Bayer Zsolt miatt hőbörögnek, pedig ők akasztanának, lefejeznének és munkatáborokat nyitnának
Rettenetes felzúdulást váltott ki Bayer Zsolt azzal a minapi kijelentésével, hogy ha kell, a taknyukon-vérükön kell kirángatni a parlamentből a civil tiltakozókat. Érthető persze a megütközés a baloldali politikusok, újságírók és aktivisták részéről, hiszen a baloldal hagyományosan szelíd, mimózalelkű politikát folytat ebben az országban (is), amelytől végtelenül távol áll az erőszak. Legalábbis ezt a képet szeretné magáról elhinteni a köztudatban, csakhogy ez sem a múltra, sem a jelenre vonatkozóan nem igaz. Az erőszak iránti rajongásukról ők maguk tesznek rendszeresen tanúbizonyságot.
Abba most nem megyünk bele részletesen, hogy 1919-ben a baloldali félkatonai különítményesek, a Lenin-fiúk hoztak be új, addig ismeretlen minőséget a magyar közéletbe azzal, ahogy terrorizálták és gyilkolászták a lakosságot. Nem a szelídségéről emlékszünk vissza az országot 1947-re külföldi segítséggel bedaráló, majd elképesztő rettegést hozó, Rákosi- és Kádár-féle kommunista brigádra sem. A baloldal aztán persze látszólag szelídült, ahogy a korszellem megkívánta – 1988-ban még arra a hihetetlen kegyelemre is képes volt, hogy nem lövetett a tüntetők közé –, de a 2006-os tömegveréseknél, szemkilövetéseknél azért kicsit előbújt megint a zsigeri énje. Nem lenne ildomos kizárólag Gyurcsány Ferencen elverni a port az akkori eseményekért, ennél ugyanis sokkal inkább csapatmunka volt az.
Progresszív, vérgőzös „civilek” egykor és most
Amikor a szociáldemokraták nem kerülhettek hatalomra, a gazdaságilag megroppant országban egy csapat külföldről pénzelt fiatal igyekezett még nagyobb zűrzavart kelteni, majd azt kihasználni, a népet pedig általános népjóléti ígéretekkel és a társadalmi progresszió jelszavaival szédítették. Sokan hittek is nekik. Ismerősen hangozhat, de ez 1919-ben történt. Aztán amikor sikerült megkaparintaniuk a hatalmat, azonnal embereket (ők osztályellenségnek nevezték őket) akasztgattak a budapesti lámpaoszlopokra, ami pedig a gazdasági felkészültségüket illeti, egy-két hónap múltán a legalapvetőbb élelmiszerek is hiánycikké váltak a fővárosban.
Mit ad ég, a 2010 utáni gondterhelt gazdasági helyzetben, amikor a szocialistáknak esélyük sem volt hatalomba kerülni, szintén felbukkant egy csapat külföldről pénzelt fiatal, akik a társadalmi progresszió hangos hívei, továbbá rendkívül értenek szóban a gazdasághoz és a népjóléti intézkedésekhez. Amikor pedig azt hiszik, hogy nem nagyon látják őket, elengedik magukat, és őszintén beszélnek az elemi vágyaikról, amelyekben a kelleténél sokkal többször szerepelnek különböző kivégzési módszerek.
Balos aktivisták és újságírók együtt kívánnak vért
A baloldali aktivisták munkanélküliként is jómódban élő sztárja, Gulyás Márton nyitotta idén a sort, amikor kifejtette, hogy munkatáborba zárná a „NER-bűnözőket” (értsd: azokat, akik miatt ő és a barátai nem tudnak hatalomra jutni). Kevésbé demokratikus szövegét a nyilvánosságra kerülés után azzal az olcsó kifogással próbálta mentegetni, hogy a munkatáboros kijelentései nagyon idegenek az elveitől, amelyeket követ, és amelyeket másoktól is elvár. Tehát Gulyás Mártonnak néha csak úgy elkalandozik a szája, és olyasmiket beszél, amiket egyébként nem úgy gondol. Érdemes észrevenni a magyarázkodásában az újabb rejtett finomságot, miszerint az ő elveinek – legyenek azok bármik – a betartását másoktól is elvárja. Ez a baloldali szelídséggel társuló baloldali tolerancia.
