Most akkor van kvóta vagy nincs? - A PS migránsügyi ténytára
Újra és újra lázálmokkal rukkol elő az Orbán-kormány, amely csak belpolitikai haszonszerzésre használja a migránsválságot? Az Európai Unió vezetése szakértő módon és emberségesen kezeli a problémát? A magyar baloldal látja a valós tényállást, és képes hitelesen reagálni rá? Ezekre a felvetésekre a baloldali sajtó magabiztosan küldi az igenlő válaszokat azóta, hogy a migránsválság fogalma betoppant az életünkbe. Tehát bő egy éve – ha onnan számítjuk, amióta a baloldal szerint is létezik ez a probléma. Ha onnan számítjuk, amióta a Fidesz-kormány kongatja a vészharangot, akkor lassan két éve ennek az árnyékában élünk. Ha viszont alaposabban ránézünk a dologra, akkor vissza kell mennünk oda, amikor még az MSZP kormányozta Magyarországot - Egy kis kvótaténytár, azaz a PestiSrácok.hu összegyűjtötte a tényeket.
A Nemzetbiztonsági Hivatalnak vicces tanácsokat drágán osztogató Political Capital ténykedésének annyi haszna feltétlenül volt, hogy sajtómegfigyelést is végzett. Ezzel akkoriban még nem igazán közismert, de mára teljesen más színben látszó jelenségeket őrzött meg az utókornak. Hét évvel ezelőtt a magyar közvéleményt sokkal inkább az MSZP hosszúra nyúló miniszterelnök-castingja izgatta, pedig már a Political Capital 2009-es jelentéseiben is ott sorakoznak olyan mondatok, amelyek mára uralják a híreket.
Erősödik a migrációs nyomás a dél-alföldi magyar-szerb határszakaszon.
Bevándorlók tömegei indultak meg Magyarország felé Szerbiából.
Év közepéig csaknem annyi határsértőt fogtak el, mint tavaly egész évben.
Igen, 2009-ben még azokat az illegális határátlépőket is határsértőnek nevezték, akik történetesen embertelen körülmények elől menekültek.
A titkosszolgálat – és bizonyára a szocialista kormány – tehát már akkor tudott a problémáról, amikor még nem volt a maihoz hasonló súlyos helyzet, még nem volt polgárháború Szíriában, de a folyamatok iránya már egyértelmű volt. Ennek ellenére nemhogy nem tett semmit, hanem évekkel később még a probléma létezését is elvitatta. Talán a Molnár Gyula nevével fémjelzett fiatalítás lehet az oka, hogy amit 2009-ben még tudott a párt, azt mára elfelejtette.
Amikor még nem volt migránsválság
Amióta az MSZP még kormánypozícióban megismerkedhetett a folyamatokkal, eltelt hét év, a migrációs válság iszonyúan elfajult, a szocialista párt és társai pedig olyan progresszíven rajta tartották az ujjukat a történések ütőerén, ahogy már jó ideje mindig. „A bevándorlás egy álprobléma, amit a Fidesz kreált” – jelentette ki Horváth Csaba (MSZP), és hasonlóan vélekedett Molnár Csaba (DK) is: „Nem talált célba a kormányzati gumicsont: a külföldre távozó barátok és a szétszakadt magyar családok ezrei sokkal inkább zavarnak minket, mint a miniszterelnöki uszítás középpontjában álló pár száz koszovói gyermek és háború elől menekülő – majd továbbálló – család.”Botka László még tovább ment (vagy épp ellenkezőleg, ki sem mozdult az öltönyös hivatalból): „A város lakosságát egyáltalán nem zavarták a menekültek, nem is találkoztak velük az utcákon.”Szigetvári Viktor szerint pedig „a déli határ lezárásával nem lehet a menekültáradatot megállítani”. Arról nincs információnk, hogy járt-e a Keletiben a határzár felhúzása óta.
Elég feltűnő, hogy a baloldali pártok egyetlen szempontja a migránsválságban is bármi áron ellentmondani a kormánynak, ám emiatt be-betévednek a zsákutcába. Az álláspontjuk rendkívüli változékonyságáról született remek összefoglaló, de ennél komolyabb hibákat is elkövettek. Az MSZP tavaly még serényen érvelt amellett, hogy meg kell különböztetni a gazdasági bevándorlókat a valódi menedékkérőktől, azóta viszont olyannyira meggondolta magát a párt, hogy az ezt taglaló cikk sajnálatosan felszívódott a honlapjáról.
