A felhők felett – Versenyfutás a halállal
„Vannak emberek, akiknek az élete olyan, akár egy hullócsillagé. Rövid, de amíg tart, fénye beragyogja az eget.” Valahogy így hangzik egy amerikai filmből már-már szállóigévé lett gondolat. Nárcisz élete is éppen ilyen, mint a hullócsillag fénye. A most 10 éves kislány környezetében mindenkire hatással van, megtanítja, hogy az életet élni és élvezni kell, ameddig tart. Nárcisz őszinte öröme, boldogsága egyszerűen nem engedi, hogy egy percre is elszomorítson bennünket a tudat, milyen kegyetlen és igazságtalan tud lenni a végzet.
Születése után nem sokkal legfeljebb 2 évet jósoltak Lisztes Nárcisznak az orvosok. Ezt eddig 8 évvel élte túl… Gyógyulásra még sincs esély. A család úgy döntött, nem száll szembe a megváltoztathatatlannal, mert nem akarják, hogy a kislány hátralévő élete kínzás, szenvedés, és kudarcok sorozata legyen. Nem járnak kezelésről kezelésre, nem keresnek titkos gyógymódokat. Elfogadták, hogy kizárólag arra van ráhatásuk, milyen lesz a hátralévő idő.
A Lisztes család évek óta versenyt fut az idővel, vagy a halállal, hogy addig a napig, míg megáll Nárcisz életének kis motorja, minél több vágyát, álmát válthassák valóra. A nagybajomi kislány így érkezett a minap a Balatonhoz, majd a pápai bázisrepülőtérre. Miután ifjabb Sörös Lajossal a felhők felé emelkedett, katonai kisbusz szállította a honvédségi objektumba, ahol minden katona csak az ő mosolyáért szolgált egy egész napon át.
"18 éves voltam, amikor Nárcisz megszületett. Az rövid idő után kiderült, hogy nem fejlődik megfelelően. Másfél éves volt, amikor az orvosok megállapították, hogy gyógyíthatatlan, úgynevezett Werdnig-Hoffman- kórban szenved. Bár most már ez sem biztos. Azt mondták, sorban sorvadnak majd el az izmai, egy idő után nem tud majd nyelni, sem beszélni, aztán vége. Az édesapja azt mondta, neki ez sok. Összepakolt és elhagyott bennünket. Ott maradtam 20 évesen egyedül a gyógyíthatatlan gyermekemmel" – meséli Adrienn.
A fiatal édesanyát keményfából faragták. A családjára nem számíthatott, anyaotthonba került, de megtarthatta a gyermekét, akit azóta egy nevelőapával és három kistestvérrel is megajándékozott. Most hatan élnek együtt a szegényes nagybajomi házban. Sorsukat, a szegénységet és egy menthetetlen gyermek nevelését a legnagyobb alázattal viselik. Ahhoz, hogy valaki ilyen tudatosan, minden percet a legokosabban kihasználva sáfárkodjon a kurtára szabott idővel, szinte már emberfeletti erő kell. Adrienn nem vádol, nem sír, nem ostorozza magát, sem másokat. Higgadtan beszél a felfoghatatlanról, hogy Nárcisznak talán már egy éve sincs hátra. Annyira eldeformálódott már meggyötört kis teste, hogy lassan elpattan az a húr. A pici lány légzése már egyszer leállt, akkor azt hitték, vége van. De a gégemetszés adott még egy kis időt. Igaz a lábbal pumpálható masinával, amit úgy kaptak ajándékba, 20 percenként le kell szívni a légútjában felgyülemlett váladékot, de ezt leszámítva, Nárcisz bizonyos értelemben épp olyan teljes életet él, mintha egészséges lenne. Mosolyog, nevet, kacérkodik, játszik, kis kezét az elektromos kerekesszék irányzójához emelve, előre szalad, kergetőzik… Igaz iskolába nem jár, de magántanulóként a kötelességét sem feledi. Szín kitűnő tanuló.
"Olyannyira tisztában van a betegségével, hogy azt is tudja, milyen sírkövet szeretne. Őszinték voltunk vele a kezdetektől. Így ő is százszorosan kihasznál, megél minden napot, amit ad az élet" - mondja az édesanya. Amióta a nagy álmok valóra váltása elkezdődött, Nárcisz több olyan helyen is járhatott, ami nem adatik meg minden gyermeknek. A kislány széles, huncut mosollyal meséli, mi mindenbe avatták be őt a bevetési rendőrök, vagy hogy a Parlament legtitkosabb zugaiban is járhatott, ahová halandó be nem teheti a lábát… Fél évvel ezelőtt egy nap Nárcisz azt mondta az édesanyjának, repülni szeretne, méghozzá, ha lehet, katonai helikopteren. Az elmúlt hetekben több mint 200 papír madarat hajtogatott, a felhők feletti éterre gondolva…
Az álom valóra váltásáért a Magyar Honvédség segítségét kérte a Ments Életet Alapítvány, akik két éve indították útjára a „Váltsd valóra te is egy beteg gyermek álmát” elnevezésű programot. A honvédség és a pápai bázisreptéren szolgáló egységek első szóra álltak a kezdeményezés mellé. A szervezés kezdetén még mindenki úgy tervezte, Nárcisz a Mi-24- es kutató-mentő helikopteren emelkedhet a levegőbe. Az orvosok végül úgy látták, hogy a nagyteljesítményű katonai helikopter, a felszállásnál elkerülhetetlen komolyabb rázkódás veszélyes lehet, ezért át kellett írni a programot.
A kislányt, Máté öccsét és édesanyját végül a szentkirályszabadjai katonai repülőtérről ifjabb Sörös Lajos, a Hidroplan Nord Kft. pilótája repítette a Balaton felé, egy kisebb helikopteren. A bázisreptér katonái ekkor már lázasan készültek a találkozásra. Pápán a több órán át tartó látogatás során minden egyenruhás, legyen az katona, vagy tűzoltó, tiszt, vagy tiszthelyettes, egy emberként dolgozott azért, hogy felejthetetlen élményben részesítsék Nárciszt. A kis csapatot helikoptertől helikopterig, repülőtől, repülőig, sőt még az irányító toronyba is személyesen végig kísérte a bázisreptér parancsnok-helyettese, Magasy Zsolt mérnök alezredes. A pápai Kutató-Mentő Szolgálat kisebb bemutatóval kedvesedett a gyermeknek. Tiszteletkört tettek a kislánynak, valamint egy kék kendővel is megajándékozták, amit a csapat minden tagja ellátott a kézjegyével. A kendőt a gépből leereszkedve adta át az egyik katona: Ez a kendő te voltál ott velünk a gépen. Beszívta a felsők és a kerozin illatát. Akár hányszor viseled, jusson eszedbe, hogy gondolunk rád – mondta.
"Sosem érkezett még hozzánk hasonló kérés. Jártak már a reptéren sérült gyermekek, de hogy egy beteg gyermek kifejezetten velünk szeretett volna találkozni, repülni, ilyen még soha. Amikor megtudtuk, hogy nem vihetjük fel, sokat gondolkoztunk, mi mindent tudnánk megmutatni, amivel megközelíthetnénk azt az érzést… Tudtuk, hogy nem lesz könnyű ez a találkozás. Persze kemény katonák vagyunk – mondják most sokan – de apák is. Voltak nehéz pillanatok. De megérte. Nárcisz örökre beköltözött a szívünkbe és remélem viszont" – mondja Bolla Krisztián százados, a Kutató- Mentő Szolgálat, illetve a 86. Szolnoki Helikopter Ezred pilótája. Becenevén Nyúl, aki a nyuszi rajzzal ellátott pilóta sisakot is Nárciszra próbálta.
A Boing C-17 szállítóhelikopter már csak gigantikus méretei miatt is igazi kuriózum. A pápai bázisreptér látogatásból így nem is maradhatott ki a séta a hatalmas „rénszarvas” gyomrában. Nárcisz egy pillanatra azt is átélhette, milyen lehet a pilótának egy ilyen monstrum vezetőfülkéjében. A reptéren szolgáló minden egység, valamilyen személyes ajándékkal is készült. Az egyik ajándék, a füleivel helikoptert formázó kockásfülű nyúl majd hálótársként, édes álmokban idézheti vissza a katonákkal töltött nap emlékét.
A fotókat a szerző készítette.