Aztán az újságírói szféra is beleállt a baloldali toleranciaversenybe, hiszen Gulyás után Bőtös Botond, az Átlátszó.hu állandó szerzője szemléltette a progresszív, baloldali, „civil” virtus lényegét. Bőtös a blogbejegyzéseiben már évek óta kész tényként kezeli az Orbán-kormány bukását, és ebbéli hitében a 2014-es választás eredménye sem tudta megingatni. Két hónappal ezelőtt azonban ezt is megfejelte, és a kommunista terror legvadabb időszakát megidézve kijelentette, hogy reményei szerint a kormány bukása után „néhány napig még nem áll vissza a demokrácia”, és a kormánypárti, illetve a baloldaliakkal vitába szállni merészelő alakok „holttestét az árokpartról lapátolják fel egy IFA-ra”.
Azóta sem derült ki, hogy pontosan mire gondolt a költő, de a lapátolásból ítélve, a kormánypártiak feldarabolós legyilkolászásában lehet érdekelt. Végtelen dühében ő már a látszatra sem adott, és nem visszakozott utána, ahogy az Átlátszó sem érezte fontosnak lereagálni az újságírója vérgőzös dühöngését. Ezek szerint a kormánypárti korrupció könyörtelen leleplezésére elköteleződött blogportál híven követi a baloldali szellemiséget, és nem zavarja az ilyesmi.
Ugyanígy nem volt véleménye a 24.hu-nak két újságírója, Kerner Zsolt és Medvegy Gábor büntetés-végrehajtási aspirációiról. Ők jobboldali kollégáik felakasztásáról kezdtek el fantáziálni, miután a Ripost bulvárportál nekik nem tetsző módon írt Gulyás Mártonról.
Van még ott, ahonnan ők jöttek
Ez így máris több és durvább, mint Bayer Zsolt kifakadása a Karc FM-ben, ráadásul messze nem minden. A balliberális aktivisták által körülrajongott ligetvédők üdvöskéje, Antal Nikoletta például már korábban felvillantotta az általa preferált vitarendezési módszert, miszerint ő már ki is nézett egy lámpavasat Orbán Viktornak. Mindez ITT megtekinthető!
Az ő csapata főszerepet játszott később a Kossuth téri hőzöngés során is, ahol az egyiküknek ismét sikerült hagyományos baloldali értékeket felvillantania az "Öljétek a szar rendőrt!" felkiáltással. ITT A VIDEÓ!
A sokszínűséget igazán nem lehet elvitatni a szelíd balliberálisoktól, hiszen a munkatáborok, hullalapátolás és akasztgatás után vágyódó balliberális aktivisták és újságírók mellett Zsurzsán Anita marxista filozófus inkább a lefejezésre esküszik, amint erről a blogján számot adott. Ő Gulyás Márton kedves elvbarátja, nemrég együtt rajongtak Lukács Györgyért, és szomorkodtak a Lukács Archívum tervezett bezárásán.
A Lukács Archívum a filozófus egykori nagypolgári lakásában van, ahonnan például a polgárságot bíráló esszéit is írogatta, miközben cselédet tartott a kommunizmus idején. Ebben a lakásban alakították ki a rendszerváltás után az életművét összefoglaló archívumot, amely elvileg egy nyilvános múzeum, gyakorlatilag viszont a nagyközönség által nem ismert, még saját honlappal sem rendelkező Lukács-szentély, az MTA, azaz az állam pénzén fenntartott telephely a Lukács-rajongók számára.
A baloldali párbeszédkészségnek a tumblr-en is bizonyságát adta már Zsurzsán, és hamar talált társakat is Magyarország és a magyarság gyűlöletéhez:
Ugyanehhez a tumblr-en aktív baráti körhöz tartozik a HIV- és homoszexuális-aktivista Bereczky Tamás, Medgyessy Péter korábbi kormányfő tolmácsa is, aki igencsak tehetős emberré vált a szocialista időkben, most pedig kifejezetten szívesen kérkedik a gazdagságával. Igaz, rendszeresen eltávolítja, majd újabb és újabb neveken újranyitja a tumblr-fiókját, de tény, hogy rendre van is mit eltávolítani onnan, hiszen a kormánypártiakkal folytatott nyilvános vitáiban se szeri se száma az erőszak iránti vágyakozást kifejező hozzászólásainak.
Rettegők, számonkérők
A felsoroltak két szempontból érdekesek. Egyrészt nem árt észben tartani: a baloldal első magyarországi hatalomra kerülését akasztott emberek és rettegés kísérte, majd a másodikat is, és a baloldal ma is ilyesmiről álmodik. Másrészt ezek az emberek és az elvtársaik kaptak a szívükhöz Bayer Zsolt taknyán-vérén kirángatós hozzászólása miatt, és ők próbálták és próbálják majd kérdőre vonni, számon kérve rajta meg általában a jobboldaliakon a toleranciát és a keresztény-konzervatív szelídséget.