. Az NKVD március 14-én a likvidálás három fő helyszíneként a Szmolenszk melletti Katinyt (lengyelül Katyn), a Harkov melletti Pjatyihatkit és a Kalinyin (ma Tver) melletti Mednojét jelölte ki. Az április 3. és május 19. között konvojokban idehurcolt foglyok kezét hátrakötötték, közvetlen közelről tarkón lőtték, majd hatalmas tömegsírokban földelték el őket. A vérengzés áldozatainak pontos száma ismeretlen, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete 21 768 áldozatot tart számon, köztük a magyar Korompay Emánuelt, a varsói egyetem lektorát és a magyar családból származó, de már Lengyelországban született Oskar Rudolf Kuehnelt.
A németek 1941. június 22-én megtámadták a Szovjetuniót, egy hónappal később Katynt is elfoglalták. A tömegsírokat 1942-ben a helyi orosz lakosság útmutatása nyomán egy pályafenntartó vonat lengyel kényszermunkásai találták meg, a német hatóságok 1943. február 18-án kezdték el az exhumálásokat. Mintegy 400 holttest kihantolása után, 1943. április 13-án a berlini rádió kommünikében adott hírt a szovjetek által meggyilkolt lengyel katonatisztek tömegsírjairól. A németekkel élet-halál harcban álló Szovjetunió szövetségesei kétkedve fogadták a bejelentést, a brit és amerikai kormány hallgatott. A szovjet hatóságok a németeket vádolták a mészárlással, a Nemzetközi Vöröskereszt bevonásával folyó vizsgálatba nem egyeztek bele. A helyszínen végül a németek által felkért nemzetközi bizottság látott munkához, és a magyar Orsós Ferenc patológus által kidolgozott módszert alkalmazva megállapították, hogy a mészárlást 1940 áprilisában és májusában hajtották végre. A gyilkosság időpontját pontosan meg lehetett határozni a sírok fölé ültetett fák kora alapján, valamint a holttesteken keletkező különleges anatomopatológiai képződmények alapján is.
Államtitoknak minősítették
1959-ben a szovjetek megsemmisítették a meggyilkolt – szovjet papírok szerint – 21 857 lengyel tisztre vonatkozó dokumentumok zömét, csak az összefoglaló jelentést őrizték meg, amelyet a Szovjetunió legfontosabb államtitkai közé soroltak. A Katynban történtekről a szocialista blokk országaiban nem beszéltek, ha a téma néha mégis szóba került, a hivatalos szovjet álláspontot ismételték. A Szovjetunió csak a kelet-európai rendszerváltások idején ismerte el hivatalosan felelősségét. Mihail Gorbacsov szovjet államfő jelképes módon 1990. április 13-án adta át Moszkvában Wojciech Jaruzelski lengyel elnöknek az 1939-40-ben fogva tartott lengyelek névsorát tartalmazó dokumentumok másolatát, a TASZSZ szovjet hírügynökség pedig közleményben ismerte el, hogy a katyni gyilkosságokat az NKVD követte el. A Szovjetunió szétesése után az orosz parlament 2010-ben ismerte el, hogy a tömeggyilkosságokat Sztálin és más szovjet vezetők utasítására hajtották végre.
Április 13-án emlékezünk az áldozatokra
Lengyelországban 1992-ben kerültek nyilvánosságra az orosz levéltárakban őrzött, korábban államtitoknak minősített dokumentumok, a mészárlásról 2007-ben forgatott felkavaró filmet az apja halála miatt személyesen is érintett Andrzej Wajda. A lengyel parlament alsóháza, a Szejm 2007. november 14-én a vérengzés nyilvánosságra hozatalának napját, április 13-át a katyni bűntény áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Nemzetközi szakértők és a lengyel hivatalos szervek is azt szorgalmazzák, hogy az ügy el nem évülő, emberiesség elleni bűntettként, népirtásként kerüljön jogi lezárásra. Az orosz álláspont szerint a katyni vérengzés bűncselekménynek minősül ugyan, de elévült, az orosz legfőbb katonai ügyész 2010-ben kijelentette: nem lát okot arra, hogy a megölteket a politikai megtorlások áldozatainak minősítsék és rehabilitálják. Az áldozatoknak számos emlékmű és a 2015-ben Varsóban megnyílt Katyni Múzeum állít emléket, a közép-európai fővárosok közül elsőként 2011-ben Budapesten, Óbudán avatták fel a katyni mártírok emlékművét.
