Újra kellene gondolni a gyógypedagógia képzést - Ez lehetne az igazi megoldás a szakemberhiányra
Évek óta küzdenek gyógypedagógushiánnyal a hazai intézmények. Az Esély Pedagógiai Központ Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola és Készségfejlesztő Iskola vezetője Szabó Éva a PestiSrácok.hu-nak beszélt arról, náluk sem egyszerű a helyzet, jelentős többletmunkával tudják csak biztosítani a feladatellátást. A szakember szerint a pár hete megjelent törvénytervezet átmeneti megoldásként szolgálhat, hogy az ország összes gyógypedagógia intézetében legyen megfelelő számú kolléga. Mint mondja, a kiválasztásánál azonban felelőssége lesz az intézményvezetőknek és a tantestületnek. Az igazi gyógyírt abban látja, ha újragondolnák a gyógypedagógiai képzést, mert míg korábban a pedagógus diplomával 2 év alatt meg lehetett szerezni a gyógypedagógiai képesítést, most ugyanez 4 év és milliós tétel.
Hosszú évek óta küzdenek szakemberhiánnyal a gyógypedagógiai nevelés-oktatást ellátó intézmények. Sajnos ebből a sorból az Esély Pedagógiai Központ sem marad ki, osztotta meg a PestiSrácok.hu-val Szabó Éva a békéscsabai intézményvezető.Tavaly 12 álláshirdetést jelentettek meg és alig-alig érkezett be pályázati anyag. Így a feladatellátást jelentős többlet munkavállalással tudják csak biztosítani, amely hosszútávon az erőforrásaikat kimeríti, teszi hozzá. Szabó Éva szerint a javaslat annak nyomán születhetett, hogy vannak intézmények, ahol a szakember hiány olyan aggasztó mértékű, hogy a működést is veszélyezteti.
Mint arról korábban beszámoltunk, Húsvét előtt jelent meg egy rendelettervezet az Emberi Erőforrások Minisztériumának weboldalán. Az előterjesztés - elfogadás esetén - úgy enyhítené a jelenleg hatályban lévő Nemzeti Köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvényt, hogy az enyhe értelmi fogyatékos tanulók idegen nyelv oktatását elláthatná gyógypedagógus végzettséggel és szakképzettséggel, továbbá „komplex” típusú felsőfokú államilag elismert nyelvvizsga bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű okirattal rendelkező pedagógus, illetve az enyhe-és középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók esetében a rajz, testnevelés, informatika, technika, ének-zene, etika és az egyes kerettantervek által tartalmilag ezekkel egyenértékű tantárgyak oktatását elláthatná - gyógypedagógiai végzettség nélküli - a tantárgynak megfelelő szakos tanár is. Az indoklásban azt írják, "teljes „gyógypedagógus-kényszer” van. Az intézkedés pedig segíthet a tapasztalható gyógypedagógus-hiány enyhítésében is."
Szerencsére ilyen mértékű probléma a mi intézményünk esetében még nem áll fenn, de vitathatatlan, hogy nagyon átgondolt munkaszervezésre van szükségünk. A törvényjavaslatban foglaltakat – azaz a gyógypedagógusok helyett szakos tanárok alkalmazását - úgy értelmezem, mint egy opciót és nem úgy, mint célt a jövőre nézve.
- fogalmaz Szabó Éva.
A szakemberhiány átmeneti csökkentésére bizonyos órák, úgymint informatika, ének, testnevelés stb. megtartásáról van jelen estben szó. Ezek az órák heti lebontásban nem jelentős mennyiségűek, kivételt képez a testnevelés. A véleménye egyértelműen az, hogy
a tanulásban és értelmileg akadályozott gyermekek nevelésére-oktatására felkészített, képzett szakember a gyógypedagógus.
Ebben a képzésben lehet szert tenni a szükséges módszertani ismeretekre és itt formálódik tovább az az elfogadó-befogadó attitűd, amivel a jelentkező rendelkezik, amikor ezt a hivatást jelöli ki maga számára. "Ahhoz, hogy a ránk bízott gyermekeket el tudjuk juttatni képességeik teljes kibontakoztatásáig, ahhoz a gyógypedagógiai szakértelemre van szükség", teszi hozzá. A szakértői bizottság is ezért jelöl ki speciális intézményt a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatására, mert itt biztosított azt a feltételrendszer, amivel ez megvalósítható.
A szülők és a társadalom elvárása is ez velünk szemben.
- mondja.
Szabó Éva leszögezi, azok az intézmények, melyek - kényszerből - élni fognak ezzel a lehetőséggel, ott a vezetőknek és a tantestületnek hatalmas a felelőssége.
Az újonnan belépő, nem gyógypedagógus kollégákat megfelelően elő kell készíteni a rájuk váró feladatra. Megismertetni az intézményi tantervvel, segíteni őket a szakmailag megfelelő tanmenet elkészítésében, a gyógypedagógiai módszerek beépítésben. Ami pedig a legfontosabb: az egyéni bánásmód kialakításában.
Amennyiben a törvényjavaslat elfogadásra kerül, a folyamat minden mozzanatát felelősséggel mentorálni és ellenőrizni lesz szükséges, fűzi hozzá.
Az igazi megoldás a szakemberképzés megreformálása lenne
A lényegi kérdés azonban mégis az, hogy miként lehet szakmailag megfelelő megoldást találni, mondja Szabó Éva. Ők rendszeresen fogadnak hallgatókat a szegedi Gyógypedagógus Képző Intézetből, akikkel szoros szakmai kapcsolatot tartanak fenn. Az intézményvezető kifejti, azon vannak, hogy minél több fiatalt megnyerjenek az intézménynek,
de tagadhatatlan, hogy a nagyobb városok megtartó erejével nehéz versenyezni. Óhatatlan, hogy a kisebb településeket még inkább sújtja a kialakult helyzet.
Az ő esetükben az önkormányzat is igyekszik segítséget nyújtani a probléma enyhítésére. Egy helyi programba a gyógypedagógiai tanár is bekerült a támogatott hiányszakmák közé. Jelenleg is van olyan kollégájuk, aki él ezzel a lehetőséggel. Mint mondja, a náluk dolgozó kiváló pedagógusok illetve gyógypedagógiai asszisztensek közül többen vállalják illetve vállalnák munkájuk mellett a levelező képzés keretében történő továbbtanulást. A felsőoktatás átalakításával azonban megszűnt a pedagógus diplomára épülő kétéves gyógypedagógus képzés.Jelenleg például egy tanítónak, vagy óvodapedagógusnak négy évet kell tanulnia ahhoz, hogy gyógypedagógiai végzettséget szerezzen. Mindez félévente 250.000 Ft-os tandíjat jelenti, nem beszélve a további költségekről, teszi hozzá Szabó Éva, aki szerint
az igazi megoldás a felsőoktatással való megegyezés, a szakemberképzés átalakítása, reformálása. Egyik lehetséges útjának tartom a pedagógusok kétéves másoddiplomás levelező, ill. esti gyógypedagógus képzésének visszaállítását.
Bérrendezés és kiszámíthatóság
Korábban a portálunknak nyilatkozó Nemzeti Pedagógus Kar elnöke is kifejtette, évek óta szakember hiánnyal küzd az ágazat. Ezt a helyzet pedig jelen pillanatban nem lehet máshogy kezelni. De mint mondta, a szabályozáson való könnyítés csak átmeneti megoldás lehet. A törvénytervezet szerint a szaktanárokat, felsőfokú végzettséggel rendelkező, de pedagógusi képesítés nélküli szakemberek is pótolhatnák bizonyos ideig. Horváth Péter szerint "még mindig jobb, ha felsőfokú képesítéssel rendelkező szakemberekkel pótoljuk a hiányszakmákat, mint hogy iskolákat zárjanak be vagy osztályokat vonjanak össze". Ugyanakkor ő az életpálya kiszámíthatóságában látja a hosszútávú megoldást, amely együtt jár a tanári fizetések emelésével. Véleménye szerint csak így lehet újrapozicionálni és vonzóvá tenni a tanári pályát.
Jelenleg ismét ott tartunk, hogy a garantált bérminimum – vagyis a középfokú végzettséggel betölthető munkahelyek fizetése – nagyjából ugyanannyi, mint a kezdő főiskolai pedagógusbér. Sőt a 2018-as garantált bérminimum el fogja érni a kezdő pedagógusbéreket, ha nem emelik meg a vetítési alapot. Ez nem teszi vonzóvá a pedagóguspályát.
- fogalmaz.
Miért menne valaki tanárnak, ha ugyanazt a pénzt megkeresi 5 évvel kevesebb tanulással is, fogalmazott Horváth Péter. Érdeklődésünkre jelezte, egyelőre nem kaptak határozott ígéretet arra, hogy ez a közeljövőben tárgyalnának egy esetleges béremelésről, pedig a pedagóguséletpálya legfontosabb része kellene, hogy legyen a kiszámíthatóság. A minimálbérhez való igazítása a tanári béreknek egyfajta pozicionálás volt: ez 2013 szeptemberében még 180 százalék volt, ma ez 135 százalék. Ez súlyos presztízsveszteség és ez érződik azon is, hogy jelen pillanatban hányan szeretnének pedagógusnak menni, teszi hozzá Horváth Péter.
Lehet a statisztikákat úgy tekinteni, hogy többen mennek pedagógusnak, mint korábban. Én azt gondolom azonban, hogy jóval kevesebben, mint amennyire a következő években szükség lenne.
Címlapfotó: PestiSrácok.hu/Horváth Péter Gyula
