Pesti Mese: Te teljesen hülye vagy? Tényleg a belvárosba költözöl?

Szegezte egyszer nekem a megválaszolhatatlant egy haverom, mikor kiröppentem a fészekből. Ő is pesti volt, csak nem az aranyháromszögből. – Itt minden csupa kutyaszar, büdös és 600 alatt egy kávét sem kapsz. - tette hozzá. Egy pillanatig csak néztem magam elé és azon tűnődtem, hogy melyik kalapból húzzam elő a melyik nyulat.

Nem volt igaza! És nincs igazuk a belvárost folyamatosan szapulóknak sem! Hogy miért? Legfőképpen azért, mert itt egy kőhajításra tényleg megtalálsz mindent, ami szükséges ahhoz, hogy ne érezd úgy magad, mintha a Hoth bolygón lennél, ahol „a műszerfalamon több élet van, mint ezen a jégtömbön”. Nem kergetnek a birodalmiak, hogy olyan helyen éljünk.

Tény, hogy nem mindenkinek való a belvárosi élet. Van, akinek jobban fekszik a vidéki „megtermesztelek és megeszlek”. De azon nyavalyogni, hogy: „ej de sok az ember, ej de sok a kutyaszar, a zaj, a szmog, a részegen éjszaka üvöltöző, a hajnalban a lépcsőházban kukát dobáló, az idegbeteg sofőr, a portyázó szerencsevadász, a simlis zöldségárus, a kamupogácsát sütő pék, a vizezett sört mérő, a biciklivel járdán grasszáló” azért nem éppen egy színvonalas értekezés. A 85 kg-os gurulós szütyőjével eléd befaroló 85 éves kisnyugdíjastól, akit legalább annyira lázba hoz egy üres hely a tömött villamoson, mint a puerto ricoi José Angelo Manuel szerzetest egy éjszakai látomás a kis Jézusról szent este, még elfogadható. Nem így szokta meg.

De a fiataloknak csak körbe kellene nézni, hol is élnek. És nem csak a kutyaszart észrevenni!

Gyakorlatilag mindenünk megvan, hogy jól és legfőképpen változatosan éljük az életünket: hegy, völgy, folyó, sziget, temérdek galéria és múzeum, romkocsmák, kortárs színházak, sújtás elektronikát csapató kluboktól az iszony hárdkór metált zúzó szórakozóhelyig minden. Ha siklóernyőzni akarsz azt is megkapod. Ha szabaduló művészt akarsz játszani pár haveroddal egy belvárosi pincében, azt is megkapod. Népzenére akarsz csűrdöngölni? Megkapod! Bécsi kávét akarsz szürcsölgetni az egyik sétálóutca teraszán, miközben a hazai jazz élet legkiválóbbjai zenélnek a háttérben? Azt is megkapod.

Olyan kínálatból meríthetünk nap, mint nap, hogy igazából csak a szánkból csorgó nyál törölgetésével kellene foglalkozzunk. Ehelyett mindenki tolja a világból elvonulni akaró remetét, miközben az igazi baja, hogy csak azt veszi észre, amibe éppen belelépett.

Szóval összegezve: csak azért mert van körülötted néhány szar dolog, nem kell neked is szarnak lenned. Viszont ha csak ezekre a (szar) dolgokra figyelsz, akkor te is szar alak leszel. Úgyhogy hagyjuk abba a siránkozást és tegyük félre az apátiát, mert elég hülye látványt nyújt a játékvár közepén ücsörgő gyerek Disneylandben azon siránkozva, hogy nincs mit csinálnia és unatkozik és különben is elege van az egészből és most már haza akar menni.