Magyar Péter és a vita

Nem hiszed el, de Magyar Péter végül mégsem akar vitázni a köztévében. Egy apró pillanatig tegyünk úgy, mintha egyszer, egyetlen pillanatra is komolyan gondolt volna bármit is azok közül, amiket mondott. Ezek közé tartozik az is, hogy ő természetesen az európai parlamenti választások előtt vitázni szeretni más pártok listavezetőivel.

Rendben, ez végülis akceptálható elvárás. Bár, teszem hozzá csendesen és zárójelben, talán meglehetősen antidemokratikusnak ható véleménnyel: szerintem a viták mára a ganz egál funkciót töltik be. Elmondom, miért. A vitának akkor van értelme, ha annak – bármilyen furcsának is tűnhet első látásra – szórakoztató funkciója is akad. Mármint a klasszikus, nézőket is szórakoztató funkcióban. Mert, és ezt higgyék el nekem, a vita önmagában egyáltalán nem bír semmilyen magával ragadó erővel sem. Ez egy színházi magatartásforma, amit azért űznek egyesek, hogy meggyőzzenek másokat. Önmagában, face to face teljesen fölösleges ilyesmire vállalkozni, mármint akkor, ha nem magánéleti okokból történik.

És én, aki még egészen apró gyermekként, meg aztán a későbbiekben is, részt vettem nem egy és nem kettő közéleti vitán, pontosan tudom és láttam, hogy ez a külvilág miatt létezik. Mert X és Y, minő meglepetés, a maga jó érzése véget talán nem töltötte volna azzal az estét, hogy a politikai pólus másik oldalán helyet foglaló illetővel beszélgeti át drága idejét. Mindennek azért van értelme, mert nézik az emberek.

Illetve – és itt vágok bele valami egészen másba is -, nagyon távolról azért is, mert annak van sportértéke, hogy nagy közönség előtt győzőm meg a másik felet arról, talán valamiben inkább nekem van igazam, mint neki. És ez éppen ettől izgalmas játék (volna), hiszen a pakliban elvileg benne (volna), hogy ide és oda is lehet osztani a pontokat.

Manapság ebből semmi sem maradt.

Miért van ez így? Mert nincs értelme vitázni. Annak idején – bár én nagyon igyekszem elkerülni a mi időnkben még nosztalgiát, de hiába, ahogy egyre idősebbé válok, valószínűleg magam is beleesek -, volt még némi, apró, nem túl jelentős, de mégis mérhető esélye annak, hogy meg tudjuk győzni a másikat saját igazunkról. Miközben egyébként a közönség is meglepően jól szórakozik. Manapság? Ebből semmi sem maradt. És mégis miért akarna Magyar Péter azért kiállni, hogy minden lózungja után szembesítsék a valósággal: faszság, amiket mondogatsz. A 444 és a Telex kommentelőinek best of válogatása. Minden, amit korábban láttunk a közösségi oldalakon ezen oldalak leglelkesebb követőitől.

Ezzel egyáltalán nem fölmentem gyávasága alól a Messiás 2.0 vagy 3.0 vagy a tököm tudja, hányadikat. Csak ez a realitás. Neki nem érdeke a nagy nyilvánosság előtt olyan helyzetbe kerülni, ahol meg kell védenie a mondandóját. Egyrészt azért nem, mert ez eleve lehetetlen, másrészt azért nem, mert akkor még inkább kiderülne mindenki számára, hogy ez a Tisza-párt-féle Soros-lista pontosan olyan lista, amelyet eddig minden egyes balos párt adott alkalommal ki tudott állítani.

Ezek a mindenféle feltételszabások egészen idáig is egyszerűen annak szóltak, hogy hátha sikerül majd olyan pontot találni, amikor a másik fél már azt mondja, a kedves családoddal szórakozzál, te pedig – mármint az öcskösöm, Magyar Péter – széttárhatja a kezeit és azt mondhatja, ő mindent megpróbált, de ilyen állami önkénnyel szemben, amelyik következetesen elnyomja a kívánalmait, nem tud mit tenni. Öcskösöm minden bizonnyal egy pszichopata, de nem hülye. Tudja, hogy a saját törzsközönsége felé mit kell ahhoz kommunikálni, hogy még egy ideig biztosan megmaradhasson a Messiás-váró hangulat.

Magyar Péter gazdái és tanácsadói egészen odáig használták a neki segítséget nyújtó médiumokat, ameddig úgy gondolták, hogy azzal előrébb vannak. Gondoljuk csak a politikai pályán őt elindító Marxi-interjúra vagy éppen a telexes beszélgetésre. Most már mindez nem érdeke, teszem hozzá azért sem, mert másokkal is meg kéne méretkeznie. Az meg nem az igazi. Öcskösöm hozzászokott ahhoz, hogy csak ő áll a színpadon, nem szembesítik semmivel, nem kell semmi kényelmetlenre válaszolnia, csak sütkérezik ebben az egész messiási izében. Hát, az meg nem menne egy vitán, ahol valószínűleg valódi kérdéseket is kapna.

Így marad a tüntetésszervezés, az óberkodás meg minden más. Legyen bármi, csak ne kelljen szembenézni azzal, ki is ő valójában, kik irányítják, kik mozgatják, kik akarnak vele bármit is elérni. Legyen már minél hamarabb június kilencedike. Akkor majd szépen mindenki elszámolhat azzal, mit tett és mit sikerült elérnie.

Vezető kép: 2024.05.17 — Magyar Péter Pilisvörösváron kampányol // fotó: Hatlaczki Balázs