Nem ítélkezés, hanem leszámolás volt - Semmissé nyilvánította a Kúria Nagy Imre és társai ítéletét
Semmisnek nyilvánította a Nagy Imre és társai ellen hozott halálos ítéletet csütörtökön a Kúria. Kónya István, a legfőbb bírói fórum elnökhelyettese az ítélet indoklásában hangsúlyozta: a halálos ítéletekkel zárult bírósági eljárások nem ítélkezésnek, hanem leszámolásnak nevezhetők, sértették a humanitárius jogot, figyelmen kívül hagyták az 1955. februárjában Magyarországon is életbe lépett Genfi Egyezmények alapvetéseit, ezért nem részei az igazságszolgáltatásnak. A Kúria azt vizsgálta, hogy milyen jogi-szakmai keretek közt lehet ezt kifejezésre juttatni. 1956 után több mint kétszáz halálos ítéletet hirdettek ki a bíróságok.
A Kúria csütörtökön meghozott végzésével igazolta az 1956-os forradalom után államellenes bűncselekmények vádjával kivégzett Nagy Imre és társai ügyében az akkori ítéletek semmisségét. A bírói fórum a Legfőbb Ügyészség indítványára mondta ki annak az ítéletnek a semmisségét, amelyben egyhetes zárt tárgyalás után 1958. június 15-én halálra ítélték Nagy Imrét, Gimes Miklós újságírót és Maléter Pált, a Nagy Imre-kormány honvédelmi miniszterét. A halálos ítéletek mellett szintén semmisnek tekintendők a börtönbüntetéssel sújtott Kopácsi Sándorral, Donáth Ferenccel, Tildy Zoltánnal, Jánosi Ferenccel és Vásárhelyi Miklóssal szemben a Népbíróság által meghozott ítéletek.
Kónya István, a tanács elnöke amellett, hogy fejet hajt az áldozatok előtt, hangsúlyozta: az ítéletek a korabeli jogrendbe is ütköztek, mivel lehetőséget sem biztosítottak Nagy Imréék ítéletének felülvizsgálatára. Emlékeztetett arra is, hogy idegen hatalom érdekeit szem előtt tartva hozott ítéletet. Ezek mellett „nem voltak adottak a pártatlan ítélkezés alapjai”, és „előre eltervezték a személyük sorsát”. A semmiséget alátámasztó újabb jogsértések között Kónya István szót emelt amellett is, hogy a Nagy Imréék perében eljárt bíróság nem volt törvényesen megalakítva, és valójában a legitim kormány tetteit ítélték el.
Nem ítélkezés, leszámolás volt
A tanácselnök nyomatékosította, a halálos ítéletekkel zárult bírósági eljárások nem ítélkezésnek, hanem leszámolásnak nevezhetők, sértették a humanitárius jogot, figyelmen kívül hagyták az 1955. februárjában Magyarországon is életbe lépett Genfi Egyezmények alapvetéseit, ezért nem részei az igazságszolgáltatásnak. Bánáti János, aki az 1956-os perben Tildy Zoltánt képviselte, hozzászólásában Nagy Imre utolsó szó jogán elhangzott felszólalására emlékeztetett: „Bírósági tévedés áldozata vagyok.” Azt már egyébként a volt miniszterelnök is kiemelte, hogy csak a vád tanúit hallgatta meg az akkori Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa. Bánáti János hangsúlyozta, a rendszer alapjaiban volt törvénysértő, ezért erkölcsi és politikai igazságszolgáltatásra is szükség van. Nagy Imre egykori miniszterelnök, Maléter Pál honvédelmi miniszter és Gimes Miklós újságíró halálos ítéletét is népbírósági tanács hirdette ki, mégpedig 1958. június 15-én. Az ítéletet másnap végrehajtották, a mártírok újratemetése 1989. június 16-án történt meg.
Még több mint kétszáz halálra ítélt ügyét vizsgálják
A Legfőbb Ügyészség képviselője hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet: további több mint kétszáz, az 1956-os forradalom után halálra ítélt ember ügyét tanulmányozzák még a semmiségi igazolások kiadása ügyében. Ezt egy idén nyáron életbe lépett törvény teszi lehetővé a Kúria számára a Legfőbb Ügyészség, illetve az érintettek kezdeményezésére. A parlament 2000-ben nyilvánította semmissé a leszámolást kiszolgáló jogszabályok alkalmazásával meghozott ítéleteket, azok igazolását a jogosultaknak kellett kérelmezniük.
Címlapfotó: MTI