A szmolenszki tragédia
Katynhoz újabb tragédia is kapcsolódik: a Lech Kaczynski lengyel államfőt és kíséretét szállító Tu-154-es kormányrepülőgép Oroszországban, 2010. április 10-én kora reggel zuhant le, néhány száz méternyire a szmolenszki Szevernij katonai repülőtér kifutópályájától. Kaczynski és kísérete az 1940-ben lemészárolt 22 ezer lengyel tiszt és civil emlékére rendezett megemlékezésre tartott Katinyba (Katyn), magánlátogatás keretében. A katasztrófa következtében a lengyel elnökkel együtt 96 ember halt meg, közöttük a lengyel politikai és katonai vezetés számos képviselője. 2018-ban arról írtak, hogy újranyitják a lezuhant lengyel kormánygép aktáit. A lengyel-orosz kapcsolatokat 2010 óta beárnyékolja a baleset. Lengyel részről és különösen a Jog és Igazságosság Pártjának környezetéből gyakran fogalmazódtak meg olyan vádak, hogy a balesetben felelőssége van az orosz légi irányításnak. Az addigi hivatalos állásponttal szemben, a pilóták mégsem voltak felelősek a szmolenszki légikatasztrófáért – ez derült ki a lengyel vizsgálóbizottság legújabb műszaki jelentéséből. A testületet vezető, volt nemzetvédelmi miniszter szerint a gép már a levegőben felrobbant, ezért pedig elsősorban az oroszországi javítást végző szakemberek, valamint az orosz légi irányítók tehetők felelőssé. A szerencsétlenséget senki sem élte túl. A lengyel és az orosz vizsgálat végül nem jutott dűlőre a katasztrófa okai és a felelősség megállapítása terén: mindkét fél a másiknak rótt fel különböző hibákat.
Forrás: PS/MTI/mult-kor.hu/Magyarságkutató Intézet, kiemelt kép: Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet
Bukohill
2021-04-21 at 21:57
A lengyel elnököknek nincs szerencséjük a repüléssel.
Csóri Sikorski is megjárta Gibraltárnál, és az oroszoknak a kisujjukat sem kellett mozdítaniuk. Lehetett ez is angolszász munka.
Etel
2021-04-15 at 22:33
Döbbenetes az az emlékmű Óbudán, körbejártam, mint egy gyerek belestem mi lehet abban a sötét erdőben? Belátom már, jobb azt nem tudni.
TS
2021-04-14 at 09:36
csakafidesz, igen, a földbe…
csakafidesz
2021-04-14 at 01:01
unortodox történelem 2021-04-13 at 15:41
“A gépszerencsétlenséghez meg mi érdeke az oroszoknak?-viszont vannak olyanok akiknek nagyon jól jön ha a lengyelek baromira gyűlölök az oroszokat-annyira hogy eltűrik hogy országukat oroszellenes arzenállá(orosz célponttá)tegyék…”
———————————————————————————–
Nos a cui prodest? kérdése valós, de mivel a gép Szmolenszknél zuhant le azért a lezuhanást ott kellett elintézni.. (Tudom persze, de pénzért mindenre van ember.)
csakafidesz
2021-04-14 at 00:58
TS 2021-04-13 at 16:36
Állítólag áttelepítették a megmaradt lengyeleket, bár ez inkább csak demonstráció volt, nem igazi akció.
TS
2021-04-13 at 16:36
Sándor Csikós, szerintem volt az több százezer is. Ma Lembergben (Ilyvó, Lviv) kb. 7-800 lengyel él. Csak itt legyilkoltak legalább százezret. (A zsidókat külön tartják számon).
benzoli
2021-04-13 at 15:58
Rosszul valasztottak meg az baratokat es az ellenseget. A barataik eladtak oket az ellensegnek. 2 X is.
unortodox történelem
2021-04-13 at 15:41
a II.vh igazi története és eredménye:ellentétben a könyvek,filmek ezreiben agyonszajkózott agymosással a
háború valódi története nem a náci 3.birodalom felemelkedése és bukása-hanem az hogy miközben a háttérhatalom által ügyesen és sikeresen egymásra uszított német és orosz nép keleten egymást halomra
gyilkolta-a háttérbirodalom/zusa a jótevő/megmentő/felszabadító képében tetszelegve besétált és elfoglalta
európa értékesebb nyugati felét-és 89 óta ezt a támadást/hódítást folytatja tovább-napjainkban is.Ami a
katyni lengyeleket illetti őket beáldozták-a német és orosz nép egymásrauszíthatóságának oltárán-a ravaszt
lehet hogy nkvd-sek húzták meg-de a helyzetet a háttérhatalom idézte elő.A gépszerencsétlenséghez meg mi érdeke az oroszoknak?-viszont vannak olyanok akiknek nagyon jól jön ha a lengyelek baromira gyűlölök az oroszokat-annyira hogy eltűrik hogy országukat oroszellenes arzenállá(orosz célponttá)tegyék…
TS
2021-04-13 at 15:21
Nagyon kell ügyelni az oroszok szándékaira, ezért triplán ostobaság, hogy az ukránok a kárpátaljai, számukra teljesen veszélytelen magyarokat baxogatják.
