Cirill betűk és nudizmus az új Széll Kálmán téren? (GALÉRIÁVAL!)

TIHANYI RITA - PestiSrácok.hu

A Széll Kálmán tér felújításakor többek között meghatározták a tér építészeti arculatának egységesítését, a zöldfelületet arányának növekedését, és hogy a busz- és villamosmegállókat az utasok szempontjait előtérbe helyezve alakítják ki, tehát lerövidülnek az átszállási távolságok. A tér felújítása szorosan kapcsolódott a budai fonódó villamoshálózat kialakításához. Az is az ígéretek között szerepelt, hogy megőrzik a tér szellemiségét. A munkálatok 2015 elején kezdődtek, és több hónapos csúszás után 2016. május 10-én léphettek az utazók először a vadiúj térkőre. A felújításra fővárosi, önkormányzati és uniós forrásokból 5,3 milliárd forintot költöttek.

Nagyon kellett már

Vajon megéri a pénzét az új Széll Kálmán tér? Megérte belefektetni 400 napnyi munkát, vagy „nekünk még mindig Moszkva tér egyébként, mindig is az lesz”?

– mondta el nekünk a húszas éveiben járó Anna. A vélemények egyébként eléggé megoszlanak, röviden talán így foglalhatnánk össze: jó volt, jobb lett, de hát nem a legjobb. A harmincas Péter például úgy vélekedett, hogy csak „ráncfelvarrás” történt: „Tetszik, tulajdonképpen, csak túl nagy újdonság nincs benne, tehát hogy nem látom azt a nagy, egetrengető dolgot benne…” Miért, milyen újdonságra számítottál? – kérdeztünk vissza. „Hát, kicsit így a forgalom átszervezésére, lemenjen valami a föld alá, több hely legyen… Szép, csak nagyobb fejlesztést vártam volna ennyi idő után.”

Semmi nem változott?

Mindenki megkönnyebbült, hogy a felújításnak vége, és mint ahogy Ildikó és Kata mondja, „nagyon örülünk neki, hogy már nincs kordon, és át lehet kelni a téren, nem kell megkerülni.” Eddig a lezárások miatt inkább elkerülték a teret, de ígérik, most visszatérnek. Amikor azonban arra kérem őket, hogy hasonlítsák össze, milyen volt a felújítás előtt, és milyen most, csupa olyan választ kapok, „semmi nem változott.” Aki szerint igen, azok főleg a tér szellősségét emelik ki: minden felesleges bódét és kisebb épületet eltakarítottak, és „sokkal szabadabb lett, átlátni, nagyobb a tér, kellemesebb itt lenni” – jelentette ki Péter, egy padon üldögélve az óra alatt. Ha már az ikonikus, szinte nagybetűs Órát emlegetem, a találkozók mindenkori pontját, arról is lehetne vitát nyitni. „Szerintem jó, hogy megvan az óra” – mondja Viktória, de Levi nem így gondolja: „főleg ez az új óra, az nem tetszik speciel.” Aztán itt van Márton, aki cirill betűket és nudizmust vél felfedezni az órán, és úgy gondolja, „érdemes közelről megvizsgálgatni hogy mik vannak itt.” Márton továbbá a hivatalos megnyitót hiányolja, mert azt szerinte „nem hagyná ki Tarlós bácsi”.

Piros valami

„Szerencsénk” van, kedden, a nyitás napján ugyanis esett, így máris fény derülhetett a tér egyik hibájára: „elsőre minden jó, csak az a piros valami, az csúszik.” A piros valami a csomópont dizájneleme, összepréselt színes kavicsréteg. Apropó fény: „inkább este vagyunk rá kíváncsiak, mert hogy állítólag ezek a kis izék világítanak.” A téren vonalak futnak végig, melyek az éjszakai tájékozódást fogják segíteni, azon túl, hogy dizájnelemként vesznek részt az összképben. A legnagyobb kérdés persze, hogy milyen lett a közlekedés, lehet-e egyszerűbben és gyorsabban átszállni? Hiszen a Széll Kálmán tér elsősorban közlekedési csomópont. „Szerintem javult a közlekedés, egyszerűbben át lehet jönni a 4-6-ostól az 56-osig.” – vélekedik Ildikó és Kata. „Közlekedés szempontjából nem változott.” – mondja erre Varga Lászlóné, aki szerint még csak nem is biztonságos a téren való közlekedés, mert „járókelők vannak a villamossíneken.” A gondolat végére pontot tesz nekünk Márton, hiszen az, „hogy most ez mennyire fogja gördülékenyebbé tenni a hétköznapi utazást, ezt innen nem tudjuk megmondani, ezt majd a jövő mondja meg.”

Borzasztó fonódó

Ejtsünk szót a budai fonódó villamoshálózatról is. A jól hangzó elnevezés röviden és tömören azt takarja, hogy a meglévő síneket összekötik, a járművek hosszabb vonalon tudnak közlekedni, így kevesebb átszállásra van szükség. Egyik oldalról Károly úgy gondolja, „az új villamos, ez a fonódó, ez nagyon nagy találmány.” A másik tábort képviseli Andi, aki egyszerűen csak annyit mond, hogy „borzasztó a fonódó villamoshálózat.” A borzasztóságot János kifejti egy elég konkrét példán keresztül: „ha valahol a Széll Kálmán téren valami baj van, mondjuk kisiklik a villamos, akkor nem csak a négyes-hatos áll meg, mint eddig, hanem megáll a 17-es is, meg a nem tudom melyik, mert ugye fonódó van. Ez a probléma. Ilyen volt már, itt volt pont a villamos-kisiklás, tehát nem biztos, hogy ez koncepcionálisan jó, ha összekötik az összes villamost.”

Sok a beton

A téren közlekedő emberforgalomról Károly komoly véleménnyel van: „Ahány ember, annyifelé megy. Olyan, mintha zavar lenne az egészen, és ez így is fog maradni, mert tulajdonképpen nincsenek közlekedési gócok, hanem mindenhol van minden, tehát ebben semmiben nem változott az egész. Igazából nincsenek terelve az emberek, tehát mindenkinek figyelnie kell, hogy ne ütközzön össze a másikkal. Pedig ez lett volna az alapdolog, hogy a káoszból rendet teremtsünk, de nincs, mondjuk talán nem is lehet.” A betonról elmélkedett Varga Lászlóné: „Túl sok a beton. Ez nem tetszik, nagyon sok a beton, kicsit kevesebb is lehetne, úgyhogy ennyi a véleményem.” A régihez képest milyen lett? – próbálok többet megtudni. „Hát, több lett a beton, én úgy érzem.” Szóval az új Széll Kálmán tér: „Kicsit furcsa azért, ilyen… modern.” Néhány pozitív megszólalással zárjuk a vélemények sorát:

További fotóinkat megtekinthetik alábbi galériánkban. Készítette: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu