Kocsis Máté: Sosem fogjuk elfelejteni a budapesti olimpia elárulóit és megbocsáthatatlan bűneiket (PS-interjú!)
Érezhető csalódottsággal és jogos indulattal adott interjút a PestiSrácok.hu-nak Kocsis Máté, a Fidesz budapesti elnöke, Józsefváros polgármestere, aki belátható időn belül nem lát újabb esélyt az olimpiarendezésre. Az egyúttal a VIII. kerületet is vezető polgármester szerint az olimpiai pályázat megfúrói több nemzedéktől vették el azt a lehetőséget, hogy kisétáljanak egy olimpiai vízilabdameccsre a Margitszigetre, nem beszélve a meghiúsuló fejlesztésekről, valamint Budapest és Magyarország nemzetközi elismertségéről. Kocsis úgy gondolja, ennek az esélynek az öncélú szétverését sokan nem fogják elfelejteni a baloldalnak.
Miért volt szükség a pályázat visszavonására szinte azon melegében, hogy leadta a 266 ezer aláírást a Momentum? Nem volt más út?
Volt egy nemzeti ügy, amely mögött évekig, kormányokon átívelő egyetértés volt. Ha nem lett volna, bele sem vágtunk volna az olimpiai pályázatba. Egy olimpiai pályázat ugyanis csak akkor lehet sikeres, ha politikai egység és egyetértés van a támogatásáról. Ez az egység hosszú évekig fennállt – akkor is, amikor a baloldal kötelezte el magát az olimpia mellett, és ők irányították a fővárost, és akkor is, amikor már nem ők irányították, de támogatták mind a Fővárosi Közgyűlésben, mind az Országgyűlésben. Most azonban a baloldali politikusok sunyi módon felrúgták ezt az egységet, kisstílű politikai érdekek miatt a nemzeti ügyből pártügyet csináltak. Hazudtak mindenkinek az olimpiarendezés ügyében. Hazudtak, amikor azt mondták, támogatják az olimpiai pályázat benyújtását, hazudtak, amikor megszavazták az ehhez szükséges döntéseket, és végül hazudtak, amikor önös politikai érdekekből hátba támadták a budapesti pályázatot. Ebben a helyzetben az egyetlen felelős döntés az olimpiai pályázat visszavonása volt. Hamisan táplálták az egység reményét, a mostani kormányoldal annyiban hibázott, hogy hitt a baloldali politikusoknak, amikor megszavazták az olimpia megrendezéséhez szükséges előkészítő döntéseket. A népszavazás jó dolog, akár lehetne többséget is szerezni egy referendumon az olimpia mögé, de a rendezés elnyeréséhez a többség nem elég, egység kell. Párizs és Los Angeles erős és egységes, így a NOB döntésénél szeptemberben könnyen kerülhetett volna Magyarország szégyenteljes helyzetbe, és nem szabad kockáztatni, hogy a világ előtt így leértékeljék hazánkat. Ezért kényszerülünk inkább visszavonni.
De ilyen gyorsan ki kellett hátrálni az olimpiarendezésből? Még meg sem számolták az aláírásokat.
Nem az aláírások számán van a hangsúly, hanem azon, hogy az ellenzéki pártok beálltak az olimpiaellenes aláírásgyűjtés mögé, és ezzel megszűnt a politikai egység. Mindegy, mennyi aláírás van, ha nem lenne elég a népszavazáshoz, akkor sincs már meg az egyetértés. A baloldal korábban sunyi módon azt a látszatot keltette, támogatja az olimpiát, most viszont ellene fordult, és ez a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntéshozói számára is nyilvánvalóvá vált. Az pedig hazugság, hogy pusztán csak népszavazást akartak, hiszen a kezdeményezés szlogenje sem az volt, hogy „igen a népszavazásra”, hanem az, hogy „nem az olimpiára”. Minden más magyarázkodás és ferdítés csak mosakodási kísérlet, hogy lerázzák magukról azt a történelmi bűnt, amit elkövettek.
Maga a Momentum is átverte az embereket, hiszen a pályázat visszavonását akarták, most ez megtörténik, mégis elégedetlenek. Régi SZDSZ-es stílus, új SZDSZ-esekkel. Ők csupán arra használták ezt az ügyet, hogy a hátán felkapaszkodjanak a politikába. Azzal kezdték a karrierjüket, hogy lerombolták egy nemzet álmát. Létre még nem hoztak semmit, de máris tönkretettek valamit.
Azonban a legnagyobb becstelenséget mégiscsak azok követték el, akik szinte végig úgy tettek, mintha támogatnák az ügyet. Nem értek egyet természetesen azokkal sem, akik végig ellenezték az olimpiát, de ők legalább egy következetes, világos álláspontot képviseltek. Aki viszont megszavazza, hangosan támogatja, maga tart erről sajtótájékoztatót, majd beáll ellene aláírásokat gyűjteni, az egy becstelen, hazug gazember. Nem vártam sokat a baloldali politikusoktól, jól ismerhetjük őket, de azt nem gondoltam volna, hogy pillanatnyi politikai hírnévért elárulnak egy nemzeti ügyet. Felmérhetetlen, mennyi mindent vettek el az országtól. Kis hazánk fővárosa felkerülhetett volna a világtérképre, nemzeti önbecsülést, hitet, életre szóló élményt adott volna sokaknak, és talán nem keverték volna össze többé Budapestet Bukaresttel sem.
Kemény Dénes csütörtökön azt nyilatkozta a PestiSrácok.hu-nak, hogy a budapesti pályázat esélyeinek növekedése közrejátszhatott az aláírásgyűjtésben. Ez egyébként egybevágna azzal, hogy nem a pályázat beadása előtt, vagy legalábbis annak kezdeti szakaszában éltek ezzel az eszközzel, hanem akkor, amikor már célegyenesben volt, és nem mellesleg sok pénz is el lett költve rá. Erről mit gondol?
Teljesen egyetértek Kemény Dénessel, és éppen azt tartom a legaljasabbnak, hogy ilyen későn történt mindez. Amikor Magyarország közel került ahhoz, hogy olimpiát rendezhessen, akkor támadták hátba. Ha ez nem interjú lenne, sokkal durvábban fogalmaznék az ilyen eljárásról. Ez a pici ország sokkal nagyobb, erősebb ellenfelekkel szemben jó pályázatot nyújtott be, és akár sikerre vihette volna az egészet. Mostantól fogva viszont minden ma élő magyarnak tudomásul kell vennie, hogy csak televízión vagy esetleg nagy utazás árán fog olimpiát látni. Lehet, hogy kelhet mindenki megint hajnali háromkor, hogy megnézhessen a tv-ben például egy vízilabdameccset ahelyett, hogy kisétálna délután a gyerekeivel a Margitszigetre. Az, amit a baloldali politikusok tettek, kizárólag Párizs és Los Angeles érdekeit szolgálta, nem Budapestét.
Ennek ellenére sokan reménykednek abban, hogy 2028-ban vagy esetleg később lehet még olimpia Budapesten. Valós ez a remény, vagy tényleg teljesen szertefoszlott?
Tudni kell, hogy még sosem rendeztek olimpiát olyan helyen, ahol népszavazást tartottak róla. Ha népszavazásra van szükség, az már azt sugallja, hogy nincs meg az egység a pályázat mögött, és ez nagyban rontja az esélyeket. Másrészt, ha egy pályázó város visszalép, főleg ilyen késői pillanatban, akkor a következő jó néhány alkalommal nem valószínű, hogy komolyan veszik a próbálkozásait. Szerintem biztosan nem fogunk tudni 2028-ra pályázni, és valószínűleg később sem nagyon lesz esélyünk. Ha esetleg a franciák nyerik meg a 2024-es olimpiát, akkor ráadásul a földrészek rotációja miatt, több cikluson át nem fog Európa újabb rendezést kapni, az idő pedig közben eltelik.
Volt egy történelmi esélyünk, de néhány fiatal szeretett volna felkerülni a politikai térképre, néhány baloldali politikusnak pedig a politikai percérdek fontosabb volt, így mi, magyarok elszalasztottuk ezt a lehetőséget.
Mi lesz az aláírások sorsa? Megszámolják őket, vagy így már tárgytalan?
Az aláírásokat ettől függetlenül meg kell számolnia a Fővárosi Választási Iroda munkatársainak, de a lényegen nem változtat, bármi is a végleges szám. És ugyanúgy a felelősséget sem oldja fel semmi azok számára, akik elárulták a budapesti olimpiát. Mérhetetlen bűnt követtek el. Ha valaki nemcsak a demagóg ellenkampányra figyelt, hanem vette a fáradságot, és megnézte, akkor tudhatja, micsoda fejlesztésekkel, turisztikai bevételekkel, gazdasági lendülettel járt volna az olimpiarendezés, ráadásul megismert volna bennünket a világ, gyönyörű városunkat és országunkat, megismerték volna, hogy milyenek vagyunk mi magyarok, és biztos, hogy rengeteg fiatal kapott volna kedvet a sportoláshoz. Mindezt szétverni megbocsáthatatlan bűn volt. És biztosan sokan vagyunk, akik ezt sosem fogjuk elfelejteni.