De hát ők gyávák, ezért az oroszok helyett a magyarokat csesztetik. Kivíva azt, hogy minimum 2022-ig nem kerülhetnek be a NATO-ba. Ezzel biztos, hogy addig hazánk megakadályozza, hogy a kubai válsághoz hasonló feszültség jöjjön létre az USA és Oroszország között. (Mellékhatás?)
Ne felejtsük el az oroszok hódításait, amelyek a nemzetközi joggal (amivel persze az erősebb kitörli az alfarját) ellentétesek: Dél-Oszétia, Abházia, Krím, Donbassz!
ViAM
2021-04-13 at 11:22
A katyni emlékmű nagyon szép, méltó a megemlékezésre… De inkább ne történt volna meg, mint ahogy Katyn2 sem az elvakult bosszú jegyében.
csakafidesz
2021-04-13 at 11:00
“..a gép már a levegőben felrobbant, ezért pedig elsősorban az oroszországi javítást végző szakemberek, valamint az orosz légi irányítók tehetők felelőssé.”
Esetleg valami ami robbanást okoz. Mondjuk egy kósza rakéta amelynek roncsait az orosz vizsgálók “nem találják” vagy éppen elsőként az találták meg ezért nincsen ott..
csakafidesz
2021-04-13 at 10:56
Hesslerezredes 2021-04-13 at 10:49
Tudod kérlek, hogy Oroszország a látványos változások ellenére is csak úgy maradhat nagyhatalom, ha a fedőt nem veszik le egészen. Csak fokozatosan lehet kiengedni azt a büdös gőzt amit a kommunisták csináltak. Ott tényleg van “vörös polip” és a nép évszázadok óta ragaszkodik a cár atyuskához. Jelcin ehhez gyönge volt, Putyin kell nekik aki nem habozik, ha a kancsukát kell elővenni.
csakafidesz
2021-04-13 at 10:51
Abba sem árt belegondolni, hogy a II. Világháború legnagyobb vesztesei a lengyelek. Először két őrült diktátor békésen megegyezik az országuk közös megszállásán és kétfelől lerohanják a náluk sokkal gyengébb kicsi országot. Utána kétszer is átmasíroznak rajtuk nyugatról keletre, majd fordítva. Azután az erősebb kutya ottfelejti a csapatait több, mint 40 évig, rájuk erőszakolva a társadalmi berendezkedéstől kezdve a hígfos minőségű árújukat.
Hesslerezredes
2021-04-13 at 10:49
Általában pozitívan viszonyulok Oroszországhoz és Putyinhoz.
De.
De ebben az ügyben (a repülőszerencsétlenséget is ideértve) a lengyelek oldalán vagyok.
Meg kellene végre értenie egyszer az orosz vezetésnek, hogy a nyílt, őszinte és feltáró bevallás (akár csak a büntetőügyeknél szokás) lehet csak egyedül enyhítő körülmény számukra.
Amíg ezt nem teszik meg, addig az ember kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy tulajdonképpen most is, a mai napig is egyetértenek az elkövetett mocsokságokkal, másképpen: azonosulnak a korábbi vezetéssel és annak tetteivel.
Sajnos mindaddig, amíg náluk lesz “Rendkívüli Helyzetek Minisztériuma”, addig ez nem fognak ennek a belátásáig eljutni.
A Rendkívüli Helyzetek Minisztériumával (értsd: Katasztrófavédelmi Minisztérium) az a baj, hogy: egyáltalán létezik. Mert, mint a jéghegy vízből kilátszó 10%-a mutat rá egy olyan borzalmas gazdasági, politikai, társadalmi háttérre, amibe beleborzong az ember, ha belegondol: micsoda kaotikus, ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen világ az, ami ott van/lehet??????????
csakafidesz
2021-04-13 at 10:45
Nincsen olyan lengyel a Földön, és nem lengyel is csak kevés van aki elhiszi, hogy szimpla baleset volt a szmolenszki repülő-szerencsétlenség..