A Kelet szálláscsinálói a rómaiságot próbálják legyőzni - Beszélgetés Maróth Miklóssal, az MTA alelnökével - I. rész

Felbolydult a Közel-Kelet, a világ pedig egy sosem látott kiáramlásnak és modern népvándorlásnak lehet szemtanúja. Az ide vezető okok mögött egyértelmű folyamatok húzódnak. Ezek megértéséhez Maróth Miklós orientalista, klasszika-filológus segítségét kértük, aki 2008-tól a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, korábban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja, az egyetem szellemiségének megalapozója volt. Az elismert szakember elmondásából képet kaphatunk arról, milyen szervezőerő is az iszlám és mit tesz a civilizált Nyugat, amikor diktátort kiált és lerohan egy országot. Első rész.

GASZNER VERONIKA - PestiSrácok.hu

Óriási migrációs hullám érte el Európát az utóbbi napokban, néhány hét alatt háromszor annyian léptek be a kontinensre, mint korábban egy évben. Mennyire nevezhető újszerűnek a Közel-Kelet országaiból megindult népvándorlás?

Méretei és intenzitása mindenképpen új jelenség, ám a migráció korábban sem volt idegen a területen élők életében. Tíz éve Szudánban komoly összecsapásokra került sor, az északi muzulmánok támadták a déli keresztény lakosságot, amely zömében afrikai nyelven beszélő feketékből állt, szemben az arab anyanyelvű északiakkal. Ők előzőleg az afrikai Csádból emigráltak a Szahara egyre növekvő és a kontinens déli része felé haladó kiszáradása miatt, amely a megélhetésüket veszélyeztette. A kilencvenes években pedig a marokkói területen fekvő spanyol enklávéból, Melillából próbáltak folyamatosan átszökni Spanyolországba, amelyet kerítés védett. Egyiptomból a szegénység indította útnak a lakosságot gazdag olajtermelő országokba, mint Szaúd-Arábiába, Kuvaitba vagy éppen Szíriába. Volt ugyan migráció, ám a bevándorlók megmaradtak saját kultúrkörükben. Amit most látunk, az nem csak területi, de kulturális átrendeződés is egyben.

Mi okozza a jelenlegi migrációs hullámot? A polgárháború, az Iszlám Állam vagy a jobb élet reménye?

Egyszerűbb: elfogyott a föld. Még egyetemista koromban az arab országok lakossága harmada volt a mainak. Irán lakossága 30 millióról 75 millióra nőtt. Egyiptomban akkor 30 millióan éltek, most 85 millió körüli a lélekszám. Szíria lakossága 3 millióról 10-re nőtt, míg Iraké 10-ről 30-ra. Itt rengeteg emberáldozattal járt a háború, amely valamelyest gátat szabott a népességrobbanásnak.

Mindenfajta területnek – különösen a mezőgazdaságiaknak – megvan a maga eltartó képessége. Ezekről a területekről egy természetes mozgás indult meg olyan helyszínekre, amelyek kevésbé sűrűn lakottak, vagyis ahol nem születik annyi gyermek. Ezek a fejlett országok, többek között Európa. Ám a rendszer ezidáig féken tartotta a kiáramlást.

Amerika mondta meg, ki a diktátor

Mindenütt volt egy erőskezű uralkodó. Ez a fejlett világból nézve zsarnokság, ám addig tűrhető, amíg az adott vezető nem keresztezi a gazdasági érdekeket. Ha ez megtörténik, úgy diktátor lesz belőle, akit meg kell dönteni. Ez történt Irakban és erre a sorsra jutott volna Irán is, de mivel kellően erős síita állam, így nehéz lett volna elbánni vele. Helyette a másik síita vezetésű állam került terítékre: Szíria. Bassár el-Aszad népszerű vezetője volt országának, akit nem is sikerült megdönteni mind a mai napig, ám a központi hatalom meggyengítése teret adott az Iszlám Államnak. A kaotikus állapot következtében az a természetes migráció, amely megmaradt volna saját keretei között, most elszabadult.

Milyen a migránsok összetétele, az ideérkezők társadalmi szerkezete? Az általános híradásokból tudható, hogy bár sok az idős, a nő és a gyerek a menekültek között, mégis láthatóan a fiatal férfiak vannak a legtöbben.

