Stefka: 1956 volt, van és lesz - ideje végre, hogy a helyére kerüljön

Ez a könyv az előzőek „újragondolása” és összegzése, plusz tartalmaz 10 olyan interjút, amely eddig soha sehol nem jelent meg. Többen közülük már sajnos nem élnek, gondolok itt Fekete Pál tanáremberre, aki azért kapott életfogytiglant, mert a harcolni buzdított a forradalomban.

Új következtetéseket is levontam. 10 évvel az előző Ötvenhat 50 év után, ez a lövészárok azt is megmutatja, milyen feloldhatatlan ellentétek vannak azok között az 1956-ban harcoló, politizáló forradalmárok között, akik akkor egy ügyért harcoltak és ma már egészen másként látják. Pontosan ezt fogalmazza meg a könyv előszavában Regéczy-Nagy László. A Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke azt írja, senki nem tud kibújnia bőréből és mind az, ami 1956-ban történt, az hosszú-hosszú idő után először fordult elő, hogy a magyarok egyként akartak valamit, szabadságot és függetlenséget.

Sokan ma sem ismerik ezt a magyar népet, hogy igenis amikor kell, odateszi magát - mint ahogy azt tette az 1848-49-es forradalom és szabadság harcban is - akkor megállíthatatlan dolgok indultak el, ugyanúgy, mint aztán bő száz évvel később, 1956-ban. Nem szabad játszani a magyarral, nagyon mélyen érző, nagyon barátságos nép, szeretetre méltó, de egyet nem szeret. Amikor sértegetik, amikor meg akarják alázni a magyarságában, identitásában, azt nem tűri el. Ez történt 56-ban, ezt kell világosan látni.

A mostani polgári kormányzás már eleget tett más nemzetek és kisebbségek történelmi tragédiájának itthoni megismertetéséért. Itt az idő ideje, hogy a közelmúlt történelmét a valóságában lássuk. Átkosnak nevezzük a Rákosi és a Kádár-rendszert, mégis akkor születtek azok a magyarság önbecsüléséről szóló filmek – Egri csillagok, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán – amelyek nagyon fontosak voltak a magyarság életében. És itt van 1956, ahol 10-20 éves fiatalok vették fel a kesztyűt és harcoltak a világ legnagyobb szárazföldi hadserege ellen, sikeresen.

Itt az ideje, hogy újra példákat mutassunk. Ráadásul itt van előttünk, csak meg kéne csinálni. Nem tudom miért bénult le ez az ország, a kultúrpolitika, ezen a szinten. Igenis 1956-tal újra és újra foglalkozni kell!