Rövid kiruccanás a jövő Budapestjén
Ez itt a város, és kicsit elkésett az a jövő, amire évek óta várunk. A jövő Budapestje egyelőre csak a vágyainkban él. Az elfojtott, tudattalan sóhajokban, egy tisztább, egészségesebb környezetért, ahol nem korommaszatosak a házfalak, ahol nyitott ablaknál is lehet aludni, ahol egymás szavát megértjük az utcán. Ez a város talán már nincs is olyan messze, mint gondolnánk, de ha Csillagkapura nincs is szükségünk ahhoz, hogy bebarangolhassuk, egyelőre kutatnunk kell minden olyan apró kis jel után, ahol bimbózni látszik a jövő…
SUSÁNSZKY MÁTYÁS – Pesti Mese/Nulla6egy Facebook-csoport
A Rendszerváltást követően egy észrevétlen hatalomátvétel is lezajlott Budapesten, amelyről nem beszélünk ugyan, de nap-nap után mégiscsak tapasztaljuk. Az autók, a buszok és a teherautók elfoglalták a várost.Elsőbbséget élveznek, és nemcsak az utakon vagy az utcák mentén, hanem a gondolkodásunkban is. Beletörődtünk, hogy köztereink közlekedési csomópontok csupán, hogy a csönd illúzió, hogy az anyatermészet egy talpalatnyi zöld sziget a bitumentenger kellős közepén. Észre sem vesszük, hogy nemcsak a zaj zavar, és még csak nem is a kipufogó gázok a legborzasztóbbak, hanem a levegőbe jutó égéstermék – a hétköznapi ember számára a házfalakon a korom -, amelynek éves szinten esünk tudattalanul áldozatul. Ne ringassuk magunkat hamis illúziókba: a házfalak kívülről éppolyanok, mint a légutaink belülről. Erre a kifordult szemléletre kitűnő példát szolgáltat az a különös polémia, amikor fölvetődött, hogy alkalmasint embertársaink életének megvédése érdekében a dízelüzemű autók kipufogójára szűrőt lehetne rakni. Az autós társadalom azonban képtelen volt elviselni néhány százaléknyi teljesítménycsökkenést, amely 50 km/h megengedett átlagsebességnél valóban jelentős érv. Inkább hordjon minden városlakó maszkot a fején, mint valami rossz tudományos-fantasztikus filmben.
A szemléletváltoztatás talán legelemibb kiindulópontja, ha a közösségi közlekedés fölvállalja a példamutatást. A BKK új járműbeszerzési akciója egy ilyen előremutató kezdeményezés lehet. A jelenleg a 182-es és a 184-es buszjáratok vonalán közlekedő két gázüzemű, Van Hool New A330 CNG típusú autóbusz már az új szemlélet előhírnökei. Az innováció természetesen örvendetes, mivel ezek a buszok valóban halkabbak, és közel sem pöfögnek ki annyi kormot, mint dízelüzemű társaik. Üröm az örömben, hogy az 5-10 éves járműparkot, amelyhez igen jutányos áron sikerült hozzájutnunk, már valaki korábban lecserélte, és vélhetően jobbra. Az 5-10 év, ami után használatra megvettük ezeket a buszokat tehát az a minimális lemaradás, amellyel hazánk számolhat. A budapesti átlagpolgár ráadásul meglehetős küzdelmek árán találkozhat csak ezekkel a járművekkel, mivel a KÖKI-Termináltól indulnak az Alacskai úti lakótelep felé. Az Alacskai útiak ugyan szerencsések, de föltesszük, hogy a kertvárosi miliőben még mindig jobban megfér egy kis korom, amelyet a szél könnyebben elterít, mint a fülledt levegőjű belvárosban. Jobb szeretnénk ezekkel a buszokkal a forgalmas Belváros útjain találkozni, és nemcsak azért, mert ott jobban számít, hogy a buszok kevésbé szennyezik környezetüket, hanem azért is, mert a városi polgár, aki hitetlenkedve áll a környezetkímélő közösségi közlekedés lehetősége előtt, végre példát látna arra, hogy mehetnének a dolgok kicsit másként is. Többek között ezért is érthetetlen, miért kellett korábban szintén a külváros útjain tesztelni az elektromos meghajtású buszokat. A buszbeszerzés ténye mindenesetre örvendetes, de a változás tudatunk perifériájára szorul. Az innováció tehát, ha késve is, de megindult, mégsem tapasztalunk belőle semmit, legalábbis egyelőre.
Annál örömtelibb a tény, hogy Fővárosunk egyik taxistársasága immáron két elektromos autót is közlekedtet. Kővári László – sofőrünk – az elektromos autó elterjedésének gátját leginkább abban látja, hogy pusztán két gyorstöltő állomás áll rendelkezésre. Bár eddig még csak a két taxi, és a néhány magánszemély által fenntartott elektromos autó kell, hogy a sorát kivárja, az autózás nyújtotta szabadság mégis csorbát szenved. Egy fokozatosan fölfejlődő gyorstöltő-hálózat megvalósulása esetén azonban elképzelhetetlen változások következnének be, már pusztán csak abban az esetben is, ha a taxik egy része az elektromos meghajtásra állna át. Kővári László külön kiemelte, hogy az átállás bármilyen kis formája is jelentősen befolyásolná Budapest levegőjének tisztaságát és a forgalom okozta zajt. Ezért is fontos, hogy ameddig az autóforgalom belső egyensúlya nem billen át a környezettudatosság irányába, az utakon fokozatosan megjelenjenek az alternatív lehetőségek.
Egyelőre az utasok meglepődve kérdeznek rá, jár -e a motor, és csodálkoznak el azon, miért nem ráz a kaszni. De minden olvasónk számára ajánljuk, hogy tudatosan, ha csak egy fuvar erejéig is, de kérje célirányosan az elektromos taxit. Bizton állíthatjuk, hogy nemcsak az úticéljához fog eljutni, de közben a jövő Budapestjében is tehet egy kiruccanást.
