Tömegrendezvény az új ismeretekért (Pesti Mese)
Világnapokban márciusban sem szűkölködünk. E hónapban tartjuk az Ima világnapját, aztán következnek a lemezlovasok, a nők és a pí, az alvás és a boldogság, valamint a gátellenesség (akármit jelentsen is ez) világnapjai és sorolhatnánk. Ezek a világnapok modern civilizációnk hagyományteremtő szándékú kezdeményezései, még nem részei a hagyománynak, de idővel, és kellő súllyal azokká válhatnak, beilleszkedhetnek nemzeti ünnepeink sorába, az évnek ősibb hagyományain alapuló ciklikusságába, vallási ünnepeink közé. Lesznek, amelyek szépen megtűrik majd egymást, s lesznek persze olyanok, amelyek nehezebben fogadtatják el magukat, mint a Wc Nemzetközi Világnapja, amelyet november 19-én ünneplünk, ugye.
Pesti Mese/Nulla6egy Facebook-csoport
Ez a világnapozósdi fontos, mert bizonyos tekintetben aktuálisabb problémákat érint, és hívja fel évről-évre a figyelmet. És bizony kultúránk egészére nézve is büszkeséggel tölthetne el bennünket egyes világnapoknak a végérvényes kiradírozása a naptárból, legyen szó éhínségről, betegségről és megannyi emberi hülyeségről, mint a háború, az ostoba értetlenségből fakadó gyűlölet, és az ember természetpusztító hajlama…
És akkor most beszéljünk az ENDOMETRÓZISRÓL.Március 13-án ugyanis ennek a betegségnek a világnapját tartották a Városháza parkban, és mi elmentünk megnézni, miről is lesz szó. Ha valakit a „Beszéljünk a…” kezdetű mondat kínosan emlékeztet arra a bizonyos reklámra, a nővel aki eltereli a férfiak figyelmét, hogy aztán őszintén kitárulkozhasson a nőtársadalom előtt, hát igen. Van némi hasonlóság, de ne kanyarodjunk el az ostobaság irányába. Az endometróis olyan betegség, amely minden tizedik nőt érint, és az esetek egyharmadában felelős a meddőség kialakulásában. S bár a szituáció meglehetősen suta, mégsem várhatjuk el, hogy az endometrózis újkeletű problémája hasonló módon táruljon fel a nők számára, ahogyan az archaikus népi imák ismerete, vagy ahogy a kovász öröklődött anyáról lányra, generációk hosszú során keresztül.
Az endometrózisnak is kétségbevonhatatlanul kell tehát egy világnap, és még csak azt sem lehet bátran kijelenteni, hogy ne lehetne közelebb vinni ezáltal az utca emberéhez, legyen az akár férfi is az illető. A gyermekvállalás, a gyermekre való várakozás az egész családot érintő probléma, továbbmenve a menstruációs panaszokat esetenként éppúgy el kell viselnie a férfiaknak, mint a nőknek, csak nekik a nőkön keresztül. Az ilyen problémáknak egy tömegrendezvényen való megvitatása, az arról való beszéd viszont láthatóan annak a problematikusságát veti föl, milyen nehéz új ismereteket a társadalom tudatába beleplántálni, integrálni közös ismereteink családjába.
A fogyatkozó magyar népességet tekintve, és annak ismeretében, hogy hány gyermektelen pár vár az örökbefogadásra, az endometrózisról való tudás fontos fogódzópont. Más oldalról azonban az is elképzelhetetlen, hogy a női mivoltával gondosan törődő nő úgy állítsa össze éves naptárát, hogy ma endometrózisra megyek, holnap meg a mellrákszűrős napra, és így tovább. Dr. Fülöp István, a rendezvényen felszólaló szakorvos is utalt arra, hogy ameddig az endometrózisnak nincs egy „kakaóscsiga”-szintű elnevezése, valóban nehéz lesz a témát a szélesebb társadalom számára ismertté tenni. És a téma bonyolultsága miatt nehéz is lesz arról beszélni. Magán a rendezvényen is vélhetően az igazán személyes ismerettágítás akkor kezdődött, amikor a sárga esernyővel a tömegben álldogáló szakértőkkel egyenként kezdek beszélgetni az érdeklődők. A többi csak a körítés, helyzetteremtés, ráhangolódás.
A téma tehát fontos, és fontos az alkalom is, ahol találkozni lehet a szakértőkkel, a világnaposdi mégiscsak valahogy visszás érzéseket kelt az emberben. Talán egy igazán mindent magába foglaló napot kellene találni, az Anyáknapját vagy a Nők Napját, ahol minden hasonló probléma terítékre kerülhet egy napon, és az akkor csak a nőkről szólna. És persze kellene hozzá a nőknek egy egész szabad nap, amikor csak magukkal, és saját nőiségükkel foglalkozhatnak.
Az se baj, ha este még szórakozni is elmennek utána. Ezennel tehát kezdeményezzük, az Egy Teljes Szabad Napot A Nőknek nemzetközi világnap megrendezését.