Igen, többségben vannak a fiatal férfiak, ami sok kérdést vet fel. Ők családot akarnak majd, ám a keveredésre nem sok esély van, így valószínűbb, hogy idővel maguk után hozzák majd családjukat, ami azt jelenti, hogy rövid időn belül megtöbbszöröződik az útnak indulók száma.

Egy másik probléma, hogy az Európába érkező tömeg nagy többsége képzetlen, sok esetben még írástudatlan is, így kvalifikált munka helyett csak kétkezi feladatok ellátására alkalmas. A gépesített világban kevés kilátásuk lesz a jövedelmező munkára, ehhez ugyanis le kellene szállítani a technológiai színvonalat. Ha azonban nem kapnak munkát, az a szociális rendszerek összeomlásához vezethet, hiszen az ellátásukat így is meg kell oldani.

A mecsetek szervezőközpontok is

Neves európai muszlimok életrajzaiból ismerhető - folytatja Maróth Miklós -, hogy az arab országokban a mecsetek egyfajta szervezőközpontok is, hiszen a társadalom alapja egy jól szervezett muszlim kisebbség, aki kineveli a szellemi vezetést.Európa gyökerét azonban a rómaiság adja, amelyet a kereszténység mentett át. Ebből nőttek ki azok az alapértékek, mint a kitartás, a tisztességes munkavégzés és a keresztény erkölcs, amelyen Európa és a benne élők közös szellemisége alapszik. Egy teljesen máshogy szocializált tömeg, amely nem rendelkezik ezekkel a gyökerekkel nem tud integrálódni ám túlsúlya miatt idővel a jelenlegi Európát is kisebbségbe taszíthatja.

Mi tudható a migránsok anyagi helyzetéről? Sokszor jobban öltözöttek, mint az európaiak, ritka kivétel, akinek nincs okostelefonja, miközben útleveleiket, irataikat elhagyják. Az is kérdés, honnan telik egy több ezer dolláros útra?

Sokan szálláscsinálónak jönnek, akit később követ a családi is, ilyen helyzetben pedig könnyen lehet, hogy valóban összeadják az utazásra a pénzt a rokonok, ahogy azt többen is állítják. De vannak közöttük igen szegények és elesettek is. Eltérő anyagi helyzetűek, ami életszerű megoszlást tükröz. Azt természetesen nem lehet kizárni, hogy vannak közöttük olyanok, akik bizonyos szervezetek támogatását élvezhetik. Erre azonban egyelőre nincs bizonyíték, ahogyan arra sincs, hogy milyen gazdasági, politikai erők mozgatják a migrációt. Mint mindennek, úgy ennek is vannak haszonélvezői, melynek kézzelfogható jele a virágzó embercsempészet. Sok olyan megválaszolatlan kérdés van, amelyre talán csak évek múltán vagy talán sosem derül fény.

Tény, hogy sokan valójában nem szírek

Egy fiatal kollégám tolmácsolt a menekülteknek és kiderült, hogy többségük szírnek mondja magát, ám valójában nem azok. Sokan közülük betelepült irakiak, de lassan azok is szírnek vallják magukat, akik be sem léptek korábban az országba. Messzemenően nincsenek annyian, mint ahányan mondják.

Mit lehet tudni a szír társadalomról?

A szírek nem akartak forradalmat és nem akarták megdönteni Bassár el-Aszadot. A térségben mozgó több munkatársam is megerősítette, hogy a felkelést kívülről finanszírozták, vagyis a tüntetők napidíjat kaptak azért, hogy elmenjenek tüntetni, ám azt sem értették meg pontosan, hogy mit kell kiabálniuk. A dolog abszurditása, hogy egy alkalommal a nap végén a helyi önkormányzatban kérték a fizetségüket. Ezernyi jel utal arra, hogy ezt a mozgalmat kívülről szervezték és finanszírozták.

A demokratikus ellenzék belekezdett egy vallási tisztogatásba, amelynek elsődleges célja a keresztények felszámolása volt. Homsz belvárosából minden keresztényt elüldöztek, aki pedig nem ment önként, azt egész egyszerűen lelőtték.