Európa bajai sem most kezdődtek
A magyar kormány viszont nemcsak az ellenzéktől kapja folyamatosan a bírálatokat migránsügyben, ezért a hazai baloldali vélemények hitelességének megvizsgálása után érdemes kitekinteni a 2009-es jelentések külföldi vonatkozásaira is:
Görögországban megteltek a befogadóállomások, a hatóságok elutasítják a menekültstátus iránti kérelmeket és visszaküldik az embereket a származásuk szerinti országba. Ők azonban nem haza utaznak, hanem Magyarországot érintve Nyugat-Európába igyekeznek eljutni.
Azaz Görögországban nem tavaly vált tarthatatlanná a menekülttáborok helyzete, és az ország nem tavaly kezdett az illegális migránsok dobbantójaként működni, hanem hosszú évek óta ez megy.
A soros elnökség nevében, a svéd külügyminiszter október végére ígérte a bevándorlási politika megtárgyalását a 27-ek közötti elosztásról szóló olasz javaslattal.
Valószínűleg Olaszország sem volt elragadtatva a hét évvel ezelőtti helyzetétől, ha már akkor a bevándorlók uniós szintű szétosztását (lásd: kvóta) szorgalmazta. És ekkoriban még szó sem volt a szír polgárháborúról, amely annyira hiányzott az egyébként is migránsválsággal küzdő Európának, mint sántának a púp. Bármennyire is szeretnénk, nem kerülhetjük hát meg a kérdést, hogy mit tett az évek óta látványosan kibontakozó migránsválság kezelésére a bírálásban oly jártas Európai Bizottság.
És a slusszpoén:
A vöröskereszt sangatte-i befogadó központjának 2002-ben történt bezárása óta több száz bevándorló kóborol Calais környékén. Civil szervezetek szerint az utóbbi hónapokban egyre nő az illegális bevándorlók – főként az Afganisztánból, Szudánból és Kongóból érkezők – száma.
Calais-ban, amely ma már az európai migrációs felfordulás legerősebb jelképe, tehát már tizennégy éve érlelődik a mostani helyzet. Tizennégy éve nem különösebben zavarja az európai államférfiakat, hogy épül a párhuzamos társadalom, amely a maga módján old meg mindent, az utazástól a bíráskodáson át a nemi életig.
Brutális kvóta készül
Mindez a múlt és a jelen, de azt is megírtuk már, hogy az eredeti, és Magyarország által bíróságon megtámadott kvótajavaslat helyett brutális kvótaterv rotyog az üstben az Európai Bizottság boszorkánykonyháján.
Ez egyszer s mindenkorra lerendezné a kérdést, hiszen nem létszámokat, hanem százalékokat állapít meg, így ha tízmillió migráns érkezik Európába, akkor annak az 1,79 százalékát – 179 ezret – kényszerítenek ránk. Ha húszmillió, akkor 358 ezret. És nem lesz vége. Ha a korábbiról beszélünk, akkor az a kvóta már tényleg nincs. Az újról viszont elfelejt beszélni a népszavazás ellen ágáló ellenzék, amely a migránsválság megítélése kapcsán nem tanúsított kimagasló helyzetértékelési képességet. Lássuk, miként vélekednek a baloldali pártok a létszámalapúról százalékosra cserélt új kvótáról, amely tavasszal akár jogerőre is emelkedhet az Európai Tanács jóváhagyásával!
Molnár Gyula, az MSZP elnöke szerint nincs napirenden kötelező betelepítési kvóta igénye Brüsszelből, így a népszavazásra feltett kérdés „valójában nem létezik Európában”. Fodor Gábor úgy véli, „kényszerbetelepítés nincs, ezt Magyarországon találták ki”. Molnár Csaba, a tavaly tízezrével betóduló migránsok helyére pár száz koszovói gyermeket vizionáló DK-alelnök úgy gondolja, hogy nem lesz kényszerbetelepítés, ezért értelmét vesztette a kampány. Szigetvári Viktor felháborítónak tartja, hogy a Kúria létezőként kezelte a migránsok elosztását.
De vajon a baloldal ugyanolyan szinten van kapcsolatban a valósággal, mint a migránsválság felismerése idején? A kérdés megválaszolásához talán közelebb visz a DK külpolitikai kabinetvezetője, Ara-Kovács Attila közlése, mely szerint a magyar lakosság körében 18,5 százalék a diplomások aránya, a szír bevándorlók közt viszont 36 százalék.