250 töltényhüvely - A keresztényekkel kezdték

Egy egyetemi tanár ismerősömnek, aki hazánkban tanult és itt is házasodott meg kiirtották a családját. Hatodik generációs keresztények voltak. A férfi testvére egy vasboltot működtetett. Egyik reggel kinyitott, amikor megjelentek az ajtajában a fegyveresek és annyit mondtak, hogy most indulniuk kell. A férfi épp, hogy szólásra nyitotta a száját, megölték fiával együtt. A család 250 töltényhüvelyt számolt össze utánuk.Mindeközben Európa ünnepelte a demokratikus ellenzéket. Szíriában a polgárháború előtt a síita vallás egyik ága, az alavita adta a lakosság mintegy tíz százalékát. Ők a hegyekben éltek, így mezőgazdálkodás helyett betagozódtak a hadseregbe. A katonaság többsége így alavita lett. Ők szövetségre léptek az ország 14 százalékát adó keresztényekkel és ez az egység adta a politikai vezetést. Bár Szíria– ahogy minden állam a Közel-keleten – despotikus állam volt, ám ennek következtében rend és biztonság volt az utcákon. Nem volt vallási feszültség sem, ellenben a nyugati világból exportált demokrácia hatásaival: a szunnita többség irtani kezdte a vallási kisebbségeket. A híradások mindeközben meglehetősen egyoldalúak voltak, arról hírt adtak, ha a síiták felszámoltak egy szunnita falut, de arról senki sem tudott, hogy előző nap a szunniták rohantak le egy alavita közösséget.

Törökországból közben szivárognak át a kurdok, hogy létrehozzák a saját államukat, az ország etnikai összetétele pedig szép csöndesen teljesen megváltozik. Szíriának évtizedek kellenek majd, hogy eljusson oda, ahol akkor tartott, mielőtt nyakába kapta a demokráciát. Pedig egy szorgalmas, kiváló kézügyességű nép volt valaha.

Úgy tudni, afgánok is nagy számban vannak jelen a migránsok soraiban.

Afganisztán ugyan a legszegényebb országok egyike, mégis kiegyensúlyozottan és békében működött. Ezt a szovjet, majd az amerikai beavatkozás teljesen tönkretette. Negyven éve folyamatos a békétlenség, a gazdaságot nem lehet felélénkíteni, rengetegen a lakosságból Iránban vagy Pakisztánban leltek menedékre.

Ugyanaz jöhet, mint Vietnámban

Amerika fegyver helyett pénzzel csinált rendet, nem legyőzte, hanem megvesztegette a törzsi harcosokat. Ez azonban csak ideiglenes megoldást jelentett. Nappal az övék a város, éjszaka már a táliboké. Így a külföldi jelenlét nem megszüntethető. Ha ez mégis megtörténik, akkor ugyanaz következik be, mint Vietnámban az amerikai katonák kivonulását követően, ahol a déli szövetségeseket keményen megbüntették az északiak. Ugyanilyen megtorlás várható, ha a tálibok keményen elszámoltatnak mindenkit. Ezek pedig olyan lelkiismereti kérdések, amelyekkel nem szívesen néz szembe a „civilizált világ”.

A szírek mellett kik érkezhetnek még tömegével a Közel-Keletről?

Szíria mellett Irakban és Afganisztánban van jelentős konfliktus. Az iraki háborút követően, miután Amerika sikeresen demokratizálta az országot (amitől az irakiak hanyatt-homlok elrohantak és meg sem álltak Szíriáig) a társadalom teljesen szétesett. Kevés számú gazdagra és sok mélyszegényre. Bár az arab világban szinte ismeretlen a prostitúció, mégis családapák jutottak el arra a pontra, hogy lányaikat negyed dollárokért áruba bocsátották, míg a tehetősebbek ingatlanpanamákba kezdtek és felverték a lakásárakat.

Irakban is jelen van ugyan az Iszlám Állam, amely fenyegeti az országban maradtakat, de az északi és a déli területei biztonságosak. Északon a kurdok prosperálnak, ott egyetemek is épülnek, az egy biztonságos terület, ám az is igaz, hogy nem örülnének túlzottan az irakiaknak a területileg szétszabdalt, állam nélküli kurdok. Délen sincsenek nagyobb veszélyben, ott a mai napig folyamatos a kereskedelem Iránnal. Ha mégis útnak kell indulni, még mindig közelebb van a kulturálisan is azonos Törökország.

Afganisztánban a szintén síita vallású hazara népcsoport van veszélynek kitéve, őket a tálibok és a szunniták valóban üldözik. Többségük korábban is Iránban keresett menedéket. Bár van okuk menekülni, ahogy már említettem, nincs okuk Magyarországig jönni. Ennek ellenére a Jászai Mari teret például jelenleg egy hazár falu lakja.

A vezető fotót Maróth Miklósról Soós Lajos/MTI készítette.